Téli Napforduló: Karácsony

Álom Hava (december)

„Adjon Isten rövid telet, hosszú békét, kevés szelet!” Téli időszakban ilyen és ehhez hasonló köszöntéssel és jó kívánsággal tértek be a vendégül látójuk jurtájába a pusztában élő népek. A tél, amikor a természet álomba szenderül. Erdőség és a mezőség minden élőlénye a szűkölködés mindennapjait éli. Az esztendő „emberes” hónapjai köszöntöttek be: szeptember, október, november, december. Persze ezek mind latin elnevezésű hónapnevek. Szeptember: régi római naptári neve September mensis Jelentése hetedik hónap. Eleink Földanya havának nevezték. Október latin neve Octóber nyolcadik hónapnévből ered Őseink nyelvén Magvető hava. November Enyészet hava. December, Álom hava, latin jelentésből fordított tizedik hónap. A hónapszámozások nem elírva vannak, ezen elterjedt hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint márciustól-decemberig a városalapító Romulus Király adott első ízben nevet s mi a kereszténység elterjedésével vettük használatba. Álom hava (december) ez a név szinte mindent elárul a hónapról. Természet álomba szenderül téli álmot alszik. A puszta népe, földművelők, állattartók egész nyáron azért dolgoztak, hogy télire legyen meg a betevő. Ez a hónap a pihenés, a megbékélés, az elmélkedés (meditáció) és a jó hangulat jegyében telt el. A nyári munkában megfáradt emberek a jurták tűzhelyei köré gyűltek, és élvezték munkájuk gyümölcsét. A Családi tűzhely. Még a mai rohanó világban is szívesen gondolunk, arra hogy milyen jó egy kandalló vagy cserépkályha közelében ülni miközben hallgatjuk a kint tomboló vad szelet. Ezek a gyertyafényes esték varázslatosak. No de ne kalandozzunk el a romantikus téli estékben. Álom hava hatodika: Miklós (Mikulás, Télapó) napja. Szent Miklós Myra püspöke volt; ez Kis-Ázsiában található, i.sz. 350-ben járunk. Több legenda forog körülötte, ebből kiragadok egyet: Myra elöljárói három ifjat ártatlanul halálra ítéltek, már sújtani készült a pallos mikor a püspök megérkezett és megmentette az ifjakat. Szent Miklós nagy tiszteletnek örvendett. Ez jobbára a cselekedeteinek köszönhető. A mai közép-európai Mikulás-esti szokás az ablakba kitett cipőkbe csempészett ajándék viszonylag új keletű, hazánkban alig másfélszáz esztendős. „Rontom, bontom, csontom, csörgő, börgő, lánccal jöttem". Luca napi népszokások: Álom hava 13. „Lassan készül, mint a lucaszék” - mondja a mondás. Ezen a napon készített széket, ha elviszi az ember magával a karácsonyi éjféli misére s feláll reá, meglátja a boszorkányt. Így tartja a magyar néphiedelem. Luca napi hiedelmek, és szokások igen sokszínűek és gazdagok. Az esztendő e napján eleink jósoltak, jövendöltek, szerelemről, halálról, időjárásról, termésről, egészségről. Szóval mindenről, ami a jobb létet megmutatja. Időben egy kicsit előre jöttünk, kanyarodjunk vissza a kereszténnyé válás előtti időkre. Már az őseink is ünnepelték a karácsonyt csak kicsit másképpen, mint most, igaz akkor más is volt a jelentése. Álom hava 21. napja Téli Napforduló vagy közismert nevén: Karácsony (karacsony). Az év ebben a szakában a tűz fontos szerepet játszott, legfőképpen a Téli Napfordulón. Nézzük mit is jelent ez a szó, hogy megértsük szét kell bontanunk. Kara = fekete, vagy sötét. Csony, vagy cseny: megváltozik, fordul. Fekete Napforduló. Ily jeles napokra összegyűltek tátosok, bácsák, igricek, regüsök, javasok, garaboncok. Egyszóval a tudók, bölcsek. Előkerültek a hangszerek: sípok, dobok, nádihegedűk, kobzák, kavalok, tilinkók, és még sorolhatnám. Az üstben fortyogott az áldozati étel. A földoltáron vagy kőoltáron a négy lételem szimbóluma: tűz, víz, föld, levegő és az áldozati bor. Komoly előkészületeket igényelt egy-egy ilyen ünnepség. Miközben mindenki tette a dolgát kora délután megkezdődött a Szer. Elterjedt szokás volt a sólyomröptetés. Miért is a Sólyom? Eleink Iduk (szent) állatként tisztelték s úgy hitték, hogy a nap gyermeke. Ezért is küldték az atyjuk segítségére. Az esztendő e napján a leghosszabb az éjszaka. Innentől rövidül az éjszaka napról-napra. De nézzük mi is a tűz szerepe ezen a napon. Hatalmas máglyákat gyújtottak a fény megsegítésére. A tűz újjászületésének, a fény megújulásának kezdetét, sötét uralmának végét ünnepelték. A máglyákkal a napot is segítették e fontos harcban. A nap leszállta után nem ettek semmit ez a korabeli böjtnek nevezendő. Még fontos megemlítenem, hogy ezt a napot tartották az év utolsó napjának ekkor tette meg mindenki az újévi fogadalmait. Az éjszaka múltával, a hajnali órákban izzasztókunyhó szert is tartottak, ez az akkori kor szaunája. Hogy is zajlott ez, miért is volt ez fontos? Kezdjük az elején, mi is az az izzasztó kunyhó. Írott emlék, amit Hérodotosz hagyott reánk miközben a Szkíták széles pusztaságait rótta (ie. 425). Faágakból kunyhót építettek, az ágakat egymáshoz bőrrel kötözték össze. S ezt vastag gyapjú (nemez) takarókkal fedték be. A kunyhó közepében kis gödröt mélyítettek. E közben kint a kunyhón kívül már égett a tűz, s benne vulkanikus köveket hevítettek addig, míg vörösen nem izzott. Véleményem szerint azért vulkanikus köveket, mert igen nagy a hőálló képessége s nem robban szét a nagy hőtől. Miután már izzottak a kövek, berakták a kunyhóba. Az emberek bementek „minimális ruházatban, ágyékkötő stb.” s körbeülték a köveket. Finoman locsolni kezdték s gyógyfüveket, és szárított gyümölcsöket szórtak reája. Ezeknek tisztító hatás megtisztítja az ember szervezetét. S eközben jöhet a szellemi tisztulás. Iszonyúan égető melegben az ember meg akar gyulladni, de a belső késztetés azt diktálja maradnom kell még. Hát ilyen egy izzasztó kunyhó. Egy ilyen végigvirrasztott éjszaka után közös reggelivel köszöntötték a megújult Napatyát. Ha jól megfigyeli a kedves olvasó szinte minden fontos eseményt közösen ültek meg őseink, ez nem csak a „honfoglaló” magyarokra volt jellemző, hanem még évszázadokkal utána a falu népére is. Együtt vetettek, arattak, még vannak talán, akik emlékeznek a tollfosztásokra, kukoricamorzsolásokra, szüretekre. Ezek kovácsolták össze az embereket egy kisebb közösséggé. A fáradalmas munka mellett még volt idejük és erejük egy-egy varázslatos mesét elmondani gyermeküknek, unokájuknak, hogy vigyék tovább ezt a csodálatos nyelvünket, szokásainkat, és életérzésünket, amivel a JóIsten megáldott bennünket. Ezért kell nekünk is helyt állnunk ebben a vad, rohanó világban. Hisz nem sokban tart esténként egy gyertyát meggyújtanunk s leheverednünk gyermekünk, vagy unokánk ágya mellé s felcsapni egy mesekönyvet. Nekünk annyival könnyebb, hogy ezek a mesék már le vannak írva, de Nagyapáink, dédapáink még fejből meséltek, hát nem csodálatos emberek voltak? Nekünk még sokat kell bizonyítanunk, hogy érdemesek vagyunk szellemi hagyatékukra. Hát álljunk meg a mindennapok rohanásaiból s szenteljünk egy kis időt a körülöttünk élő emberekre és a saját lelkünk szépítgetésére.

Béke költözzön be hajlékotokba!

Szeretettel teli Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek: Áldás!
„Regős” Sziránszki József
Zúgó Nyilak Történelmi Íjász Egyesület
Égikapunyitó Dobkör

Mások zenéi

Hirdetések - programok

Itt olvashatja híreimet.

youtube

youtube

wahavi honlaptervezésdrupal