Back to top

Versek

Álmomban nálad jártam...

Álmomban nálad jártam,
érzésed megtaláltam,
léted halkan hallgatom.

Láttalak éjsötétbe,
csillantál a holdfénybe,
lelkemmel el kell mondanom.

És akkor, melléd vágytam,
lényedre úgy kívántam,
Ölelésed íze elragad.

Lelkem a lelked rabja,
érzéssel elragadja,
az éjszaka mindent eltakar.

álmomban nálad jártam,
ölelésed úgy kívántam,
én a csókodra szomjazom.

Szemednek pillantása,
elvisz a világba,
ahol lelked tarthatod.

Álmomban nálad jártam,
álmomban megtaláltam,
forró csókodra vágyom.

Elvihetsz a végtelenbe,
repülni a kék egekbe,
álmomban nálad járom.

2012

Nyomokat hagytam...

Nyomokat hagytam a hóban,
nyomokat hagytam. Hol van?
Elmúlt mint az élet,
s lelkünk issza a létet.

Nyomokat hagytam a hóban.
Elfújta a szél. Hol van?
Nyomtalanul eltűntek,
létezésben megszűnnek.

Nyomokat hagytam a földön.
Eltűnnek ők is rögtön.
Az idő rágja, eszi,
mindet magához veszi.

Nyomokat hagytam a létben,
szellemben lélekben,
nyomaim hangok az űrben,
rendet tesznek a zűrben.

Nyomokat hagytam a vízben,
a felszínen és a mélyben,
de csak a hullámokat látod,
s csak az örömöket vágyod.

2012

Ha szíved adod...

Ha szíved adod másnak,
erősödj meg belűről,
az érzések csak szállnak,
jönnek, jönnek felűről.

Elvisznek szárnyas lények,
a világ tetejére,
megmutatnak minden szépet,
ahol a szerelem léte.

Ekkor adod a szíved másnak,
szívébe, és tenyerébe,
de ha ő nem vigyázhat,
a szíved dobja mélybe.

2013

Itt és most...

Zajok kívül, zajok belül,
a világ teljesen kergül.
Csak én állok, mint a fa,
úgy létezek, mint a ma.
Mert ma, ma van,
a holnap bizonytalan,
mert ma itt, és a most,
megélni csak ezt tudod.
Hiába a zajok, a repedt idő,
minden múlandó, s libegő.
De csak az itt van, a létezés,
az éber jelenlét, ez a megélés.
Hát lélegezz mélyeket tüdődből,
lépj ki a rohanó idődből,
menj át időn és téren,
mert a jelened a lelkeddel éled!

2013

Juhász

Jól van dolga a juhásznak,
feküdni, aludni, barangolni,
pásztora lenni egy halk nyájnak,
a természet lágy ölén kapaszkodni.

Reggel kihajtani a legelőre,
a dimbes-dombos az otthonos,
szeretettel menni a mezőre,
mindentől távol, de magasztos.

A juhásznak nem parancsol senki,
ő igazán a maga ura,
örömét a nyájban leli,
s neki fejet hajt az idő ura.

Csak a kolomp hangja kalapál,
meg a távolból a harang,
a juhok bégetése kiabál,
s a lelkükben a béke pang.

A juhász ki nyáját őrzi,
tekintete mindig rajtuk,
békés napjait így tölti,
az érzést a dombok között hagyjuk.

2013

Mint kidőlt fa...

Mint kidőlt fa, eldőlt a lelkem,
bár az élet lelődzik bennem,
megpihenni, a földön nyugodni,
csak a halk neszekben elbújni.
Az eget látom a tovatűnő felhőket,
a csicsergő madarak énekében tűnőket.
Az avar illata mely körbefog mindent,
egyszerre elmesél teremtést, és istent.
Ugye hallottad már az élet hangját?
A bennünk élő zakatoló moraját.
De mint kidőlt fa csendesülve fekszem,
mozdulatlan, kissé száraz a lelkem.
Most én is egy vagyok a teremtéssel,
halk finom zúzmarás lélegzéssel.

2013

Rád várva...

Mond hol jársz?
Mit csinálsz?
Alföldi,
szerelmem.

Hegyekben,
süt a nap.
Szerelmem,
hol alhat?

Hegyi ember,
csak rád vár,
szívemben,
szíved jár.

Szerelmem,
itt vagyok,
kedvesem,
magam vagyok.

Hajnali szél,
elviszi,
kedvesemnek,
üzeni.

Itt vagyok,
a hegyekben,
ragyogok,
szerelmesen.

Kezedet,
kezem fogja,
szívedet,
eloldozza.

Istenem,
imádkozom,
kedvesemet,
szólítom.

Hallja meg,
a szívével,
fogjon meg,
a kezével, s lelkével.

Lelkemnek,
virága,
szívemnek,
hajtása.

Lelkemnek,
virága,
virágozzál,
a világba.

Édesem,
ölellek,
szívemmel,
szeretlek.

Szívemmel,
szeretlek,
lelkemmel,
kereslek.

Kereslek,
mert elrévülsz,
a fájdalomtól,
elszédülsz.

2013

Szeretet

A szeretet mire való?
Csupán gonoszság faló?
Nem! Nem az a dolga.
Az áldást osztja, s szórja.
Kegyelemből! Kedvességből!
A világ minden érzéséből.
Ha kéred kapod,
ha kapod adod.
Mert adni jó csak úgy magadból,
látásból, ölelésből, szavakból.
A szeretet egy áldás,
végtelen meleg, s hálás.
A szeretet a szeretetből fakad,
hát add meg neki magad!

2013

A világ virágos bölcsőjében…

A világ virágos bölcsőjében,
ringatózik csendesen, szerényen.
Halk szuszogásban megmártózik,
a végtelen semmi ringatózik.

Ide, s oda mint hulló falevél,
hintázik, s lepereg, míg a földre ér.
A világ virágos bölcsőjében,
álomra szenderül az élet.

Tovatűnő délibábok jelennek,
rajzolódnak, felbukkannak, s eltűnnek.
A semmiből, a semmibe száll,
és a bölcsőtől, a temetőig jár.

Vajon ennyit ér csak az élet?
A színek, s az ének hozza a szépet?
El van rejtve mindenben vég,
de a vég a kezdet, és a lét.

A két szusszanás között élünk,
az első, és az utolsó lehelet a létünk.
A világ virágos bölcsőjében,
létezhetünk az IsTen-i teremtésben.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014

Kezem tollat ragad…

Kezem tollat ragad,
elmém verstől dagad,
tele gondolattal,
örömmel, bánattal.

Kezem tollat ragad,
a papíron szalad,
nyomokat hagyva,
szép szavakba.

Kezem tollat ragad,
a gondolat nem apad,
csak árad szerte-szét,
terül, mint virágos rét.

Kezem tollat ragad,
szellemem csak arat,
levágja létem gyümölcsét,
kifacsarja a levét.

Kezem tollat ragad,
árad a gondolat,
ha már bennem él,
ez az új költemény.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014

Küszöb

Túl az élet vizén,
halált rejtő ösvény,
megszülettél ember,
napfényével kelj fel.

Lelket kaptál és testet,
örömöt, s szerelmet.
Bánatot és sírást,
múlandó elmúlást.

Élet vize árad,
az hozza a vágyat,
öröklétre szólít,
a javaktól el bódít.

Őrizd emberséged,
a lelkedet védd meg,
lelkiismeretedben,
az őszinteségben.

Túl a halál vizén,
életet rejtő ösvény.
meghaltál már ember,
az élő lelkeddel.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014

Csak egy álom volt…

Csak egy álom volt az a béke,
csak egy álom volt,és már vége,
tiszta színek, illatok,
elillanhatok.

Csak egy álom volt ez a séta,
csak egy álom volt az is léha,
cipőnyomok,por,és homok,
elszaladhatok.

csak egy álom volt a repülés,
csak egy álom volt,és tévedés,
szárnyaimmal csapkodok,
le is zuhanhatok.

Csak egy álom volt ez az élet,
csak egy álom volt ez az ének,
hangomból elszáll a szó,
némán kimondható.

2015-04-21

2015

Ébredés

Mintha szívem énekelt volna,
bennem zajong a moraja.
egy álmot láttam az éjjel,
de a fény azt mondta : Kelj fel!
s ébredtem, szemem nyílik,
ebben az érdes világban izzik,
mint vörösen olvadó vas,
de hát ez a világ makacs.
Makacsul töri a lelkem,
recsegve ropogtatva bennem,
de vágyódik a szeretetre,
de a terhes ég engem enne.
Engem enne!

Elemészt rágja a húsom, létem,
pedig Te világ szépen kértem.
Szépen kértem tőled kímélj meg!
Te világ szeress engem meg!
Remélem látod bennem a virágot,
mezőkkel terített világot.
A világot melyben a boldogság,
lepkeszárnyon suhan át.
De csak rágja érzésim fátyolát,
csak rágja, s várnak odaát.
Várnak odaát!

Odaát hol tündérrózsák nyílnak,
a távolból a lelkek hívnak,
hallom gyermeteg éneklő hangjukat,
látom életteli öröm táncukat.
A zene hangja mint harmatos vízcsepp,
szitázik át a könnyekben, ez megérett.
Áldással teli könnyek hullnak,
hullnak a földre itatják a virágot újra,
s ettől születik a világ, a szűk világ,
és engem várnak odaát.
Várnak odaát!

2015.04.20.

2015

Megadtam magam…

Megadtam magam a mának,
nincs több hívó szó.
Megadtam hiába várnak,
lelkem nem eladó.
Megadtam magam az égnek,
húzzatok vigyetek el.
Megadtam és nem félek!
Könyörgöm akasszatok fel!
Megadtam magam az erőnek,
a világ már csak ilyen.
Megadtam magam a tőrnek,
szúrjon, vágjon! Igen!
Megadtam magam a halálnak,
odaát semmi sem fáj!
Megadtam hiába várnak!
Élet is csak halál!

2015-04-21

2015

Neked lettem…

Neked lettem,
Ahogy teremtem,
Gyakran járok,
Olykor szállok,
Néha félek,
Szépen élek,
Eme világban,
Ragyogóságban,
Emberségben,
Tiszta érzésben,
Lelked etetem,
Ez a szerelem,
Kiömlő érzés,
Kiáramló légzés,
Olyan bizsergő,
Zizegő lágy szellő
Mely bennem él,
A boldogság a cél,
A szívem neked rezeg,
Nagyon, nagyon szeret,
De nem elég a szó,
Isteni világhozó
!

2015

Olyan…

Olyan ritka a pillanat,
olyan de megmarad,
az a belső békekép,
az a nyughatatlan emberség,
mely úszik, s lebeg,
mely repül, s remeg,
és halkan susog,
néha némán szuszog.

olyan végtelen a bátorság,
olyan közel a távolság,
az a körkörös örvénylés,
a levegő nélküli lélegzés,
mely torkon ragad,
mely meglop, s szalad,
az árnyék utolér,
a fényben elér.

Olyan eszelős a háborgás,
olyan merengős a borzongás,
ami a lelket néha megrázza,
és önmagát elpusztítja,
mely béke lehet,
mely magadba temet,
és nem látszik a fény,
az alagút végén.

Olyan meghitt ez a pillanat,
olyan tiszta minden gondolat,
mert könnyű a lélegzet,
sima mint a képzelet,
mely tó mi nyugodt,
mely lélek mit, hozott,
az a könnyű tiszta szó,
ami léleknek mondható.

2015-04-21

2015

Oldalak