Back to top

Versek

Keserű előrepillantás

Európa hadiösvényén járunk
Nyugtiak haragjától nem félünk
Ma már senkit nem bántunk,
Mert ezer éve megtértünk.
 
Mennyit ér az ember, ha nincs béke
Mit érhet a rang, ha nincs jövő
A romlásnak legyen most már vége
A bizonytalan jövő feltűnő.
 
Soha nem teljesülhet az álom?
Nagy fájdalom az embereknek
Csak a süllyedést látom,
És ha meghalok, akkor elfelednek.

2001

Kígyó

Belém mart a kígyó
Miért tette nem tudom
Nem biztos, hogy így jó
Várom a holnapom
 
Elszaladt az ereimben
Szanaszét a méreg
Megerősödtem a hitemben
De megviselt az élet
 
Mosolyog rám a vadállat
Öntelt gőggel néz
Tűröm én is a fájdalmat
Szorít már a prés
 
Gémberednek a végtagok
Lassul a szívverésem
Elszaladtak a szép napok
Zsibbad már a kéz
 
Szédülés és látászavar
Nem az éhség gyötör
Láz és a veríték eltakar
Bezárul a kör
 
Nincs mit tenni
Mosollyal megyek a halálba
Halni vagy lenni
Kígyó a halál kaszása

2001

Konok ember

Te bortól mámoros gondolat
Félelmet keltő arculat
Magánytól csendes fájdalom
Halállal megvető szánalom
 
Te erdőtől duzzadó szívverés
Vértől pirosló szenvedés
Arannyal megrakott gazdagság
Ármánnyal összefonódott konokság
 
Te csellel gáncsoló győzelem
Lépj már túl a szennyeden
Te nem barátságos ember
Itt állsz egy elvetélt béketervvel.

2001

Korlátozott szabadság

Menne a lelkem az égbe
Menne, de nem engedem.
Táncolna fenn a fénybe
A távoli végeken.
 
Szűk neki a testi börtön,
Szűk neki a világ.
Nem szeret itt a földön
Keresi a jó irányt.
 
Gondtalanul csak szállna,
Bolygók közötti űrben.
Mindent bőröstül felfalna,
Ez ám az örök éden.
 
Furcsa lény, ami bennem él,
Követeli tőlem a jót.
Furcsa, de mégis sokat ér,
Megadom a neki valót.

2001

Megfáradtan

Oltalmad legyen rajtam,
Szólni már nem bír ajkam.
Fohászkodtam már eleget,
Nem is tettem egyebet.
Fáradt fejem lehajtom,
Pihen tajtékos arcomon.
Kérges tenyerem erőtlen,
Megfáradt az erdőben.
Az erdő, mely munkát ad,
A test, ami elfáradt,
De hosszú alvás után újra,
A fáradt gyenge kéz durva.

2001

Múlt hagyó

Napfény, ami meleget szállít
Meleg, ami földet szárít
Föld, ami növénynek őre
Fű, fa, bokor, virág vagy tőke
 
Tőke, ami jó bort adjon
Jó bor, ami vigasztaljon
Vigasz, ami reményt adjon
Remény, ami el ne múljon
 
Nemzet, ami megmaradjon
Ország, ami gyarapodjon
Határ, ami visszaálljon
Népemért csak ezt kívánom
 
Tömeg, ami egyet akarjon
Lélek, ami erőt adjon
Erő, ami bátorságból
Elég már a gyalázásból
 
Rendszer, ami elmúlt vége
Törvény, ami őket védte
Nyakkendőben tolvaj horda
Szegény vállát a súly nyomta.

2001

Néma sikoly (Belső vívódás I.)

De mostoha ez az este
Fájdalmas minden perce
Mely óránként mutatkozik
Örökké jár, de unatkozik
 
Gondolatok ostromolnak
Fájdalmakat megtorolnak
Olyan, mint szellem a palackban
Mint képmutatás a szavakban.
 
Rabszolga a testem lelke
Szenved az istenverte
Kerékbe törne erővel
Eltiporna a kerek földdel.
 
Akkor lennék csak mélyen
Félelmem nincs e téren
S halva lenni e világon
De azt a száz évet kivárom!

2001

Pszichedélikus állapot

Tiszta tudatállapotból induló megtisztulás
Az érzékszerveink által jóváhagyott megmozdulás.
Agybizsergető szerekben megbújó idegen lények
Szerves együttéléshez segítséget tőlem kérnek.
 
 
Nem látod, mégis a bolygón közöttünk léteznek
Egy másik dimenzióban szebb világot képeznek.
Mindenkinek megvan a méltó helye, amit betölt
S van elég szolgája, akit előző életében megölt.
 
Emberi mércével vett szellemek birodalmában,
Foghatatlan lények a láthatatlanság oltalmában.
Ezer szempár figyel, s vár egy alkalmas pillanatra,
Hogy tudassa veled, gondolj néha irgalomra.
 
Ne bolygasd feleslegesen a ködbe burkolózó várat
Hidd el, a halál nem késik soha nem várat.
Zsibongóvá vált a lelkem, melyben áramlik az erő
Hiába vénülök, de nekem dolgozik a vén idő.

2001

Remény

Csordultig tele a pohár,
Nem tudom már hol a határ.
Örömtől és fájdalomtól kába,
Ez a már a szenvedés vára.
 
Elértem egy bizonyos pontot,
És torkon ragadtam a torkot.
Iszonyúan vetem bele magam
Az életbe. Halk a szavam.
 
Sehol egy sziget, ami az enyém.
Pihenni naphosszat, ez kemény.
Hiszem, egyszer a jobb jövőt!
A lendületes cserkészt, úttörőt.
 
Visszaeső lett bennem a bűn
Őrülten tűrtem, de nem remekül.
Sírni minek? Hisz nem segít!
Inni kell? Az elszenderít!
 
Hiszem azt, még lesz jobb élet!
Nem kapom vissza a rossz évet.
Nincs erő, amitől megijedek,
De van fájdalom, ettől meggebedek!

2001

Reménytelen elevenség

Harcolni kell! Az élet is ezt diktálja.
Ez a kényszer visz bele a pusztulásba.
Ilyen az élet, könyörtelen és mostoha!
A tét a léted, térj hát a sorsodra.
Kell ez a harc, tested-lelked éhezik rá
Ez a hadisarc, a fájdalomtól lettél jobbá.
Ő a fájdalom, ellenben a szenvedéssel
Mind rád hagyom, vértől mentes testi ékszert.
Világra jöttem, elevenen a napvilágra
Harcolnom kell egy életen át, de mindhiába!

2001

Romlandó

Minden jóság elbújik bennem.
Beteges kórság lett a testem.
Fekete és büdös, mint a kátrány,
Koszos, de őszinte ez nem hátrány.

2001

Szégyen nélkül

Hát nem teszem tönkre a fejem!
Hóhér azt le ne vágja!
Hiába van itt a helyem?
Sorsomat senki ne bánja.
 
Elbujdosok inkább a hegyekbe
S barlanglakó leszek
Én istenem ki az egekbe
Hozzád szólva imát teszek!
 
Imába foglalom nemzetem
Határon innen s túl
S fényét magasba emelem
Hol most elnyomás az úr
 
El kell tűrni minden gyalázatot?
Népemnek nincs irgalom?
Érezzük még a halálszagot?
S légy átkozott Trianon!
 
Hát ezért nem teszem tönkre
Fejem helye a nyakamon
Ha kell, megyek ellened ölre,
De légy átkozott Trianon!

2001

Tenni kell!

A felkelő nap sugara
Ébredezik már az új haza!
Jó reggelt! Magyarország!
Virradj! Itt az új világ!
Elmúl t a hideg éjszaka,
Elvonult a sötétség hada!
Ifjúság nyisd ki szemed!
A bátorság legyen veled!
Újra éled a remény,
Indulj! Ne légy szerény!
Itt az idő, cselekedni kell!
Alvó oroszlán ébredj fel!
Mert kell a hit és egy cél,
Így a nép még ezer évig él!

2001

Vihar

Mennyből jövő dörgő hangok
Villámtól fénylő égi arcok.
Esőtől ázik a réti nép,
Széltől fázik, s vadul tép!
 
Szürüben a nyárfák meghajolnak
A szélistenek mindent letarolnak.
Cikázó villám sújt a földre
Pusztít mindent, így csal tőrbe.
 
Az öreg tölgyfát derékba töri
Egy csapással végez vele, megöli.
Dermesztő látvány a vihar
A halott fa lelke mindent takar.
 
Ég a fa, ég már a világ
Megfullad minden élő virág
A föld az égtől verést kap
De végül úgyis kisüt a nap!

2001

Az áldozati bárány

Mikor a varázs kést emel az áldozatra
Akkor megjelennek a szellemek a halálszagra
A tanítványok földre borulnak félelmükben
Nem láttak még ehhez foghatót életükben.
 
A félhomályból előlép az erősjellem
Táncra inti a társait a vezérszellem
Kezdetét veszi a rituális szertartás
Látni rajtuk, hogy művészi ez a mozgás
 
Lesújt a kés és elmerül az áldozatban
A művészetet a bűnözés így váltogatja?
Oly meleg a test, oly friss a vér, de mozdulatlan
Senki nem fog tovább élni a bűntudatban?
 
Brutálisan hidegvérű ez a szekta
Megdöbbentő! Mint szép szemben a cerka
Lehajtott fővel s véres késsel áll a főpap
S egy újabb szűz áldozatra vár a holnap.

2002

Betyár Ima

Betyár világ ez a mai!
Csak a lopót becsüli?
Vagy csak én vagyok maradi?
Ki a zsiványt nem tűri!
 
Jobb kéz ad, bal meg elveszi
Így a szegény szegényebb.
S őt koldusnak nevezi?
Pedig lehet, hogy legényebb!
 
Hát beállok én betyárnak!
Ostor, s jó bor a vigaszom!
Hátat fordítok a világnak!
Mit rablok, szegényeknek adom.
 
Nagyobb rablók vannak nálam.
Legálisan szívja véred!
Törvényt írva lopja házad.
Így fojtja meg a lényed.
 
Szegénynek a becsülete!
Életénél is többet ér.
De mennyit ér az élete?
Csak egy szelet friss kenyér.
 
Akkor nem jobb a betyárnak?
Nem parancsol neki senki.
Hátat fordít a világnak.
De van neki mit enni.
 
Istennek tartozom számadással!
Senki más ember fiának.
Szívből jövő odaadással.
Istenem hallgasd meg imámat!

2002

Fájdalmas igazság

Hozzátok szólok! Magyar vértársaim!
Hogy halljátok bősz szavaim!
Mert minket orrunknál fogva vezetnek!
Gyűlölettől nyálzó szájjal nevetnek!
 
Minden cselt, s fortélyt felhasználnak!
Hogy e földet a porig alázzanak!
Közben úgy, hogy felhasználnak téged,
Alattomos szavakkal, de te nem érzed!
 
Neki nem szent a  nép és dicső múltja
Csak a hatalom, mely pénze kútja!
A pénz azt is tőled s tőlem lopta
De oly csavarva, hogy a törvény óvja!
 
Nem csoda, a fattyú hisz azt is ő írta
Privatizált mindent, amíg csak a bőre bírta.
Mosolyogva bámul rád, s azt kéri tőled,
Légy béketűrő, és áruld ki hazád, földed.
 
Mert nem az a rabló, ki pisztolyt lenget!
Hanem az, ki ősi földet szennyez
Lassan nekünk már nincs hova mennünk
Így több mocskolódást már nem tűrhetünk!
 
Ne is tűrj semmi gyalázatot magyar!
Mert szent hazád oda! Liberálist nem zavar!
Előbb csonkítanak, majd beolvasztanak
Az uniós gazdasággal elsorvasztanak!

2002

Hanyatló XX. század

Nem az a fontos kinek imádkozol,
Nem az a kérdés hogy hogyan áldozol,
A romlott új világban egy a lényeg,
Az ifjúságnak ragadjon a bélyeg,
Szer a tűben véredben árad szét,
Megjelennek a lebegő fekete lepkék,
Szintetikus anyag van benned,
Pénzedet erre költöd de nincs mit enned,
Ne engedd hogy befolyásoljanak irányítsanak,
Megvezessenek, befogjanak, beolvasszanak.
legyél istennek szelíd nyája báránya?
Buddha követője s elérkezik a Nirvana?
Allah szolgája a végtelen keleti uralkodó?
Jézus tanítvány az sem baj ha zsidó.
Milyen erő irányítja lepusztult életed?
Hamarosan utolér a szenvedő végzeted.
Meghalsz és elhantolnak végleg eltemetnek,
Nem marad semmi belőled az embereknek.

2002

Jó kívánság

Nem kell senkinek az üres lélek
A benne ébredő furcsa lények
S marják, tépik darabokra szét
Nekem a halálom, és neki a lét
 
A lét a tét az életben fontos
Működik az óramű pontos
Percről-percre rothadó hússá
Változik az élet halállá.

2002

Ne ítélj el!

Nem kell a megbocsájtás
Nem kell a bocsánat!
Nagy baj, amit teszek?
Ha szeretem a hazámat!
 
Nem kell!
 
Az is bűn, ha küzdök érte,
Akkor hát bűnös vagyok!
Kik milliárdot loptak tőle
Szemükbe nézni nem tudok!
 
Nem kell!
 
Fáj az igazság, ha eltalál,
Hisz letagadni már nem lehet
Gyógyszer erre csak a halál
Ki meglopja a nemzetet!
 
Nem kell!
 
Kemény szóval elítélem
És kimondom a neveket
Kiket egész életemben
Gyalázok és megvetek!
 
Nem kell!
 
Trianoni diktátumról!
Ez ám a békeszerződés
Határon innen, határon túl
Európai vérfertőzés!

2002

Oldalak