Versek

Sír bennem a bánat.
Könnycseppet ejt egy párat.
Egy igazán ősi népért.
Vagy egy elfelejtett eszméért?
Elpárolgott dolgok, szokások.
Teljesen torzult vonások.
Igaz! Nem jó úton haladunk,
Lejtőn lefele szaladunk,
S szakadék és végtelen zuhanás.
Ez az újvilági rohanás
Nincs időnk egymásra?
Beleesve a nyugati hibába!
Ahol nap, mint nap járunk
a pillanatnyi jótól szállunk.
Belefulladni ebbe a jóba,
az érzelmektől mentes szóba,
Mely értelem nélküli mondat!
Hát kérdezem! Ez a szózat?
Szavak ezrei nem mesélnek
Csak vannak, s beszélnek.
Az undorító globalizáció
Te megveszett evolúció
Maga alá gyűr s temet minket .
Hogy adjon így tiszta inget?
Miért jó neked magyar?
A szándék mást takar!
A nyomor elbújik az unió mögé
S így lesz a miénk az övé
Ez a jövő XX. Századi élet?
Elsorvaszt majd a méreg.

Az öreg idő késő őszre jár
Száraz fákra csak a varjú száll
Károg egyedül az öreg dolmányos
Hirdeti a világnak, hogy magányos.
 
Fáradt és hűvös tekintete
Gyászba borult az egész élete
A gyász színe kívülről rátapad
De belül a szíve egészen szabad
 
Fekete a tolla, fekete a vére
Varjúmadárnak szabad még a szíve
Reggeli fagy a legjobb barátja
Gyönyörű vagy fekete madárka.

Ősi erőből kitörő bátorság
Idők közötti fényévnyi távolság
Oly messze vagy, lelked oly közel
Hiába szólítalak, senki nem felel.
Csillag! Utat mutasd a végtelen felé!
Szeretném, ha lelket öntenél
Belém ösztönöznéd vakító tisztaságod
Magyarország! Figyelj kicsit rám,
Én szólok hozzád, hallgasd az én imám.
A földből kitörő ősi tűzkarikák
Folyton szoruló lüktető eret vág.
Szólítalak téged láthatatlan erő
Tanuljátok meg sohasem késő.
Hát akkor pusztítson a vihar
S a háborgó víz mindent eltakar.
De lélegezz! Szenvedj egy keveset,
Embertársad elkapar, s eltemet.

Sárkány szárnyakon szállnék.
Vágy most ért el nemrég.
Szél süvít bele a fülembe,
Gondolat száll a fejembe.
 
Ég veled! Ég veled!
 
Hogy élni csak így lehet
Segít és emel a képzelet.
Összeteszem a két kezem
Az érzés túlszárnyal ezen.
 
Ég veled! Ég veled!
 
Túl-túl az üveghegyen,
A végtelen égi mindenen.
Ellopom minden életed
Itt hagylak világ ég veled!
 
Ég veled! Ég veled!
Itt hagylak ég veled!

Szkíták vére folyik bennem,
Ősmagyarok földjére születtem.
Hol van a dicső nemzet hangja?
Eltűnt Európa nagyon akarta!
 
E népet nem lehet megölni,
Rabbá tenni láncra verni,
Európa szíve benned élünk,
Ellenségtől sosem féltünk!
 
Voltak közöttünk árulók,
Halálosztók és besúgók,
Miattuk hunyt el sok magyar,
Pokolra kerültek ők is hamar!
 
Őshazából jött ide a lelkem,
Hét vezér ereje áll mellettem,
Íjam feszül ölésre kész,
Szkíta harcos bátor s merész!
 
Itt a szó hát indulnunk kell,
Küzdünk, soha nem adjuk fel!
Tűzre veletek gyáva kutyák!
Hallgasd egy vérmes harcos hangját!

Élet az anyaméhben.
Élet mindenképpen.
Ösztön az emberekben.
Ösztön, hogy utódot nemzzen.
Alap a fajfenntartás.
Alap az önpusztítás.
Erő az életcélhoz.
Erő mindent megcéloz.
Légzés a tüdőnek jót tesz.
Légzés s teremtéshez.
Látás a nagyvilágba.
Látás a jövő eltorzítja
Kérdés a születésről
Kérdés a teremtésünkről
Étel a tápláléklánchoz
Étel a megmaradásunkhoz
Napfény a bolygónk pajzsa
Napfény a földet szárítja
Csillag az utat mutatja
Csillag az embert bújtatja
Erdő a zöld övezet kell
Erdő az embert pusztítsd el
Álom a valóság tükre
Álom repít az űrbe
Lélek a test menedéke
Lélek az élet vére
Nemzés az utód hozása
Nemzés a hősök pótlása
Ember és a fajelmélet
Ember a pusztulás részed
Irtod a saját fajtádat
Irtod és nem sajnáltad
Állat is az élet része
Állat a természetbe
Forgás a föld vonzása
Forgás a nagyvilágba
Ármány az ember része
Ármány az élet vége
Vége, vége a dalnak
Vége és elkaparnak
Földbe, a hideg mélybe
Földbe, az emésztőbe.

Néha szomorú vagyok
Ezért keveset adok
Belőlem csak neked
Amit szeretnék veled
Villanyozz fel engem
Arra vár a lelkem
Vagy csak szeretnék
Mint bennem színes lepkék
Szállnak virágról virágra
Várom, lehet, hogy hiába!

Beindult a lelkem vágya
Beletaszít a nagyvilágba
Rám ordít a világ őre
Lelkem nyakán van a tőre
Hallgass, nyughass lélek
Nyugodj meg, mert megidézlek
Elátkozlak, megbüntetlek
Megalázlak, eltemetlek!

Emelkedj fel bálvány
XX. századi sámán
Esőtáncot járva
Tiprolódunk a sárban
Örökfényű csillagok
Mutatják, hogy itt vagyok
Tűz körül táncolunk
Pörgünk, forgunk, mulatunk
Hej!
 
Senkitől nem félek
Imát mormolnak érted
Sárkány hátán repülve
Onnan nézek a tűzbe
A magasból látom
Emelkedik a bálványom
Fel-fel a magasba
Szállj ár a világra
Hej!
 
Száguldó tűzparipán
Siklani a füves pipán
Szerelem helyett ármány
XX. századi bálvány
Körbe-körbe a tűzben
Forogni a világűrben
Naptól a holdig fordítva
Úgy, hogy a lelkem ordítva
Hagynak el a világok
XX. századi zsiványok
Hej!