Belső vívódás
De mostoha ez az este,
És fájdalmas minden perce.
Mely csak óránként mutatkozik,
Örökkön-örökké jár, de unatkozik.
Gondolatok ostromolnak
Fájdalmakat így megtorolnak.
Olyan, mint szellem a palackban
Mint a képmutatás a szavakban.
Rabszolga a testem lelke
Hogy szenved az istenverte
Kerékbe törne, de erővel
Eltiporna e kerek földdel.
S akkor lennék csak mélyen
Félelmem eltéved e téren
S halva lenni e világon?
Azt a száz esztendőt kivárom!




