Azaz a spiritualizmus, és az ezotéria, mint modern kori alternatív megoldás, vagy divatjelenség.
A mai korban mondhatni reneszánszát éli a jelenség, ami átcsap egyfajta divatjelenséggé is. Persze nem szeretném azokat megsérteni, akik ezt teljes komolysággal, és átéléssel élik meg a mindennapjaikban, de mégis látszik egyfajta felhígulás. Nem beszélve különböző irányzatok, kultúrák keveredése, vagy katyvasza. De szeretném kibogózni az összecsomózott szálakat. A magam világnézetéről és nézőpontjáról néhány szóban, hiszen ennek a meglátása az én szememen keresztül született meg. Egy olyan nézőponton keresztül, mármint én aki hagyományélő, hagyományőrző szempontból éli meg a spiritualitás néhány jelenségét, jelenését. Ez már egyfajta támpont, vagy nézőpont. A spiritiszta körökbe beletartozó posztmodern „sámándobos” körök, vagy jelenségek melyeket most nagyító alá teszek és kivesézek. Persze nem név szerint, egyrészt rengeteg ilyen kör vagy társaság van, másrészt nem a rombolás a célom, hanem éppen az ellenkezője, az építkezés. Ehhez viszont óhatatlanul hozzájárul a kendőzetlen igazság, és véleményem is. Kezdeném a legelején. Jó eséllyel az ember az önismerettel kezdi ezt az utat, és aztán folytatja is, élete végéig. De sajnos sokszor kiderül, hogy az önismeretnek még csak a gondolatával sem találkozik az illető. Ezt több szempontból is veszélyes. Önmagunk részéről oly módon jelent veszélyt, hogy tudatlanul, és tapasztalatlanul, vagy esetleg meggondolatlanul tesz az ember olyat, ami a kárára van. Másodrészről sajnos láttam már ilyet, a túlzott magabiztosság, hatalmas ego, nagyképűség, gőg, elkezd valaki vezetőt, útmutatót játszani. Csak egy egyszerű példa: „a posztmodern „sámándobos” csoportokból ki tűnnek valakik, akik aztán úgy gondolják, hogy esetleg majd ők mutatják a „fényt meg az utat” a többieknek. Vannak, akik vakon hisznek eme embereknek, és vannak, akik kételkednek, esetenként azt gondolják önmagukról, hogy esetleg ők jobbak, többet tudnak, előrébb járnak. A baj ott kezdődik, mikor elkezd az elme dolgozni: „hogy én jobb vagyok, vagy többre vagyok hivatott”. Elkezdődik egyfajta verseny, az elismerésekért. Ki tud több embert maga mellé állítani? Ki tud több hívet maga köré csábítani. Tehát az egoizmus erős jelenléte ezt már kezdi elferdíteni. Így alakulnak ki a különböző csoportok, ezen belül ki kit tart mesterének, vagy ki kit követ esetleg. Aztán tovább szőve a spirituális körök hálóját, csoportok klikkesedése mellet, létre jött egy új jelenség: „én nem állok sehova, és mindenkit szeretek” folyton alakuló „szeretet” csoport, vagy éppen a nem tartozom sehova brigád. Mindezen felül ezek előtt lehetett egy felismerés, ami gyökeresen megváltoztatta, a spirituális gondolkodók alapját, és nézetét, mondhatni ez már a modern kialakulásban is jelen volt, és van, mégpedig az a felismerés:”hogy ebből jól meg lehet élni!”. Jól és könnyedén. Persze ez csak egy illúzió! Egy darabig biztosan megélhetést biztosít, de egy bizonyos idő után, nagyon tisztán látszik a tartalom nélküliség. Ez is mindenképpen az önismeretségre mutat vissza, mint ahogy a többi tévedés is.
A spiritualitást talán úgy lehetne megfogalmazni: Olyan világnézeti formákat jelenthet, amelyek a természetfeletti erők magyarázatán alapulhatnak, továbbá még a lélek értelmezése is ide tartozik. Valamiféle ok-okozati rendszerben hatnak, melyeket az ember tettei is hozzájárulnak erősen ehhez a működéshez.
Az ezotéria pedig: „a lélek belseje felé irányuló utazást jelenthet.” Görög eredetű szó: ’ezoterikosz’, latinosan ’ezoterikus’ a szó szűkebb jelentése: „beavatottak számára elérhető misztikus tudás”. Néhány fogalmat szeretnék tisztázni, mert ezekben a körökben mindent-mindennel összemosnak, és egyre nagyobb a káosz, és a kiismerhetetlenség. A „sámándobos” körökben előszeretettel használják különböző vallási irányzatok által különösen tisztelt embereket, lényeket, szenteket. Mint pl. Jézus, Buddha, Boldogasszony, Nagyszellem, Szűz Mária, Ganesha, Krisna, és még sorolhatnám. Pont ez a mérhetetlen kavarodás teszi komolytalanná a mai modernitásban a „sámánság” munkálkodását. Mert ugyanis nem csak személyeket, szenteket, de vallási irányzatokból is becsempésznek olyan dolgokat, amelyek tovább okozzák a káoszt. Talán tudatlanul, vagy éppen tudatosan történik, e ez, azt sajnos nem tudom, de a lényeg hogy egy természeti rendszerezésből, lett egy kusza labirintus.
Nézzünk néhány fogalmat: Karma: Indiából eredeztethető szó, a buddhizmusban, és az indiai vallásokban használják. Jelentése: „Csak tőlünk függ, hogy mi történik velünk”, Az előző gondolataink, és cselekedeteink, váltak, vagy válnak a jelenlegi állapottá, és ami még hozzá tartozik, hogy a jövő gondolatmagjait ültetjük el. Csakra: A szó jelentése kör, vagy kerék. Az ember testben hét energiaközpontot határoztak meg, melyek segítségével, harmonizálni lehet az emberi testet. A szó maga szanszkrit eredetű. Számmisztika, vagy numerológia: A mára kialakult számmisztikát Püthagoraszt jelölik, meg mint történelmi kiindulópont. Meditáció: Olyan szellemi gyakorlat, amely magában foglalja a belső szemlélődést, a koncentrációt, és az absztrakció különféle technikáit. Ezen felül hatással lehet, vagy elősegíti az öntudatot, a szellemi megvilágosodást, javítja a koncentrációs készséget, és az önfegyelmet, a mentális és a fizikai egészséget is javíthatja. De térjünk vissza a jelenségekre. Már szót ejtettem az egoizmusból feltörekvő vezetőségről, és a klisékről melyeket sokszor hallottam. Szeretnék szót ejteni az üzleti részéről is. Ki hallott már olyat, hogy „sámániskola”? El lehet menni egy ilyen iskolába, vagy tanfolyamokra, és akár kaphat az illető oklevelet, vagy nem, s onnantól jogosult magát valamiféle szellemi vezetőnek nevezni, neveztetni, vagy esetleg tartani. Ez az egyik legfurcsább jelenség. De ha bepillantunk a színfalak mögé, akkor máris meg lehet ezt érteni. Természetesen ezek a tanfolyamok vagy, ahogy egyesek nevezik „tanítások” áriasítva vannak. X ezer forint és lehet menni. A nagy kérdés az az, hogy mit kapunk cserébe? Igazi tudást vagy egy vélt tudást? Na, most az önismerettel kapcsolatba mindig az volt a véleményem, ez teljesen egyén függő. Miért tanulod? Ön gyógyítani szeretnéd magad? Vagy tudáshoz szeretnél jutni? Vagy egy szellemi fejlődést szeretnél elindítani magadban? Sokfajta kérdés, és sokfajta válasz létezik. Ezt mindenki maga tudja igazán. Sőt ezeknek a tanfolyamoknak van egy durvább változata, az online fokozat. Azért gondolom így mert tulajdonképpen ennek az egész tevékenységnek, de sokkal jobb megnevezés inkább a világlátásnak a személyes kapcsolódás a lényege. Egy személyes kapcsolódás, szerintem mindig igazibb, több, hiszen az életnek is ez a lényege az egymással való személyesség. A természettel is ez a lényeg, a személyes, és fizikális kapcsolat. Nem elég egy képernyőt nézve, oda képzelni magunkat az erdőbe, vagy éppen a tengerbe. Persze nem lehetetlen, de ha az ember megteheti, akkor tegye meg, és ne tegye a világot, és a világát, művilággá! Szóval iskolák, és csoportok alakulnak, különféle irányzatokká válnak. Eddig nem is lenne semmi baj, ha mindenki felvállalná, hogy ezt ő maga találta ki, innen, és onnan összeszedte, összetanulta, és kiválogatta a számára szimpatikus dolgokat, és felhasználta, ettől lett az ami. De sajnos a túlnyomó része nem így működik. Ez képletesen úgy van tálalva, hogy Ősi Magyar Hagyomány. Persze ez sokkal hangzatosabb kabátba van öltöztetve, megfelelő reklámmal van hirdetve. Közben megnézzük a tartalmakat, akkor olyan szertartásnak nevezett dolgokat árusítanak, mint ősi magyar, ha valójában jártas ebben valaki, akkor látja az oda nem illő dolgokat. Mint például egy ősi magyar szertartásnak nevezett mozzanatban mit keres akár egy dohányszertartási elem? Ezt a kérdést nem igazán hallom emberektől: Mi alapján állította össze az illető azt az adott szertartást, milyen elemek vannak benne? Honnan van az adat, a lelet? Az elképzelt szertartásnak melyik eleme intuíció? Ha esetleg van benne saját gondolat, akkor ezt miért nem lehet bevallani a nagyközönségnek, vagy éppen a kutatóknak, tanulmányozóknak? Sokkal egyszerűbb lenne mindenki számára. Mint ahogy a versengést, és a megosztottságot megszűntetni, vagy persze a sunyiságot is akár.
A közelmúltban tapasztaltam egy olyat, hogy egy bizonyos illető K.A. kirakta a fotómat a saját arckönyves oldalára, megnevesítve engem, lejárató „kampányt” írást, hogy micsoda kókler személy, úgy hogy közben nem ismertem az illetőt, soha nem is hallottam róla, meg, azaz igazság hogy kerülöm is az ilyesfajta megnyilvánulásokat. Ennek volt egy előzménye, kaptam az illetőtől egy üzenetet, hogy az általam rekonstruált öltözéken az ő családi jelképei vannak. Nem értettem az üzenetét, hiszen én Diószegi Vilmos, Dr Hoppál Mihály, Wilheim Gábor, kiadványokból dolgoztam abból készítettem el a munkámat. Nem válaszoltam az üzenetre, mert néha kapok kéretlen, tolakodó üzeneteket, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Sokszor semmiféle levelezési protokoll nincs betartva, s ez számomra nem jó érzés. Szóval nem válaszoltam az üzenetre, s egy idő után egyik ismerősöm küldte, te figyelj, mit irkálnak rólad. Első olvasásra, nagyon fel voltam háborodva, mert teljes névvel, fényképpel ellátott írást olvastam magamról, ráadásul volt benne vastagon hitelrontás, becsületsértés, karaktergyilkosság, és sorolhatnám a jogi dolgait. Persze mindezt úgy megfogalmazva, hogy nem ártani akarok az illetőnek, én csak jót akarok neki. Kedves …….., ha jót szeretnék tenni valakivel, akkor azt nem így szokták csinálni. Aztán a sors egyszer úgy hozta, hogy ez az illető, a környékünkön tartott előadást, és úgy gondoltam meghallgatom, ha már az írásaiban úgy méltatta magát. Az előadásról nem fogok véleményt alkotni, mert az nem az én dolgom, hogy szakmailag véleményezzem. Viszont mikor a mellékhelyiségben összefutottam vele, és a szemébe néztem, vagy meg sem ismert, vagy nem akart megismerni. De nem nézett a szemembe. Csak hogy ilyesfajta jelenségek is felbukkannak az ezotéria világában, ahol „elvileg” jelen van a tudatosság, megfontoltság, az alázat és a bölcsesség. Persze mondhatni, ahogy a termékeken van feltüntetve „nyomokban tartalmazza”.
A kis kitérőm után térjünk vissza az ezotéria világába. Csupán arra szeretném felhívni a tisztelt olvasó figyelmét, hogy alaposan körbe kell járni a dolgokat, mielőtt bármire is adja az ember a fejét. Szeretnék visszatérni az írásom elejére, hogy az első fontos lépés az önismeret, ez elengedhetetlen mozzanat. Aztán nagyon fontosnak tartom még az önkritikát, és az önmérsékletet, és a vele járó alázatot. De azt hiszem, erről nem írnom kell, hanem gyakorolni, hiszen ez automatikusan egy belső igény kellene, hogy legyen. Végezetül a lélek tisztaságát kell, hogy megemlítsem. Itt nem csak az egyén tiszta szándéka fontos, hanem a tiszta gondolat is, és amikor ilyesfajta tevékenységbe kezdünk, ne keverjük a különböző kultúrák elemeit. Ha pedig ez megtörténi, mert valakinek ennyit enged a belső szabadelvűsége, akkor szerintem töredelmesen illik bevallani, és tájékoztatni kell a bevont személyeket. Ez így korrekt. A tényszerűség sok mindenre ad választ, és persze segít az önfejlődésben is. Ha ez így minden egyben van, akkor időközönként nem árt önvizsgálatot tartani az adott helyzetünkben. Ez az összetett út, az egyén fejlődését segíti elő, s szerintem innen lehet tovább lépni a következő szintre. Tehát a kifelé való megnyilvánulásra. De mielőtt továbblépne az ember „a világot jelentő deszkákra” egy kicsit szerényebben írom. Amikor elkezdik felfedezni az embert, és felkérik előadásokra éneklésekre, sokféle tudományággal érdemes megismerkednie. Mint például: régészet, néprajz, kulturális antropológia, történészet, pszichológia, vallástörténelem, művészet történelem, zeneismerete. Tulajdonképpen elsődlegesen ez is az egyén fejlődését szolgálja, és a fejlődési szinten múlik, mit és hogyan adja át az illető az aktuális tudását. Tehát az írásom végén ismét visszakanyarodunk az elejére, mely rámutat az önismeretre.
2024.07.16.
