Egyensúly a külvilággal

Mint már sikerült megtalálnunk, létünkre a választ, s a célt is tudjuk már, tehát el tudunk indulni valamilyen irányban. Most érdemes megtalálnunk a külvilággal azt a közös nevezőt, amivel működni tudunk zavartalanul. Itt is nagyon fontos az elfogadás, elfogadni és megérteni a külső világ működését. Mire is gondolok: sok embertől hallom, régen nem volt ez meg az, pl. mobiltelefon. Ez igaz, nem volt. De ha most van, s ezt tudjuk jóra is használni akkor használjuk. Régen nem volt mosógép sem, most van, de jó mert nem kell órákat mosni a patakban (persze annak is megvolt a maga varázsa). Vannak negatív példák is: pl. televízió. Igen, elveszi a társasági élet különleges élményét. Ez is igaz, de csak akkor, ha ezt mi hagyjuk, mert ne engedjük magunkat befolyásolni ilyen dolgokkal, úgy is manipulálják a tudatunkat, nap mint nap akarnak bennünket irányítani, terelni. Ne engedjük, hogy elvegyék a kommunikáció varázsát! Ha nem beszélgetünk egymással, s nem nézünk egymás szemébe, akkor nem érezzük azt a kontaktust sem, nem tudunk olvasni a testbeszédből, a mimikából, egyszerűen elegyszerűsödik, de inkább elsivárosodik az életünk. Ezt nem szeretnénk ugye? Érdemes nyitott szemmel járni, erre van egy mondás is: „Lassan járj, tovább élsz!” Igazi népi bölcselet. Igyekezzünk betartani, s meglátjuk a mindennapok szépségét. De térjünk vissza az egyensúlyra a külvilággal, illetve a mai világgal, azaz a jelennel. Minden mindennel kapcsolatban van. Minden függ mindentől, ezáltal mi is szerves részei vagyunk a világnak. Van bizonyos rezgésünk, kisugárzásunk, energiáink, így mi is tudjuk befolyásolni a világot, és a világ is befolyásol bennünket. Folyamatos kölcsönhatásban vagyunk egymással. Csúnya szóval szimbiózisban élünk. Talán most érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy megértsük az IsTen bennünk is ott van s munkálkodik a tudatunkon, és a tudatalattinkon keresztül, hát leljük meg a közös nevezőt a külvilággal, hogy ismét továbbléphessünk a következő létrafokra.