Szkíta Gőzkunyhó Szertartás
Már az ősidők óta jelen van az ember életében a tűz. Nagyon sok rege, mese, és mitológia fűződik a tűzhöz, úgy mint az emberhez is. Az egyik legősibb amelyben Prométheusz ellopja az IsTen-ektől a tüzet és az embereknek adja. (ezért nagy árat fizet) De akár a Vogul népek regéjében is találkozhatunk a „Szent Tűzözön Legendájával”. Ha egy kicsit behatóbban tanulmányozzuk, a tűz köré felépített hiedelemvilágot, regéket, és mondákat, akkor bizony észrevehetjük hogy, az ember életében központi szerepet tölt be. Nem csak a fényt, a meleget adja az embernek, hanem kapocs is az ősidők, és az aktuális kor között. A tűz mely a hidegben meleget ád, a sötétségben fényt, a nyersből főttet, a hidegből meleget, és még ezen kívül számtalan más dologra is jótékony hatással van, így a gyógyítás terén is fontos szerepet tölt be. Az ősi magyar hiedelemvilágban a tűz, melyben őseink szelleme, lelke él, s minden felszálló szikra egy-egy lélek a végtelenség mezején, mely a világfához igyekszik. De hogy mennyire fontos szerepet tölt be a tűz a magyarság életében, azt akár Vajk (Szent István) törvényéből is láthatjuk, illetve olvashatjuk:
„A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára mindenki menjen a templomba, öregek, és fiatalok, férfiak, és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok hanyagsága folytán nem (tűz) őrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg és nyírják le!”
Ennyit a tűz törvényéről.
De térjünk vissza a tűzhöz és keressük meg vajon hogyan is kapcsolódik a gyógyításhoz? Az izzasztási technikák is a tűztől, vagy tűzből erednek. Már Hérodotosz is leírta a gőzkunyhó, vagy sátor jótékony hatásait, sőt a Szkíta népek körében is elterjedt eme szertartás. Íme a leirat:
Idézet Hérodotosz negyedik könyvéből az izzasztó kunyhó, vagy sátorról (gőzkunyhó):
„… Temetés után a szkíták a következő módon gondoskodnak a megtisztulásukról:
...bekenik, majd megmossák a fejüket, testükkel pedig a következőképpen járnak el: felállítanak három egymásra hajló póznát, ezekre nemeztakarókat feszítenek jól összeillesztik, azután tűztől izzó köveket hajigálnak (a sátor) közepén elhelyezkedő kádba. Ezen a vidéken olyan kender terem, amely igen hasonlít a lenhez, éppen csak sokkal vastagabb, és magasabb növésű. Megterem magától is, és ha vetik, akkor is; a thrákok lenholmikhoz hasonló ruhákat készítenek belőle. Csak igazán a szakértő tudná megkülönböztetni, hogy lenből, vagy kenderből készült-e, de aki még nem látott kendert, az meg lenne győződve, hogy az lenruha. A szkíták tehát ennek a kendernek a magját, bebújnak a takaró alá, és a magot forró kövekre szórják. Az pedig, mihelyt ráhintették, elkezd füstölögni, és olyan gőzt áraszt, hogy a görögországi gőzfürdő sem múlná felül. A szkíták pedig élvezik a gőzfürdőt, és ordítoznak. Ez helyettesíti náluk a fürdőt, mert különben testüket vízzel sohasem mossák. Asszonyaik vizet öntenek egy durva kőre, és azon ciprus-, cédrus-, és tömjénfát dörzsölnek szét, majd ezzel a szétdörzsölt, vastag (péppel) bekenik egész testüket, és arcukat. Ez egyrészt kellemes illatot ad, másrészt, mikor másnap leszedik, csillogó bőrűek lesznek.”
De a középkorból is maradt fent a gőzölő eljárásról feljegyzés. Igaz hogy egy inkvizítori jegyzőkönyv peres anyaga tartalmazza az eljárás néhány elemét. Bár néhány állítás szerint megkérdőjelezhető a kódex hitelessége, de én maradnék az utalásnál. 1227-ben kezdték el vezetni, s 1556-ban helyezték el a Kassai városházán. Az 1950 esztendőben viszont nyoma veszett, de ekkor fényképeket készítettek róla, s a hitelessége emiatt kérdőjelezhető meg a tudósok számára. Azt hiszem ezt a vitát reájuk bízhatjuk, mi magunk maradjunk meg a leiratban talált szövegnél.
"VIZSGÁLAT LŐRINC FIA TUBA MÁGUS ELLEN KÁLNOKPUSZTÁN:
A per II. Moys és Simon fráter, Muthmer királyi prépost jelenlétében folyik. A vád szerint Tuba az új kenyér ünnepén és az azt követő napokban mezítelen leányokkal gyűjtetett volna magának bizonyos gyógyfüveket, hogy azoknak nagyobb ereje legyen. A beteggyógyítással is foglalkozó sámánról a tanúk vallomásai nagy elismeréssel beszélnek. Szerintük a vádlott a vizelet szinéből is meg tudta állapítani a betegség okát. Orvosságszerei között szerepelt egy "észveszejtő" erős ital, amelytől az ápoltak erősfokú izzadást kaptak. A legsúlyosabb vád azonban az volt, hogy az izzasztó módszert ősi szokás szerint úgy alkalmazta, hogy felhevített kövekre vizet öntve, a gőzbe ültette betegeit. Egy Kozma nevű beteg így fulladt meg, mert hozzátartozói, az ő távollétében, tovább akarták folytatni az izzasztás műveletét. A tanúk mind a sámán érdekében szólaltak fel, még a halott Kozma fia is, akinek a vallomása szerint a mágus megtiltotta, hogy az ő távollétében gőzöljék a beteget, de az olyan állhatatosan kérte, hogy enyhítsék meg fájdalmait, és így kamrájában újra gőzölték, és azt hitték róla, hogy elaludt, pedig már halott volt. A bizottság "contra fidem nihil est" jeligével feloldotta ugyan a vádlottat, de halálbüntetés terhe alatt eltiltotta minden betegség kezelésétől."
Idézet a „Kassai Kódexből” Fehér Mátyás Jenő közlésében.
Ha így értelmezzük és éljük hogy, ez egy szertartás akkor nem csak fizikai, de szellemi szinten is a tudatos valóját tapasztalhatjuk meg. A szertartás egy igen összetett folyamatok kiteljesedése. Én úgy gondolom, hogy ezen szertartásokhoz három út vezet.
1.- Az átadás Közvetlen módon... Azt hiszem a mi esetünkben ez a legvalószínűtlenebb, mert igazából élő hagyományként kellene, hogy jelen legyen a mi kultúránkban. De azért töredelmesen bevallhatjuk magunknak ha a „Kassai Kódex” -et elfogadjuk akkor az 1556 évektől már nincs nyoma itt a Kárpát-medencében, tehát sajnos nem éljük. De a paraszthagyományainkban még jelen volt a múlt században a gőzölő eljárás mikor vizes lepedőbe csavarták a beteget. Talán földrajzilag hozzánk a legközelebb elhelyezkedő népeknél még ez fennmaradhatott (Svéd, Norvég, Finn), eme gőzölő eljárás (szauna), de vajmi igen kevés benne a szakrális rész mely számunkra igen fontos lehet.
2.- Tanulás, kutatás leiratokból, krónikákból, feljegyzésekből... Esetleg más népek kultúrájából, népszokásaiból fennmaradt elemekből is elsajátíthatjuk. De ezzel is nagyon kell vigyáznunk, mert meghatározó lehet az éghajlat, egyes népek földrajzi helyzete, s ebből kifolyólag a kultúrájuk, és szokásuk. Könnyen félrevezetődhetünk. Itt érdemes a rokoni szálakat figyelembe venni.
Néhány leirat vagy utalás:
- Fehér M Jenő Mágusperek a középkorban „Kassai Kódex”
- Hérodotosz negyedik könyve a szkítákról...
- G.M. Bongard-Levin, E.A. Grantovszkij Szkíthiától Indiáig
- Máté Imre Bácsa Yotengrit Rábaközi tudók gyógymódjai
- Népi gyógyászatban használt gőzölő eljárások... (gyűjtésekből)
3.- Egy külön úton való elhívás azaz IsTen-i beavatás... Erről a dologról nem hiszem, hogy oly sokat kell beszélnünk, hiszen ez magától értendő. Viszont a beavatást itt kiemelném és annyit még hozzáfűznék hogy, egy felsőbb szellemi szinten lévő lény, tud beavatást vagy útmutatást adni. Az ember mint beavató igen csekély eséllyel indulhat ezen a palettán.
Azért még az igazsághoz hozzá tartozik, hogy mindhárom pont közül, bármelyik megléte, még nem elég ha a tapasztalat nincs a birtokunkban. Tehát a megtapasztalás igen fontos mérföldkő. Ma már azért van reá lehetőség, hogy megtapasztaljuk eme szertartások jótékony gyógyító hatását, különböző kultúrákból (akár indián, mongol, kazah, stb.) átvett, vagy leíratokból rekonstruált elemekből is.
Most térjünk a szertartásra
Betegségek amik kizáró okok lehetnek eme szertartásról:
- magas vérnyomás
- epilepszia
- légzési betegségekben szenvedők
- agyvérzés és más érrendszeri betegségekben szenvedők
- tüdőbetegségben szenvedők
Illetve még ide sorolnék egy dolgot ami nem betegség hanem állapot a nőknél, mégpedig a menstruáció. (Bár erre vonatkozólag még nem találtam konkrét leírást)
Érdemes még figyelembe venni a holdfázisokat is. A kunyhó szertartás előtt én böjtöt ajánlok mindenkinek, illetve nagyon minimális ételfogyasztást, és lehetőleg csak magvakat. Maga a szer kezdete a kunyhó tisztításával, befedésével, és a tűz megrakásával kezdetét veszi. Persze mindennek meg van a maga ideje, és helye. A tűz meggyújtása ősi módszerrel történik, amit a „népvándorlás” korából feltárt sírokban talált tűzgyújtó eszközökből rekonstruáltuk (tűzkő, vagy kova, acél, vagy csihavas, taplógomba, vagy szenesített vászon). Ezzel is egyfajta tiszteletadás történik eleinknek, közben megérthetjük a tűz szerepét, és megjelenését. A tűz által felhevített kövekkel érjük el a kívánt hőfokot a kunyhóban. A szárított gyógyfüvekkel, és a vízzel, pedig elérjük a megfelelő gyógyhatásokat. Igyekszem olyan növényeket használni ami megtalálható itt a Kárpát-medencében (levendula, zsálya, menta, kakukkfű, kamilla...). Érdemes természetes anyagból készült ruhában (nőknél lepel, férfiaknál bő nadrág...) beülni a sátorba, hiszen minden kihatással van mindenre, így reánk is a viselet. A bent-lét elteltével, mely lehet akár egy óra is, a kunyhó elhagyásának pillanatában akár egy újjászületést élhetünk át. De beszéljünk a szellemi síkról. A tűz mint férfi erő szimbóluma, a férfi energiákat hordozó elem. A kunyhó, vagy sátor, az anyaméhet megjelenítő burokforma, a születés előtti pillanatok. E kettő a tűz elgyújtásával folyamatos kapcsolatban kell, hogy legyen. Ami azt jelenti, hogy a kettő között nem járkálunk kedvünkre, s nem szakítjuk meg az élő kapcsolatot. Kettő ember tartózkodhat a vonulatok között, még akik a szolgálatot végzik a gyógyulni vágyókért. Ezek pedig a Tűzember, és a Vízasszony. Már a kövek berakásával, melyet imáink mormolása, elmondása kísér, így a mi rezgésünk is bekerül, abba az intim részbe melyet kunyhónak nevezünk. Ez nem csak fizikai megtisztulást eredményez, hanem mély hatással van a szellemünkre is. A nagy hő, a gyógyfüvek, a magas páratartalom, mind-mind segíthet nekünk ebben. De az énekek, a dob és az imák is értünk szólnak. Ami még fontos! A szertartás alatt elhangzó imák, kérések, lélekbeszélgetések, vagy lélekkiöntések, ezek mind intim dolgok, s szeretnék kérni minden megélőt, hogy tartsa tiszteletben ezt, s ne adja tovább egy harmadik személynek. Tartsuk tiszteletben egymás érzéseit is! (Köszönöm!)
A kunyhózást követően egy közös étkezés veszi kezdetét, hiszen böjttel jöttünk eme megtisztító, vagy emlékező, esetleg gyógyító szertartásra, tehát aki teheti az hozzon magával ételt, s italt amit szívesen megosztana, és fogyasztana a jelen lévőkkel. A közös étkezés az egyik legősibb szokás. A Közös étkezés áldáskéréseinkkel, imáinkkal sokkal tartalmasabb. Ami itt is fontos lehet! Ne feledjük el eleinknek, őseinknek az áldozati ételt felkínálni, illetve megteríteni, ez a megemlékezés, és a megbecsülés egyik formája mely megmutatkozik belőlünk.
Magamról: Ezt a szertartást sajnos közvetlenül nem tudtam átvenni ősapáinktól, öregjeinktől. Sajnos mindmáig nem élő hagyományról beszélünk, mert egy jó ideig nem élt itt a Kárpát-medencében. De a nyomai fellelhetőek itt is, és keleti testvéreinknél, rokonainknál is. Már az előzőleg említett írásokban találtam meg eme forrásokat, de kell hozzá a megtapasztalás is. Szerencsére más természetközeli népeknél is jelen van a szertartás (indián, mongol) és így felkínálja nekünk a megtapasztalási lehetőséget. Nagyon hálásak lehetünk ezért is. Tehát én a megtapasztalást így éltem meg!
A gyógyítási folyamatokat az egészségügyben dolgozó orvosoktól, ápolóktól, és természetgyógyászoktól tanultam meg.
A gyógyfüvek hatását, és használhatóságát a füves-emberektől.
Az elhívást, és a beavatást pedig a Teremtőtől (Tengri)!
Ennek a tudását sem lehet pénzért adni, vagy venni! A gyógyításért sem lehet pénzt vagy bármi mást kérni! Csak felajánlást vagy adományt szabad elfogadni!!! Az igaz hogy a kunyhószertartásnak vannak költségei (tűzifa, útiköltség, gyógyfüvek, stb.) és ennek fejében fogadhatjuk el a felajánlást, vagy adományt.
Áldott eredményes megtisztulást kívánok mindenkinek! Találkozzunk az élet végtelen ösvényén, ott ahol őseink is járnak, s ne feledjük el, a hit a lelkünkben él,és ettől válunk igaz emberré!
Áldassék! Békesség! Nemzetség!
Regös Sziránszki József
regös énekmondó