Manapság reneszánszát éli Magyarországon is az úgynevezett sámándobolás. Szándékosan nem azt írom, hogy sámán kultúra, vagy modern sámán kultusz, mert ez még véleményem szerint igen messze áll attól. Sőt sokszor hallom, hogy ezt összekötik olyan fogalmakkal, mint hagyományőrzés, hagyományélés, történelmi újra játszás, stb. De őszintén bevallom szerintem egyik sem teljesen jó kifejezés erre a műfajra. De nem ez a témája az írásomnak, inkább a hiánypótlás. Mégpedig azt a hiányt szeretném pótolni az úgynevezett „dobolós” körökben hogy egy irányvonalat szeretnék mutatni abban a formában, hogy néprajzkutatókat, régészeket, antropológusokat, szeretnék bemutatni. Talán így könnyebben el tud igazodni a tisztelt olvasó, kutató, vagy „doboló” ebben a kissé zavaros útvesztőben.
Ebben a részben egy érdekes embert szeretnék bemutatni, aki szerzetes, tanár, és múzeumalapító is. Ő volt Laczkó Dezső.
Laczkó Dezső
(Trencsén, 1860 – Veszprém 1932)
geológus, paleontológus, piarista tanár, gimnáziumigazgató, múzeumigazgató, házfőnök, piarista szerzetes
Középiskoláit a Nyitrai Piarista Gimnáziumban, és Trencsénben végezte. Belépett a piarista rendbe 1877-ben. 1879-1881 között Nyitrán tanult teológiát. 1883-ban a Budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán földrajz-természetrajzszakos oklevelet szerzett. 1885-ben avatták pappá.
Tanári pályafutása:
- 1883-ban gimnáziumban tanított Privgyén.
- 1884-1885 Debrecenben
- 1886-1888 Kecskeméten
- 1888-tól Veszprémben. 1912-ig a piarista gimnázium tanára volt. 1912-1920-ig a piarista gimnázium igazgatója volt. 1920-ban nyugdíjba vonult.
Tanári tevékenysége mellett behatóan foglalkozott a természettudományokkal is. A Bakony geológiai feltárásában is tevékenyen részt vett (1895). Lóczy Lajos munkatársa volt a Balaton környékének tanulmányozásában. Felismerte a „Hajmáskér-Veszprém-Nagyvázsony” vetődését. A megyehegyi dolomit „sztatigráfiai” helyzetét, az általa gyűjtött „brachiopodák” alapján sikerült megállapítani. A veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában felfedezte az „Otto Jaekel” berlini paleontológus által „Placochelys placodonta” néven leírt kavicsfogú álteknőst, amellyel jelentősen hozzájárult a Placodontia rend törzsfejlődésének feltérképezéséhez. Nemesvámos határában fekvő „Balácapusztai” római villa feltárásában is közreműködött (1904). A Magyar Nemzeti Múzeumba került a Balácapusztán talált nagy mozaikpadló.
A Magyar Földrajzi Társaság levelezőtagja lett 1903-ban. Nevéhez fűződik a Veszprém megyei múzeum megalapítása, amelynek első igazgatója volt (1903). Ma is a nevét viseli az intézmény Laczkó Dezső Múzeum (LDM). Az ő nevéhez fűződik a zirci Bakonyi Természettudományos Múzeum alapjának megteremtése is. 1905-től szerkesztette a Veszprém megyei Múzeum évi jelentéseit.
Művei:
- A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése (Debrecen, 1885)
- Geológiai jegyzetek a Kaukázusból (In: Déchy Mór: Kaukázus, Bp., 1907)
- A veszprémi Szentbenedek-hegy története (Veszprém, 1908)
- Veszprém városának és tágabb környékének geológiai leírása (Budapest, 1911)
- Őstörténeti adatok a Balaton környékéről (Budapest, 1929)
(Forrás: wikipédia)