Létünk helye, és célja ebben a létben

Érdekes hogy egy ilyen fejezetben először saját létünk helyével, és céljával foglalkozunk, de úgy gondolom, hogy ezt kell először meghatároznunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a következő létrafokra. Ha előzőleg nagyon sok dolgot tisztáztunk már magunkban, akkor most ez következhet: vajon hova születtem? Nem csak helyileg hova, hanem a világszerkezetileg is, milyen emberek vesznek körül, milyen a környezetem. Így könnyebben meg tudom határozni a célt is. Fel kell derítenem születésem helyét. Miért pont erre a földre? Miért emberi testbe? Miért ehhez a néphez? Miért ebbe a közösségbe? Így egészen lebontani az úgynevezett „én” tudatig. Nagyon fontos magunkkal tisztában lenni, mert ezen nyugszik minden. Ha ezt sikerült megtalálnunk, akkor léphetünk egy apró lépést előre, hogy meglássuk a célunkat is. De ezzel együtt már fel kell ismernünk önmagunk belső létének gátjait, határait, és erősségeit is. Fel kell ismernünk mi az, amin változtatnunk, kell, változtatni tudunk, és mi az amit elfogadunk. Mert az eleven léthez tartozik az elfogadás, s ezzel együtt a megbékélés, a jobbra való törekvés, de ez mind úgy, hogy a külvilággal, és saját magunkkal megkeressük és megteremtsük az egyensúlyt. De még mielőtt áttérnék az egyensúlyra, azaz a harmónia megteremtésére, maradjunk még a létünknél, teremtődésünknél, s céljainknál. Megismerhetjük önmagunkat, önmagunk helyzetét a nagyvilágban, s ha már ezt tudjuk hova tenni, akkor keressük meg céljainkat, eléréseinket, kívánalmainkat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekben a szellemi elmélyülésekben mindenkinek saját magában kell keresni a választ, ez csak magunktól függ, mennyire vagyunk elhatározottak, s szilárdak eme eszmékben. Továbbá a harmónia vagy magyarul az egyensúly megteremtése a világgal és önmagunkkal, ez is szintén a belső elhatározódásoktól függ. Ebből lehet tanulni, okulni, de az út mindenkire vár, azt senki nem teheti meg más helyett.