Jövő, ami fullad
A Huszonegyedik századba lépek,
A jövő helyett a múltba érek.
Nem hallani az ember szavát
Csak a gépzaj hallatja magát.
Földből kinőtt Plaza várak
Árnyékkal takart régi kis házak.
Látszólagos ez a teremtett béke
Színfalak mögött harcolnak érte.
Érvelnek, de hamis beszéddel.
Le a harccal! Ide a pénzzel.
Burkoltan mind ezt hajtja
S még jobban a véredet szívja.
Gyönyörű kirakatok az utcán
Termék áradat áraszt el durván,
Nincs hol dolgozni, nincs mit enni,
Hát ki fog ez ellen tenni?
Megválasztottunk téged! Érzed?
Hol van ilyenkor a felelősséged?
Az álláspontunkat képviselni.
Az életünket jobbá tenni!
Elveszett benned a reményünk,
Napról-napra rosszabbul élünk!
Elemészt bennünket a kétség.
Örökös, mint a szegénység.
Hajléktalannak nincs már kedve
Vajon? Ki a védőszentje?
Hideg huzatos éjszakákon
Milyen lehet a földön az álom?
XXI. századba lépek
Jó helyett csak romlást érzek.
A legtöbb ember a társán átlép.
Csak harácsolni, nincs más szándék!
