Manapság reneszánszát éli Magyarországon is az úgynevezett sámándobolás. Szándékosan nem azt írom, hogy sámán kultúra, vagy modern sámán kultusz, mert ez még véleményem szerint igen messze áll attól. Sőt sokszor hallom, hogy ezt összekötik olyan fogalmakkal, mint hagyományőrzés, hagyományélés, történelmi újra játszás, stb. De őszintén bevallom szerintem egyik sem teljesen jó kifejezés erre a műfajra. De nem ez a témája az írásomnak, inkább a hiánypótlás. Mégpedig azt a hiányt szeretném pótolni az úgynevezett „dobolós” körökben hogy egy irányvonalat szeretnék mutatni abban a formában, hogy néprajzkutatókat, régészeket, antropológusokat szeretnék bemutatni. Talán így könnyebben el tud igazodni a tisztelt olvasó, kutató, vagy „doboló” ebben a kissé zavaros útvesztőben.
Ebben a részben László Gyula történész-régész kerül bemutatásra.
László Gyula
(Kőhalom 1910 – Nagyvárad 1998)
történész, régész, egyetemi tanár, képzőművész
Általános iskolai tanulmányait Kőhalomban, és Kolozsváron végezte. Budapesten érettségizett 1928-ban. Tanulmányait 1933-ban végezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Szakok, vagy szak ágazatok melyeket hallgatott: néprajz, régészet, magyar, művészettörténet, földrajz. A budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett 1935-ben. Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeumban, és a Magyar Nemzeti Múzeumban gyakornokként dolgozott az egyetemi évei alatt. Később a Múzeumi Központban előadó lett, aztán a Nemzeti Múzeum középkori osztályának vezetője lett. Rómában, Londonban, Firenzében járt tanulmányi úton. Fél évi volt lehetősége Görögországban a görög, és bizánci művészeteket tanulmányozni. 1938-ban megkapta a Harriseion-ösztöndíjat, ekkor járt Görögországban. 1940-1949 között Kolozsváron volt egyetemi tanár. Kortársairól körülbelül 600 portrét festett, és rajzolt. Székelyföldön népdalokat tanult, és bútorokat, fejfákat rajzolt, és festett. Megtanulta a fa, bronz, kőszobrászatot, valamint a terrakotta, és éremkészítést is. 1957-1980 között a tudományi egyetem tanára, és tanszékvezetője volt. Magyar Nemzeti Múzeumban a kiállítások ügyeivel foglalkozott. 1980-ban nyugdíjba vonult.
Kettős Honfoglalás elmélete:
Az ő nevéhez fűződik a kettős honfoglalás elmélete. Hipotézise szerint az első szakasz 960-as évek körül volt az úgynevezett „Griffes indás kultúra” vagy a „kései avarok” kultúrájának megjelenése, a második szakasz a 9. század végi bejövetel.
Művei:
- Kolozsvári Márton és György Szent-György szobrának lószerszámja. (Kolozsvár, 1942)
- A honfoglaló magyarok művészete Erdélyben. (Kolozsvár, 1943)
- A honfoglaló magyar nép élete. (Kolozsvár, 1944)
- A népvándorlás lovasnépeinek ősvallása. (Budapest, 1946)
- Lehel kürtje. (Budapest, 1953)
- Études archéologiques sur l'histoire de la société des Avars, (1955)
- Őstörténetünk legkorábbi szakaszai. (Budapest, 1961)
- Hunor és Magyar nyomában. (Budapest, 1967)
- Az ősember művészete. (Budapest, 1968)
- A népvándorláskor művészete Magyarországon. (Budapest, 1970)
- A honfoglalókról. Diószegi Vilmos emlékének. (Budapest, 1973)
- Vértesszőlőstől Pusztaszerig. Élet a Kárpát-medencében a magyar államalapításig. (Budapest, 1974)
- A bócsai fejedelmi sír és a keceli kard. (Cumania IV., 1976)
- Régészeti tanulmányok. (Budapest, 1977)
- A nagyszentmiklósi kincs. (Társszerző.) (Budapest, 1977)
- Művészetről, művészekről. Írások a képzőművészetről. (Budapest, 1978)
- A „kettős honfoglalás”. (Budapest, 1978)
- „Emlékezzünk régiekről”. A Kárpát-medence egykori népeinek története és a magyar honfoglalás. (Budapest, 1979)
- Őstörténetünk. Egy régész gondolatai néppé válásunkról. (Budapest, 1981)
- 50 rajz a honfoglalókról. (Budapest, 1982)
- Számadás népünkről. (Budapest, 1986)
- Árpád népe, monográfia. (Budapest, 1988)
- Őseinkről. (Budapest, 1990)
- Arckép és kézírás. 1–2. Köt. (Veszprém, 1992)
- A Szent László-legenda középkori falképei. (Budapest, 1993)
- A zuevói temető; előszó Fodor István; Magyar Nemzeti Múzeum, (Budapest, 1993)
- 1910-ben születtem... Egy a XX. századot végigélt magyar ember emlékezései; műmelléklet Kodolányi Sebestyén; Életünk Szerkesztősége–Magyar Írószövetség Nyugat-magyarországi Csoportja, (Szombathely, 1995)
- A honfoglaló magyarok. (Budapest, 1996)
- Ex libris. Mesterségem: régész. (Budapest, 1996)
- Góg és Magóg népe. A szerző válogatása életművéből; Trikolor–Intermix, (Budapest, 1996)
- The Magyars. Their life and civilisation (A honfoglaló magyarok); angolra ford. Timothy Wilkinson; Corvina, (Budapest, 1996)
- Múltunkról utódainknak 1-2.; Püski, (Budapest, 1999)
- Erdősi Katalin–László Gyula: Amikor beáll a csend. Pesthidegkúti emlékkönyv; Pesthidegkút Alapítvány, (Budapest, 2000)
- Találkozásaim. Beszélgetések a kortársakkal; Szabad Tér, (Budapest, 2003)
- A "kettős honfoglalás"; 2. jav. kiad.; Helikon, (Budapest, 2004)
- Das awarenzeitliche Gräberfeld in Csákberény-Orondpuszta; szerk. Szentpéteri József, németre ford. Albrecht Friedrich; MNM–MTA BTK Régészeti Intézet (Budapest, 2015)
- Kőhalomtól Nagyváradig. Pesti Vigadó, 2017. február 6–március 19.; szerk. László Zoltán; Magyar Művészeti Akadémia (Budapest, 2017)
- Magyar régészek a háborús Kijevben. Fettich Nándor kijevi naplója és László Gyula naplótöredéke; sajtó alá
- rend. Fodor István; Magyar Nemzeti Múzeum, (Budapest, 2018)
- Régészeti tanulmányok az avar társadalom történetéhez; Püski–NMI, (Budapest, 2019)
- Kortársak. Válogatás László Gyula régészprofesszor író- és költő kortársait megörökítő rajzaiból. Klebelsberg-kastély, Emlékház. Budapest, 2020. július; szerk. Albrecht Beáta; Visegrádi Négyek Építészeti Alapítvány (Budapest, 2020)
(forrás: wikipédia)