Heribald szerzetes beszámolója Engilbert apátnak

"Mondhatom hogy kolostorunkban vígabb embereket még nem láttam. Ételt-italt bőven adtak, nem úgy mint a fösvény pincemesterünk. De azt is meg kell hagyni hogy garázda népség. A templomban, a kolostorban úgy viselkedtek mint a barmok. Egyszer intettem nekik hogy legalább az isten házában legyenek csendesebbek. Az volt a következménye hogy jól nyakon öntöttek. No de hibájukat tüstént helyrehozták, s megkínáltak borral.”… „ A folyón túl tartózkodó ellenség társai pusztulását tétlenül nézte haragjukban felfegyverkezve a folyó partjára rohantak vadul dühüknek eleget téve igen sok nyilat lőttek ki s kutyaszerű üvöltéssel rettenetes hangon kiáltoztak.” Mikor az a hír terjedt el hogy a magyarok visszajönnek Heribaldi a következőket kérte: „a bolond állhatatosan könyörgött hogy bocsássák őt ki, hogy az ő kedves magyarjaikhoz mehessen.”