Írásaim

Hiába veszitek el tőlem az örömöt, a nyugalmat, és a békét. Hiába rondítatok bele az én kis világomba.

Az egónk harca, lehet látható és rejtett. De vigyáznunk kell mert ha ezt szabadjára engedjük akkor felbecsülhetetlen károkat tud tenni a lelkünkben.

Néhány ember azt gondolja magáról, hogy ő maga a világ közepe, vagy ott van, a világnak közepe ahol éppen most van. Ez részben igaz is lehet, ha a saját kis világunkról beszélünk.

Egy igen kényes feladat következik a belső kérdések tisztázása. Vigyázat, ha hazudunk, akkor csak magunknak s a jó IsTen-nek tesszük. Tegyük fel magunknak a kérdéseket!

Mint már sikerült megtalálnunk, létünkre a választ, s a célt is tudjuk már, tehát el tudunk indulni valamilyen irányban.

A lélek teljes szabadságához tartozik a magánytalanság…

Valahol mélyen magunkban hordjuk a jóság szelencéjét, keressétek hát meg testetek zeg-zúgaiba, s nyissátok ki és használjátok! Nincs azaz ember, aki ne vágyna a jóra, a szeretetre.

Vajon tiszteljük-e eléggé a minket körülvevő világot? A természetet, az embereket, az élő, és élettelen formákat. Ha nagyon őszinte szeretnék lenni akkor azt kell mondanom hogy nem.

A mai világban az egyik legnagyobb probléma az lehet, hogy nem vesszük észre magunkat, s ez ált

Érdekes hogy egy ilyen fejezetben először saját létünk helyével, és céljával foglalkozunk, de úgy gondolom, hogy ezt kell először meghatároznunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a következő létrafo