Kiátkozott
Járom az utamat én,
Az élet furcsa tengerén.
Hullám verte partjainál,
Kis ember hiába ordibál.
Evezünk végtelen vizeken,
Véget nem érő síneken,
Szívfájdító szomorúság,
Az élet csupa furcsaság.
Száműzöttek szigetén élő,
Alkalom vissza nem térő,
Sebzett vad meleg vérével,
Dermedve a halál csendjével.
Halott lélekből halott a szó,
Kipusztul minden, ami jó,
Körülöttem mindenki komor,
Hideg, mint egy kőszobor.
Ártatlan életet elpusztító,
Gazdagságért megalkuvó,
Belső énjét magával hozta,
Mégis halál a sorsa.
Évszám:
1998
