Távkábítás a médiából
Népsokkolás a gazdaságtól
Robbanásig feszül a levegő
Ne tűrj tovább, itt az idő.
Nincs jogod! Csak dolgozni!
Nincs életed! Csak szolgálni!
Rabszolgatartó társadalom
Meddig tart még, nem tudom.
Versek
Feszít
Hazafi
Ameddig tüdőm szívja a levegőt
Szívem üti az élet ritmusát
Amíg meg tudok állni a talpamon
Addig védelmezem a hazám.
Miért születtem ebbe a századba?
Sír bennem a bánat.
Könnycseppet ejt egy párat.
Egy igazán ősi népért.
Vagy egy elfelejtett eszméért?
Elpárolgott dolgok, szokások.
Teljesen torzult vonások.
Igaz! Nem jó úton haladunk,
Lejtőn lefele szaladunk,
S szakadék és végtelen zuhanás.
Ez az újvilági rohanás
Nincs időnk egymásra?
Beleesve a nyugati hibába!
Ahol nap, mint nap járunk
a pillanatnyi jótól szállunk.
Belefulladni ebbe a jóba,
az érzelmektől mentes szóba,
Mely értelem nélküli mondat!
Hát kérdezem! Ez a szózat?
Szavak ezrei nem mesélnek
Csak vannak, s beszélnek.
Az undorító globalizáció
Te megveszett evolúció
Maga alá gyűr s temet minket .
Hogy adjon így tiszta inget?
Miért jó neked magyar?
A szándék mást takar!
A nyomor elbújik az unió mögé
S így lesz a miénk az övé
Ez a jövő XX. Századi élet?
Elsorvaszt majd a méreg.
Váralom
(csillagfényben, a sötétben)
Csillagfénybe, fent az égen
Ott úszunk a sötétben.
Régi álmom, hiába várom,
Atilla jöjjön el az én királyom.
Fényes kardja, hun oltalma
Megragadja a turul karma
Eljön, és mindenki örül,
Táncolnak az őseim a tűz körül.
Varjúmadár
Az öreg idő késő őszre jár
Száraz fákra csak a varjú száll
Károg egyedül az öreg dolmányos
Hirdeti a világnak, hogy magányos.
Fáradt és hűvös tekintete
Gyászba borult az egész élete
A gyász színe kívülről rátapad
De belül a szíve egészen szabad
Fekete a tolla, fekete a vére
Varjúmadárnak szabad még a szíve
Reggeli fagy a legjobb barátja
Gyönyörű vagy fekete madárka.
Aki
Akitől én lettem
Aki értem él
A vére van bennem
Senkitől sem fél
Aki félt engem
Kinek a lelkében vagyok
Oly védtelen lettem
Fájdalmat nem hagyok
Ha kell, meghalna értem
Akinek gondja a sorsom
Én ezt már megértem
Segít, ha nem tudom
Később támasza lennék
Ha elmegy az idő
Kezet nyújtanék
Mellette állok, mint a kő
Ő nevelt és tanított
Megszolgálom bizony ám
Minden szép dolgot
Én édesanyám.
Az ősi élet
Ősi erőből kitörő bátorság
Idők közötti fényévnyi távolság
Oly messze vagy, lelked oly közel
Hiába szólítalak, senki nem felel.
Csillag! Utat mutasd a végtelen felé!
Szeretném, ha lelket öntenél
Belém ösztönöznéd vakító tisztaságod
Magyarország! Figyelj kicsit rám,
Én szólok hozzád, hallgasd az én imám.
A földből kitörő ősi tűzkarikák
Folyton szoruló lüktető eret vág.
Szólítalak téged láthatatlan erő
Tanuljátok meg sohasem késő.
Hát akkor pusztítson a vihar
S a háborgó víz mindent eltakar.
De lélegezz! Szenvedj egy keveset,
Embertársad elkapar, s eltemet.
Azok a parlamentben döntenek sorsokról...
Azok a parlamentben döntenek sorsokról
Mi csak megélünk, nem látunk a gondoktól.
Ők eszmékért küzdenek két lopás között
Mi élve szenvedünk az Isten háta mögött.
Ég veled
Sárkány szárnyakon szállnék.
Vágy most ért el nemrég.
Szél süvít bele a fülembe,
Gondolat száll a fejembe.
Ég veled! Ég veled!
Hogy élni csak így lehet
Segít és emel a képzelet.
Összeteszem a két kezem
Az érzés túlszárnyal ezen.
Ég veled! Ég veled!
Túl-túl az üveghegyen,
A végtelen égi mindenen.
Ellopom minden életed
Itt hagylak világ ég veled!
Ég veled! Ég veled!
Itt hagylak ég veled!
Halotti tor
Meghalt a családtag készülnek a torra,
Mindenki jót zabált elfogyott a torta,
Jól érzi magát az egész család?
S neki már kukacok eszik az agyát.
A pereputty felvette a fekete göncöt,
Emlékére vedelik literszám a fröccsöt.
Csorog a nyál kérés az örökség,
Nincs pénz nő a feszültség,
Az is itt van, aki utálta már rég,
A hiénának jó a szar de nem elég,
Téged már mindenki leírt s eltemet,
Egy nagy baj van nincs végrendelet!
Indulatból
Szkíták vére folyik bennem,
Ősmagyarok földjére születtem.
Hol van a dicső nemzet hangja?
Eltűnt Európa nagyon akarta!
E népet nem lehet megölni,
Rabbá tenni láncra verni,
Európa szíve benned élünk,
Ellenségtől sosem féltünk!
Voltak közöttünk árulók,
Halálosztók és besúgók,
Miattuk hunyt el sok magyar,
Pokolra kerültek ők is hamar!
Őshazából jött ide a lelkem,
Hét vezér ereje áll mellettem,
Íjam feszül ölésre kész,
Szkíta harcos bátor s merész!
Itt a szó hát indulnunk kell,
Küzdünk, soha nem adjuk fel!
Tűzre veletek gyáva kutyák!
Hallgasd egy vérmes harcos hangját!
Leheletnyi remény
Szárnya szegett turulmadár
Őshazától messze jár
Rácsok mögött van a teste
Magyarok közt él a lelke
Ott repül fent a szélben
Hej rege táncol a kék égen
Az élet útja
Élet az anyaméhben.
Élet mindenképpen.
Ösztön az emberekben.
Ösztön, hogy utódot nemzzen.
Alap a fajfenntartás.
Alap az önpusztítás.
Erő az életcélhoz.
Erő mindent megcéloz.
Légzés a tüdőnek jót tesz.
Légzés s teremtéshez.
Látás a nagyvilágba.
Látás a jövő eltorzítja
Kérdés a születésről
Kérdés a teremtésünkről
Étel a tápláléklánchoz
Étel a megmaradásunkhoz
Napfény a bolygónk pajzsa
Napfény a földet szárítja
Csillag az utat mutatja
Csillag az embert bújtatja
Erdő a zöld övezet kell
Erdő az embert pusztítsd el
Álom a valóság tükre
Álom repít az űrbe
Lélek a test menedéke
Lélek az élet vére
Nemzés az utód hozása
Nemzés a hősök pótlása
Ember és a fajelmélet
Ember a pusztulás részed
Irtod a saját fajtádat
Irtod és nem sajnáltad
Állat is az élet része
Állat a természetbe
Forgás a föld vonzása
Forgás a nagyvilágba
Ármány az ember része
Ármány az élet vége
Vége, vége a dalnak
Vége és elkaparnak
Földbe, a hideg mélybe
Földbe, az emésztőbe.
Filozófia
Ki az a lény, aki irányítja az embereket?
Mi az az erő, ami vezeti a szemeseket?
Mit jelent az a szó, hogy hit vagy isten
Jelentése égbemenő! Vagy ereje nincsen?
Milyen hit az, amit pénzért árulnak.
De más népek ezért fegyverrel harcolnak!
Ha fizetsz, akkor hantolnak el a földbe
Tisztelettel helyeznek nyugvásra örökre.
Hontalan
Néha szomorú vagyok
Ezért keveset adok
Belőlem csak neked
Amit szeretnék veled
Villanyozz fel engem
Arra vár a lelkem
Vagy csak szeretnék
Mint bennem színes lepkék
Szállnak virágról virágra
Várom, lehet, hogy hiába!
Kiátkozott
Járom az utamat én,
Az élet furcsa tengerén.
Hullám verte partjainál,
Kis ember hiába ordibál.
Evezünk végtelen vizeken,
Véget nem érő síneken,
Szívfájdító szomorúság,
Az élet csupa furcsaság.
Száműzöttek szigetén élő,
Alkalom vissza nem térő,
Sebzett vad meleg vérével,
Dermedve a halál csendjével.
Halott lélekből halott a szó,
Kipusztul minden, ami jó,
Körülöttem mindenki komor,
Hideg, mint egy kőszobor.
Ártatlan életet elpusztító,
Gazdagságért megalkuvó,
Belső énjét magával hozta,
Mégis halál a sorsa.
Szakadatlanul
Beindult a lelkem vágya
Beletaszít a nagyvilágba
Rám ordít a világ őre
Lelkem nyakán van a tőre
Hallgass, nyughass lélek
Nyugodj meg, mert megidézlek
Elátkozlak, megbüntetlek
Megalázlak, eltemetlek!
Szomorú benyomás
Nem kell senkinek az üres lélek
A benne ébredő furcsa lények
S marják, tépik, darabokra szét
Nekem a halálom, de neki a lét
XX. századi sámán
Emelkedj fel bálvány
XX. századi sámán
Esőtáncot járva
Tiprolódunk a sárban
Örökfényű csillagok
Mutatják, hogy itt vagyok
Tűz körül táncolunk
Pörgünk, forgunk, mulatunk
Hej!
Senkitől nem félek
Imát mormolnak érted
Sárkány hátán repülve
Onnan nézek a tűzbe
A magasból látom
Emelkedik a bálványom
Fel-fel a magasba
Szállj ár a világra
Hej!
Száguldó tűzparipán
Siklani a füves pipán
Szerelem helyett ármány
XX. századi bálvány
Körbe-körbe a tűzben
Forogni a világűrben
Naptól a holdig fordítva
Úgy, hogy a lelkem ordítva
Hagynak el a világok
XX. századi zsiványok
Hej!
A földi börtön
Ez a föld a börtön
A büntetésemet töltöm
Nem öltem, nem vétkeztem
Egy reggel mégis itt ébredtem
Kicsit szűk ez a cella
Itt élek bezárva
A bírákat nem ismerem
Várom az ítéletem
Szállnék már az égbe
Odafent a szélben
Csillagok közt nagyszerű
Itt bűnhődni nagyon újszerű
Lassan telik a hónap
Itt a vége minden jónak
Új állomás lesz a halál
Nehezen de reám talál
Megérni újabb emberöltőt
Megismerni a védőt-őrzőt
A lélek útján vándorolni
Jó lenne már megízlelni
Újra itt a földön
Még ugyan az a börtön
A napokat itt töltöm
Cellatársaimmal a földön
Ezen a földön