Back to top

Versek

Véged

Nagyon sok idő kell még
Hogy az emberek megértsék
Nem ellenük vagyunk
A rendszer ellen lázadunk
Ami jár, azt elvesszük
Harcolunk vagy elveszünk
Nem kell a hamis isten
Vigyék vissza innen
Nagyon sok idő kell még
Lehet hogy ezer év
Annyi már rég elhűlt
Az egyház sokat gyengült
Elveszett a méltósága
Koszos lett tisztasága
A harangok másért szólnak
Nincs értelme a szónak
Ott senki sem téved
Egyház neked véged
Csak folyjék a véred
És te csak nézed
Hogy halsz meg
Úgy véged

2000

Világteremtés hun mondákból

Az égig érő fa tövében,
A földi világ fekszik éppen.
Tündérek és óriások laktak,
Együtt az emberekkel jól megvoltak.
 
Itt élt még az öreg Puszta,
Van két lánya s három fia.
Első fia: Szépmező Szárnya,
A középső: Széptüzek Lángja.
 
A harmadik fivér: Jószél Fúvása.
Ennek az embernek még két szép lánya:
Tengerbe Pillantó az idősebbik,
Délibáb volt a legkisebbik.
 
A felső világ tetejében,
Arany Atyácska élt békében
Temérdek lányával és fiával
S alatta földi világgal.
 
Lidérc ellene vétkezett,
Ezzel jó nagyot tévedett.
A hetvenhetedik mélységbe
Lökte le Atyácska mérgébe.
 
Az emberek bosszantója,
A torz sárkány: Kalamóna.
Büntetése neki nem elég,
Harcol ellene az emberiség.

2000

A fényes ég terjedelme

Útban vagyok a hetedik világ felé.
Lassan haladok, de evezek felfelé.
Száműztek innen földi helytartók.
Emberek nem istenek, csak ostoba uralkodók
Embernek vára a földön kőből áll
Isten országa, az égben nincs határ.

2001

A hadiistenhez

A földet már nem az Atlasz tartja.
A villámokat már nem Zeusz szórja.
De kell a háború, jöjjön a rész,
Hívlak hadiisten! Jelenj meg Aris!
Jelenléted okozzon járványt!
Haragod pusztítsa el az ártányt!
Hol te vagy, ott a háború az úr,
Egyformán esik el a hős és gyahúr!
Gerjed égtelen nagy haragra,
S ha kezünkhöz tiszta vér tapadna
Tiszteletünk jeléül adjuk
Az áldozatot számodra fenntartjuk
Fogd és vidd az áldozatokat
Csak segítsd megnyerni a háborúnkat!

2001

A hatodikak a sorban

Föld, föld, ami csak a hátán hordjon
Egymilliárd évig még életet adjon!
Nap, nap, ami csak küldjön meleget,
S így melegíti fel a hideg tereket.
Víz, víz, ami csak jöjjön a földből.
Hűsítsen mindent, folyjon a völgyből!
Tűz, tűz, ami csak égjen az égbe,
Az izzó parazsa szálljon az égbe!
Szél, szél, ami csak bejárja a teret,
A levegőt tereli, tiszteld a szelet!
Lény, lény, ami csak életet hozzon,
S az öt lételemre vigyázzon.

2001

A lélek útja

A mindenség új állomása az élet,
bizonyítanod kell tudod e a szépet,
Alkotni, építeni a világmindenséget,
Hogy érdemes éltetni az emberiséget,
Ez nem oly megszokott, amire gondolsz,
Emberi aggyal ilyet meg nem fontolsz,
Kézzel nem fogható dolog minta fa,
Se tárgy, se élő de világ ősi oltalma.
Szabadon száll, mint lélek a csillagokban,
Repül, lebeg, vándorol a kozmoszban,
Melynek nincs eleje se vége időben és térben,
De ott lapul vízben, napban és a szélben.
Elemi létfontosság, mint az élőlényekben,
Növényben, állatban, világmindenségben.
A mindenség új állomása egy új lét a halál.
Nem, lehet, elbújni minden lelket meg talál,
Szabadon szálló lélek börtöne a test,
Ezzel a lélek egy elhasználódott életet veszt,
Csillagok fiai a szabad lélek ősidőktől,
Halállal szabadulnak ki a bőrükből.
Az, ami fogva tartja őket egy piciny időre,
Az emberi újjászületéstől kapnak új erőre.

2001

A tél

Újból eljött a hideg téli szél,
Az erdő népe napról napra remél.
Idézi a tavaszt az énekes madárka
És nem száll színes lepke a virágra.
Fáradt fák szunnyadnak a télbe,
Béke honol a lázadó kék égbe.
Alszik már a fának koronája,
Megfagyott minden aranyága.
Csak a csend töri meg a hangot
Csak a hó takarja el a hantot.
Fehér a föld, fehér az ég is,
A mocskos föld tiszta mégis.
Éjjel sírnak a bokrok s a fák,
Nappal élvezik az enyhe nap sugarát.
A tél rettentő fegyvere a fagy
Egy csapásra pusztít, hatalma nagy
A tavak háta keménnyé válik tőle
Így a jég lesz a halak védőőre
Hótakaró lopja el a lábad nyomát
S ő takarja el az országút porát.

2001

Alszik a lányom…

Alszik a lányom az ölemben
Alszik és jó a kedve.
Szép az álma, csak ő látja
Alszik és nincs több vágya.
 
Nevet a lányom az álmában
Nem jó neki az ágyában
Az ölemben jó és meleg,
Mi lesz majd, ha felcsepered!
 
Álmában azt sóhajtozza,
Az ölemben jól van dolga.
Alszik a lányom az ölemben,
Kívánom, bár csak ne öregedne.
 
Olyan apró. A karomban.
Könnycsepp szalad az arcomra.
Alszik a lányom az ölemben,
Melegség van a szívemben.

2001

Az elveszett ember tragédiája

Eltűnnek az erdők, meghalnak!
Nincs helye az űzött szarvasnak.
Kipusztul minden és így végül,
Nem lesz állat, ami elrévül.
Se vad, se vadász, se élet,
Csak a kínt, csak a halált nézed!
Látod? Ott a jövőben a vég!
Nézz vissza! Kutass a múltban még!
 
Vajon hol vágtuk át a teret?
Segíts égi! Adj egy jelet.
Tudom rászolgáltunk a végre
De ki vagyunk éhezve a szépre.
Szivárvány táncot járok neked,
Csak nyújtsd nekem csodatevő kezed!
A paradicsomot is add nekünk!
Hogy mi mindent tönkretegyünk.
Mint a sáska, mindent ellepünk
És csak pusztítunk, nem építünk.
 
Állj meg már végre emberállat!
Ne temesd el a lelki várat!
Halld meg magadba a hangot,
Lásd meg a benned búvó arcot!
A bőröd alatt rejtőző szépség
Ő lesz a lelkedhez a térkép.
Ha minden megvan, térj a tényre
Emberiség, javulj már meg végre!
Mert a természetnek nyílt seb vagyunk
Mint a vér: kiömlünk, s megalvadunk!

2001

Belső vívódás

De mostoha ez az este,
És fájdalmas minden perce.
Mely csak óránként mutatkozik,
Örökkön-örökké jár, de unatkozik.
 
Gondolatok ostromolnak
Fájdalmakat így megtorolnak.
Olyan, mint szellem a palackban
Mint a képmutatás a szavakban.
 
Rabszolga a testem lelke
Hogy szenved az istenverte
Kerékbe törne, de erővel
Eltiporna e kerek földdel.
 
S akkor lennék csak mélyen
Félelmem eltéved e téren
S halva lenni e világon?
Azt a száz esztendőt kivárom!

2001

Csak hallgatok

Csak hallgatok, mereven nézem a falat,
De nem látok semmit, pedig mindent szabad.
Már tíz éve betört a demokrácia,
És gyötör a nemzetellenes demagógia.
 
Csak hallgatok, szótlanul tűröm a változást
Mozdulni kell! Átlépni a fáradást!
Nem jó ez az ösvény, amit kitapostak!
Ne fogadd el, amit neked megrajzoltak!
 
Csak hallgatok, s nézem a régi térképet!
Szomorúan látom, átszínezték a részeket!
Hazugságot terjeszt a történelem
Hazugságból neveltek! Hazug az életem?
 
Csak hallgatok, szemlélem az új kultúrát
Érzem a magyarellenesek jajszavát
Mást kell ültetni az ország székébe
Keményebb vezér kell a nép élére.
 
Csak hallgatok! Európa még mindig ver
De nemzeti szabadságom nem adom, az kell!
Védelmeztünk! Te most megtörsz oly mostohán.
Segítve kihasználtál, néztünk oly ostobán.
 
Nem hallgatok! Üvöltök négy égtáj felé
Nem halljátok? Direkt álltok fal elé?
Sírva nevet jóllakott arcotok
Torokból üvöltök és ti, mégis hallgattok!

2001

Csak mi emberek!

Szabadulni ebből a századból
menekülni az összes bánattól,
A XX. Századi bűntől,
születni a tisztítótűztől.
 
Szabadulni!
 
Mögöttem hagyni az új embert,
ki csak atombombát termelt.
Szabadulni a hatalomvágytól,
menekülni e csúf álomvilágból.
 
Szabadulni!

A fonnyadó jövőt eltaposni,
az ember lényét megmutatni?
Felelni fogunk minden bűnért,
Bűnhődni kell minden tettért!
 
Szabadulni!

A bűntudat el nem ereszt téged,
a lelkiismereted sírva nézed,
ami árad belőle az a fájdalom,
amit tesz, közel nem szánalom.
 
Szabadulni!

Szabadulni emberi bőrünktől.
Menekülni romboló génünktől,
méltó legyen az ember név
Mert vadon csak az állat szép!

2001

Csúf halál

Látomástól elvakulva
Téged is megnyugtat az urna
Sikoly, ami a mélyből tör fel
Soha  nem enged el!
 
Sötét oldal! Hideg a kamra,
És ez így van elfogadva,
Kiszáradt fából a koporsó
Felette szárad el a kóró.
 
Senki nincs, aki gondozza!
Egyedül nyugszik a dobozba
Hideg a föld és néha  nedves
Halál! Legalább te legyél kedves!
 
Reménytelen az újjá válás
Lassan jön el az égi áldás
Sorvad már a csont a mélyben
Sohasem lesz ennek vége.

2001

Egy belső vívódás

Bolyongok az ismeretlen térben,
Vándorolok a hűvös sötétben.
Nem lelem helyem nyugvását,
Izzítom lelkem vulkánját.
Szétfeszíti a gáz a zárt teret,
A túlnyomástól duzzadt eret.
Feszül még bennem a hangulat,
De elpattan a húr, jön a kábulat.
Néma csend töri meg a sivár zajt,
A hangtalan fájdalom hozza a bajt.
Tálcán teszi elém kitálalva,
S én védtelenül kiszolgáltatva.
Egy pillanatnyi merev kép áll elém,
Ez egy másodpercnyi büszke remény.
Ennek a tűrésnek nagy lesz az ára
Felszínre tör, és ömlik ki a láva.

2001

Élni kell!

Ne üss minket Európa!
Ne dönts bele a nyomorba!
Ezer évig téged védtünk
Most viszont békét kérünk.
 
Fogadj el ilyennek minket
Mert fájdalom fájdalmat szülhet
Inni, enni adtunk neked
Kézen fogva jártunk veled
 
Hát sokat bizonyítottunk
Rengeteg áldozatot hoztunk
Életképes nemzet vagyunk
Mindig álltuk szent szavunk.
 
De te mostohán bánsz velünk
Ugyanolyan kék az egünk
Mint a te fejed felett
Európa! Miért nem szeretsz?
 
Országok közötti remete
Ez mindennek a teteje!
Hát búcsúzz tőlünk szépen el!
Vigyázz! A Magyartól félni kell!

2001

Fluorisus fluoris

Vadvirágnak érzem az illatát,
Szeretem színes vigaszát.
Oly védtelen, mégsem magányos
Oly gyönyörű, színe látványos.
 
Lenyűgöz engem törékeny léte
Letaglóz méz ízű sós vére.
Lennék dolgos méh, rászáll, megpihen,
Aztán jó híred tovább viszem.
 
Te szivárványszínnek minden árnya,
Mostoha természet vadvirága
Ki az emberből űzi a rosszat
Csak nekünk használ az oldat.
 
Bár tüskéd szúr, mégsem fáj
Nélküled nem lenne színes e táj
Neked nem erényed a fölény
Szép vagy gyógyító színes növény. 

2001

Furcsa gondolat

A lapra egy kulcsot rajzoltam,
Ezt a kulcsot a kezembe gondoltam.
Nyitna kaput és törne gátat,
Így emelné magasra a bennem égő vágyat.
Mert e tárgy nyitja lenne a léleknek
Útmutatója a megtévedt embernek.
Megmutatná, merre kell menni,
A helyes úton vezekelni.
Testi börtönről lehull a lakat,
Hallgasd és nyisd ki önmagad.
Minden emberből csak a jó áradna
A rossz érzés elsápadna.
Te kulcs, miért nem vagy valóság?
Te élet, miért nem vagy igazság?
Szívemben így is sír a bánat,
Mert rossz lélek lakja a testi várat.
Te kulcs, miért nem vagy nálam?
Vajon miért zsibbad a hátam?
Már egy órája itt ülök,
Egy rajzolt kulcs felett és szédülök.

2001

Ha eljő az est

Szunnyad a fény
Ha eljön az éj
Leszállt a folt
S ébred a hold
 
Alszik a táj
Pihen és vár
Suttog a szél
Halkan zenél
 
Csillag vigyáz
Eget szitáz
Esti tudat
Utat mutat
 
Itt a sötét
Az árnyékos lét
Lombokon át
Holdfény lát
 
Harmatos rét
Hűvös levét
Áztatja el
A földiekkel
 
Az ember jár
Az álmok útján
A képzelet szép
Ez az álomkép
 
Nyugodt a föld
Így meg ne öld
Békés tere
Alvás helye
 
Ember pihen
Mást, mit tegyen
Fáradás száll
Az erőből már.
 
Hajnali nap
Ébresztőt ad
Kelesztő fény
Világ örvény
 
Dologra kél
Minden mi lény
élet tere
hogy dolgát tegye
 
nap útja fény
nyugovóra tér
ha eljő az éj
szunnyad a fény.

2001

Holocaust Cannibal

Aki az asztal mögött ül
Aki hamisat prédikál
Ő érzi magát remekül
A Holocaust Cannibal.
 
Szívja, szipolyozza a vért
Persze békét ordibál
Tőled soha nem kért
A Holocaust Cannibal.
 
Mert azt mondja neked jó
Eszik, iszik, zabál
Ravasz, mint a kígyó
A Holocaust Cannibal.
 
Téged is rémületben tart
A kultúrája bedarál
Veszett kutya meg mart
A Holocaust Cannibal.

2001

Hőség

A szikkasztó nap sugara szárít,
A borzasztó hőség szédít, kábít.
Láthatatlan csövön szívja az erőmet,
Egy izzó tű nyomja a velőmet.
Ez az izzasztó meleg, ami sápaszt
A fájdalmas hallgatás, ami fáraszt.
Erőre kapni nem tudok már
A gondolkodás is nagyon fáj.
Hasít bennem valami kényszer,
Vérem folyik. Ez a testi ékszer.
Sikító hang olyan, mint a csend,
Ez a káosz, de félig rend.
Merre találom azt a hűs helyet?
A megnyugtató kozmikus teret.
A csobogó víz hangja hiányzik,
Égett testemből a nedv kiválik.
Párolog minden, de ez a fájdalom.
Nem kímél a nap. Hol a szánalom?
Kérlek, segítsd túlélnem a szenvedést,
Ezt az eldurvult mérgedést.
Dübörög a csend, várom a véget.
A húség kemény, mindenkit méret.
Az élte dolgozata, mai felmér,
Osztályzat nincs, csak egy szelvény.
Az élet igazolása megjósol mindent,
Kérhetsz embert, kérhetsz istent!

2001

Oldalak