Egy belső vívódás
Bolyongok az ismeretlen térben,
Vándorolok a hűvös sötétben.
Nem lelem helyem nyugvását,
Izzítom lelkem vulkánját.
Szétfeszíti a gáz a zárt teret,
A túlnyomástól duzzadt eret.
Feszül még bennem a hangulat,
De elpattan a húr, jön a kábulat.
Néma csend töri meg a sivár zajt,
A hangtalan fájdalom hozza a bajt.
Tálcán teszi elém kitálalva,
S én védtelenül kiszolgáltatva.
Egy pillanatnyi merev kép áll elém,
Ez egy másodpercnyi büszke remény.
Ennek a tűrésnek nagy lesz az ára
Felszínre tör, és ömlik ki a láva.
Évszám:
2001
