Altaji sór legenda, rege…
„Egyszer régen Abakánból az Altaj felé két bika jött elő, ezek nagy szarvú, nagy testű bikák voltak. Azok a sűrű tajgában mocsaras nagy akadályon mentek keresztül, és akkr és akkor saját vidékükre emlékezve így bőgtek: „… a minket megszült Kegyes Altajunkat, a mi arany hegyünket, az arany hegyet, fehér földet vajon mikor látjuk újra? ” Ahogyan a két nagy szarvú bika ment, daluk a tajgában vadászó férfi szívébe hatolt. Miután azt a dalt hosszasan hallgatta, végül egy faedényből komiszt csinált, lova farkát levágta, és az így készített hangszeren játszva a bika hangját utánozva énekelt, és a vadász híres énekmondó lett.”