Egy igen kényes feladat következik a belső kérdések tisztázása. Vigyázat, ha hazudunk, akkor csak magunknak s a jó IsTen-nek tesszük. Tegyük fel magunknak a kérdéseket! Miért döntöttem úgy hogy erre az útra lépek? Hagyományt akarok e őrizni vagy csak a magam javára cselekedni? Ezeknek a kérdéseknek a válaszát magunkban kell tisztáznunk. Az őszinteség ilyenkor nagyon fontos, inkább járjuk körbe több oldalról. Legyünk óvatosak. Ha tisztáztuk a kérdések válaszát, még mindig maradjunk magunkban, s próbáljunk egy belső egyensúlyt kialakítani. Nem is az a fontos, hogy valamilyen formára építsünk reá, hanem a magunkban zajló erők belső egyensúlya maradjon fenn. Letisztázott kérdésekre egyöntetű határozott válaszok. Tudjunk különbséget tenni, ami hasznára van az emberiségnek vagy a rovására. Ha nehéz a döntés inkább beszéljünk róla másokkal. Hallgassuk meg mások véleményét, s úgy döntsünk. A döntés joga mindig a tied!!! Független attól ki mit tanácsol. A tanács csak útmutató, nem döntéshozó! Amiből aztán a felelősség fakad, amit persze vállalnunk kell.
Nagyon sokszor nem is vesszük észre és hoppá már elragadott bennünket a természeti világ varázsa, na én is így voltam a dobolással. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már benne is vagyok. Azért írom, mert sokszor nehéz eldönteni miért is csinálom. A lényeg, hogy bármilyen körülmények között is van az ember minden esetben a jó szándék, vezérelje a jó akarat, a segíteni akarás. Nem haszonért vagy profitért. Tudom, hogy nehéz időket élünk és mindenki csak ebben az életében szeretne jól élni. De szerintem ez nem az a műfaj. Egyébként meg ezt a részét hagyjuk az üzletemberekre meg a politikusokra. Ők majd megteszik, amihez nekünk nem fűlik fogunk. Hát sajnos igen ez a világ nagy vonalakban már csak a pénzről szól, pedig van még azon kívül rengeteg fontos dolog. De maradjunk a belső egyensúlynál. Elsősorban nem úgy értem, mint ahogy a Nagy Keleti Bölcsek mondják, ez is része lesz, de ez majd egy másik könyvecske témája. Egyensúly a mai világgal, egyeztetnem kell mindennel magam mind materiálisan, mind szellemileg. Tehát hogyan tudom ezt beleilleszteni a hétköznapjaimba? Vagy esetleg már annyira előrehaladott állapotban vagyok, hogy erről szólnak a mindennapjaim, vagy e köré vannak felépítve teendőim. Egy-két ki nem mondott úgynevezett íratlan szabály:
- A táltos dobolás elsősorban nem zenei tevékenység, hanem szellemi munkálkodás a körülöttünk lévő világ javára. Ez lehet, hogy sok emberben nem tudatos, de olyan erők mozdulnak meg, hogy sokszor azt nem is gondolnánk. Ugyanis a dobnak az az ismétlődő (monoton) hangja és rezgése mintha kapukat nyitna meg emberben, és környezetében. Ha csak zenélgetésre használjuk, akkor a „hangszer” gazdája nincs is tisztában az általa mozgatott energiákkal, és cselekedetekkel. Tehát maga a dob egy *iduk az az szent segítő.
Így is kezeljük. Ez mind hozzá tartozik az egyensúly fenntartásához. Kérem szépen tisztelettel, lelke van a dobnak! Ezt tudomásul kell vennünk. Lelketlen dob nincs csak nem jól kezelő gazdája. Ekképpen kell hogy viselkedjen a gazda is, mert ahogy viszonyulunk a dobunkhoz ő úgy viszonyul hozzánk. Sajnos már volt alkalmam látni enyhén alkohol túltengésbe lebegő mámorban úszó embereket dobolni. Hát meg kell, mondjam elég bizarr látvány. Ami a legfontosabb elveszti a hitelességét a világ előtt. Amiben a mai világ amúgy sem bővelkedik. Minden körülmények között tartsuk meg hitelességünket, s ne engedjük, hogy ez az igen komoly szellemi tevékenység lesüllyedjen az anyagi világ szintjére!
Akkor nézzük a belső mérleget. Valamilyen szinten érezzük azt, hogy a világ él és mozog. De mi mozgatja? Mindennek megvan a megfelelő párja.
Nap-hold, éjszaka-nappal, férfi-nő, tűz-víz, tél-nyár, ég-föld, élet-halál, szeretet-gyűlölet, fekete-fehér, sós-édes, élő-élettelen, öröm-bánat, és még sorolhatnám a végtelenségig. Ezek nem ellentétek, hanem párok, így tudnak működni. Így van értelme mindegyiknek, ha az egyik nem lenne, akkor nem lenne értelme a másiknak sem, és ami érdekes, kettejük alkotásából van egy egész. Az ember belső énje is így működik. Van egy napos oldala és van egy árnyékos léte is. Sokan azt tartják, hogy le kell egyiknek győzni a másikat, de gondoljunk bele. Mi történik, ha az egyik győz? Felborul az Egyensúly! Próbáljuk megtartani egyenlő mértékben. Ha az egyik le akarja győzni a másikat, akkor folyton harc dúlna bennünk. Ez nekünk jó? A megbékélés a fontos. Az elfogadás harca oly mértékben, hogy a kitűzött dolgok elérésében mindig javuljunk. Idomuljunk hozzá. A belső élet ne arról szóljon, hogy egyik érzésem uralkodni akarjon a másikon! Hanem arról hogy tudjam magamban felmérni, és az elérendő célomhoz igazítani minden ízemet. Azt hiszem, erről szólhat egy belső egyensúly, nagy vonalakban. Ha erről többet szeretnének megtudni, azt keressék Kínai, Japán, Tibeti, Indiai filozófusok műveiben. Ők ezt már kidolgozták évezredekkel ezelőtt. Ami még idetartozik, a teljes meggyőződés. Magunkban óvatosan tapogassunk, keressünk. Mindig kérdőjelezzük meg magunkban vajon jó-e, ahogy ezt tettem, csináltam. Ez így helyes-e? Ezt körültekintéssel járjuk körbe!
Valahol mélyen tudjuk, hogy mit akarunk, mi a célunk, de azt sohasem, hogy helyesen mutattuk-e ki? Ez az, amit megkérdőjelezhetünk magunkban, hogy az általunk hitelesnek vett forrásokból, ugyan olyan hitelesen adtuk e vissza. Az elmélyülés folyamata nincs e fejezetben. Az nem célja a könyvemnek csak támasz, hogy miképpen induljunk erre a rögökkel teli varázslatos útra.