Tavaszi nap-éj egyenlőség, vagy tavaszi napforduló…

Azt hiszem itt az ideje ezt a témát helyretenni, illetve körüljárni. Kezdjük a mában. Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy szinte divattá vált, a régi korok, ősi kultúrák ünnepeit feleleveníteni, kis hazánkban is úgy, mint a nagyvilágban is. Egyre több közösség alakul napjainkban, akik a természet közeli népek, életmódját, életfelfogását, ünnepeit megpróbálják újra gondolni, s újra feleleveníteni, több, s kevesebb sikerrel. Ezek a közösségek a kiemelkedő természeti jelenségek alkalmával egybegyűlnek, s ünnepelnek, a maguk szavával „szert” tartanak. Most nem minősíteni szeretném, illetve nem rangsorolni, hogy ki, és mi a hiteles, hanem inkább néhány alaptételt, fogalmat szeretnék tisztázni, helyretenni. Sokszor találkozom téves információkkal, mint pl. tavaszi, vagy őszi napforduló, stb. elnevezésekkel, vagy épp tartami hibákkal. Aki veszi, a fáradságot s utána jár bizonyos dolgoknak, vagy épp élesíti, vagy pallérozza, elméjét azoknak szeretnék így az éteren át egy-két gondolatot eljuttatni. Térjünk ki a mai naptárrendszerre egy kicsit. Ma, ha reá nézünk, mai naptárra láthatjuk, hogy napokra, hetekre, hónapokra van felosztva. Ezt a rendszert Gergely-naptárnak nevezzük. Ez így nagyjából 365 napból áll, de ha pontosítani szeretnék, akkor: 365 nap 5 óra 48 perc 46 másodpercből áll. Ez az „új” naptár 1582. október 4-én lépett életbe, mégpedig úgy hogy a következő nap már október 15-e lett. Így a negyedike, és tizenötödike közötti napok kimaradtak. Ezt a naptárat XIII Gergely pápa vezette be. Magyarországon 1587.-ben került bevezetésre, de még az 1640-es években Pécsen a régi naptárt is használták, erre vonatkozóan vannak feljegyzések. De most a történelmi messzelátónkat szegezzük egy távolabbi pontra, oda ahol még az írásos emlékek halvány emlékei elvesznek a múlt homályában.

Nagy valószínűséggel már az őskorban lehettek égitestekre vonatkozó megfigyelések és feljegyzések. Amiből bizonyos ciklusokat örökíthettek meg. Bár itt a feljegyzést másként értelmezhetjük, mint pl. csontkarcoltban. Az egyik ilyen égitestünk a nap, a másik a hold. Kezdjük a holddal. Egy 30 000 évesre tehető úgynevezett „Abri Blanchard” csont holdnaptárra utaló vésetek tartalmaz. Egy teljes holdhónap ciklusa, amit a földről így látunk a következő képpen néz ki:

  • újhold
  • első negyed („D” mint dagadó)
  • telihold
  • utolsó negyed („C” mint csökkenő)

A teljes holdciklus, ami átlagosan 29,53 napig tart.

A „Nebrai” korong egy 2500 évesre tehető, bronz korong, melynek átmérője 32 cm, súlya 2 kg, anyaga bronz. Lelőhelye Németország. Itt már jól felismerhetőek az égi objektumok nap, hold, csillagok. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az értelmezése ma is vitatott a tudósok körében.

A másik meghatározó égi objektumunk, amit a földről láthatunk az a nap. Nagy valószínűséggel a természet közeli népek megfigyelése alapján alakultak ki ezek a természeti ünnepek. Nézzük a mai csillagászati elnevezésüket egy kicsit a sajátos világnézetemmel. Az én olvasatomban a téli időszakkal kezdenék, ugyanis számomra az évkör kezdete a téli időszak.

  • Téli napforduló, mely december 20, 21, esetenként 22. Ilyenkor a leghosszabb a sötétség, és legrövidebb a világosság.
  • Tavaszi nap-éj egyenlőség. Március 19, 20, 21, esetenként 22. Ilyenkor egyforma a világosság és a sötétség.
  • Nyári napforduló, mely június 19, 20,21, esetenként 22. Ekkor a legrövidebb a sötétség, és leghosszabb a világosság.
  • Őszi nap-éj egyenlőség, mely szeptember 20,21,22, esetenként 23. ilyenkor egyforma a világosság és a sötétség.

Tehát téli, és nyári napforduló, és tavaszi, vagy őszi nap-éj egyenlőség! Így a tavaszi napforduló, vagy őszi napforduló nem helyénvaló elnevezés!