Amikor egy táltosdob, vagy sámándob megszületik.

Amikor erre az útra léptem, még nagyon keveset tudtam a táltosdob születéséről. De valljuk be töredelmesen hogy ma sem egy megszokott dologgal állunk szemben, hisz ebben az európai, felfogásban, és világban, mi szükség van egy ilyen dobra… Hiszen egy teljesen más hitrendszer, s világfelfogás uralkodik az emberek fejében és lelkében. Én magam őseim hitét követem, s igyekszem az ősi hagyományainkat (kereszténység előtti időkből) élni, és élhetővé, érthetővé tenni a mai kor emberének. Ebbe beletartozik a samanizmus egyik fontos segítője a táltosdob is. Én magam a hagyományőrzés, hagyományélés megismerésével kerültem kapcsolatba a táltosdobbal. Elég meghatározó volt számomra. Egy nyári este a tábortűznél, a dob rezgése, és hangja átjárta lelkem zeg-zugait, teljesen elvarázsolt. Azaz érzés egy olyan élményt hozott nekem, mintha a hosszú útról hazaérkeztem volna. Egy otthonos, meleg, puha érzetet. Persze ennek az útnak még voltak előzménye, hiszen az egész gyermekkoromat a természetben volt szerencsém tölteni. Künn az erdőben. De szeretnék visszatérni a dobunkhoz, mert a közelmúltban egy olyan érzést hozott nekem, amit szeretnék megosztani mindenkivel. Táltosdobot készítettem már magamnak, mert azt hiszem és vallom, hogy mindenkinek saját magának kell elkészíteni a hátasát. Igen ám, de mi van azokkal az emberekkel, akik még annyit sem tudnak a dobról, mint a gyakorlott dobosok. Sokáig elzárkóztam a dobkészítéstől, de a közelmúltban egy belső hang sugallatára egy kedves barátomnak, vagy barátommal, elvállaltam egy dobkészítést melyre megkért. Magam sem tudom, hogy miért, de egy belső érzet, egy hang sugallta. Nem vagyok híve a tömeges „dob gyártásnak” , és talán ez az oka, hogy olyan mereven ragaszkodom ezekhez az érzeteimhez, aztán ez a kedves barátom olyan kitartóan, és elszántan kért meg engem, hogy igent mondtam néki. Elsősorban kérdéseket tettem fel hogy vajon, minek néki a dob, mit is szeretne vele tenni, miért éppen ezt az utat választotta, és a többi, és a többi… Aztán a beszélgetésünkből éreztem, hogy komolyan gondolja, és meg van hozzá a kellő alázat, amely viseltetik. Őszintén meg kell, mondjam. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy volt fülem meghallani azt a bizonyos belső hangot. Aztán elérkezett az a nap, amikor közösen elkészítettük a dobját (társát). Nagyon szépen telt a nap, minden a helyén volt, s amikor elkészült és a két kezemmel felé nyújtottam, remegés járta át minden porcikámat, és egy hatalmas örömérzet szállt meg. Leírhatatlan élmény volt számomra. Hálás vagyok az Égieknek hogy ilyen nagyszerű dologban volt részem. Azt hiszem ezek az élet tiszta örömei. Én boldog vagyok hogy ezt megélhettem.

Áldassék!

Békesség!

Nemzetség!

Regös Sziránszki József
regös énekmondó
2014.02.
regosjoco.hu

Mások zenéi

Hirdetések - programok

Itt olvashatja híreimet.

youtube

youtube

wahavi honlaptervezésdrupal