Furcsa gondolat
A lapra egy kulcsot rajzoltam,
Ezt a kulcsot a kezembe gondoltam.
Nyitna kaput és törne gátat,
Így emelné magasra a bennem égő vágyat.
Mert e tárgy nyitja lenne a léleknek
Útmutatója a megtévedt embernek.
Megmutatná, merre kell menni,
A helyes úton vezekelni.
Testi börtönről lehull a lakat,
Hallgasd és nyisd ki önmagad.
Minden emberből csak a jó áradna
A rossz érzés elsápadna.
Te kulcs, miért nem vagy valóság?
Te élet, miért nem vagy igazság?
Szívemben így is sír a bánat,
Mert rossz lélek lakja a testi várat.
Te kulcs, miért nem vagy nálam?
Vajon miért zsibbad a hátam?
Már egy órája itt ülök,
Egy rajzolt kulcs felett és szédülök.
Évszám:
2001
