Írásaim

Hiába veszitek el tőlem az örömöt, a nyugalmat, és a békét. Hiába rondítatok bele az én kis világomba.

Az egónk harca, lehet látható és rejtett. De vigyáznunk kell mert ha ezt szabadjára engedjük akkor felbecsülhetetlen károkat tud tenni a lelkünkben.

Néhány ember azt gondolja magáról, hogy ő maga a világ közepe, vagy ott van, a világnak közepe ahol éppen most van. Ez részben igaz is lehet, ha a saját kis világunkról beszélünk.

Egy igen kényes feladat következik a belső kérdések tisztázása. Vigyázat, ha hazudunk, akkor csak magunknak s a jó IsTen-nek tesszük. Tegyük fel magunknak a kérdéseket!

Mint már sikerült megtalálnunk, létünkre a választ, s a célt is tudjuk már, tehát el tudunk indulni valamilyen irányban.

A lélek teljes szabadságához tartozik a magánytalanság…

Valahol mélyen magunkban hordjuk a jóság szelencéjét, keressétek hát meg testetek zeg-zúgaiba, s nyissátok ki és használjátok! Nincs azaz ember, aki ne vágyna a jóra, a szeretetre.

Vajon tiszteljük-e eléggé a minket körülvevő világot? A természetet, az embereket, az élő, és élettelen formákat. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni akkor azt kell mondanom hogy nem.

Érdekes hogy egy ilyen fejezetben először saját létünk helyével, és céljával foglalkozunk, de úgy gondolom, hogy ezt kell először meghatároznunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a következő létrafo

Pár őszinte szó a kialakult helyzetről!