Az ősi élet
Ősi erőből kitörő bátorság
Idők közötti fényévnyi távolság
Oly messze vagy, lelked oly közel
Hiába szólítalak, senki nem felel.
Csillag! Utat mutasd a végtelen felé!
Szeretném, ha lelket öntenél
Belém ösztönöznéd vakító tisztaságod
Magyarország! Figyelj kicsit rám,
Én szólok hozzád, hallgasd az én imám.
A földből kitörő ősi tűzkarikák
Folyton szoruló lüktető eret vág.
Szólítalak téged láthatatlan erő
Tanuljátok meg sohasem késő.
Hát akkor pusztítson a vihar
S a háborgó víz mindent eltakar.
De lélegezz! Szenvedj egy keveset,
Embertársad elkapar, s eltemet.




