Orseolo Péter velencei dózse káplárja János pap írása a Velencei Krónika című művében

"Akkoriban a velenceiek egyhangúlag a nemes férfiút, Pétert választották dózséjukká, a népvezér Domenico fiát… (…) Eközben a magyarok Itáliába érkező, gyújtogatásaival és rablásaival mindent feldúló emberek óriási sokaságát lemészároló, pogány és szörnyen kegyetlen népe számtalan embert fűzött rabszíjra. Berengár király egy 15 ezer fős sereget vezetett ellenük, de ezek közül csak kevesen menekültek meg. A magyarok pedig bekalandozták, Travisót, Padovát, Bresciát, és a többi tartományt, elérték Páviát, és Milánót elpusztítva mindent egészen a Jób hegyéig (Szent Bernát-hágó). Sőt velencei területekre is betörtek lovaikon és börből készült hajóikon először, Cittanuovát, ahonnan elmenekült a lakosság, hamvasztották el tűzzel, ezután, Equilinót, Finét, Chioggiát, és Capo d’Arginét perzselték fel és végigdúlták a tengerpartot. De azokat az említett magyarokat, kik azon a helyeknél amelyeket Albiolának neveznek, kísérelték meg a Rialtóra és Malamoccora betörni a szent apostolok, Péter és Pál kínszenvedése napján (I.Sz 900. Napisten Hava (Jún.) 29.) akkor az isten segedelmétől oltalmazott, Péter dózse úr hajóhadával megfutamította. Mert hát ez a megpróbáltatás Itáliában egy esztendeig eltartott.”