Back to top

Versek

A Hős múlt és a csúfos jövő

Őseim nyomába lépek
Nem segítenek a vitézek
Tüzet gyújtok a réten
S a csillagokat megkérem
Táncolni fogok a napnak
Az esőnek s a madaraknak
Együtt élek a fával,
De nem tudok élni a mával
Ha feszes az íj sebes a nyíl
Nem tudom a földanya meddig bír
Lóháton sebesen vágtatok,
Riadtan futnak az állatok
Áldozatot mutatok az égnek
Nyomát se látom a vérnek
Hunok módjára harcolok
Mulatok s meghalok!
Csak arra kérlek istenem,
Fordítsd jóra az életem!
Egy öröm van az életben
Magyar vér folyik az ereimben.
Ősi isten arra kérlek téged
Anyaföldön haljak meg végleg
Eltakarja sírom az avar
De itt nyugszik egy igaz magyar!

1999

Gonoszkodó

Tűzből eredő élet
Ha túl közel mégy, éget
A szélistenek hátán
Kacag rajtunk a sátán
 
Hát nevess, nevess
Nevess te átkozott!
Rajtad, s benned
Semmi sem változott
Gyűlölj engem
Inkább égetem!
Arra kérlek
Vedd el nyomorult életem!
 
Tűzből eredő élet
Halált hozók a gépek
Hiába a két kezem
Tehetetlenül nézhetem.

1999

Hunoknak

Áldás a nagy áldás
Mindenkire szálljon
Vágás a kardvágás ellenséget lekaszáljon
 
Hej rege, hej rege, hej virradó
Hej rege, hej rege, hej csillogó
Hej rege, hej rege, induló!
 
Végtelen csillagfényben
Egyedül állok én
Turul utat mutass nékem
Merre van a fény
 
Hej rege, hej rege, hej virradó
Hej rege, hej rege, hej csillogó
Hej rege, hej rege, hej induló.

1999

Igaz Magyar

Aki Magyar földön él,
ezen nyelven beszél,
és nem tud magyarul érezni,
Csatamezőn fog elvérezni.
 
Nem akarom megélni a véget,
építsük a magyar népet!
Köztünk is sok a selejt
XX. század ilyet nevelt.
 
Toborozom a sereget
Magyar vér önti el az ereket.
Lüktet, átjárja a testét
Éltetni kell ezt az eszmét.
 
Nacionalista csúnya szó
Nem magyar szájának való
Ez az ősöktől az eredet
Nem más csak hazaszeretet.
 
Remélem, nem kell ezer év
Hogy az emberek megértsék
De a tudatára jöjjön
Hogy érezzen a földön.
 
Mai világról a véleményem
Hanyatlunk! Érzem, érzem.
Mossák át az agyadat
S láncolják a karodat.
 
Hát nincs egyéniséged!
Te magyarság véged?
Sablonba vagy zárva?
S életed megy kárba.
 
Ne dobd el magad,
S nemzeted megmarad!
Ne majmolj senkit!
Nem az országon lendít!
 
Ne dobd el a néped,
Mert a vak világból nézed!
Azt, hogy mivé lettél
Elhagynak, kiket szerettél!
 
 
 
 
Így hát ébredj magyar!
Vakságod zavar!
Vedd elő büszkeséged!
Ne veszítsd el a léted!
 
Éljed hát magyarságod
Nagy leszel, meglátod
És ne engedj a romlásnak
Ennek a Júda világnak.
 
A magyar szó egyet jelent,
Büszkeséget teremt!
Igazodni neked kell.
Nemzeted ne engedd el!
 
De romlott ez a világ
Sajnos romlik tovább.
Megállítani nem lehet,
S ez homályba vezet.
 
Én bizony így vagyok vele!
Segíts harcolni! Gyere!
Vessünk gátat a romlásnak!
Legyen jó az országnak!
 
Magyar föld német tulajdonba
Eladnak mindent e szép honba.
S így elfogy a haza
És élt egy nagy ország  vala.
 
Mint hős elődein a sorban
Mi úgy hempergünk a porban.
De szívem mondani egy szót akar!
Magyar! Magyar! Magyar!

1999

Szép

Oly kék az ég
Oly zöld a fű
Az élet nagyon nagyszerű!
 
Úgy állnak a fák
Úgy éget a nap
Élünk a fehér felhők alatt!
 
Az emberiség
Boldogsága
Belekiabál a nagyvilágba!
 
Hogy szeretlek
Hogy szeretem őt
Kívánom én is az életerőt!
 
Szívemen
A két kezem
Már többet nem vétkezem!
 
Én vállalom
És rád hagyom
Az összes bűnt elátkozom!
 
Szivárvány
Egy mutatvány
Az égiektől egy utalvány
 
Oly szép a fény
Oly tiszta  lény
Javítsunk hát a szépségén.

1999

Tisztán

Ősanyától kaptam életet,
S ő adja majd a végzetet.
Velem van mindig, mindenhol
Lehet élet vagy maga a pokol.
 
Szólok én! Hát megszülettem!!
Egy új életet teremtettem
Véremből vált erős vérré,
Erőmet adtam, legyen az övé!
 
Becsületes élet nehéz dolog
Zsiványok között talpon maradok.
Szép az élet nincs semmi baj
Sírva vígad a szegény magyar.
 
Hiába kérem a nagy bálványt
A XX. századi öreg sámánt.
Adj erőt még, hogy élni tudjak
Mindenkire jó áldást hozzak!
 
Nincs már lovam, vész a hitem
Egyedül élem gyötört életem
Alig van már jó barátom
Ha meghalok már nem bánom
 
Őseimnek tábortüzénél
Sebesebben szállok a szélnél
Igaz hittel várnak már rám
Itt már nem leszek árván!
 
Álmos, Géza, Árpád vezérünk!
Halál után is elkísérünk
Ősi hitem ég bennem, mint a tűz
Nyugat-Európa, aki messze űz.

1999

Üres szó

Ki menti meg a világ bűneit?
Ki lesz az áldozati bárány?
Hogy mentik meg az ember dolgait?
Ki az a hatalmas bálvány?
 
Mit jelent az a szó: bűnmegbánás?
Melyik ima oldoz fel alóla?
Mikor érjük meg az emberré válást?
Azt hiszem, ezt már nem jelzi az óra!
 
Miért fáj, ha egymást marják, tépik?
Akkor érzi jól magát, ha csak tőle fél?
Közben belül csak a fájdalom vérzik!
De ez nem látszik, így önmagában él!

1999

1920. június 4.

Szomorú a kedvem,
Nem akar változni.
Trianonért minket,
Nem kárpótol senki?
 
Ide rendelt az Isten,
Magyarok vezére,
Ide rendelt hittel,
Erre az ősi földre.
 
Verje meg az élet,
Verje meg az isten,
Aki megnyomorított,
elvehettek mindent!
 
Csonka Magyarország,
Az már nem ország,
Egész magyarország,
Az meg a mennyország.
 
Trianon, Trianon,
Határ a magyarnak,
Teljesen szétloptak,
Mindent visznek, akarnak!
 
Vissza a Vajdaságot!
Erdélyt s Felvidéket!
Kárpátostul vissza,
Az egész magyar népet!
 
Székelyföld, Székelyföld,
Határ a magyarnak,
Székelnek az idők végéig
Vérükkel mit Attilától kaptak.
 
Vajdaság, Délvidék,
Ősi magyar földünk,
Döntsük le a határokat,
Pálcát most mi törjünk!
 
Felvidéki bányák,
Nagy hegyek ott vannak,
Nem hoznak már hasznot,
Soha a  magyarnak!
 
Ide rendelt az Isten,
Erre a kis földre,
Nagy föld hogy elfogyott
mi lett hát belőle.

2000

A földanya

Nagy diófa gyökere,
Abból él a levele,
Szívja, szívja a vizet,
Így vámolják a földet.
 
A földből él mégis azt szívja,
A föld szenved és bírja,
Élteti, és nagyon félti,
Szívja, mégis óvja, védi.
 
Minket is hord a hátán,
Mi szállunk az álmok szárnyán,
Korbácsoljuk, járjuk a bőröd,
Minket, embereket is őrzöd.
 
Csak építünk fel és le,
Lent bányászunk a mélybe,
És csodálkoznak az emberek,
Ha a földanya megremeg.
 
Vulkán ki tör, elönt a láva mindent,
Mi imádkozunk, kérjük az istent,
Sírás-rívás bánkódás vagyon után,
Ostoba emberi vágyódás a pénz urán.
 
Az ember nem isten de az akar lenni,
Uralkodni akar mindenen nem tenni,
Ha elpusztulunk itt élt az ember vala,
Kérlek, ne pusztíts el minket földanya.

2000

A nap

Édes nap, ha nem lennél,
virágzó föld mit ennél?
Mondd el, honnan meríted,
ki nem apadó készleted?
Ami élteti ezt a lényt,
azt az energikus fényt,
a melegéből táplálkozik,
s a fényéből színpompázik.
 
Miért tűnsz el éjszaka?
Te nappal csillaga?
Testvéred az ősi hold,
Hazátok a csillagbolt.
Te tüzes égitestünk,
Egy új rendszert teremtettünk:
Éjszakának ellenszert!
 
Távolról nagyon szép,
De ez a bolygó mindig ég.
Közelről a hallhatatlan halál,
Csak izzó földet talál.
Nyáron meleg van tőled,
Főleg, ha mutatod az erődet.
Ez a föld meleget kap,
Életünk élete a nap.

2000

A te életed

Az életed! Fogd és lélegezz
Harcolj érte, védekezz!
Nézz át az ördögön!
Élj az eleven ösztönön!
Kérd a szemnek a fényt!
Az orrnak az oxigént!
Követeld, ami jár neked!
Ragaszkodj! A te életed!
Az, ami alapfokon jár,
Mint királynak a vár!
Tartozik hozzád az erő,
Mint csonthoz a velő!
Ne hagyd magad tiporni!
Mindent meg kell torolni!
Érintsen meg az eszme
Ne a kiválasztott szennye!
Mely élni akar, nem ölni
Az elfajzott elveket megtörni!
Így hát járj, és lélegezz!
Harcolj és védekezz!

2000

Alázattal

Oly drága nekünk az élet
Mégis megölünk föld téged.
Kiírtunk minden fát s bokrot,
Helyette építünk rozsdás vastornyot.
Civilizált élőlény az ember?
Szennyez ő folyót s tengert.
Telefon, tv, technika,
A természet borzalma.
Uralkodó emberállat!
Öljön meg már a bánat!
Ami tépi szét a lelked,
Már ha él valami benned!
Miből leszel, ha nincs föld?
Se fa, se víz, se zöld?
Mit iszol, ha nincs víz?
Van, de nem tiszta íz.
Elfogy majd a levegő,
és meghal az éltető erő!
Felzabál mindent az ember hada.
Bocsáss meg nekünk földanya!

2000

Áruló

Amerről fúj a szél,
Ti oda álltok,
Nem számít a vér,
Nincs hazátok!
Nálatok a becsület,
Semmit sem ér.
Eladod a földedet,
Grófi rangért.
Nálunk ez nem szokás,
Dörgölőzni!
Az arcokba mosolygás,
És meghajolni!
Az országot elárulni,
Halállal jár,
Anyaföldet eladni,
Rátok akasztófa vár!

2000

Aszály

Ősi dobok hangja szól,
Tiszta fényt áraszt a hold.
Táltos táncom esőt jár
Száraz föld hűs vizet vár.
 
Száll a por az erdőkre,
Az aszályt nyelt legelőkre.
Ráncos bőre földanyának,
Szenved, sír, a hátába vágnak.
 
Meleg száraz levegőből,
Nem jön semmi a felhőkből.
Táltos táncom esőt jár,
S éhes növény vizet vár!
 
Várja, várja hiába,
Nem jön eső virágra,
Táltos táncom esőt jár,
Szomjas állat vizet vár.

2000

Az Ember

Várom, de hiába várom
Keresem, de nem találom
Kutatom, de nem sok sikerrel
Járom az utam ezerrel.
 
Húzza az agyamat, nyúzza,
Kérem, de elkezdi újra,
Tépni az érzéseimet,
Elfeledni a kérdéseimet.
 
Arcomat az idő verte
Még jobban vág az elme
Borotva élen akár a fegyver
Sajnos ilyen az ember
 
Melyből a háború árad
Ha jó, akkor is lázad
Gondolata a pusztítás
Lételeme, mint az alvás.
 
Aludni az éjszakában
Fürödni a naphomályban
Levegőt a föld színéről
Végrendelet az emberekről.

2000

Béke

Ez itt a nagy béke!
A XX. század jelképe.
Ahol nincs több bomba
A fáj a halál torka
Elfogytak a vadászgépek
Helyette repülnek a méhek
Nincs már harckocsi
Ha van már csak orvosi,
Célokat szolgál
De erre jó a hordágy
Nincs már több katona
Se lovas, se hajós marcona
Nem szólnak az ágyúk
Virágot csövében látjuk.
De ez mind csak délibáb
S holnap újra kezdik a csatát.

2000

Csata

Vágtat már,
a napsugár,
Ébresztő!
Kelesztő!
Indulj el!
Harcra fel!!
Küzdjél meg,
az emberrel.
Izzófény,
Melege,
ebből lesz
majd elege.
Mindenhol
csatazaj
keserű
arcokkal!
Elesett vitézek!
Árván maradt,
gyerekek.
Győztes, ha
Leigáz.
Veszteseket
Sorba ráz.
Éhező
harcosok
szomjazó
hátasok.
Mélységes
elszántság
rendíthetetlen
bátorság.
Vitézek
nagy hada
csatamező
az otthona!

2000

Csillaglátó

Szent hegy tetején áll a kopjafa,
Hirdeti urát, itt fekszik alatta.
Híres ember lehetett ősidők hajdanán,
Arcképe ott feszít a kopjafán.
 
Itt nyugszik hóban, fagyban, hideg szélben,
Elmesélem mit tett hát életében,
Ő volt minden népnek fő javallata,
Ember és ég között híd isten tolmácsa.
 
Világteremtés kezdete óta,
Figyelt a sokat jelentő emberi szóra,
Az égi érő fa megérződik benne,
Látja az ilyes fajta kaput világ szerte.
 
Csillagok üzennek neki világról-világra,
S ő lett a táltosok királyának királya.
Megjövendölt diadalmas fejedelmeket,
Hatalmas végét nem látó seregeket.
 
Gyógyított ő beteget vissza a halálból,
Megsebesült vitézeket kik jöttek a csatából.
Segített ő mindenkin szegényen és gazdagon,
De a földet sem hagyta műveletlenül, parlagon.
 
Kétkezű munkával kereste meg kenyerét,
S így töltötte hosszú békés életét.
De az idő felette is gyorsan eljárt,
Senki nem tudja legyőzni a véget, a halált!
 
Szent hegy tetején áll az ős régi kopjafa,
Egy tudós ember csillaglátó nyugszik alatta,
Itt nyugszik még vagy ezer esztendeig,
Vagy a világ végtelen véges végezetéig.

2000

Emlék

Úgy fáj az emlék
Utánad mennék
Árkon-bokron át
Tűzön-vízen át.
 
Benned a vérem
Nézel! Én érzem.
Jó ott fent élni?
Fentről lenézni?
 
Itt lenn szenvedés
A valós létezés
Itt a vér az vörös
A szenvedés örökös
 
Járj közöttünk itt!
Senki nem segít?
Hiányzol nekem
Nem szorít a két kezem
 
Erőm nincs sírni
Időm nincs félni
Vérrel siratlak
Az égi uraknak
 
Tűzben él az emlék
Én is tűzbe mennék
Találkozunk még
Halálom oly szép
 
Még mindig fáj
Hogy itt hagytál
Őseinket élsz
Velük nem félsz
 
Itt csak félni lehet
Élni keveset
Az a lélek él
Bennem remél
 
Reméli, hogy eljő
Vár rét s erdő
Hívunk téged
Várunk! Érzed?
 
Elmentél tőlünk
Szívünkben őrzünk
Hiányzol nekem
Nem ölel a kezem.

2000

Ez a föld

Magyar lobogó alatt terül ez a föld!
A zászló is jelzi: piros, fehér, zöld!
Piros a vér, fehér a tisztaság,
Zöld a föld színe, ez a kicsi Magyarország.
 
Itt élünk a Kárpát medencében,
Létezünk a bölcs Árpád örökében.
Duna, Tisza, Dráva, Száva,
Ez a nagy folyók ősi hazája.
 
Mi vagyunk Európa keleti határa,
Egyben a szíve is, de ennek nagy az ára!
Ezer éves múltért sokat fizettünk,
Ezért volt a harc, hogy létezzünk.
 
Elég már a sok vívódásból,
A háborúkból, a csatákból.
Ezen a földön mindig megterem a kenyér,
A nyugodt szabadság mindent megér!
 
Nem hagytuk magunkat megtörni soha,
Itt élt török, orosz, maradni nem volt oka.
Ezer éven át anyanyelvünk töretlen,
Semmiféle erő, meg nem tudja törni az emberekben!
 
Élni kell fontos az erény és az ösztön,
Magyar vagyok! Vágják rá az emberek rögtön!
Ebből árad a nyughatatlan vágyás,
S a nép feltámadása lesz számomra hálás.
 
Szegény csonka Magyarország,
Viharos időkben ki vigyáz rád?
Még mindig újra vér fakad a sebekből
De lassan a könny kiszárad a szemedből.
 
Csak mar belül a bánat,
Ez a fájdalom növeli bennem a vágyat.
De nekem, neked, nekik egy tervet készítek,
Egy új, nagy magyar hazát építek.

2000

Oldalak