Back to top

Versek

Lelkem fodrai

Álomból, ha felébredek,
 rögtön itt vagyok.
Gyógyítani lelkemet,
jöhetnek orvosok.
Kipakolhatják belőlem,
belső dolgaim.
Lapíthatják hegyeimet,
s lelkem fodrait.
 
Szívem hangja azt sugallja,
már nem itt lakom.
Érzésem-testem uralja,
látom holnapom.
Elhurcolták érzéseim,
 minden dallamát.
Könnyek között féltéseim,
örök zöld szavát.
 
Lehetnék hát türelemmel,
mint a jégvirág.
Pillanatnyi szeretettel,
napsütésen át.
Olvadok, és lankadnak,
a szívem dolgai.
Felszakadnak rojtozódnak,
lelkem fodrai.

2011

Lelkem ha sírna...

Lelkek ha sírna,
könnyek tocsogna,
fájdalom húzza,
szívemet szúrja,hegyes tű.
Hegyes tű, izzó tű.
 
Karmok megfognak,
szét marcangolnak,
húsomat tépik,
fájdalmam nézik, hidegvérrel.
Hidegvérrel, kevélységgel.
 
Testem a földbe,
a mély gödörbe,
hantokat szórva,
porból, a porba, temetnek.
Temetnek, elvermelnek.
 
Ott lenn a mélyben,
magányba élve,
sötétben járva,
lelkembe zárva, létezhetek.
Létezhetek, kereshettek.
 
Lelkem ha sírna,
elvinne sírba,
Üldözne téged,
Rettegve kéred, hagyj békén.
Hagyj békén, lelkemnek mélyén.

2011

Lennék

Lennék hideg ki futkosna a hátadon,
őrjítő érzés titkos vágyadon,
lennék gondolat, kit magadba tartasz,
vagy bűntudat, kit csak takargatsz.
 
Lennék vágyad, éhes lelkedben,
ki elönt és árad, zúgó testedben,
lennék jóság, az öröm testvére,
soha nem nyugvó, lázas szerelme.
 
Lennék álmatlan álom, ki csak zaklat,
lennék útjelzője, hangtalan  szavaknak,
lennék én a lélek, aki végtelen szabad,
lennék, én a gondtalan az akarat.
 
Lennék vágy, s sóhajomat adnám,
lennék üldöző, bömbölő oroszlán.
Én lennék a szavannák királya,
s ha tehetném lennék a világ vágya.
 
Lennék szerelem, ki tüzesen éget,
lelket, embert, fát, rétet,
s lennék szeretet, mely szívből árad,
ontanám magamból nektek a vágyat.
 
De lennék gyűlölet, igazi csontig ható,
bosszúálló, mindent felforgató.
Hogy utána lehessek, bűnbánat,
lennék ember ki magába marad.
 
Lennék én az élet forrása,
az örök élet folyton nyíló virága.
lennék születés, a teremtés fénye,
 így lennék az emberiség reménye.
 
De lehetnék a halál maga,
a megváltás enyhe fintora,
küszöb a kettő világ között,
mérleg lennék jó és rossz fölött.
 
Lennék a megváltás, háza,
a szeretni tudó lelkek vára,
S lennék a béke, kint, és bent,
lennék a nyugodt szent csend.

2011

Magam vagyok

Magam vagyok, szociális,
a szegényekkel szolidáris,
vörös sarlóval az utat vágom,
a csillagból szegfű lett barátom.
 
Magam vagyok, liberális,
tiszta szívvel kapitális,
az elvtársakat gyűlölöm, utálom,
de szociális lehet még barátom.
 
Magam vagyok, demokrata,
a nép keze és a hangja,
a kezemben a kalapáccsal ütök,
a hangomtól rögtön elszédülök.
 
Magam vagyok, ki jobbra állok,
munka helyett jelszavakat KIÁLTOK,
csak a múltba nézek s azt mondom: Haza!
Előre lépek mint az úttörőknek szava!
 
Magam vagyok, a vörös homály,
a szellememmel kísértek ugyan úgy tovább,
és ha rajtam kifogást találtok,
mindenkit feljelentek, és odébb állok.
 
Magam vagyok, proletáris,
a sarló kalapáccsal kapitális,
bár a csillagomnak fénye halványodik,
az itt maradt rendszerem nem hazudik.
 
Magam vagyok, én a munkás,
fegyverem a munka és a tudás,
szabad vagyok! Szavazhatok rátok!
Vetélt volna el inkább anyátok!

2011

Magamra hagyva

S magamra hagytak, csak szép szavakkal azt mondják, hát melletted vagyunk,
de érzem a hanglejtésből, mondhatod hinni neked nem, tudunk.
Így lettem e világ hontalan árvája, kit csak üldöz a balszerencse,
így adom oda szívem üres szelencéjét, néktek a kezetekbe.
Mert sírni nem való, férfiember arcán könny ne csorogjon végig,
Ki ezt látná, de nem érezné, csak szánalma hatolna vérig.
Most bezárom egy időre lelkem kapuit, de az is meglehet örökre,
a fájdalmammal együtt kell élni, szeretni, szenvedni, búsulni egy időre.
Nincs bennem szánalom, vagy bánat, csak félelem csak félsz,
senki nem tudja nem érti, ha lelked szomjazik, éhezik de te nem kérsz.
Őszinte e világgal, nem lehetsz soha, de soha, mert hamar át döfnek,
jellemtelen, arctalan lények, szívnak, húznak,taposnak, lökdösnek.
Pedig akár hiszed, akár nem, én is emberből vagyok,
Néha azért körülöttem is táncolnak ördögök, s angyalok.
Most éppen ördögök, járnak haláltusát felettem,
Önfeledt táncot járnak csontos, húsos testemen.
De ki zárnak magamból, saját csapdám fogja, vagyok, egy csontbörtönben,
Így élhetek magamban, halkan élve eltemetetten.
De egyszer ha, valaha is az élet rám talál, akkor feltámadok,
újra fogok születni! Halljátok? Ördögök! Halljátok angyalok!
Mert bőrömet nem adom olcsón, se drágán, csak az életem árán,
Mert a jó Isten csak ezért az árért vigyázhat én reám!
S ha majd egyszer sírba engedtek engemet, énekszó kíséretében,
Ott nektek megvallom bűnöm, úgy hogy lelkemből a ti lelketekbe érjen.
Akkor fogjátok, érezni igazán e fájdalmat, e szánalmat, ami most bennem él,
S ott fogjátok megérteni mi is az eredendő bűn, s mi a remény.
Mit jelenthet az ha valakit a porig aláznak, s hazudoznak róla,
Ez a hely a pokol, az ördög kénköves vára, s ők a földi helytartója.
De míg koporsómat elnyeli a földanya s saját méhébe zárja,
az idő alatt mesélem el nektek mi is valóban az élet vágya.
Miért is születhettünk ebbe a világba, hogy életünk véget érjen a búsuló halálba.
De nem, nem a halál búsul, csak a lelketek, csak a szeretet tört bennetek meg mára.
Igazából ha ismertek, akkor értitek meg újjá fogok születni, és te is ebbe a világba.
Új életet kezdhetünk, új világot láthatunk, de a lélek ugyanolyan árva marad.

2011

Magány a magányban

De ha az ember magára marad,
nincs más csak az akarat.
Nem kérdezik meg tőle,
vajon él e még a lelke őre.
 
Magányba szorulva, egyedül élni,
titokban szenvedni, és félni.
titokban sírni, halkan remélni,
csendesen meghalni, s tovább lépni.
 
De barát nélkül maradni,
olyan mint meder nélkül a folyó.
Fény nélkül a nap,
ékesen mosolygó, de nem ragyogó!

2011

Magányban

Hagyjatok engem magamra,
had éljek beburkolózva,
tüskék a  lelkembe szúrtak,
sziklái apróra zúztak.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Néha a világra nézek,
magamtól semmit sem kérek,
tőletek semmit nem várok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Magány a létemet fúrja,
lehet ez a lelkem útja,
zuhanok a végtelenből,
mint eső csepp a felhőből.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
hagyjatok engem magamra,
had éljek magamba,
láncolt lelkemmel szállok,
a fényességbe látok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.

2011

Magányos ébredés

Jéghideg szél veri az ágat,
téli hűvös hajnalon.
Éhség kaparja bennem a vágyat,
mégis magamba hajszolom.
 
Teremtő erőmet eldobva,
életért harcoló szavam.
Világ elöl magamba elbújva.
magányba temetem magam.
 
IsTentől, s magamtól távol,
a lelkem szigetén elhervadok,
verőfényes napsütésben fázom,
így köszöntenek engem a hajnalok.

2011

Megszülettem...

Földből született a testem,
levegőégből a lelkem,
tűzből jött a szerelmem,
vízből a fájdalmam a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből gyúrták a testem,
végtelen ég a lelkem,
égető tűz a szerelmem,
Forrásvíz a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
 életre keltem.
 
Ó a semmiből lettem,
a végtelen árnyékba mentem,
magamat félve kerestem,
érdes világba leltem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, emberré vágyok,
porból, porrá válok,
lelkem földnek fája,
a múlandóság magas háza,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Égből megszülettem,
szárnyas embere lettem,
végtelen a testem,
griffmadár a lelkem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Tűzben testem táncol,
a lángokkal harcol,
parázs lesz belőlem,
s elhamvad a testem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Vízből tiszta énem,
csobogó a létem,
hegyet, sziklát vájok,
lelkedre vigyázok,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, égből, tűzből,
vízből, jó IsTenből,
testből, és lélekből,
születni mindenből,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.

2011

Nagyhatalmak

Nagyhatalmak, kishatalmak,
sakkoznak, malmoznak,
dróton rángatott bábukkal,
rongybabákkal játszanak.
 
Életekről döntenek,
szórakoznak sorsokkal,
tollvonással gyilkolnak,
demokratikus szavakkal.

2011

Nem vagyok én e világnak más

Nem vagyok én e világnak más,
csak csörgedező patakfolyás,
abban a patakban is egy kő,
egy folyton mozgó, görgő.
Nem vagyok én e világnak más,
csak csörgedező patakfolyás,
az aki a sziklák között oson,
tűzön, vízen, jégen , és havon.
 
Kinek a fagy nem ellenség,
a folyton alakuló elevenség.
A nyárban a hűsítő álom,
a télben a rekedt csendet zárom,
az őszben a hulló falevél,
a tavaszban a nyíló remény.
Ficánkoló vize az áradásnak,
nem vagyok én más e világnak.

2011

Örök Kőbe vésve

Örök kőbe vésve,
a rég törvénye.
Tengri szavának,
emléke.
 
A szarvasnak népe,
örök kőbe vésve,
dicső harcosoknak,
emléke.
 
Örök fára írva,
kopjafába róva,
a régi magyarnak,
a neve.
 
Turul Nemzetsége,
Arany Atyánk fénye,
íjában, lovában,
az ereje.
 
Örök kőbe vésve,
a rég törvénye.
Tengri szavának,
emléke.

2011

Őszi levél

Sárguló levél,
a nap fényével ébred,
és azzal nyugszik.

(Haiku)

2011

Őszi napsugár

Őszi napsugár,
mint tű a lágy selyemben,
könnyen utat tör.

(Haiku)

2011

Politikus

Narancsból szegfűbe,
szegfűből narancsba,
az élet mindig változik,
őszből, télbe, tavaszba.
 
Jobbra állok, balra állok,
nem tudom hogy hol vagyok,
a középutat nem találom,
szélső úton haladok.
 
Szavazok, választok,
polgármester maradok,
tisztelet díjamért teszem,
imádjatok magyarok.
 
Innen is, onnan is,
egy picit a zsebembe,
az éhség ellen harcolok,
jóllakottan nevetve.
 
Kampányolok négyévente,
megígérem az eget,
elhozom a csillagokat,
és a vörös felleget.
 
Itt vagyok, ott vagyok,
frakcióba felbukok,
a mentelmi jogommal,
élhetek, és szavazok.
 
Pártkatona lett belőlem,
országos képviselő,
nem bírtam a szegfű szagát,
lettem narancskereskedő.
 
Utazok, felszólalok,
változtatni akarok,
érdekeket képviselek,
zsebemhez hű maradok.
 
Táncolok, boldog vagyok,
hogy értetek dolgozom,
válasszatok ismét engem,
lelkem pénzel, foltozom!

2011

Rossz nap

Haragban s gyűlöletben,
elmúló fagyos fergetegben,
s rögtönzött érzések vágyában,
így élek a sodrásban.
Eltaposva!
 
Nincs apály, és nincs dagály,
csak a szívemben váró muszáj,
de hamar születik újra,
a bennem élő kurva.
És élvez!
 
Az aki fillérért eladná,
a lelkem bemocskolná,
sárzuhatagba döngöl,
rajtam élvez, s körmöl.
Sikoltva!
 
Megerőszakolja érzéseim,
kitudakolja, féltéseim,
szajhának nézett engem,
egy sebet tépett bennem!
És vérzek!
 
S érzem hosszú nyelvét,
éles fogát, hideg körmét,
meleg szája ízét,
melle közt a szívét.
Dobogva!
 
Néha még hagyom magam,
húzza vágyam, húzza agyam.
Rátarti undor csépel,
szorító fojtó kézzel.
Görcsösen!
 
De nem baj ha néha fáj,
betegesen vágyom már,
a fájdalmat élvezem,
ez a lelki kényszerem.
Betegesen!
 
Mikor elég volt belőle,
a pusztítás belőlem kitörne,
s hatalmas energiák robbannak,
fekete lyukak tátongnak!
Bennem!
 
Elnyelnek mindent, elszívnak!
Tért, időt, dimenziót nyitnak,
fényt, sötétséget törnek,
lelkeket meggyötörnek.
Kínoznak!
 
Gyötört lelkek haragban,
tettekben, s szavakban,
a rögtönzött érzések vágyában,
születő élet sodrásában.
Haladunk!
 
Szívemben élő muszáj,
a szépség születik, mutál,
látványa nagyon durva,
s kibújik belőle a kurva!
Aki elad!

2011

Szél

A szél járása,
apró fuvallatokból,
viharrá ébred.

(Haiku)

2011

Testbeszéd

Testem beszél neked,
te észreveheted,
te kapod a jelet,
várja hogy magadévá tegyed.
 
Testem beszél veled,
tiszta érzelmeket,
jelet jellel észlel,
nem csak szóval érintő kézzel.
 
Testem beszél, üzen,
gesztussal szól szűzen,
gondolatokat rezget,
jeleket keresget.
 
Testem beszél, szólít,
ősi jelekkel bódít,
kiált, üzen, beszél,
jellel ad és jellel kér.
 
Testem beszél neked,
érzéssel küld jelet,
üzen, szólít, felkér,
jelet ad, de nem vár, csak kér.

2011

Újraszületés

Beleolvadni,
a nyári napsugárba,
lélekemelő!

(Haiku)

2011

Üldözött

Szemében ott van a hiéna,
ravasz tekintete üldöz néha.
Arca sunnyogó, mindig figyel,
keresi, várja mit vehet el!
 
Ugrásra készen prédára vár,
de ami hajtja nem a halál,
nem a zsákmány, ami neki kell,
csak a dicsőség, emeli fel.
 
Ó én üldözött zsákmány vagyok,
menekülök, vagy elfutok.
a nyúl lelkem reszketeg,
nem kellene félnem, de reszketek.
 
Gyere te hiéna farkas vagyok,
szemedbe nézek, és harcolok.
Karmomat, fogamat húsodba vájom,
reszketést a szemedbe látom.

2011

Oldalak