A hagyományőrzéssel mostanában sok helyen találkozunk, és sok mindenre lehet használni ezt a jelzőt. Elsősorban népzene, és néptánc körökben hallom, hogy hagyományőrzés. De lehet a hagyományos paraszt kultúrában is használni, mint pl. tollfosztás, disznóvágás, kenyérsütés, szüret, csuhézás, aratás, húsvéti locsolás, betlehemezés, regölés, busójárás, sibribálás, tojás csokkantás, és még sorolhatnám a végtelenségig. Van egy másik ága a hagyományőrzésnek, még pedig, egy bizonyos történelmi kor, egy bizonyos népcsoportjának a kultúrája, hagyománya. A hagyományőrzés nem teljesen ide illő kifejezés. Miért is gondolom? Tulajdonképpen olyan történelmi kort, illetve korokat elevenítünk fel, akár viseletben, viselkedésben, (hitvilágban is) amely már „sajnos” nem folytatólagos. De melyik régmúlt történelmi kor folytatólagos? Persze költői kérdés volt. Igazából, ami folytatólagos az a történelmi egyházi tradíció, persze itt is volt szakadás, irányváltás, modernizáció, és az uralkodói házak (amelyek ma is működnek, vagy az államforma, ami még királyság, stb.) melyek szakadatlanul viszik tovább a régmúlt szokásokat, tradíciókat, hagyományokat. De térjünk vissza a hagyományokhoz. Szóval a hagyományőrző szavunk sok mindent takarhat, mint már fentebb említettem. Így néhányan új megnevezésekkel illették, vagy pontosították, mint pl.”történelmi újrajátszás”. Ami egy más szemszögből világítja meg ezt az egészet, hiszen ebben karaktereket jelenítenek meg, ami számomra azt sugallja, hogy a külsőségekben megjelenített „karakter” (ami ruházatban, felszerelésben, akár hiteles) nem tükrözi az akkori kor gondolkodásmódját, életfelfogását, hitvilágát. Hangsúlyozom, ezt tapasztaltam is néhányszor. Hol enyhe kivetülései voltak, valahol pedig durva, akár nagyfokú tiszteletlenségbe csapott át. Noha szükségét érzem a pontosításra. Tehát nagyon fontos a korhű „viselet, és megjelenés”, ennek is megvan az evolúciós folyamata. Magam is ezen mentem, és megyek keresztül. Folyamatosan képzem magam, és keresem azon emberek társaságát, tudását, akitől tanulhatok, és kritikát kaphatok, vagy kapok. Foglalkozzunk még az alapgondolattal, a megnevezéssel. „Hagyományőrzés” helyett a „hagyományélés”. Egy időben szívesen használtam eme kifejezést, de töredelmesen be kell, valljam, ez sem igazán állja meg a helyét, mert ha igazán tárgyilagos szeretnék lenni, már pedig az szeretnék lenni, akkor ez inkább „hagyományteremtés”. Gondoljuk végig! Tehát, az én esetemben, ha nem folytatólagos, közvetlenül átöröklött hagyományokról beszélünk, hanem egy felkutatott, újratanult, felélesztett dolgokról beszélünk, akkor ezt fel kell kutatni, majd építeni, és ha szeretném, akkor érthetővé, és élhetővé tenni a mai kor emberének. Nézzük előbb a felkutatását, hogy utána tudjunk miből építkezni.
Miből tudunk merítkezni? Különböző tudományágak a segítségünkre lehetnek, sőt ez elengedhetetlen egy tudományos kutatómunkához. mint pl.:
- régészet
- történettudomány (történészet)
- néprajz (etnográfia)(antropológia)
- művészettörténet
- földtudomány
- paleontológia
- nyelvészet
Mindegyik tudományágnak több ágazata van, azon belül is szakok, speciális irányzatok jöttek, és jönnek létre.
Nézzük a tudományi ágakat nagy vonalakban.
Régészet (archeológia)
Mi a régészet, vagy archeológia? A régi korok kultúráit tanulmányozza tárgyi leletek alapján. Önmagában egy tudományi ág kevés ahhoz, hogy teljes képet kapjunk egy adott korról, vagy kultúráról, népről így a különböző tudományágak valamilyen szinten összefüggésben vannak, illetve kiegészítik egymást. Ezeket úgy nevezik, hogy társtudomány. A régészetnek egyik legfontosabb társtudománya a történettudomány. A történettudomány felhasználja a régészek kutatási eredményeit. Az összefüggés itt teljesedik ki mivel a további társtudományai a régészetnek: a fizikai antropológia, és a kulturális antropológia, paleontológia (őslény, és ősnövénytan), földtudomány, nyelvészet, és művészettörténet. Tehát térjünk még vissza a régészetre, hogy nekünk miben lehet a segítségünkre. Ha adott kort, népet, szeretnénk megjeleníteni fontosak a tárgyi leletek. A régészet leggyakoribb módszere az ásatás. Ez az a módszer, amikor a föld alól tárják fel a sírok, vagy a múltbéli épületek maradványait. De lehetséges víz alól, illetve barlangokból is. A tárgyi leletek előkerülése után bekerülnek a restaurátor műhelybe és további vizsgálatok következnek. A tárgyi leletekből sok mindent meg lehet határozni, mint pl. az előkerüléskor az elhelyezkedése, anyaga, formája, mintázata, stb. Ezeket feldolgozzák, és publikálják. Ezek számunkra is fontos információk, így pontosabb képet kapunk az adott korról, illetve népcsoportról, sőt még bizonyos szokásokra is rávilágíthat az előkerülés környezetében. Így lehet levonni ÓVATOS következtetéseket. Azért emeltem ki az óvatosságot, mert ma szinte akadály nélkül látnak napvilágot a valóságtól elrugaszkodott elméletek, melyek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. Az óvatosságot, és a körültekintést nagyon fontosnak tartom. Sőt fontos a folyamatos vizsgálat, és önvizsgálat, mert lehet téves következetességeket is levonni, bizonyos információk hiányában, és később azokat helyre tenni. Ezekből az eredményekből tudjuk rekonstruálni a viseletet, használati tárgyakat, így akár egy hiteles életképet is be tudunk mutatni. Nem titkolt célom ezzel az írással kedvet csinálni, és mélyebb igényt kelteni a hiteles ruházatra, és felszerelésre mindenki számára, aki erre az útra adja a fejét. Ha van rá igény, akkor ez nem lehetetlen. A következő szint az, amikor elhivatottságot érzi valaki a régészeti önkéntességhez. Amit eddig én tapasztaltam, hogy a régészek, vagy a múzeumok örülnek a megkeresésnek, és sok esetben szívesen veszik a csatlakozást, érdeklődést.
Történettudomány (nagy vonalakban)
A mai történettudomány a 19. században született, az emberi történelem (história) rendszerbe foglalásával foglalkozó tudományi ág. Előzménye a régi korokban igen népszerű volt a történelmi tárgyú művek készítése, mint pl. krónikák, leiratok. A történészek elsősorban írott forrásokra támaszkodva kutatnak, de a munkájuk kiterjed tárgyi emlékekre is.
Etnográfia (néprajz)
Mi is a néprajz vagy etnográfia?
Hagyományos életmódot folytató népcsoportok, mint pl. (zsákmányoló, vagy gyűjtögető, nomád, paraszti), építészetét, használati tárgyait, mindennapi tárgyait, művészetét (díszítőművészet, zene, tánc, stb.), hagyománykincsüket, hitvilágát, szokásait kutatja, vizsgálja, és gyűjti, illetve rendszerezi. Ezt nevezzük néprajztudománynak.
Szellemi örökség megörökítése (szellemi kultúra-folklorisztika)
Pl.: regölés, betlehemezés, busójárás, húsvéti szokások, stb.
Ide tartozik az antropológia. Fizikai, és kulturális (az emberről szóló tudomány) antropológia. Ennek ágai:
- fizikális antropológia: mely a ma, és a hajdan élt ember testi (fizikai) tulajdonságával foglalkozik.
- kulturális antropológia: mely az emberi kultúrát vizsgálja
- teológiai antropológia
- evolúciós antropológia
- filozófiai antropológia
- szociálantropológia
A tudományágak eredményei megismerésével, és tanulmányozásával tudunk rekonstruálni bizonyos dolgokat. De nagyon fontos a tanulmányozás, tanulás, a megismerés folyamata. Meg kell győződni az eredményekről, utána kell olvasni, kutatni ahhoz, hogy jó eredményeket érjen el az ember. Szándékosan utoljára hagytam a megérzést, és az intuíciót. Ez is egy elengedhetetlen része ennek az egésznek, DE csak akkor jöhet szóba, ha meg van a megfelelő tudásanyagunk a témában. Csak a megérzésekre hagyatkozni, és ahogy már többször hallottam, hogy egyszerűen „lecsatornázni” dolgokat tudományos témában NEM LEHET!!! Itt nem a találgatáson alapul a tudás, hanem a valósan megszerzett tudáson. Ha már elegendő tudás van az ember birtokában (majd mindenki rá jön, minél többet olvasol, „tudsz” annál jobban érted, hogy nem tudsz semmit „érzet”) akkor az úgynevezett tapasztalat sokat segít az eligazodásban, és a gyakorlatban.
Ezzel az írásommal arra szeretnék rávilágítani, hogy a témában bizonyos tudományágak szorosan összefüggenek, egymást kiegészítik. Személy szerint annak örülnék, hogy aki ezzel a témával foglalkozik, az vegye komolyan ennek a súlyát. Egy kicsit átlépnénk a „hobbista” határvonalat, és tudatosulna mindenkiben ennek a felelősségnek a súlya, és érzete.
2024.01.16.
Sziránszki József
