Árpád-kori falu építése Sólyban
„Kísérleti régészet” egy hagyományőrző szemén keresztül.
Sziránszki József
2024.
A kétezres évek eleje óta foglalkozom intenzíven a steppei lovas nomád kultúra egyes elemeivel. Ezen belül több része is behatóbban érdekel, mint pl. a hitvilág, zenei kultúra, az életmód, ezen belül, az építészet (veremházak, boronaházak, földvárak, jurták, stb.), és a kézművesség (bőr, fa, réz, kő, stb.). Most az életmódból következetes „építészet” jelenik meg írásomban, amit szeretnék behatárolni egy bizonyos népre, és történelmi korra. Magyar őstörténet (honfoglalásnak nevezett kor), x. század, Kárpát-medence, települései, telepei, lakóházai.
Minden kornak, megvan a sajátos jellegzetessége, életmódja, életszemlélete, ebből adódóan a mindennapi használati tárgyai, kultikus tárgyai, temetkezési szokásai, és akár a lakóépületei, lakóházai is. Ha lakóházakat, épületeket, telepet, szeretnénk rekonstruálni, az egyik legkézenfekvőbb forrásunk a régészeti feltárások anyagai. Néhány tanulmány melyet tapasztalatszerzés gyanánt elolvastam, s tanulmányoztam: (Terei György: Az Árpád-kori Kána falu feltárása, Bencze Zoltán- Gyulai Ferenc- Sabján Tibor- Takács Miklós: Egy Árpád-kori veremház feltárása és rekonstrukciója, Gróf Péter: Árpád-kori mészégető kemence feltárása Visegrád-Várkertben, Szentgyörgyi Viktor: Földbeásott lakóház, Sabján Tibor: A veremház rekonstrukciója) Terepszemléket is tartottam, elmentem néhány falurekonstrukciót, épületet szemügyre venni. Néhány település ahol jártam: Tiszaalpár, Kisrozvágy, Karos, Szentendre, Wolin, Biskupin (Lengyelország).
2014-ben felkérést kaptam Sólyom Sólyma Kft-től, hogy tervben van egy Árpád-kori élményfalu létrehozása, és hogy lenne e kedvem ebben tevőlegesen részt venni. Természetesen igent mondtam. A munka a tervezőasztalon kezdődik. Igazából a 20. század végére alakult ki teljesen a rekonstrukciós elképzelés Sabján Tibor munkássága, és elgondolása alapján melyet a régészszakma többsége is elfogad.
A Sólyi Árpád-kori falu áll három veremházból, ebből kettő klasszikus „lakóház”, padkával, kb. 50-60 cm mélyítéssel. Egy pedig 180 cm mély, kb. 2m-szer 3m-es alapterületű építmény. Ez nagy valószínűséggel tároló, helyiség, raktár, magtár lehetett. Továbbá egy földsánccal körülívelt féltető pár ami egymással szemben áll. Még áll egy szociális helyiségből (női, férfi, és egy mozgássérült wc-ből), mely kapott egy deszkaborítást kívülről, és a tetőkialakítása egy őrtorony, illetve egy palánkvár együttes hatását kelti. Illetve még egy plusz 6 m átmérőjű mongol jurt is felállításra került.
Veremház, és jurt
Az építés
Az elején szeretnék kitérni a különböző technikai megoldásokra, és a hiányosságokra, megoldásokra, és helyettesítésekre. Az építés során nem volt az a cél kitűzve, hogy a x.századi építési technikákkal, és megoldásokkal építsük fel ezt a falut. Egyrészt ami a föld alatt található leletek, felismerhető formák, cölöpmaradványok, tájolások, stb. abból tudunk kiindulni. Másrészt a föld feletti részek, mondjuk az épületek szerkezete, kötése, a mai építészeti megoldásokból lehetséges kikövetkeztetni (bár itt óvatosnak kell lennünk). Visszautalnék a hagyományos parasztkultúra jellegzetes építményeire, pásztorszállásaikra és évszázados tapasztalatú ácsolt, építményeire. A cél a falu építésében hogy úgy nézzen, ki mintha olyan lenne, amit ezelőtt 1000 esztendeje építettek, de maga a technológia, már mai volt. Mire is gondolok? Például nem látható helyeken csavarkötés, szegelés, vízszigetelés, az anyaghasználat, mint fűrészelt fenyődeszka, akácoszlopok, nádszövetek. Ezen anyagok, és körülmények ellenére a korhűséget szem előtt tartva épült meg e falu.
Veremház bejárata
Veremház rajza Sziránszki József
Veremház szerkezeti rajza Sziránszki József
Elköszönés
A Sólyi Árpád-kori falu, vagy a mai modern elnevezése alapján „élményfalu” így épült fel. Ez a visszaemlékezés tíz év távlatából íródott. Melynek örülök, hogy tevékeny részese lehettem. A falu egyébként a „Sólyom vár” fantázia nevet kapta. Mondhatni a tapasztalat az egyik legerősebb tanulási élmény. Ezzel az írásommal szeretnék nyomot hagyni azoknak a vállalkozó kedvű embereknek, akiket érdekel a történelem, és a tudomány ezen ága. Talán sikerül olyan útmutatást, és morzsányi nyomokat hagynom, amin az utánam következők folytatni tudják a munkát. Az is nagy segítség lenne, már amit én megtapasztaltam, és megtanultam, azt hiánytalanul tovább tudjam adni eme írásomban. Tudom és a tapasztalatom azt is hogy nem elegendő ebben a témában a tanult tudás, sokat jelent a gyakorlottság. Sajnos ma már ez a fajta életmód, és a vele együtt létezett szakmai fogások, tudások, elvesztek a történelem hosszú folyosóján, főleg itt Közép-Európában. De hát mikor évszázadok, és évezredek távlatából próbálunk valamit rekonstruálni, egy olyan valamit, ami nagyobb részben elveszett, az egy igen nehéz és izgalmakkal teli feladat, és kötelességünk is. Erre egy élet nem elegendő, több emberi élet szorgos munkája vezet el bennünket a megoldások kérdéseihez, és így folytatódik ez sok éven keresztül.
2024.02.09. Sziránszki József
Az írásom szerzői jogvédelem alatt áll, így a leközlésben kéretik a forrást is megjelölni.
Ha el szeretné olvasni a teljes leírást kérem keressen meg. A honlapon megtalálja az elérhetőségeimet.