Back to top

Versek

Áldom

Áldom a napot mikor fénye ért engem!
Áldom az Istent hogy szívet adott nékem!
Áldom a sorsot, hogy szenvedést mért rám,
Vágyom a nem járt ösvényt, a boldog halált.
 
De addig is áldom életem vágyát,
Áldom hogy nekem adta az érzés lázát.
Áldom a könnyet mely szememből ered.
De a kútja a lelkem, s belűről nevet!
 
Mert ki kívül sír bentről tisztul igazán.
A lélek fájdalma a szenvedés talán.
Őrjítő hurok meg akar fojtani.
Feszülő kötelek kordában tartani.
 
Verjen az élet korbácsa, sújtson reám,
Ne hagyjon nyugodni életanyám,
Ha már a sírás és a marcangoló fájdalom,
Mint öröm de életem nem adom!
 
Nem adom magam könnyen, sokat ér a lelkem!
Amennyi a csillag az égen annyit ér a kertem.
Mert a test kertje a lélek, minden öröm egy virág!
Minden gaz egy fájdalom, de így kedves igazán!

2007

Asszony nyelvek

Asszony nyelvek körülöttem rosszat duruzsolnak,
Egye meg a fene őket békén, nem nyugodnak,
Acsarkodnak, kaparkodnak minden szíre-szóra,
Ha rossz nyelvük megállna végre béke, volna.
 
Nyugalmat és a békét az isten teremtette,
Ezt megtörő pletykájával körbe kerítette.
Hisz ez is hozzánk tartozik, mint földhöz a virág,
Asszonyok, ha nem lennének üres, lenne a világ!

2007

Hantolás

Ahogy a koporsón kopog a föld,
Dübörög a sír lassan testet ölt.
Megint kitéptek egy darabot belőlem,
Idő kell, hogy szívemet megtöltsem.
Hogy szeretet gyertyája fényt adjon,
A kaparó fájdalom eltakarodjon.
Ahogy telik a sírgödör földel,
Feszültség úgy oldódik, s nem tördel.

2007

A fénynek a fája

Májusi napsugár bennem vetett magot,
Az ereje csírázik, s onnan hajt nagyot.
Énemből is ered a fénynek a fája,
Aranyszínű tisztasága, ragyog a világra.
 
Melegségéből fakadó jó érzésem ontja,
Tisztaságból duzzadó szeretetet hozza.
Adni, adni szívemből csak úgy ajándékba.
Nektek nyitni, mutatni, lelkem martaléka.

2008

A nap én vagyok

Ha világ fényét látod én, vagyok
Minden este újra meghalok,
Testem őrzik éjjel csillagok.
 
Bennem a fény ragyog,
Az ura én vagyok.
 
Jön a sötétség engemet, eltemet
Fekete fátyol nyomja a testemet,
Ilyenkor sírok, néha szenvedek.
 
Keresem a lelkemet,
Izzó szerelmemet.
 
Jön a hajnal, és újra virradok
Fényemmel születésről hírt adok,
Melegében delelőben izzadok.
 
Égető fény vagyok,
Sötéttel harcolok.

2008

A szó mágusai

A szó mágusai szabadon hevernek,
Szavakat fúrnak, faragnak, tekernek.
Csűrik-csavarják értelmet, hazudnak
A régi jelentése néha megmaradnak.
 
Hova te tovatűnő ferde szerelem?
Túl akarsz járni csekély eszemen?
Eltévedtél a jogok útvesztőjében.
Újra éledsz a zsarnok teremtőjében!
 
De szónak mágusai oly arctalan léte,
Bele sodor a végtelen mindenségbe.
 Bizalmat, türelmet, jó szándékot kérnek,
Ma ezt, holnap azt ígérnek, de félnek!

2008

A világ kútja

Ha meg akarsz tisztulni,
A világ kútjában.
Nehéz oda lejutni
Leges leg aljára.
 
Jaj de magas a kútnak,
A kerek kávája,
Előbb lelked hajítsd be,
Úgy ugorj utána.
 
Hét mélységbe zuhanni,
Tisztulásnak útja,
Hétmélységbe boruló,
Feneketlen kútja.
 
Első víznél irigységet,
Lefejti rólad,
Másodiknál ármányságot,
Régen hortad.
 
Víznek harmadik mélyében,
Sírástól búcsúzol,
Negyedik mélyben hazugságot,
Vedlesz, s úgy úszol.
 
Ötödik vízben álnokság,
Lelkedből kiválik,
Hatodik mélységben szerelem,
Bolyong, s cikázik.
 
Kútnak alján kiválik belőled,
A maradó rossz,
Feneketlen alján tisztulsz,
Nincs benned gonosz!

2008

Deres reggel

Eljött az őszi szél falevelet hordja,
Napsugár kalapjában elballag a nyár.
Hidegnek fiait most magához hívja,
Dideregve vacogjon mindenütt e táj.
 
A langyos ölelés a földet ereszti,
Dér fagyos takaró telepedik reája.
Kökényes szemeit a hidegre mereszti,
Ziláló fagyban lehelészik szája. 

2008

Ébren álmodom

Életem ébren álmodom,
Szomjú vágyak úgy gyötörnek,
Felriadni minden hajnalon,
Érzések a fénybe löknek.
 
Száraz lelkem szívre szomjazik.
Hogy is oltanám az égő vágyát?
Tiszta életemtől elszakít,
Leromboltam énem belső gátját.
 
Vadul táncol bennem tűz lobog,
Pattogó parázs a szikra éget,
Forró füstje a torkomban forog,
Fojtogatva lopja létem!

2008

Fáklyaláng vagyok

Ebben az életben fáklyaláng vagyok,
Magamból csak füstöt hagyok,
Gomolygó fekete felhőm száll,
Kevereg-kavarog, tisztul már.
Magamban hordom tűznek fényét,
A vakító világ minden rémét,
Azt, amit megérteni nem lehet,
Elértheted de, téged nem szeret.
Szeretni? Vágyódni a láng után?
S ha az lennél elégetne tán!

2008

Fényben ébredjetek

Fényben ébredjetek,
Ébren álmodjatok!
Népünk múltjára,
Vigyázzatok!
 
Mindig összetartva,
Kéz a kézben fogva,
Őseink útjánál,
Maradjatok!
 
Vállunkat összevetve,
Haragunkat eltemetve,
Szívünkben békességgel,
Áldjatok!

2008

Gyermekévem szépségei

Gyermekkorom éveiben Öskün nevelődtem,
Amit kaptam ajándékba azzal fel is nőttem.
A meredek hegyek között sziklák odújában,
Futkároztam, csavarogtam, sokat bújócskáztam.
Árvalányhaj tengerében mindig megpihentem,
Bakonyi szél lágy szellője simogatott engem,
Hosszú völgynek derekánál vadkörtefa állott,
Meleg őszi napsütésben árnyéka meg áldott.
Játszottam én törököset a kerek templom hegyén,
S úgy éreztem, fent vagyok a világ tetején.
Jaj de sokat fociztunk mi a Balinkai* réten,
Sátort építettünk fából, minden nyáron, s télen.
Gyerekzajtól hangos erdő csak a fák hallották,
Kívánságunkat ők lesték, egymásnak suttogták.
Kölyök hadsereg vonult nyíllal, fapuskákkal
S indián harc kezdődött csatakiáltással.
Ha az éhség felbukkant s nagyokat kiáltott,
Szomjúsággal, békével ástuk a csatabárdot.
Bánta puszta tavaiban sűrűn megmártóztunk,
Hazafelé bodzapuskát, nádsípot faragtunk.
Így teltek a gyermekévek, gondtalan játékkal,
S néha napján visszatérnek reményt keltő vágyaikkal.

*Balinka: Tót eredetű szó jelentése mocsaras, sáros rét

2008

Ha szükség hozza

Ha szükség hozza tűzben, járok
Lángnyelvekkel harcba szállok,
Vizet, a földet magamba fogadom,
Úgy kiáltom minden a rokonom.
 
Ha szükség hozza életfa, leszek
Égbe tartok földből eredek,
Gyökeremmel törzsemet etetem,
Hét ágamat onnan ki nevelem.
 
Ha szükség hozza ösvénnyé, válok
Őseim útját rajtam járjátok,
Úgy menjetek tisztán az utakon
Ahogy te is járnál csak magadon.
 
Ha szükség hozza a halálban élek,
Onnan tanítom mi is az élet,
Átvágtatok a világnak kapuján,
Két világ közt lelem meg a hazám.

2008

Hagyjatok élni!

Széllel kelek és széllel fekszem,
Végtelen pusztán élem életem,
Városok terjednek erdők, tűnnek,
Őrjítő gonosz fájdalmat szülnek.
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Itt jár közöttünk a lélekfaló,
Nem lesz többé itt jurta lakó?
Elvesznek tőled, amit szeretsz
Családod, gyereked és földedet!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Kárpát medencének az ölében,
Itt élünk bölcs Árpád örökében,
Őseim hitét meg nem tagadom,
Szabadságom soha fel nem adom!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Őrtüzek fényét el ne oltsad!
Ránk hagyott kincseket szét ne osszad!
Teremtő Istent arra kérem,
Lelkedben őseim tüze égjen!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
 Őseim földjén hagyjatok élni!

2008

Halál csókja…

Halál csókja lehel engem,
Pusztulást hoz lélekben.
Szívem levét kifacsarja,
Érzéseimet elragadja.
 
Emlékeim zsákba raktam,
Elvermeltem, jól elástam.
Ha hiányzik kikaparom,
Szívem melegével tartom.
 
Halál csókja lehel engem,
Szabadságom elfelejtem.
Lelkem nyitom a jó szóra,
Szabadságomnak ajtója!

2008

Hét életem tisztulása

Hogyha volna hét életem,
Lefejteném koldus lelkem,
Mind a hétszer megtisztulna,
Isten elé úgy indulna.
 
Megtisztulna csillagokban,
Eget verő víg habokban,
Megtisztulna földnek mélyén,
Sötét verem szűk szentéjén.
 
Megtisztulna tengervízben,
Mélyen rejtező sziklaszirtben.
Megtisztulna izzó lávában,
Vörös folyó hegy gyomrában.
 
Megtisztulna emberekben,
Mértéktartó cselekedetekben,
Megtisztulna a kék égben,
A végtelenség szerelmében.
 
Megtisztulna önmagában,
Szeretetet rejtő világban,
S megtisztult tisztaságban,
Életet kapok anyám hasában.

2008

Hétvilági utazás

Útban vagyok, a hétvilág felé,
Úgy járulok, a csillagok elé,
Szarvas vagyok, csillagúton járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!
 
Lelkem lebeg, fényszárnyam ki bontom,
Árny emberek, bennem járnak folyton,
Sólyom vagyok, lélek útján járok,
Úgy szárnyalok, hogy gondolatban szállok!
 
Agancs koronám, a világ felett hordom,
A fény asztalán, napot, holdat tartom,
Szarvas vagyok, csillagúton járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!
 
Szárnyam feszül, új útra visz engem,
A föld elterül, szerelméből lettem,
Sólyom vagyok, lélek útján járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!

2008

Igazi belsőm

Él bennem egy belső táj,
Hol béke honol,
Velőig hatol.
 
Kitárom a világkapumat,
Hol jóságos fény,
Árad szerte-szét.
 
Ott nincs könny se fájdalom,
Nincsen öröm
Nincsen fájdalom.

2008

Játék a számokkal

Ha már a szám szólásra termett,
S rajta keresztül tölti be a termet.
Akkor én azt számom tartom,
Hogy számottevő tudást adjon.
Mert nehogy számkivetett legyek,
Én nem akarom, hogy száműzzetek!
Ha ember számba se vesztek!
Számomra ti is örökre elvesztek.
E nélkül is számtalan a gondom,
Rengeteg bajjal kell elszámolnom.
Számos dolgot meg kell tennem,
Hogy számomra rend legyen bennem.
Szertelen számokkal játszani vágyom,
De osztani, szorozni kell a számtan.
Türelmed nem húzom, nehogy a számlámra írjad,
A fontos hogy magaddal elszámolni tudjad!

2008

Látomás

Elszakadtam a másvilágtól, mint gyümölcs a fától,
Megrekedtem vágyaimtól, dobom hangja távol,
Segítőket ott találtam, hol még nem is jártam,
Tétlenségből felélesztő látomást ott láttam,
Bolyongtam üres terekben, mint gondolat magában,
Fehér asszony ott jelent meg nekem fekete hajában,
Két kezét égre emelte úgy állt ott végtelen áldást,
Belemászott a lelkembe égette a dobbal való gyógyítást,
Tiszta fejjel, nyitott szívvel a nap felé állok,
Jöjjön fénye a lelkembe égi áldást onnan várok!

2008

Oldalak