Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó vitézek hol vagytok?
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó tátosok hol vagytok?
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó regösök hol vagytok?
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó magyarok hol vagytok?
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Jó vitézek hol vagytok?
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Gyertek ide magyarok!
Magyarok! Magyarok! Gyertek ide megvagytok!
Dalok
Ősök megidézése
Révült látomás
Révült álom jelent meg előttem,
Révült álom jelent meg előttem,
Régidőkbe elrepített engem,
Régidőkbe elrepített engem.
Hős Attila seregében jártam,
Hős Attila seregében jártam,
Bejártam én a világot láttam,
Bejártam én a világot láttam.
Bejártuk a fél világot bátran,
Bejártuk a fél világot bátran,
Hős Attila seregét szolgáltam,
Hős Attila seregét szolgáltam.
Legyőztük az ellenséget sorba,
Legyőztük az ellenséget sorba,
Ott sírtak és ríttak lenn a porba,
Ott sírtak és ríttak lenn a porba.
Büszke vitézek a Hunok mindvég,
Büszke vitézek a Hunok mindvég,
Büszkén ültek a lóháton végig,
Büszkén ültek a lóháton végig.
Jártam én a jurták városában,
Jártam én a jurták városában,
Révült álom jelent meg előttem,
Révült álom jelent meg előttem,
Rezdülés
Hallom az égből
Hallom a földből.
Hallom a világnak hangját.
Látom az árnyból,
Látom a fényből,
Látom a világ négy táját.
Érzem a szívből,
Érzem lélekből.
Érzem a szeretet erejét.
Fogom kezemmel,
Fogom erőmmel,
Fogom az égnek mezejét.
Szép vagy...
Szép vagy Kárpát-medence
Ez a világ közepe,
Ha jégeső ver, nem számít,
Északi szél megszárít
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!
Tiszta forrás itt fakad!
Ez ontja a szomjadat!
Ha el akarják ezt venni!
Meg köll érte küzdeni!
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!
Szólni az éghez
Halni volna jó! Halljátok?
Halni volna jó!
Látni volna jó! Halljátok?
Látni volna jó!
Tudni volna jó! Halljátok?
Tudni volna jó!
Élni volna jó! Halljátok?
Élni volna jó!
Szeretni volna jó! Halljátok?
Szeretni volna jó!
Szállni volna jó! Halljátok?
Szállni volna jó!
Kérni volna jó! Halljátok?
Kérni volna jó!
Élni volna jó! Halljátok!
Élni volna jó!
Tátos bizonyság (véráldozat)
Nagy Tengri uram,
Súlyos a szavam,
Bizonyságot kérek,
Hogy jó útra térek.
Hogy jó úton járok,
Igaz szavat állok,
Tanúságot teszek,
Vérrel pecsételek.
Bőrömön vér serken,
Fájdalmat nem érzem,
Erős hittel élek,
Ármánytól nem félek.
Ki véreztem magam,
Ilyen igaz szavam.
Vérrel siratom meg,
Vérrel itatom meg.
Szomjazó világot,
Áldozatból szállok,
Áldozatból teszem,
Duzzadó vér erem.
Így hulljon a vérem,
Hű leszek, ígérem,
Ha hazugságot adom,
Fájdalom szétmarjon!
Téli dal
Téli szél a végtelenbe jár,
Hó borít mindent elmúlt a nyár,
Dalos madár elköltözött,
Szunnyad a táj, alszik a föld.
Tűzhely köré gyűlik a nép,
Förgeteg odakint tombol a szél,
Jurtánkban van a világ közepe,
Onnan hallik ki az ősök éneke.
Dalom, ha él pusztában száll,
Fáról-fára, mint a madár.
Élni zenét lélekből kell,
Ilyenkor alszom, ne ébressz fel,
Gondolatom a végtelenbe jár,
Szabad vagyok nincs már határ.
Találkozunk ott ahol a fény,
Ég és a föld ölelkezik, összeér.
Hétrétű ég ahol a mi hazánk,
Egyensúlyban az egész világ.
Tisztelet övezze harcosok lelkit
Hallgat a tábor táltos éneke, szól,
Hallgat a jó nép, hallgat a telihold,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.
Harcos hullajtja vérét a népért,
Harcos az adta életét életért,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.
Égbe költözött hősöknek lelke,
Elszállt innen a vadászmezőkre,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.
Tüzet hoztam néktek
Tüzet hoztam egekből,
Lelketekben égjen.
Égő láng szeretetből,
Szeretetbe érjen.
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!
Soha ne lankadjon,
Tűzmámornak fénye,
Belőletek, fakadjon,
Az ősök emléke.
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!
Szemetekben ragyogjon,
Fénye büszkeségnek.
Karotokban dagadjon,
Ereje az égnek,
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!
Tetejetlen fának,
Ága mindig hajtson,
Népemnek hazája,
Örökre maradjon!
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!
Legyen a magyarnak,
Örök békessége.
Széjjelszakadt hazánknak,
Világ fényessége!
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!
Újjászületés
Lélekfelejtő világban,
Ne búslakodj a halálban,
Mert újjá születhetsz,
Újjá teremtődhetsz.
Földanyánknak méhébe,
Földanyánknak méhéből,
Születni a napfénytől,
Teremtődni istentől.
Örök körforgásában,
A világnak járása,
Tekeredő örvényben,
Az örök végtelenségben.
Lélekhozó világban,
Ne búslakodj a halálban,
Mert újjá születtél,
Újjá teremtődhettél.
Üldözött őseink imája
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások.
Bölcs öregek tanítottak tisztességre, jóra,
Tátosaink okítottak igaz magyar szóra,
A békével csitítottak az idegen ellen,
Tűzzel-vassal kiirtottak hogy magyar ne legyen.
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások
Téríteni jöttek ide kardal és keresztel,
Szenvedést hoztak népekre, hogy törjön meg az ember,
Idegen nyelvet beszéltek, idegen a törvény,
Idegen istennel vernek, nem kell ide tömjén.
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások
Vasba öltözött zsoldosok hazámat rabolják,
Isten nevében a papok népemet hurcolják,
Hoztak ide kereszteket, bálványokat sorra,
Tátosainknak üldözés kínhalál a sorsa.
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások
Van úgy hogy...
Van úgy, hogy a szívekben nem áll meg a fény.
Van úgy, hogy íz lélekben harcolni kemény.
Van úgy hogy az emberben, gyengül a remény.
Van úgy hogy ön magunkban a fájdalom él!
Van úgy, hogy magányodban bú-bánat fog el.
Van úgy, hogy világodban semmi nem hagy el.
Van úgy, hogy szerelmedben minden fáj mi szép.
Van úgy, hogy jó tettedben az öröm széttép!
Van úgy, hogy országodban magadra maradsz.
Van úgy, hogy szép hazádban bántalmazást kapsz.
Van úgy, hogy bujdosnod kell erdőknek mélyén.
Van úgy, hogy nem adod fel a világ szélén!
Van úgy mikor szívedben öröm, költözik.
Van úgy mikor lelkedben jóság örvénylik.
Van úgy mikor Tengrinek szavát hallani.
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
Meg kell bizony tartani! Nemzetnek múltját!
Meg kell bizony tartani! Tudásnak kútját!
Meg kell bizony tartani! Lelkünk világát!
Meg kell bizony hallani JóTengri szavát!
Meg kell bizony hallani JóTengri szavát!
Meg kell bizony hallani JóTengri szavát!
Jó Tengri szavát!
Lelkünk világát!
Tudásnak kútját!
Népünknek múltját!
Világfám
Vadalmafát ültettem
Földanyánk méhébe,
Erdő mélyén megleltem
a sűrű cserjésbe.
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!
Viselem én…
Viselem én a terheket,
Amit az élet rám tehet,
Viselem én a bánatot,
Amit nekem itt hagyott.
Viselem én! Viselem én!
Viselem én a fájdalmat,
Ha szívem bele is szakad,
Viselem én a perceket,
Órákat, s heteket
Viselem én! Viselem én!
Viselem az emlékeket,
Ami bennem sír és nevet,
Viselem a jóságodat,
Mosolygó arcodat.
Viselem én! Viselem én!
Vívódás I.
Szikla tetején ülök,
Naptól én is szédülök,
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!
A világot úgy kell látni
A világot úgy kell látni,
Mindig a jóságát találni,
Nyitott szemmel, szívvel élni,
Elszánt jósággal remélni.
A barátot úgy kell fogni,
A lelkeddel megmarkolni,
Együtt búban és bánatban,
Kitartani, jóban, rosszban.
Az életet úgy kell élni,
Szeretetben megbékélni,
Aki ártott elfeledni!
Bocsánattal elkergetni!
Feleséggel úgy kell bánni,
Csak bő szeretetet ádni.
Ki gyermekednek az anyja,
Ki megszülte s neked adta.
Feleséggel úgy kell élni,
Minden este hazatérni.
Jó vacsorával megvárjon,
Tiszta szívvel velem háljon!
Alsó világ tánca
Fény borul a világra,
Lelkek hívnak a táncba,
Hasadjon meg alulra,
Alvilágnak kapuja!
Tágulj, tágulj világom,
Földalatti határom,
Alvilágnak urával,
Erőt őrző sárkánnyal.
Hétvilágba merülni,
Rossznak ellen szegülni,
Tűznek-víznek bölcsője,
Élet megteremtője.
Kígyók-békák országa,
Sárkányoknak hazája,
Erőt onnan kell kérni,
Magunkkal megbékélni!
Bujdosó ima
Nyugatiak rabigája,
kereszténység álruhája.
Pallos alá nem fekhetünk! Jaj!
Őseinktől nem térhetünk! Jaj!
Vészidők fejünkre törnek,
Vagy harcolunk vagy megölnek.
Inkább megyünk a halálba! Jaj!
Minthogy ezek rabszolgája! Jaj!
Öreg IsTen arra kérlek!
Bocsáss meg az én népemnek!
Új hitet nyakukba vettek! Jaj!
Ellened ők nem vétkeztek! Jaj!
Csaba Királyfi hívó dala.
Csillagösvényen járó királyok vigyáznak,
Tiszta fényű szemükkel népünkre reá látnak.
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
Fényes a hadak útja napköpenybe varrva,
Hősök feljutnak oda ki érdemes arra.
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
Országod mit itt hagytál, úgy fogy, mint a holdvilág,
Végtelen Erdélyország minden hegye visszavár!
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
Székelyeket kergetnek a saját hazájukban,
Csak azért kell gyötörni, mert bennük is hun vér van!
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
Csak hirdessétek
Mi rólunk csak hirdessétek, hogy ördöggel járunk,
Hazugságba temessétek, hogy rosszal cimborálunk.
Gyűlölködő szavatokkal békét hirdetnétek?
Szépre festett bálványokkal szegénységnek éltek?
Szegénységről beszéljetek szép ruhába, jártok.
Kikopott már erényetek s bálványokat imádtok!
Csillagok
Csillagok bújtassatok engem
Csillagok temessétek lelkem,
Csillagok erdejében járok,
Csillagok folyójában fázok.
Csillagok testvérekké válunk,
Csillagok, teljesülhet álmunk,
Csillagok világnak jurtája,
Csillagok lelkeknek hazája.
Csillagok örömtáncot járunk,
Csillagok szeretetből szállunk,
Csillagok bújtató irányok,
Csillagok belőletek látok.
Csillagok istennek a lelke,
Csillagok fényáradat teste,
Csillagok a világnak tündök,
Csillagok szépségében tűntök.
Csillagok égnek hét világa,
Csillagok sötétségnek szája,
Csillagok mezeje ragyogó,
Csillagok fényében élni jó!
Erőmet én úgy érzem
Erőmet én úgy érzem, beállok vitéznek,
Bátorságból kiáltom, senkitől nem félek.
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Erőmet én úgy érzem kősziklák csapása,
Péppé összelapítom, ha alám, beállna.
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Erőmet én úgy érzem ostor csattogása,
Jószágot elterelem, széles pusztaságba.
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Erőmet én úgy érzem téli jeges szélbe,
Mindent csonttá fagyasztok a földön és égen!
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Erőmet én úgy érzem bivalynak szarvába,
Öklelem a világot a sötét éjszakába.
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
Fekete holló
Károg a holló fekete ruhába,
Gyászfeketében a világot látja.
Hófehérben, hej! De jó is volna,
Fény tengerébe nem kormolna tolla.
Fekete holló, ha fehér is volnál,
Szép toll ruhádban ugyan nem kárognál?
Hallod e te holló éneked károg,
A mezei táncod gyászruhában járod?
Hej de jó lenne hófehérruhába,
Úgy járnám a táncot a mezei bálba.
Fekete holló, ha ropnád fehérbe,
Úgy koszolódna a ruhád feketére.
Garabonciás
Járom az országút porát,
világot úgy látom.
Egymagamban énekelek,
Tátos erőt várok.
Szállást kérek házatokba,
Jó szívvel adjátok,
De ha engem ebrudaltok,
Haragommal háltok.
Hármat ütök föld porára,
Kettényílik rögvest,
Kígyók, békák kirajzanak,
Ellepik a földed.
Ha a kedvem úgy akarja,
Szelet támasztom fel,
Megforgatom, megpörgetem,
Téged repítsen el.
Egy szavamra folyó árad,
Kiönt a medréből,
Más szavamra tó kiszárad,
Szaladj a berekből!
Kérésemre befogadtok,
S jó szívvel adjátok,
Meglátjátok hálás, leszek,
Áldást hozok rátok!
Hagyjatok élni!
Széllel kelek és széllel fekszem,
Végtelen pusztán élem életem,
Városok terjednek erdők, tűnnek,
Őrjítő gonosz fájdalmat szülnek.
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
Itt jár közöttünk a lélekfaló,
Nem lesz többé itt jurta lakó?
Elvesznek tőled, amit szeretsz
Családod, gyereked és földedet!
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
Kárpát medencének az ölében,
Itt élünk bölcs Árpád örökében,
Őseim hitét meg nem tagadom,
Szabadságom soha fel nem adom!
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
Őrtüzek fényét el ne oltsad!
Ránk hagyott kincseket szét ne osszad!
Teremtő Istent arra kérem,
Lelkedben őseim tüze égjen!
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
Hajnali szó
Kerget a fényben az álom,
Pirkadat új hírhozó,
Kelő nap sugarát látom,
Fénye a hajnali szó.
Álom a szenderült álom,
Melege hívogató,
Fénytöréséből el vágyom,
Fénye a hajnali szó.
Eltűnt az éjszaka leple,
Bársonyos kék takaró,
Csillagokkal volt hímezve,
Fénye a hajnali szó.
Holdnak a fényei fáznak,
Könnyezik oly megható,
Mindennap után más nap,
Fénye a hajnali szó!
Hanggyógyítás
Hol máglyát gyújtanak,
Dobok ott megszólalnak,
Őseinkben úgy hisznek,
Hagyományt még őriznek.
Segíteni betegen,
Rosszat űzni lelkeken,
Szeretettel ápolni,
A jóságot megadni.
Egyszerre dobolni,
Egy hangon dalolni,
Lelkünkből ének száll,
Égi útra indulj már.
Világot úgy látod,
Szellemed így tárod,
Énekben gyógyítás,
Tanulni oly csodás!
Hazatérés
Kárpátok lábánál,
Hét vezér eggyé vált.
Egyességet úgy kötöttek,
A vérükre megesküdtek,
Nemzettségek eggyé váltak,
Őseik földjére vágytak,
Attilának örökségét,
Hunoknak rég dicsőségét,
Jöttek ide megkeresni,
Rég-új hazát teremteni.
Felhőkben Sólyom száll,
Vándor nép haza talál.
Megjött messzi Ázsiából,
A végtelen Szkítáiból,
Attilának országába,
Hunoknak rég hazájába,
A fajtánkat Isten éltet,
Büszke íjfeszítő népet,
Nevünket e földbe rótták,
Úgy hívják, hogy Magyarország.
Felhőkben Sólyom száll,
Vándor nép haza talál.
Megjött messzi Ázsiából,
A végtelen Szkítáiból,
Attilának országába,
Hunoknak rég hazájába,
A fajtánkat Isten éltet,
Büszke íjfeszítő népet,
Nevünket e földbe rótták,
Úgy hívják, hogy Magyarország.
Úgy hívják, hogy Magyarország.
Úgy hívják, hogy Magyarország.
Hol van?
Hol van az a kis kecske?
Ki kertemet lelegelte.
Mek, mek, mek.
Mek, mek, mek,
Ki kertemet lelegelte.
Merre jár a kis csikó?
Aki eget ugrató.
Nyi-ha-hó,
Nyi-ha-hó.
Aki eget ugrató.
Ihol jön a kis kakas,
Délceg piros tarajas.
Kukuri,
Kukurí.
Délceg piros tarajas.
Malac dagonyába dőlt.
Langyos sárba könyökölt.
Röf, röf, röf.
Röf, röf, röf
Langyos sárba könyökölt.
Így születni Áldás
Ne szülessél hat újjal,
Mert üldöznek téged.
Világot látni hajjal,
Tátos jelenésed!
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
A végtelen őstudás,
Ami nyomja lelked,
Hét éven, anyatejen,
Kéne nevelkedned!
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
Régi törvény benned él,
Csak ki kell, hogy mondjad,
Gyógy útra, ha kell, menjél,
Jóságot meghozzad!
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
Az emberek keresnek,
Ha baj éri őket,
Üldözőket felednek,
Ha rossz dolgok gyötörnek!
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
IsTen Látja lelkemet
Isten látja lelkemet,
amit tudok megteszek.
Dobbal, hanggal, énekkel,
reményt keltő szívemmel.
Isten látja lelkemet,
szívemben a szeretet,
őszintén azt kívánom,
másnak javát akarom.
Isten látja lelkemet,
csak a jó szándék vezet,
úgy szeretem hazámat,
ahogy saját magamat.
Isten látja lelkemet,
dobogtatja szívemet,
a belsőm ezt szereti.
ha nem tetszik, hát elveszi!
Keresd a csillagod
Emlékül annak ki Róma falait verte, ki világot meghódította.
Nevét is csak félve merték kimondani a népek.
Kit csak úgy emlegettek: Az Isten Ostora
Száll a madár agrul ágra,
Száll az ének szájról szájra,
Rég időkről én mesélek,
Hallgasd végig mit is mond az ének!
Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.
Közöttünk járt Isten Ostora,
Hunok fénye világot ő uralta.
Valá királya minden Szittyának,
Hódítója a Római világnak!
Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.
Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.
Köszöntő
Adjon Isten békességet a jó reménységben
Hosszú útról jöttünk ide ősök örökében.
Síppal, dobbal, énekhanggal lelkünket ki tárjuk,
Hosszú vándorútnak porát egy cseppet sem bánjuk!
Lelkem szárnyalása
Kirepült a lelkem,
Ebből a világból,
Szabadon engedtem,
Szárnyaljon a vágytól.
Szárnyaljon a vágytól,
Ég és föld ölébe,
Teremtsen akárhol,
Világnak közepébe.
Világnak közepébe,
Kutatom, keresem,
Talált gyermekébe,
Szeretettel etetem.
Szeretettel etetem,
Kedvességgel itatom,
Istent benne kerestem,
Megleltem magamban!
Napnak gyermeke vagyok
Napnak gyermeke vagyok,
Sugarából születtem.
Ragyogok! Ragyogok!
Örök fényben élek,
Életet hozó erő vagyok.
Erő vagyok!
Tejúton lebegek,
Napatyámhoz, holdanyámhoz,
Járulok! Járulok!
Testvéreim a csillagok,
Fényükkel úgy csillogok.
Egy vagyok! Egy vagyok!
Fénylő fényes fényemet,
Vigyétek magamból,
Ezt adom! Ezt adom!
Etessétek lelketekkel,
Úgy ragyogjatok,
Mint a csillagok! Csillagok!
Éhező lelketeket,
Etetem-itatom, etetem-itatom.
Itatom! Etetem!
Napnak gyermeke vagyok,
Sugarából születtem.
Ragyogok! Ragyogok!
Nyárnak lelke a tűzben jár
Sűrűn hull a hó, a téli szélben,
A pacsirta dala messze már.
Szürke fátyol lebeg az égen,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
Fehér hó subáját magára húzza,
Éltető erejében, a hideg vár.
Szűkös létét előre tudta,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
Reccsenő hideg az úr a havas földön,
Mégis békés nyugodt a táj.
Oltalmazó takaró hegye s földön,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
Vastag jég borítja, a vizek hátát,
Friss kalácsnak illata száll.
Fagy letépte az angyalok szárnyát,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
Őseink megnyugodjanak
Régi élet újra éled,
Így születik meg a lélek.
Táltos doboknak imája,
Ki hallatszik a világba:
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
Fiatalok íjat fognak,
Ősi regéket dalolnak.
A tűz köré összegyűlnek,
Régi népek egyesülnek:
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
Táltosoknak szava járja,
Ember lelkét nem hiába.
Hol kereszt most kopjafa áll
Igaz világra rá talál:
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
Régi hitre visszatérnek,
Jönnek fiatalok, vének.
Egymásnak jó áldást hoznak.
A Magyarok összefognak:
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
Felébred hát Hunok népe,
Attilának öröksége.
Napatyánknak áldott fénye,
Turul, sólyom Nemzettsége:
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
Régi hitbe
Üldözhettek, nem félek,
Ősidőkről zenélek,
Lelkemet nem tagadom,
Régi hitbe maradok!
Sárkányok földjéről érkeztem
Sárkányok földjéről érkeztem, érkeztem.
Révülést, látomást kerestem, kerestem.
Hét égen, hét földön utazom, utazom.
Eredő gyökerem kutatom, kutatom.
Életem-halálom eldobom, eldobom.
Lelkemet, lehelem torkomon, torkomon.
Fájdalmat, gyötrelmet szakítom, szakítom.
Magamat élni meg tanítom, tanítom.
Teremtő ŐsTenbe olvadok, olvadok.
Gyógyító jósággal egy vagyok, egy vagyok.
Lelkemből zenélek, pengetek, pengetek.
Sárkányok földjére megtérek, megtérek.
Refrén:
Hívj a föld alá
Hétvilág mélységbe
Lefelé csak lefelé
Földanyánk szívébe (mélyébe)
Lefelé csak lefelé
Ott, ahol születtünk
Lefelé csak lefelé
Ott, ahol meghalni kell
Sivatagi szél zenél
Sivatagi szél zenél,
Hallom a dallamát.
Éneke bódító,
Kövesd hívó szavát.
Homokból áradó,
Mint a forróság.
Magához láncoló,
Aszaló szabadság.
Végre egy zöld sziget,
Árnyékot adó fák.
Ott adja hűs vizet,
Vesszen a szomjúság.
Sivatagi szél zenél,
Hallom a dallamát.
Éneke bódító,
Kövesd hívó szavát.
