Képes Krónika VII. bekezdése:

VII. A magyarok első bevonulása Pannoniába: Az Úr megtestesülésétől számított 373. évben Valens császár és I. Celestinus, a római egyház pápája idejében, a világ hatodik korszakában a Scythiában lakó hunok megsokasodtak, egybegyűltek és kapitányokat jelöltek ki maguk közül: Welét, a Zemein nemzetségbeli Chele fiát, fivéreit, Kevét, és Kadichát, a Kadar nemzetségbeli Bendekus fiait: Ethelét, Kevét, és Budát, azután elhatározták, hogy nyugati vidékekre vonulnak. Kiválasztottak a száznyolc nemzettségből egymillió harcost. vagyis minden nemzetségből tízezret (tument) a többi hunt pedig Scythiában hagyták, hogy otthonaikat és országukat az ellenségtől megoltalmazzák. Bírót is választottak maguk közül, egy Kadar nevűt a Turda nemzetségből, hogy lecsendesítse a viszálykodók pereit, megbüntesse a tolvajokat, rablókat és gonosztevőket: ám olyan feltétellel, hogy ha a bíró méltánytalan ítéletet hozna, a közösség azt megsemmisíthesse és a hibázó bírót meg a kapitányokat akkor hívhassa vissza , amikor akarja. Ez a jogszokás a hunoknál, vagyis a magyaroknál egészen Toxun fia Geycha fejedelem idejéig fennmaradt. Mielőtt ugyanis a magyarok felvették a keresztséget, a várakban a hírnők hangja kiabálva eképpen gyűjtötte hadba a hunokat:”IsTen és az egész közösség hangja, hogy mindenki a megjelölt helyen, fegyveresen vagy ahogy van köteles pontosan megjelenni, hogy meghallgassa a közösség parancsát, illetve tanácsát.” Aki pedig semmibe vette ezt a parancsot és nem tudott alapos mentséget felhozni, a Scytha törvény rendelkezése szerint karddal kettéhasították, reménytelen jogállapotokba juttaták, vagy könyörtelenül a közösség szolgálatára vetették. Vétkek és efféle kihágások tettek különbséget az egyik és a másik hun között. Hiszen egy apa, és egy anya nemzette az összes hunokat: hogyan is mondhatnánk máskülönben az egyiket nemesnek, a másikat nemtelennek, ha ilyen bűnesetek miatt egyeseket el nem ítélnek.