A lélek útja
A mindenség új állomása az élet,
bizonyítanod kell tudod e a szépet,
Alkotni, építeni a világmindenséget,
Hogy érdemes éltetni az emberiséget,
Ez nem oly megszokott, amire gondolsz,
Emberi aggyal ilyet meg nem fontolsz,
Kézzel nem fogható dolog minta fa,
Se tárgy, se élő de világ ősi oltalma.
Szabadon száll, mint lélek a csillagokban,
Repül, lebeg, vándorol a kozmoszban,
Melynek nincs eleje se vége időben és térben,
De ott lapul vízben, napban és a szélben.
Elemi létfontosság, mint az élőlényekben,
Növényben, állatban, világmindenségben.
A mindenség új állomása egy új lét a halál.
Nem, lehet, elbújni minden lelket meg talál,
Szabadon szálló lélek börtöne a test,
Ezzel a lélek egy elhasználódott életet veszt,
Csillagok fiai a szabad lélek ősidőktől,
Halállal szabadulnak ki a bőrükből.
Az, ami fogva tartja őket egy piciny időre,
Az emberi újjászületéstől kapnak új erőre.
