Liudprand leírása a magyar hadjáratról

" … a türkök (magyarok) népe öldöklésre szomjasan, és vágyódva a harcra, meglepi a még ásítozó keresztényeket, mert többeket a nyíl előbb ébresztett fel, mint a kiáltozás, másokat pedig akiket ágyukban döftek keresztül, sem a zaj, sem a sebek nem ébresztették már fel, mivel előbb szállott belőlük a lélek, mint az álom. Tehát innét is, onnét is súlyos küzdelem kerekedik, a türkök (magyarok) hátat fordítva, mintha megfutamodnának, serényen kilőtt nyilaikkal igen sokat leterítének. … Aljas természetüket mégsem elégítette ki a keresztények ily mérhetetlen legyilkolása, hanem hogy álnokságuk dühét jóllakassák, keresztülszáguldoznak a bajorok, svábok, frankok és szászok országán, mindent felperzselve. Nem is akadt senki, aki megjelenésüket máshol, mint a nagy fáradsággal vagy a természettől megerősített helyeken bevárta volna. A nép itt jónéhány éven keresztül adófizetőjük lett.”