Reménytelen elevenség
Harcolni kell! Az élet is ezt diktálja.
Ez a kényszer visz bele a pusztulásba.
Ilyen az élet, könyörtelen és mostoha!
A tét a léted, térj hát a sorsodra.
Kell ez a harc, tested-lelked éhezik rá
Ez a hadisarc, a fájdalomtól lettél jobbá.
Ő a fájdalom, ellenben a szenvedéssel
Mind rád hagyom, vértől mentes testi ékszert.
Világra jöttem, elevenen a napvilágra
Harcolnom kell egy életen át, de mindhiába!




