Bölcs Leó bizánci császár leirata a Taktika című könyvében a magyarokról

"A munkát és fáradságot magasztosan elviseli, tűri az égető meleget és a fagylaló hideget s a nomád életből folyó nélkülözéseket. Nem hagynak fel a harccal, mint más nép, ha az első csatában megverték őket, hanem míg tökéletesen meg nem alázattak, sokféle módon iparkodnak az ellenfélre csapást mérni.” „Férfiakban bővelkedő és független ez a nép, melynek a pompa kifejtése és a gazdagság szeretete mellett csak arra van szorgalmatos gondja, hogy ellenségeivel szemben vitézül viselkedjék.” „Követi őket nagy csapat ló (…), részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának keltése végett. (…) ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekszenek leverni, mint inkább csel és rajtaütés (…) útján.” „Türk (magyarok) ellenfeleinknek hátrányos a legelő hiánya (…), gyalogosan nem képesek helytállni, minthogy lóháton nőttek fel. Hátrányos nekik (…) a lovasság sűrű csatasora, mely szakadatlanul a nyomukban van.” „ A főseregen kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek tőrbe csalni azokat, akik elővigyázatlanul állnak fel velük szembe, vagy pedig szorongatott csapatrész megsegítésére tartogatnak. Málhájuk a hadirend mögött a közelben van, a hadrendtől jobbra vagy balra, egy vagy két mérföldnyire, s csekély őrséget is hagynak vele. Gyakran egy kötélre vévén a felesleges lovakat, hátul azaz a hadrend mögött, annak védelmére helyezik el… Mások pedig a sereg egy részét állítják lesbe, éspedig nem a nagyobb részét, hanem a kisebbet. Az összecsapás megtörténtével azok, akiket előreállítottak, szándékosan futásnak erednek, és ha az ellenség hadrend nélkül üldözi őket, mihelyt azok a leshelyen túlhaladtak, a lesben állók előjönnek és az ellenség mögött a hátába kerülnek, ezután az előre meghatározott jelre a megfutamodók is visszafordulnak, és közreveszik az ellenséget… Jobbára a távolharcban, a lesben állásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket. Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak, és a többi nép, ideig-óráig tartó üldözéssel és zsákmányszerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból.”