„Régi dolgok, mai köntösben.” címmel olyan összejöveteleket, tartunk ahol a „Közös doboláshoz, és elmélyüléshez” is bővebb ismereteket szerezhet, aki részt vesz az előadásokon, összejöveteleken.
-Miért is gondolom szükségszerűnek ezeket az ismeretterjesztő előadásokat?
Elég rég óta foglalatoskodom, „Közös dobolással, és elmélyüléssel.”, vagy énekmondással, ezt mind úgy, hogy a fő vezérszál a hagyományőrzés, „hagyományélés” melytől nem szeretnék elkanyarodni. Több ízben kitértem, illetve kritikával illettem a ma gombamód szaporodott dobos összejöveteleket, gyűléseket, és az ott zajló egyéni emberi viselkedéseket, hozzáállásokat. Erről készült több írás, és hanganyag is, amelyből néhányat megtalálhat a kedves olvasó a regosjoco.hu oldalon. Tapasztaltam egyfajta hígulási folyamatot, sőt tovább megyek, mert egyre jobban kiélesedő harcokat is látok, annak ellenére, hogy mindenki a békéről, és az úgynevezett összefogásról papolnak. Csak még senki nem fogalmazta meg konkrétan pontról-pontra miért is fognak össze, és hogy ezt hogyan is valósítják meg, úgy hogy az valóban elérje a célját. Ezt az emberi gyarlóságnak tudom be. Szóval azt vettem észre, mikor megkérdezek valakit, vajon miért dobol, mit akar ezzel elérni? Az emberek nagy többsége nem ad egyenes konkrét választ. Van, akik azért mert üzleti előnyöket látnak benne, s van aki azért, mert annyira el van tévedve, hogy képtelen meghatározni a saját helyzetét a nagyvilágban. Meg van olyan lélek is aki több világ között rekedt, úgy vélem. Továbbá jó pár előadáson felteszek néhány nagyon fontos kérdést, az ember, és a dob kapcsolatáról, vagy esetleg a tudományban leírt munkákról, tanulmányokról, vagy tudósokról, és a válasz sokszor nagyon elszomorító. Úgy hogy úgy döntöttem folytatom a sok évvel elkezdett munkát. Ami azt jelenti, számomra nem csak dobolunk bele a nagyvilágba, hanem tanuljunk is mellé, egy kis néprajzot, történelmet, antropológiát, régészetet, filozófiát, művészettörténelmet. Ezzel is gyarapíthatjuk a saját tudástárunkat, s közben meg tanulunk igazából beszélgetni, kommunikálni, gondolkodni, érvelni, elfogadni, vagy ellen érvelni, egyszóval IGAZÁBÓL FEJLŐDNI. Lehet, hogy ez most kicsit klisének tűnik, de sajnos vissza kell menni oda ahol a probléma, leledzik, vagy ered. Volt egy beszélgetésem „valahol, valamikor”. Régészeti ásatásokról, és az ezzel kapcsolatos lelet meghatározásokról volt szó. A kérdés jött, hogy hogyan lehet meghatározni egy bizonyos lelet, korát, típusát? „Lecsatornázod?” Azok kedvéért magyarázom, vagy inkább körül írom a szó jelentését, akik esetleg nem találkoztak még vele. Azért nehéz erről beszélni, mert magam sem tudom, pontosan mit is rejt a szó, és a szónak tulajdonított cselekedet. Azért mert például, a régészetben, és egyéb más tudományágazatokban, megvan mindenre a megfelelő szakirodalom, csak jól kell keresni. A „lecsatornázás” azt jelentheti, hogy rá gondolsz arra a bizonyos tárgyra, vagy dologra, és majd kapsz egy választ. Azt hiszem, ez leegyszerűsítve ezt jelentheti. Tisztelettel írom, hisz nem gúnyolódni szeretnék, csupán megérteni a hozzáállást. Azt gondolom erről ez a könnyebb út, ez simább átjárhatóbb, de sajnálatos módon ez nem ad igazi választ a kérdéseinkre. Sőt ez az igazi tévút valójában. Szóval volt jó néhány ilyesfajta tapasztalatom, s arra a gondolatra jutottam, lehet, hogy valójában az emberek nem férnek hozzá a tudás fájához. Vagy inkább úgy fogalmaznék, azt sem tudják, hogy mit keressenek. Ez egy alap probléma, mert akkor azt sem tudják mit, és miért csinálnak. Egy beszélgetésben hallottam: „… nem a megoldást nehéz megtalálni, hanem a megfelelő kérdést kell feltenni… „Szóval ez már egy nagyon régi gondolatom, hogy akkor segítsünk az embereknek tájékozódni. Ilyen témákban tartok néhány előadást, s akkor ebből lehet tanulni, aki persze akar. Így született meg a „Régi dolgok, mai köntösben.” címmel az előadás, melyet tavasztól-őszig az otthonunkban tartunk. Az összejöveteleink nyitottak, tehát lehet rá jelentkezni. Igen be kell jelentkezni, mert a hely korlátai végesek. Sőt bizony továbbmegyek, nálunk van házirend is, melyet be kell tartani, és hierarchia uralkodik a mai finom viszonylatban. A Régi dolgok, mai köntösben 2021-ben éledt újjá. Azért mert azt megelőzően már 2014-ben is volt csak nem ez volt a címe, és neve. De tartalmilag, felépítésében hasonló célja volt, az ismeretterjesztés. 2014-ben Budapesten az „Andaba Varázskuckóban” tartottam ilyesfajta összejöveteleket, csak akkor még az volt az esemény címe, hogy: „Beszélgetős, és teázós estek”. Néhány hangfelvétel még őrzi ezeknek az estéknek a hangulatát, és emlékét. Aztán ezek az összejövetelek részemről lepihentek, és akkor ezt mások is elkezdték használni, sajnos nem tudom megmondani milyen tartalommal töltötték meg. De ez a mi esetünkben most lényegtelen, nem másokkal foglalkozunk. Aztán 2021-ben jött a gondolat, hogy újra kellene folytatni a Beszélgetős esteket, és ezt a címet kapta: Régi dolgok, mai köntösben. Mint ahogy már fentebb is írtam tavasztól-őszig tartjuk nálunk ezeket az összejöveteleket. Minden egyes alkalommal egy fő téma áll a középpontban, melyből felkészülök, és a végén értékeljük a hallottakat, kötetlen beszélgetéssé, eszmecserévé változik át a hangulata. Néhány érdekes téma: „babona, természet közeliségből a hiedelemvilágba, istenbe vetett hit, ünnepek szertartások, világfa, hagyományőrzés és a régészet kapcsolata, legutóbb elkészült munkáimról előadás”. Az összejöveteleket a honlapomon hirdetem meg az előadások rovatban, vagy esetleg néha az „arckönyvben” a „lélekkötél” csoportban. A „Lélekkötél” egy általam alapított zárt csoport melynek bárki tagja lehet, aki betartja az alapszabályokat, és meghívják. A későbbiekben erről is írok néhány gondolatot. Az idén tavasztól újra indul a „Régi dolgok, mai köntösben.” Ilyenkor nem a doboké, és az éneké a főszerep, hanem a tudásunk pallérozása a cél. Mert tanulni sohasem késő! Ez az igazi szellemi munka. Részletek a honlapon. Gyere tarts velünk!
2024. 02. 20.
