A földanya
Nagy diófa gyökere,
Abból él a levele,
Szívja, szívja a vizet,
Így vámolják a földet.
A földből él mégis azt szívja,
A föld szenved és bírja,
Élteti, és nagyon félti,
Szívja, mégis óvja, védi.
Minket is hord a hátán,
Mi szállunk az álmok szárnyán,
Korbácsoljuk, járjuk a bőröd,
Minket, embereket is őrzöd.
Csak építünk fel és le,
Lent bányászunk a mélybe,
És csodálkoznak az emberek,
Ha a földanya megremeg.
Vulkán ki tör, elönt a láva mindent,
Mi imádkozunk, kérjük az istent,
Sírás-rívás bánkódás vagyon után,
Ostoba emberi vágyódás a pénz urán.
Az ember nem isten de az akar lenni,
Uralkodni akar mindenen nem tenni,
Ha elpusztulunk itt élt az ember vala,
Kérlek, ne pusztíts el minket földanya.
Évszám:
2000
