Varjúmadár
Az öreg idő késő őszre jár
Száraz fákra csak a varjú száll
Károg egyedül az öreg dolmányos
Hirdeti a világnak, hogy magányos.
Fáradt és hűvös tekintete
Gyászba borult az egész élete
A gyász színe kívülről rátapad
De belül a szíve egészen szabad
Fekete a tolla, fekete a vére
Varjúmadárnak szabad még a szíve
Reggeli fagy a legjobb barátja
Gyönyörű vagy fekete madárka.




