Hideg jövő
Nyílt ez a terep a védteleneknek,
A talpraesettek is megfeneklenek,
Hideg szárító szél átfúj rajtuk,
Sorvad, aszalódik szárad az arcuk.
Milyen világ az, amitől félni kell?
S ettől romlik az ártatlan ember?
Folyton mérgező fényzsibbasztó,
Levegőt, földet, vizet károsító,
Savval mart seb melyből genny folyik,
A fájdalom lassan előhozakodik.
Mélyről jön, tör a felszínre,
A vak sötétből a tiszta égszínre,
Csak unott szürke körbe minden,
Szürkén élünk a sivár felszínen,
Segítséget senkitől nem fogsz kapni,
Amit elrontottál, nem tudod javítani,
Hát fogd meg és öleld magadhoz,
A szürke sivárságot húzd az arcodhoz,
Az arcod melyben még van meleg vér,
Nekünk a tiszta vér sokat ér,
Annyit érhet, mint növénynek a víz,
Vagy a fényes sugara de nem tíz,
Fényességéből elég egy bolygó,
Melegítsen minket, átkaroljon oly jó,
Az android most nagyot téved,
Ide nem gép kell csak emberi élet!
