Versek

Feszít

Távkábítás a médiából
Népsokkolás a gazdaságtól
Robbanásig feszül a levegő
Ne tűrj tovább, itt az idő.
 
Nincs jogod! Csak dolgozni!
Nincs életed! Csak szolgálni!
Rabszolgatartó társadalom
Meddig tart még, nem tudom.

1995
Hazafi

Ameddig tüdőm szívja a levegőt
Szívem üti az élet ritmusát
Amíg meg tudok állni a talpamon
Addig védelmezem a hazám.

1995
Miért születtem ebbe a századba?

Sír bennem a bánat.
Könnycseppet ejt egy párat.
Egy igazán ősi népért.
Vagy egy elfelejtett eszméért?
Elpárolgott dolgok, szokások.
Teljesen torzult vonások.
Igaz! Nem jó úton haladunk,
Lejtőn lefele szaladunk,
S szakadék és végtelen zuhanás.
Ez az újvilági rohanás
Nincs időnk egymásra?
Beleesve a nyugati hibába!
Ahol nap, mint nap járunk
a pillanatnyi jótól szállunk.
Belefulladni ebbe a jóba,
az érzelmektől mentes szóba,
Mely értelem nélküli mondat!
Hát kérdezem! Ez a szózat?
Szavak ezrei nem mesélnek
Csak vannak, s beszélnek.
Az undorító globalizáció
Te megveszett evolúció
Maga alá gyűr s temet minket .
Hogy adjon így tiszta inget?
Miért jó neked magyar?
A szándék mást takar!
A nyomor elbújik az unió mögé
S így lesz a miénk az övé
Ez a jövő XX. Századi élet?
Elsorvaszt majd a méreg.

1995
Váralom

(csillagfényben, a sötétben)

Csillagfénybe, fent az égen
Ott úszunk a sötétben.
Régi álmom, hiába várom,
Atilla jöjjön el az én királyom.
Fényes kardja, hun oltalma     
Megragadja a turul karma
Eljön, és mindenki örül,
Táncolnak az őseim a tűz körül.

1996
Varjúmadár

Az öreg idő késő őszre jár
Száraz fákra csak a varjú száll
Károg egyedül az öreg dolmányos
Hirdeti a világnak, hogy magányos.
 
Fáradt és hűvös tekintete
Gyászba borult az egész élete
A gyász színe kívülről rátapad
De belül a szíve egészen szabad
 
Fekete a tolla, fekete a vére
Varjúmadárnak szabad még a szíve
Reggeli fagy a legjobb barátja
Gyönyörű vagy fekete madárka.

1996
Aki

Akitől én lettem
Aki értem él
A vére van bennem
Senkitől sem fél
 
Aki félt engem
Kinek a lelkében vagyok
Oly védtelen lettem
Fájdalmat nem hagyok
 
Ha kell, meghalna értem
Akinek gondja a sorsom
Én ezt már megértem
Segít, ha nem tudom
 
Később támasza lennék
Ha elmegy az idő
Kezet nyújtanék
Mellette állok, mint a kő
 
Ő nevelt és tanított
Megszolgálom bizony ám
Minden szép dolgot
Én édesanyám.

1997
Az ősi élet

Ősi erőből kitörő bátorság
Idők közötti fényévnyi távolság
Oly messze vagy, lelked oly közel
Hiába szólítalak, senki nem felel.
Csillag! Utat mutasd a végtelen felé!
Szeretném, ha lelket öntenél
Belém ösztönöznéd vakító tisztaságod
Magyarország! Figyelj kicsit rám,
Én szólok hozzád, hallgasd az én imám.
A földből kitörő ősi tűzkarikák
Folyton szoruló lüktető eret vág.
Szólítalak téged láthatatlan erő
Tanuljátok meg sohasem késő.
Hát akkor pusztítson a vihar
S a háborgó víz mindent eltakar.
De lélegezz! Szenvedj egy keveset,
Embertársad elkapar, s eltemet.

1997
Azok a parlamentben döntenek sorsokról...

Azok a parlamentben döntenek sorsokról
Mi csak megélünk, nem látunk a gondoktól.
Ők eszmékért küzdenek két lopás között
Mi élve szenvedünk az Isten háta mögött.

1997
Ég veled

Sárkány szárnyakon szállnék.
Vágy most ért el nemrég.
Szél süvít bele a fülembe,
Gondolat száll a fejembe.
 
Ég veled! Ég veled!
 
Hogy élni csak így lehet
Segít és emel a képzelet.
Összeteszem a két kezem
Az érzés túlszárnyal ezen.
 
Ég veled! Ég veled!
 
Túl-túl az üveghegyen,
A végtelen égi mindenen.
Ellopom minden életed
Itt hagylak világ ég veled!
 
Ég veled! Ég veled!
Itt hagylak ég veled!

1997
Halotti tor

Meghalt a családtag készülnek a torra,
Mindenki jót zabált elfogyott a torta,
Jól érzi magát az egész család?
S neki már kukacok eszik az agyát.
A pereputty felvette a fekete göncöt,
Emlékére vedelik literszám a fröccsöt.
 
Csorog a nyál kérés az örökség,
Nincs pénz nő a feszültség,
Az is itt van, aki utálta már rég,
A hiénának jó a szar de nem elég,
Téged már mindenki leírt s eltemet,
Egy nagy baj van nincs végrendelet!

1997
Indulatból

Szkíták vére folyik bennem,
Ősmagyarok földjére születtem.
Hol van a dicső nemzet hangja?
Eltűnt Európa nagyon akarta!
 
E népet nem lehet megölni,
Rabbá tenni láncra verni,
Európa szíve benned élünk,
Ellenségtől sosem féltünk!
 
Voltak közöttünk árulók,
Halálosztók és besúgók,
Miattuk hunyt el sok magyar,
Pokolra kerültek ők is hamar!
 
Őshazából jött ide a lelkem,
Hét vezér ereje áll mellettem,
Íjam feszül ölésre kész,
Szkíta harcos bátor s merész!
 
Itt a szó hát indulnunk kell,
Küzdünk, soha nem adjuk fel!
Tűzre veletek gyáva kutyák!
Hallgasd egy vérmes harcos hangját!

1997
Leheletnyi remény

Szárnya szegett turulmadár
Őshazától messze jár
Rácsok mögött van a teste
Magyarok közt él a lelke
Ott repül fent a szélben
Hej rege táncol a kék égen

1997
Az élet útja

Élet az anyaméhben.
Élet mindenképpen.
Ösztön az emberekben.
Ösztön, hogy utódot nemzzen.
Alap a fajfenntartás.
Alap az önpusztítás.
Erő az életcélhoz.
Erő mindent megcéloz.
Légzés a tüdőnek jót tesz.
Légzés s teremtéshez.
Látás a nagyvilágba.
Látás a jövő eltorzítja
Kérdés a születésről
Kérdés a teremtésünkről
Étel a tápláléklánchoz
Étel a megmaradásunkhoz
Napfény a bolygónk pajzsa
Napfény a földet szárítja
Csillag az utat mutatja
Csillag az embert bújtatja
Erdő a zöld övezet kell
Erdő az embert pusztítsd el
Álom a valóság tükre
Álom repít az űrbe
Lélek a test menedéke
Lélek az élet vére
Nemzés az utód hozása
Nemzés a hősök pótlása
Ember és a fajelmélet
Ember a pusztulás részed
Irtod a saját fajtádat
Irtod és nem sajnáltad
Állat is az élet része
Állat a természetbe
Forgás a föld vonzása
Forgás a nagyvilágba
Ármány az ember része
Ármány az élet vége
Vége, vége a dalnak
Vége és elkaparnak
Földbe, a hideg mélybe
Földbe, az emésztőbe.

1998
Filozófia

Ki az a lény, aki irányítja az embereket?
Mi az az erő, ami vezeti a szemeseket?
Mit jelent az a szó, hogy hit vagy isten
Jelentése égbemenő! Vagy ereje nincsen?
Milyen hit az, amit pénzért árulnak.
De más népek ezért fegyverrel harcolnak!
Ha fizetsz, akkor hantolnak el a földbe
Tisztelettel helyeznek nyugvásra örökre.

1998
Hontalan

Néha szomorú vagyok
Ezért keveset adok
Belőlem csak neked
Amit szeretnék veled
Villanyozz fel engem
Arra vár a lelkem
Vagy csak szeretnék
Mint bennem színes lepkék
Szállnak virágról virágra
Várom, lehet, hogy hiába!

1998
Kiátkozott

Járom az utamat én,
Az élet furcsa tengerén.
Hullám verte partjainál,
Kis ember hiába ordibál.
 
Evezünk végtelen vizeken,
Véget nem érő síneken,
Szívfájdító szomorúság,
Az élet csupa furcsaság.
 
Száműzöttek szigetén élő,
Alkalom vissza nem térő,
Sebzett vad meleg vérével,
Dermedve a halál csendjével.
 
Halott lélekből halott a szó,
Kipusztul minden, ami jó,
Körülöttem mindenki komor,
Hideg, mint egy kőszobor.
 
Ártatlan életet elpusztító,
Gazdagságért megalkuvó,
Belső énjét magával hozta,
Mégis halál a sorsa.

1998
Szakadatlanul

Beindult a lelkem vágya
Beletaszít a nagyvilágba
Rám ordít a világ őre
Lelkem nyakán van a tőre
Hallgass, nyughass lélek
Nyugodj meg, mert megidézlek
Elátkozlak, megbüntetlek
Megalázlak, eltemetlek!

1998
Szomorú benyomás

Nem kell senkinek az üres lélek
A benne ébredő furcsa lények
S marják, tépik, darabokra szét
Nekem a halálom, de neki a lét

1998
XX. századi sámán

Emelkedj fel bálvány
XX. századi sámán
Esőtáncot járva
Tiprolódunk a sárban
Örökfényű csillagok
Mutatják, hogy itt vagyok
Tűz körül táncolunk
Pörgünk, forgunk, mulatunk
Hej!
 
Senkitől nem félek
Imát mormolnak érted
Sárkány hátán repülve
Onnan nézek a tűzbe
A magasból látom
Emelkedik a bálványom
Fel-fel a magasba
Szállj ár a világra
Hej!
 
Száguldó tűzparipán
Siklani a füves pipán
Szerelem helyett ármány
XX. századi bálvány
Körbe-körbe a tűzben
Forogni a világűrben
Naptól a holdig fordítva
Úgy, hogy a lelkem ordítva
Hagynak el a világok
XX. századi zsiványok
Hej!

1998
A földi börtön

Ez a föld a börtön
A büntetésemet töltöm
Nem öltem, nem vétkeztem
Egy reggel mégis itt ébredtem
 
Kicsit szűk ez a cella
Itt élek bezárva
A bírákat nem ismerem
Várom az ítéletem
 
Szállnék már az égbe
Odafent a szélben
Csillagok közt nagyszerű
Itt bűnhődni nagyon újszerű
 
Lassan telik a hónap
Itt a vége minden jónak
Új állomás lesz a halál
Nehezen de reám talál
 
Megérni újabb emberöltőt
Megismerni a védőt-őrzőt
A lélek útján vándorolni
Jó lenne már megízlelni

Újra itt a földön
Még ugyan az a börtön
A napokat itt töltöm
Cellatársaimmal a földön
 
Ezen a földön

1999
A Hős múlt és a csúfos jövő

Őseim nyomába lépek
Nem segítenek a vitézek
Tüzet gyújtok a réten
S a csillagokat megkérem
Táncolni fogok a napnak
Az esőnek s a madaraknak
Együtt élek a fával,
De nem tudok élni a mával
Ha feszes az íj sebes a nyíl
Nem tudom a földanya meddig bír
Lóháton sebesen vágtatok,
Riadtan futnak az állatok
Áldozatot mutatok az égnek
Nyomát se látom a vérnek
Hunok módjára harcolok
Mulatok s meghalok!
Csak arra kérlek istenem,
Fordítsd jóra az életem!
Egy öröm van az életben
Magyar vér folyik az ereimben.
Ősi isten arra kérlek téged
Anyaföldön haljak meg végleg
Eltakarja sírom az avar
De itt nyugszik egy igaz magyar!

1999
Gonoszkodó

Tűzből eredő élet
Ha túl közel mégy, éget
A szélistenek hátán
Kacag rajtunk a sátán
 
Hát nevess, nevess
Nevess te átkozott!
Rajtad, s benned
Semmi sem változott
Gyűlölj engem
Inkább égetem!
Arra kérlek
Vedd el nyomorult életem!
 
Tűzből eredő élet
Halált hozók a gépek
Hiába a két kezem
Tehetetlenül nézhetem.

1999
Hunoknak

Áldás a nagy áldás
Mindenkire szálljon
Vágás a kardvágás ellenséget lekaszáljon
 
Hej rege, hej rege, hej virradó
Hej rege, hej rege, hej csillogó
Hej rege, hej rege, induló!
 
Végtelen csillagfényben
Egyedül állok én
Turul utat mutass nékem
Merre van a fény
 
Hej rege, hej rege, hej virradó
Hej rege, hej rege, hej csillogó
Hej rege, hej rege, hej induló.

1999
Igaz Magyar

Aki Magyar földön él,
ezen nyelven beszél,
és nem tud magyarul érezni,
Csatamezőn fog elvérezni.
 
Nem akarom megélni a véget,
építsük a magyar népet!
Köztünk is sok a selejt
XX. század ilyet nevelt.
 
Toborozom a sereget
Magyar vér önti el az ereket.
Lüktet, átjárja a testét
Éltetni kell ezt az eszmét.
 
Nacionalista csúnya szó
Nem magyar szájának való
Ez az ősöktől az eredet
Nem más csak hazaszeretet.
 
Remélem, nem kell ezer év
Hogy az emberek megértsék
De a tudatára jöjjön
Hogy érezzen a földön.
 
Mai világról a véleményem
Hanyatlunk! Érzem, érzem.
Mossák át az agyadat
S láncolják a karodat.
 
Hát nincs egyéniséged!
Te magyarság véged?
Sablonba vagy zárva?
S életed megy kárba.
 
Ne dobd el magad,
S nemzeted megmarad!
Ne majmolj senkit!
Nem az országon lendít!
 
Ne dobd el a néped,
Mert a vak világból nézed!
Azt, hogy mivé lettél
Elhagynak, kiket szerettél!
 
 
 
 
Így hát ébredj magyar!
Vakságod zavar!
Vedd elő büszkeséged!
Ne veszítsd el a léted!
 
Éljed hát magyarságod
Nagy leszel, meglátod
És ne engedj a romlásnak
Ennek a Júda világnak.
 
A magyar szó egyet jelent,
Büszkeséget teremt!
Igazodni neked kell.
Nemzeted ne engedd el!
 
De romlott ez a világ
Sajnos romlik tovább.
Megállítani nem lehet,
S ez homályba vezet.
 
Én bizony így vagyok vele!
Segíts harcolni! Gyere!
Vessünk gátat a romlásnak!
Legyen jó az országnak!
 
Magyar föld német tulajdonba
Eladnak mindent e szép honba.
S így elfogy a haza
És élt egy nagy ország  vala.
 
Mint hős elődein a sorban
Mi úgy hempergünk a porban.
De szívem mondani egy szót akar!
Magyar! Magyar! Magyar!

1999
Szép

Oly kék az ég
Oly zöld a fű
Az élet nagyon nagyszerű!
 
Úgy állnak a fák
Úgy éget a nap
Élünk a fehér felhők alatt!
 
Az emberiség
Boldogsága
Belekiabál a nagyvilágba!
 
Hogy szeretlek
Hogy szeretem őt
Kívánom én is az életerőt!
 
Szívemen
A két kezem
Már többet nem vétkezem!
 
Én vállalom
És rád hagyom
Az összes bűnt elátkozom!
 
Szivárvány
Egy mutatvány
Az égiektől egy utalvány
 
Oly szép a fény
Oly tiszta  lény
Javítsunk hát a szépségén.

1999
Tisztán

Ősanyától kaptam életet,
S ő adja majd a végzetet.
Velem van mindig, mindenhol
Lehet élet vagy maga a pokol.
 
Szólok én! Hát megszülettem!!
Egy új életet teremtettem
Véremből vált erős vérré,
Erőmet adtam, legyen az övé!
 
Becsületes élet nehéz dolog
Zsiványok között talpon maradok.
Szép az élet nincs semmi baj
Sírva vígad a szegény magyar.
 
Hiába kérem a nagy bálványt
A XX. századi öreg sámánt.
Adj erőt még, hogy élni tudjak
Mindenkire jó áldást hozzak!
 
Nincs már lovam, vész a hitem
Egyedül élem gyötört életem
Alig van már jó barátom
Ha meghalok már nem bánom
 
Őseimnek tábortüzénél
Sebesebben szállok a szélnél
Igaz hittel várnak már rám
Itt már nem leszek árván!
 
Álmos, Géza, Árpád vezérünk!
Halál után is elkísérünk
Ősi hitem ég bennem, mint a tűz
Nyugat-Európa, aki messze űz.

1999
Üres szó

Ki menti meg a világ bűneit?
Ki lesz az áldozati bárány?
Hogy mentik meg az ember dolgait?
Ki az a hatalmas bálvány?
 
Mit jelent az a szó: bűnmegbánás?
Melyik ima oldoz fel alóla?
Mikor érjük meg az emberré válást?
Azt hiszem, ezt már nem jelzi az óra!
 
Miért fáj, ha egymást marják, tépik?
Akkor érzi jól magát, ha csak tőle fél?
Közben belül csak a fájdalom vérzik!
De ez nem látszik, így önmagában él!

1999
1920. június 4.

Szomorú a kedvem,
Nem akar változni.
Trianonért minket,
Nem kárpótol senki?
 
Ide rendelt az Isten,
Magyarok vezére,
Ide rendelt hittel,
Erre az ősi földre.
 
Verje meg az élet,
Verje meg az isten,
Aki megnyomorított,
elvehettek mindent!
 
Csonka Magyarország,
Az már nem ország,
Egész magyarország,
Az meg a mennyország.
 
Trianon, Trianon,
Határ a magyarnak,
Teljesen szétloptak,
Mindent visznek, akarnak!
 
Vissza a Vajdaságot!
Erdélyt s Felvidéket!
Kárpátostul vissza,
Az egész magyar népet!
 
Székelyföld, Székelyföld,
Határ a magyarnak,
Székelnek az idők végéig
Vérükkel mit Attilától kaptak.
 
Vajdaság, Délvidék,
Ősi magyar földünk,
Döntsük le a határokat,
Pálcát most mi törjünk!
 
Felvidéki bányák,
Nagy hegyek ott vannak,
Nem hoznak már hasznot,
Soha a  magyarnak!
 
Ide rendelt az Isten,
Erre a kis földre,
Nagy föld hogy elfogyott
mi lett hát belőle.

2000
A földanya

Nagy diófa gyökere,
Abból él a levele,
Szívja, szívja a vizet,
Így vámolják a földet.
 
A földből él mégis azt szívja,
A föld szenved és bírja,
Élteti, és nagyon félti,
Szívja, mégis óvja, védi.
 
Minket is hord a hátán,
Mi szállunk az álmok szárnyán,
Korbácsoljuk, járjuk a bőröd,
Minket, embereket is őrzöd.
 
Csak építünk fel és le,
Lent bányászunk a mélybe,
És csodálkoznak az emberek,
Ha a földanya megremeg.
 
Vulkán ki tör, elönt a láva mindent,
Mi imádkozunk, kérjük az istent,
Sírás-rívás bánkódás vagyon után,
Ostoba emberi vágyódás a pénz urán.
 
Az ember nem isten de az akar lenni,
Uralkodni akar mindenen nem tenni,
Ha elpusztulunk itt élt az ember vala,
Kérlek, ne pusztíts el minket földanya.

2000
A nap

Édes nap, ha nem lennél,
virágzó föld mit ennél?
Mondd el, honnan meríted,
ki nem apadó készleted?
Ami élteti ezt a lényt,
azt az energikus fényt,
a melegéből táplálkozik,
s a fényéből színpompázik.
 
Miért tűnsz el éjszaka?
Te nappal csillaga?
Testvéred az ősi hold,
Hazátok a csillagbolt.
Te tüzes égitestünk,
Egy új rendszert teremtettünk:
Éjszakának ellenszert!
 
Távolról nagyon szép,
De ez a bolygó mindig ég.
Közelről a hallhatatlan halál,
Csak izzó földet talál.
Nyáron meleg van tőled,
Főleg, ha mutatod az erődet.
Ez a föld meleget kap,
Életünk élete a nap.

2000
A te életed

Az életed! Fogd és lélegezz
Harcolj érte, védekezz!
Nézz át az ördögön!
Élj az eleven ösztönön!
Kérd a szemnek a fényt!
Az orrnak az oxigént!
Követeld, ami jár neked!
Ragaszkodj! A te életed!
Az, ami alapfokon jár,
Mint királynak a vár!
Tartozik hozzád az erő,
Mint csonthoz a velő!
Ne hagyd magad tiporni!
Mindent meg kell torolni!
Érintsen meg az eszme
Ne a kiválasztott szennye!
Mely élni akar, nem ölni
Az elfajzott elveket megtörni!
Így hát járj, és lélegezz!
Harcolj és védekezz!

2000
Alázattal

Oly drága nekünk az élet
Mégis megölünk föld téged.
Kiírtunk minden fát s bokrot,
Helyette építünk rozsdás vastornyot.
Civilizált élőlény az ember?
Szennyez ő folyót s tengert.
Telefon, tv, technika,
A természet borzalma.
Uralkodó emberállat!
Öljön meg már a bánat!
Ami tépi szét a lelked,
Már ha él valami benned!
Miből leszel, ha nincs föld?
Se fa, se víz, se zöld?
Mit iszol, ha nincs víz?
Van, de nem tiszta íz.
Elfogy majd a levegő,
és meghal az éltető erő!
Felzabál mindent az ember hada.
Bocsáss meg nekünk földanya!

2000
Áruló

Amerről fúj a szél,
Ti oda álltok,
Nem számít a vér,
Nincs hazátok!
Nálatok a becsület,
Semmit sem ér.
Eladod a földedet,
Grófi rangért.
Nálunk ez nem szokás,
Dörgölőzni!
Az arcokba mosolygás,
És meghajolni!
Az országot elárulni,
Halállal jár,
Anyaföldet eladni,
Rátok akasztófa vár!

2000
Aszály

Ősi dobok hangja szól,
Tiszta fényt áraszt a hold.
Táltos táncom esőt jár
Száraz föld hűs vizet vár.
 
Száll a por az erdőkre,
Az aszályt nyelt legelőkre.
Ráncos bőre földanyának,
Szenved, sír, a hátába vágnak.
 
Meleg száraz levegőből,
Nem jön semmi a felhőkből.
Táltos táncom esőt jár,
S éhes növény vizet vár!
 
Várja, várja hiába,
Nem jön eső virágra,
Táltos táncom esőt jár,
Szomjas állat vizet vár.

2000
Az Ember

Várom, de hiába várom
Keresem, de nem találom
Kutatom, de nem sok sikerrel
Járom az utam ezerrel.
 
Húzza az agyamat, nyúzza,
Kérem, de elkezdi újra,
Tépni az érzéseimet,
Elfeledni a kérdéseimet.
 
Arcomat az idő verte
Még jobban vág az elme
Borotva élen akár a fegyver
Sajnos ilyen az ember
 
Melyből a háború árad
Ha jó, akkor is lázad
Gondolata a pusztítás
Lételeme, mint az alvás.
 
Aludni az éjszakában
Fürödni a naphomályban
Levegőt a föld színéről
Végrendelet az emberekről.

2000
Béke

Ez itt a nagy béke!
A XX. század jelképe.
Ahol nincs több bomba
A fáj a halál torka
Elfogytak a vadászgépek
Helyette repülnek a méhek
Nincs már harckocsi
Ha van már csak orvosi,
Célokat szolgál
De erre jó a hordágy
Nincs már több katona
Se lovas, se hajós marcona
Nem szólnak az ágyúk
Virágot csövében látjuk.
De ez mind csak délibáb
S holnap újra kezdik a csatát.

2000
Csata

Vágtat már,
a napsugár,
Ébresztő!
Kelesztő!
Indulj el!
Harcra fel!!
Küzdjél meg,
az emberrel.
Izzófény,
Melege,
ebből lesz
majd elege.
Mindenhol
csatazaj
keserű
arcokkal!
Elesett vitézek!
Árván maradt,
gyerekek.
Győztes, ha
Leigáz.
Veszteseket
Sorba ráz.
Éhező
harcosok
szomjazó
hátasok.
Mélységes
elszántság
rendíthetetlen
bátorság.
Vitézek
nagy hada
csatamező
az otthona!

2000
Csillaglátó

Szent hegy tetején áll a kopjafa,
Hirdeti urát, itt fekszik alatta.
Híres ember lehetett ősidők hajdanán,
Arcképe ott feszít a kopjafán.
 
Itt nyugszik hóban, fagyban, hideg szélben,
Elmesélem mit tett hát életében,
Ő volt minden népnek fő javallata,
Ember és ég között híd isten tolmácsa.
 
Világteremtés kezdete óta,
Figyelt a sokat jelentő emberi szóra,
Az égi érő fa megérződik benne,
Látja az ilyes fajta kaput világ szerte.
 
Csillagok üzennek neki világról-világra,
S ő lett a táltosok királyának királya.
Megjövendölt diadalmas fejedelmeket,
Hatalmas végét nem látó seregeket.
 
Gyógyított ő beteget vissza a halálból,
Megsebesült vitézeket kik jöttek a csatából.
Segített ő mindenkin szegényen és gazdagon,
De a földet sem hagyta műveletlenül, parlagon.
 
Kétkezű munkával kereste meg kenyerét,
S így töltötte hosszú békés életét.
De az idő felette is gyorsan eljárt,
Senki nem tudja legyőzni a véget, a halált!
 
Szent hegy tetején áll az ős régi kopjafa,
Egy tudós ember csillaglátó nyugszik alatta,
Itt nyugszik még vagy ezer esztendeig,
Vagy a világ végtelen véges végezetéig.

2000
Emlék

Úgy fáj az emlék
Utánad mennék
Árkon-bokron át
Tűzön-vízen át.
 
Benned a vérem
Nézel! Én érzem.
Jó ott fent élni?
Fentről lenézni?
 
Itt lenn szenvedés
A valós létezés
Itt a vér az vörös
A szenvedés örökös
 
Járj közöttünk itt!
Senki nem segít?
Hiányzol nekem
Nem szorít a két kezem
 
Erőm nincs sírni
Időm nincs félni
Vérrel siratlak
Az égi uraknak
 
Tűzben él az emlék
Én is tűzbe mennék
Találkozunk még
Halálom oly szép
 
Még mindig fáj
Hogy itt hagytál
Őseinket élsz
Velük nem félsz
 
Itt csak félni lehet
Élni keveset
Az a lélek él
Bennem remél
 
Reméli, hogy eljő
Vár rét s erdő
Hívunk téged
Várunk! Érzed?
 
Elmentél tőlünk
Szívünkben őrzünk
Hiányzol nekem
Nem ölel a kezem.

2000
Ez a föld

Magyar lobogó alatt terül ez a föld!
A zászló is jelzi: piros, fehér, zöld!
Piros a vér, fehér a tisztaság,
Zöld a föld színe, ez a kicsi Magyarország.
 
Itt élünk a Kárpát medencében,
Létezünk a bölcs Árpád örökében.
Duna, Tisza, Dráva, Száva,
Ez a nagy folyók ősi hazája.
 
Mi vagyunk Európa keleti határa,
Egyben a szíve is, de ennek nagy az ára!
Ezer éves múltért sokat fizettünk,
Ezért volt a harc, hogy létezzünk.
 
Elég már a sok vívódásból,
A háborúkból, a csatákból.
Ezen a földön mindig megterem a kenyér,
A nyugodt szabadság mindent megér!
 
Nem hagytuk magunkat megtörni soha,
Itt élt török, orosz, maradni nem volt oka.
Ezer éven át anyanyelvünk töretlen,
Semmiféle erő, meg nem tudja törni az emberekben!
 
Élni kell fontos az erény és az ösztön,
Magyar vagyok! Vágják rá az emberek rögtön!
Ebből árad a nyughatatlan vágyás,
S a nép feltámadása lesz számomra hálás.
 
Szegény csonka Magyarország,
Viharos időkben ki vigyáz rád?
Még mindig újra vér fakad a sebekből
De lassan a könny kiszárad a szemedből.
 
Csak mar belül a bánat,
Ez a fájdalom növeli bennem a vágyat.
De nekem, neked, nekik egy tervet készítek,
Egy új, nagy magyar hazát építek.

2000
Ez az a hely

Ez az a hely, ahová visszajárok
Ez az a hely, ahol senkit nem várok
Ez az a hely, ahol régi az álmom
Visszatér, és alig várom.
 
Ez az a hely és mindig ott van
A jövőben és a múltban.
A szép emlékek átkarolnak
A kalandozások elrabolnak.
 
Néha napján visszatérek
Erre a helyre és remélek
Remélem, egyszer megtalálom
De nem tér vissza az ifjúságom.

2000
Hideg jövő

Nyílt ez a terep a védteleneknek,
A talpraesettek is megfeneklenek,
Hideg szárító szél átfúj rajtuk,
Sorvad, aszalódik szárad az arcuk.
Milyen világ az, amitől félni kell?
S ettől romlik az ártatlan ember?
Folyton mérgező fényzsibbasztó,
Levegőt, földet, vizet károsító,
Savval mart seb melyből genny folyik,
A fájdalom lassan előhozakodik.
Mélyről jön, tör a felszínre,
A vak sötétből a tiszta égszínre,
Csak unott szürke körbe minden,
Szürkén élünk a sivár felszínen,
Segítséget senkitől nem fogsz kapni,
Amit elrontottál, nem tudod javítani,
Hát fogd meg és öleld magadhoz,
A szürke sivárságot húzd az arcodhoz,
Az arcod melyben még van meleg vér,
Nekünk a tiszta vér sokat ér,
Annyit érhet, mint növénynek a víz,
Vagy a fényes sugara de nem tíz,
Fényességéből elég egy bolygó,
Melegítsen minket, átkaroljon oly jó,
Az android most nagyot téved,
Ide nem gép kell csak emberi élet!

2000
Igaz történelem

Hallottam már sok dicsőítő költeményt
Dalt, prózát és hős regényt
Daliás vitézekről, ki a rosszaknak árt
És megvédi az ősi földet, a hazát.
 
Várvédőkről, katonákról s nagy túlerőkről
Bátor ifjakról, hatalmas seregekről.
Igazságos királyokról írtak mesét
Vagy dal komponáltak lágy zenét.

2000
Kérés

Bolygók a világűrben,
Keringenek a sötétben,
Hosszú útjuk meg van írva,
Nem bőrre és nem papírra,
Nem emberi kéz alkotta,
És nem tátos varázsolta.
Miféle erő teremtette?
Ki a világűrbe repítette.
Hatalmas úr volt vala,
A szél eső nap ura,
Király volt talán vagy vitéz?
Megmondani nagyon nehéz.
Napot, földet teremteni,
Holdat, csillagokat terelni.
A világűr hatalmas mezőjén,
A mindenség minden erőjén,
Úrnak lenni mindeneken,
Hegyeken, földeken, embereken,
Hej te tágas világűr,
Szabadon érzem magam remekül.
Te mindent látó láthatatlan,
Tudat alatti olthatatlan,
Mutasd magad, adj jelet,
Nyújtsd felém segítő kezed,
Adj jelet, hogy higgyek benned,
Nem kell mutatni a tested!

2000
Könyörtelenek

Az ember irigy telhetetlenségben él,
Az a lényeg hogy jól érezze magát.
Ha bajban van, rohan hozzád segítségért,
Ilyenkor nem jelenik meg a sok álbarát.
 
Ha segítesz téged a földbe, taposnak el,
Átlépnek rajtad, megaláznak és lenéznek,
Téged egyedül csak az magasztaljon fel,
Hogy ők az üres alsóbb rendű lények.
 
A felkarolást te soha nem kapod vissza,
Pedig téged csak is a jó szándék vezérelt,
Bizony ezt a titkot magaddal viszed a sírba,
Hiába minden ármánymentes tiszta vezérelv.
 
A nagyképűségük felett már csak a gőg áll,
A teljes emberi értékük ezeknek nulla,
Azt hiszik, hogy nekik mindenből a legjobb jár,
Pedig még fel sem készültek a hosszú útra.
 
A templomba járás nem szünteti meg a bűnöket,
Köpönyegforgatás helyezkedés vagy kaméleon,
Soha senkinek semmilyen helyzetben nem irgalmaz,
Ha a hidegvér és a kegyetlenség ott szerepel az étlapon.
 
Ő az erősebb üldözi és kihasználja a gyengébbet,
Mindent beígér soha semmit sem tart meg,
Nem tudja érezni fel fogni a tiszta lényeget,
Ezért belső énje nincs s vére soha nem meleg!

2000
Köszönöm

Tőled semmi sem fáj,
Nem baj, hogyha muszáj
Tőled semmi sem árt
Nem okozol bennem kárt
 
Tőled minden szép
Érted küldöm a fényt
Tőled annyi a jó
A sok kedves szó
 
Belőled a kedvesség
Árad szerte-szét
Oly sok az érzelem
Ugyanúgy a félelem
 
Belőlem száll a dal
Csak neked hamar
Neked adta a szépet
Köszönöm neked élet!

2000
Lázadj!

Ezer év után keletre néz a jurta ajtaja
Hamvaiból felébredt az ősi földanya
A férfiak újból hosszú hajat növesztenek
Kurjantással pogány dallal örvendeznek
 
Felébredt büszke erő testemből áradj
Ezer éves szenvedés után is lázadj
Lázadj! Sohasem késő harcolni ellenük
A harmadik pogánylázadást szervezzük
Elveszünk mindent tőlük, amit tőlünk elvettek
Ők a magyar nép sorsát kockára feltették.
 
Emlékezzünk az ősökre, Koppányra és Vatára
A keresztények öltek. Üldözték őket halálra
Csak azért mert nem egy az istenük
Ezért most pusztuljatok árulók, ég velük.
 
Kitörő ősi ösztön testemből Lázadj
Ölj meg minden papot és Lázadj!
Lázadj! Lázadj!

2000
Mi lesz itt?

Hány bőrt nyúz le rólam az állam?
Nem segít, ha felkopik az állam!
 
A kisebbséget támogatja!
A Magyarjait éhen hagyja!
 
Dörzsölődnek mindenhova
Segget nyalnak! Lesz Amerika!

2000
Munkásdal

Nehéz a bányászok élete,
Mindig mocskos a két keze,
Reggel hattól kettőig,
Vagy este tíztől hajnalig.
 
Kétkezű munka húzós nehéz,
A kizsákmányoló nagyon merész,
Kemény a meló kevés a bér,
Ha nem lesz pénz, hát folyik a vér.
 
Nem vagyok olyan tanult gyerek,
De a két kezem vág az eszem helyett,
Hiába vagy te az értelmiség,
Ha eltalállak, akkor eljön a vég.
 
Nálad a profit nálam a kés,
Ha sokat tudsz, nem sokat élsz,
Vésd bele jól a fejedbe,
Nem kerülsz bele a keretbe!
 
Bányászok öröme a jó hideg sör,
A kricsmiben a haveri kör,
A bányádban te vagy az úr,
De közöttünk te maradsz alul.

2000
Ne hagyj békén

Ne hagyj békén
Úgy dúsít az élmény
A párolgó órák
Ugyanazt mondják.
 
Fájdalomtól a jóig
Az utolsó szóig
Bennem a rejtély
Benned a szentély
 
Orkán vagy vihar
Pusztítani akar
De a szó végén
Ne hagyj békén.

2000
Ne rombolj!

Ne pusztítsd el a földet
Mert ő is megöl téged!
Ne árts a fának
Adj jelet a mának!
Ne irtsd ki a vadat
A szarvast, a halat!
Hagyd élni az erdőt
S virágozni a mezőt!
Ember! Ne pusztítsd,
Inkább építsd!
Szívni akarom a levegőt
Látni hatalmas legelőt.
Szabad állatokat futni
Álnok embert pusztulni.
Látni akarom a napot
Földet s a csillagot
Érezni a melegét
Az erős szúró fényét.
Ne öld meg a földet
Ne bántsd a jövődet!

2000
Öreg remete

Kerek erdő szögletes teteje,
Ott él az öreg remete,
Magány az egyetlen barátja,
Ember, ami ezt az érzést kiváltja.
 
Ő így pendergeti mindennapjait,
S ritkán mozdítja ajkait,
Szóbeszéd ritkán hagyja el száját,
Senkinek nem mondja szíve vágyát.
 
Együtt él nyúllal és az őzzel,
Téllel, nyárral, tavasszal, ősszel,
Évszakokkal, esővel s a széllel,
És a világot bezáró kék éggel.
 
Ismeri az összes odvas fát,
Nem szégyelli használni a kapát,
Barátja mindenféle állatnak,
Növényeknek, na meg ősrégi tájaknak.
 
Fekhelye puha őszi levél ágy,
Az erdő adománya nagyon lágy,
A világos holdfény elaltatja,
Az éjjeli tücsökzenét hallgatja.
 
Hajnali madárdal az ébresztő,
Meleg simogató napsugár a kelesztő,
Kicsi patak vágja át az erdőt,
Édes vize színesíti meg a bendőt.
 
Bogyókon él s gyökereken,
Megbotránkozik az embereken,
Belül mindig örül és nevet.
A magány ily öröm lehet?
 
Az öreg remete nagyon bölcs,
Számára még létezik az erkölcs,
Lehetne ő az emberek példája,
Remélem értitek nem írok hiába!

2000
Ősi álom

Egy lélek távozik
Egy csillag felragyog
A test kárhozik
Amit a lélek itt hagyott
 
Fénye erős az égen
Éjszakákon át
Fenn a csillagréten
Tiéd a nagyvilág
 
Az öreg holdanya
Vigyáz már terád
Ő a hajnal ablaka
Lesz benne a vágy
 
Az égig érő fának
A legfentebb ágán
A hetedik világban
A szépséget látván
 
Földi maradványod
Csak egy kopjafa
Emlékezéseimben
A jóságok hada
 
Színtelen az élet
Sivár a létezés
Te már nem érzed
A kínt, a szenvedést
 
Fent élsz az égbolton
A lélektemetőben
Emlékedet tárolom
A tüzes véremben
 
Ha meghalok majd én is
Találkozunk az égen
Földön emlék, égen fény is
S nézünk le szépen.

2000
Rossz jövő felé haladunk

Az ember a legrosszabb lény
Benne a rontó gén
Nekünk csak ez jutott
Az emberiség megbukott.
 
Nekünk nem kell a tisztaság?
Az erkölcs és bátorság
Ez az eszme is romba dőlt,
Az emberiség neve eltörpült!
 
A majomtól származunk?
Magunkban is állatot látunk.
Vagy az Isten teremtett?
De rossz irányba fejlesztett!

2000
Rovásírás

Fekszik egy fa lenn a sírba,
Rovással van beleírva,
Magyar vitéz keze nyoma,
Le van vésve gondolata.
 
Ezer éves ősi emlék,
Vitéz rótta ez nagyon szép,
Fába vésve írogattak,
Ez járta az ősmagyarnak.
 
Így jegyezték le gondjukat,
Örömüket és bánatukat,
Így üzentek egymás között,
A rovásírás mindig örök.
 
Az tudja csak elolvasni,
Aki magyar kíván lenni,
Idegennek furcsa jelek,
Régi módra így felelek.
 
Honfoglaló nagy vezérek
Rovásírással beszélnek,
Így üzenték meg egymásnak,
Új magyar hazát találtak.
 
Én is magyar ember vagyok,
Mert a fába bele rovok,
Én is így üzenek néktek,
Az utókor magyar nemzedéknek.
 
Kevesen rónak már vele,
Bár a világ lenne tele,
Rovással és ily jelekkel,
Az ősi hazaszeretettel.
 
Ez a múltunk szép emléke,
Az őseinknek létezése,
Bizonyságot tesznek róla,
Ez is ide van már róva.
 
Írok bizony mélyre vések,
Így múlnak még az évek,
Ezer év után is látszik,
Ez az írás le nem ázik!

2000
Sírva vigad a magyar

Vér van bennem, vörös akár az ég
Hun büszkeségem nagyon bennem ég
Magyar földön van csak maradásom
Itt születtem, itt legyen a halálom!
Bakonyi utakat, erdőket ismerem mind.
Várom a jelet. Nannar majd int!
Hová tűnt el a büszkesége?
Az európai süllyesztőbe!!
Csillag fénye kérlek, ragyogj le ránk.
Ismét add vissza megcsonkított hazánk!
A turulmadár nincs már fenn az égben?
Nem mutatkozik a büszkeségben?
De mutassuk meg Európának ki az úr,
És most ne magyar maradjon alul!
Rázzuk le magunkról a láncot!
Töröljük el a cionista átkot!
Én ezt! A nép mást akar
Hiába! Sírva vigad a magyar!

2000
Távozz!

Nekem a toll
Neked a szó
Nekem a szép
Neked a jó
 
Nekem a lélek
Neked a pénz
Nekem az élet
Te ettől félsz.
 
Nekem az erő
Neked a magány
Mint csont és velő
Te vagy a vagány!
 
Nekem a fehér
Neked a szenny
Sok mindent elér
Hát fogd és menj!

2000
Töretlenül

Állj vigyázzba, ha a Himnuszt hallod!
Közben ne rezdüljön az arcod!
Add tudtára a nagyvilágnak,
A magyarok e dal hallatára felállnak!
A tiszteletedet nagyra értékelem,
Nemes szándékodat, pedig tisztelem!
Ne árnyékolja folt a hazád nevét,
Aki itt él, az téged megért!
Ezerévnyi múlt van mögöttünk,
Nagyon sok rendszert eltöröltünk!
Emlékezünk! Árpád atyánkra,
Az igazságos Mátyás királyra.
A negyvennyolcas szabadságharcra,
Az Aradi vértanúk tizenhárom arca.
Az első világháború kimenetele,
Új határ lett az ország széle.
Trianon, ami ezt a sorsot hozta,
Azóta lett nagy országunk csonka.
Második világháború és Don kanyar,
Ott veszett el sok hős magyar.
A háború után jött a nagy béke,
Ötvenhatos forradalom lett a vége.
A téren a halott emberek,
Asszonyok és gyerekek.
Ezért mondom! Tiszteld a múltad!
Ezek az emberek, mind érted haltak!
Elfeledni a régi dolgokat?
Újra boldognak látnia ráncos arcokat.
A múltat letagadni nem lehet!
A jövőt építeni csak veled!
A zászlót tűzd ki a legmagasabb hegyre!
A három szín így a legszebb egybe.
Piros, fehér, zöld. Lobogni akar!
Mondd el a világnak: Büszke még a Magyar!

2000
Új otthon

Túl vagyunk egy évezred korszakán
A régi felfogás megváltozott már.
Mivé lettünk azt még nem tudom
Bizonytalanná vált a holnapom.
 
Itt vár egy új világ, nem olyan, mint rég
Jaj te szegény ó magyar eljön már a vég
Itt születtem, itt az otthonom
Én ezt soha el nem hagyom.
 
Remélem, egyszer sikerül talán
Ismét feltámasztani megfáradt hazám
És végre büszkén mondhatom
A hunok igazságát oszthatom.
 
Énekelek új imát, újat hoz a szél
Akkor feltámad bennem, ami él.
Jön egy új világ, a régit itt hagyom
Az ősök földje lesz az otthonom.

2000
Varázsének

Varázsének töri át,
A holdfényes éjszakát.
Táltos dobol, hangja szól,
Regél nekünk ősmúltról.
 
Ébredj csillag, talpra hát!
Mondok érted új imát.
Hívlak téged holdanya,
Az éjszaka csillaga.
 
Kegyes naphoz is szólok,
Varázstáncot is járok,
A nap fia az ősi tűz,
Testvére a víz elűz.
 
Varázsének barangol,
Hegyen-völgyön vándorol.
Bejárja az erdőket,
A Bakonyi hegyeket!
 
Ébredj állat és növény,
Ébredj gazdag és szegény.
Hallja ezt az őz, a fürj,
És énekli, hogy sokat tűrj!
 
Indulunk hát, dől az ég,
Menekülj, mert itt a vég,
A nagy lárma zakatol,
Varázsének hangja szól!

2000
Véged

Nagyon sok idő kell még
Hogy az emberek megértsék
Nem ellenük vagyunk
A rendszer ellen lázadunk
Ami jár, azt elvesszük
Harcolunk vagy elveszünk
Nem kell a hamis isten
Vigyék vissza innen
Nagyon sok idő kell még
Lehet hogy ezer év
Annyi már rég elhűlt
Az egyház sokat gyengült
Elveszett a méltósága
Koszos lett tisztasága
A harangok másért szólnak
Nincs értelme a szónak
Ott senki sem téved
Egyház neked véged
Csak folyjék a véred
És te csak nézed
Hogy halsz meg
Úgy véged

2000
Világteremtés hun mondákból

Az égig érő fa tövében,
A földi világ fekszik éppen.
Tündérek és óriások laktak,
Együtt az emberekkel jól megvoltak.
 
Itt élt még az öreg Puszta,
Van két lánya s három fia.
Első fia: Szépmező Szárnya,
A középső: Széptüzek Lángja.
 
A harmadik fivér: Jószél Fúvása.
Ennek az embernek még két szép lánya:
Tengerbe Pillantó az idősebbik,
Délibáb volt a legkisebbik.
 
A felső világ tetejében,
Arany Atyácska élt békében
Temérdek lányával és fiával
S alatta földi világgal.
 
Lidérc ellene vétkezett,
Ezzel jó nagyot tévedett.
A hetvenhetedik mélységbe
Lökte le Atyácska mérgébe.
 
Az emberek bosszantója,
A torz sárkány: Kalamóna.
Büntetése neki nem elég,
Harcol ellene az emberiség.

2000
A fényes ég terjedelme

Útban vagyok a hetedik világ felé.
Lassan haladok, de evezek felfelé.
Száműztek innen földi helytartók.
Emberek nem istenek, csak ostoba uralkodók
Embernek vára a földön kőből áll
Isten országa, az égben nincs határ.

2001
A hadiistenhez

A földet már nem az Atlasz tartja.
A villámokat már nem Zeusz szórja.
De kell a háború, jöjjön a rész,
Hívlak hadiisten! Jelenj meg Aris!
Jelenléted okozzon járványt!
Haragod pusztítsa el az ártányt!
Hol te vagy, ott a háború az úr,
Egyformán esik el a hős és gyahúr!
Gerjed égtelen nagy haragra,
S ha kezünkhöz tiszta vér tapadna
Tiszteletünk jeléül adjuk
Az áldozatot számodra fenntartjuk
Fogd és vidd az áldozatokat
Csak segítsd megnyerni a háborúnkat!

2001
A hatodikak a sorban

Föld, föld, ami csak a hátán hordjon
Egymilliárd évig még életet adjon!
Nap, nap, ami csak küldjön meleget,
S így melegíti fel a hideg tereket.
Víz, víz, ami csak jöjjön a földből.
Hűsítsen mindent, folyjon a völgyből!
Tűz, tűz, ami csak égjen az égbe,
Az izzó parazsa szálljon az égbe!
Szél, szél, ami csak bejárja a teret,
A levegőt tereli, tiszteld a szelet!
Lény, lény, ami csak életet hozzon,
S az öt lételemre vigyázzon.

2001
A lélek útja

A mindenség új állomása az élet,
bizonyítanod kell tudod e a szépet,
Alkotni, építeni a világmindenséget,
Hogy érdemes éltetni az emberiséget,
Ez nem oly megszokott, amire gondolsz,
Emberi aggyal ilyet meg nem fontolsz,
Kézzel nem fogható dolog minta fa,
Se tárgy, se élő de világ ősi oltalma.
Szabadon száll, mint lélek a csillagokban,
Repül, lebeg, vándorol a kozmoszban,
Melynek nincs eleje se vége időben és térben,
De ott lapul vízben, napban és a szélben.
Elemi létfontosság, mint az élőlényekben,
Növényben, állatban, világmindenségben.
A mindenség új állomása egy új lét a halál.
Nem, lehet, elbújni minden lelket meg talál,
Szabadon szálló lélek börtöne a test,
Ezzel a lélek egy elhasználódott életet veszt,
Csillagok fiai a szabad lélek ősidőktől,
Halállal szabadulnak ki a bőrükből.
Az, ami fogva tartja őket egy piciny időre,
Az emberi újjászületéstől kapnak új erőre.

2001
A tél

Újból eljött a hideg téli szél,
Az erdő népe napról napra remél.
Idézi a tavaszt az énekes madárka
És nem száll színes lepke a virágra.
Fáradt fák szunnyadnak a télbe,
Béke honol a lázadó kék égbe.
Alszik már a fának koronája,
Megfagyott minden aranyága.
Csak a csend töri meg a hangot
Csak a hó takarja el a hantot.
Fehér a föld, fehér az ég is,
A mocskos föld tiszta mégis.
Éjjel sírnak a bokrok s a fák,
Nappal élvezik az enyhe nap sugarát.
A tél rettentő fegyvere a fagy
Egy csapásra pusztít, hatalma nagy
A tavak háta keménnyé válik tőle
Így a jég lesz a halak védőőre
Hótakaró lopja el a lábad nyomát
S ő takarja el az országút porát.

2001
Alszik a lányom…

Alszik a lányom az ölemben
Alszik és jó a kedve.
Szép az álma, csak ő látja
Alszik és nincs több vágya.
 
Nevet a lányom az álmában
Nem jó neki az ágyában
Az ölemben jó és meleg,
Mi lesz majd, ha felcsepered!
 
Álmában azt sóhajtozza,
Az ölemben jól van dolga.
Alszik a lányom az ölemben,
Kívánom, bár csak ne öregedne.
 
Olyan apró. A karomban.
Könnycsepp szalad az arcomra.
Alszik a lányom az ölemben,
Melegség van a szívemben.

2001
Az elveszett ember tragédiája

Eltűnnek az erdők, meghalnak!
Nincs helye az űzött szarvasnak.
Kipusztul minden és így végül,
Nem lesz állat, ami elrévül.
Se vad, se vadász, se élet,
Csak a kínt, csak a halált nézed!
Látod? Ott a jövőben a vég!
Nézz vissza! Kutass a múltban még!
 
Vajon hol vágtuk át a teret?
Segíts égi! Adj egy jelet.
Tudom rászolgáltunk a végre
De ki vagyunk éhezve a szépre.
Szivárvány táncot járok neked,
Csak nyújtsd nekem csodatevő kezed!
A paradicsomot is add nekünk!
Hogy mi mindent tönkretegyünk.
Mint a sáska, mindent ellepünk
És csak pusztítunk, nem építünk.
 
Állj meg már végre emberállat!
Ne temesd el a lelki várat!
Halld meg magadba a hangot,
Lásd meg a benned búvó arcot!
A bőröd alatt rejtőző szépség
Ő lesz a lelkedhez a térkép.
Ha minden megvan, térj a tényre
Emberiség, javulj már meg végre!
Mert a természetnek nyílt seb vagyunk
Mint a vér: kiömlünk, s megalvadunk!

2001
Belső vívódás

De mostoha ez az este,
És fájdalmas minden perce.
Mely csak óránként mutatkozik,
Örökkön-örökké jár, de unatkozik.
 
Gondolatok ostromolnak
Fájdalmakat így megtorolnak.
Olyan, mint szellem a palackban
Mint a képmutatás a szavakban.
 
Rabszolga a testem lelke
Hogy szenved az istenverte
Kerékbe törne, de erővel
Eltiporna e kerek földdel.
 
S akkor lennék csak mélyen
Félelmem eltéved e téren
S halva lenni e világon?
Azt a száz esztendőt kivárom!

2001
Csak hallgatok

Csak hallgatok, mereven nézem a falat,
De nem látok semmit, pedig mindent szabad.
Már tíz éve betört a demokrácia,
És gyötör a nemzetellenes demagógia.
 
Csak hallgatok, szótlanul tűröm a változást
Mozdulni kell! Átlépni a fáradást!
Nem jó ez az ösvény, amit kitapostak!
Ne fogadd el, amit neked megrajzoltak!
 
Csak hallgatok, s nézem a régi térképet!
Szomorúan látom, átszínezték a részeket!
Hazugságot terjeszt a történelem
Hazugságból neveltek! Hazug az életem?
 
Csak hallgatok, szemlélem az új kultúrát
Érzem a magyarellenesek jajszavát
Mást kell ültetni az ország székébe
Keményebb vezér kell a nép élére.
 
Csak hallgatok! Európa még mindig ver
De nemzeti szabadságom nem adom, az kell!
Védelmeztünk! Te most megtörsz oly mostohán.
Segítve kihasználtál, néztünk oly ostobán.
 
Nem hallgatok! Üvöltök négy égtáj felé
Nem halljátok? Direkt álltok fal elé?
Sírva nevet jóllakott arcotok
Torokból üvöltök és ti, mégis hallgattok!

2001
Csak mi emberek!

Szabadulni ebből a századból
menekülni az összes bánattól,
A XX. Századi bűntől,
születni a tisztítótűztől.
 
Szabadulni!
 
Mögöttem hagyni az új embert,
ki csak atombombát termelt.
Szabadulni a hatalomvágytól,
menekülni e csúf álomvilágból.
 
Szabadulni!

A fonnyadó jövőt eltaposni,
az ember lényét megmutatni?
Felelni fogunk minden bűnért,
Bűnhődni kell minden tettért!
 
Szabadulni!

A bűntudat el nem ereszt téged,
a lelkiismereted sírva nézed,
ami árad belőle az a fájdalom,
amit tesz, közel nem szánalom.
 
Szabadulni!

Szabadulni emberi bőrünktől.
Menekülni romboló génünktől,
méltó legyen az ember név
Mert vadon csak az állat szép!

2001
Csúf halál

Látomástól elvakulva
Téged is megnyugtat az urna
Sikoly, ami a mélyből tör fel
Soha  nem enged el!
 
Sötét oldal! Hideg a kamra,
És ez így van elfogadva,
Kiszáradt fából a koporsó
Felette szárad el a kóró.
 
Senki nincs, aki gondozza!
Egyedül nyugszik a dobozba
Hideg a föld és néha  nedves
Halál! Legalább te legyél kedves!
 
Reménytelen az újjá válás
Lassan jön el az égi áldás
Sorvad már a csont a mélyben
Sohasem lesz ennek vége.

2001
Egy belső vívódás

Bolyongok az ismeretlen térben,
Vándorolok a hűvös sötétben.
Nem lelem helyem nyugvását,
Izzítom lelkem vulkánját.
Szétfeszíti a gáz a zárt teret,
A túlnyomástól duzzadt eret.
Feszül még bennem a hangulat,
De elpattan a húr, jön a kábulat.
Néma csend töri meg a sivár zajt,
A hangtalan fájdalom hozza a bajt.
Tálcán teszi elém kitálalva,
S én védtelenül kiszolgáltatva.
Egy pillanatnyi merev kép áll elém,
Ez egy másodpercnyi büszke remény.
Ennek a tűrésnek nagy lesz az ára
Felszínre tör, és ömlik ki a láva.

2001
Élni kell!

Ne üss minket Európa!
Ne dönts bele a nyomorba!
Ezer évig téged védtünk
Most viszont békét kérünk.
 
Fogadj el ilyennek minket
Mert fájdalom fájdalmat szülhet
Inni, enni adtunk neked
Kézen fogva jártunk veled
 
Hát sokat bizonyítottunk
Rengeteg áldozatot hoztunk
Életképes nemzet vagyunk
Mindig álltuk szent szavunk.
 
De te mostohán bánsz velünk
Ugyanolyan kék az egünk
Mint a te fejed felett
Európa! Miért nem szeretsz?
 
Országok közötti remete
Ez mindennek a teteje!
Hát búcsúzz tőlünk szépen el!
Vigyázz! A Magyartól félni kell!

2001
Fluorisus fluoris

Vadvirágnak érzem az illatát,
Szeretem színes vigaszát.
Oly védtelen, mégsem magányos
Oly gyönyörű, színe látványos.
 
Lenyűgöz engem törékeny léte
Letaglóz méz ízű sós vére.
Lennék dolgos méh, rászáll, megpihen,
Aztán jó híred tovább viszem.
 
Te szivárványszínnek minden árnya,
Mostoha természet vadvirága
Ki az emberből űzi a rosszat
Csak nekünk használ az oldat.
 
Bár tüskéd szúr, mégsem fáj
Nélküled nem lenne színes e táj
Neked nem erényed a fölény
Szép vagy gyógyító színes növény. 

2001
Furcsa gondolat

A lapra egy kulcsot rajzoltam,
Ezt a kulcsot a kezembe gondoltam.
Nyitna kaput és törne gátat,
Így emelné magasra a bennem égő vágyat.
Mert e tárgy nyitja lenne a léleknek
Útmutatója a megtévedt embernek.
Megmutatná, merre kell menni,
A helyes úton vezekelni.
Testi börtönről lehull a lakat,
Hallgasd és nyisd ki önmagad.
Minden emberből csak a jó áradna
A rossz érzés elsápadna.
Te kulcs, miért nem vagy valóság?
Te élet, miért nem vagy igazság?
Szívemben így is sír a bánat,
Mert rossz lélek lakja a testi várat.
Te kulcs, miért nem vagy nálam?
Vajon miért zsibbad a hátam?
Már egy órája itt ülök,
Egy rajzolt kulcs felett és szédülök.

2001
Ha eljő az est

Szunnyad a fény
Ha eljön az éj
Leszállt a folt
S ébred a hold
 
Alszik a táj
Pihen és vár
Suttog a szél
Halkan zenél
 
Csillag vigyáz
Eget szitáz
Esti tudat
Utat mutat
 
Itt a sötét
Az árnyékos lét
Lombokon át
Holdfény lát
 
Harmatos rét
Hűvös levét
Áztatja el
A földiekkel
 
Az ember jár
Az álmok útján
A képzelet szép
Ez az álomkép
 
Nyugodt a föld
Így meg ne öld
Békés tere
Alvás helye
 
Ember pihen
Mást, mit tegyen
Fáradás száll
Az erőből már.
 
Hajnali nap
Ébresztőt ad
Kelesztő fény
Világ örvény
 
Dologra kél
Minden mi lény
élet tere
hogy dolgát tegye
 
nap útja fény
nyugovóra tér
ha eljő az éj
szunnyad a fény.

2001
Holocaust Cannibal

Aki az asztal mögött ül
Aki hamisat prédikál
Ő érzi magát remekül
A Holocaust Cannibal.
 
Szívja, szipolyozza a vért
Persze békét ordibál
Tőled soha nem kért
A Holocaust Cannibal.
 
Mert azt mondja neked jó
Eszik, iszik, zabál
Ravasz, mint a kígyó
A Holocaust Cannibal.
 
Téged is rémületben tart
A kultúrája bedarál
Veszett kutya meg mart
A Holocaust Cannibal.

2001
Hőség

A szikkasztó nap sugara szárít,
A borzasztó hőség szédít, kábít.
Láthatatlan csövön szívja az erőmet,
Egy izzó tű nyomja a velőmet.
Ez az izzasztó meleg, ami sápaszt
A fájdalmas hallgatás, ami fáraszt.
Erőre kapni nem tudok már
A gondolkodás is nagyon fáj.
Hasít bennem valami kényszer,
Vérem folyik. Ez a testi ékszer.
Sikító hang olyan, mint a csend,
Ez a káosz, de félig rend.
Merre találom azt a hűs helyet?
A megnyugtató kozmikus teret.
A csobogó víz hangja hiányzik,
Égett testemből a nedv kiválik.
Párolog minden, de ez a fájdalom.
Nem kímél a nap. Hol a szánalom?
Kérlek, segítsd túlélnem a szenvedést,
Ezt az eldurvult mérgedést.
Dübörög a csend, várom a véget.
A húség kemény, mindenkit méret.
Az élte dolgozata, mai felmér,
Osztályzat nincs, csak egy szelvény.
Az élet igazolása megjósol mindent,
Kérhetsz embert, kérhetsz istent!

2001
Keserű előrepillantás

Európa hadiösvényén járunk
Nyugtiak haragjától nem félünk
Ma már senkit nem bántunk,
Mert ezer éve megtértünk.
 
Mennyit ér az ember, ha nincs béke
Mit érhet a rang, ha nincs jövő
A romlásnak legyen most már vége
A bizonytalan jövő feltűnő.
 
Soha nem teljesülhet az álom?
Nagy fájdalom az embereknek
Csak a süllyedést látom,
És ha meghalok, akkor elfelednek.

2001
Kígyó

Belém mart a kígyó
Miért tette nem tudom
Nem biztos, hogy így jó
Várom a holnapom
 
Elszaladt az ereimben
Szanaszét a méreg
Megerősödtem a hitemben
De megviselt az élet
 
Mosolyog rám a vadállat
Öntelt gőggel néz
Tűröm én is a fájdalmat
Szorít már a prés
 
Gémberednek a végtagok
Lassul a szívverésem
Elszaladtak a szép napok
Zsibbad már a kéz
 
Szédülés és látászavar
Nem az éhség gyötör
Láz és a veríték eltakar
Bezárul a kör
 
Nincs mit tenni
Mosollyal megyek a halálba
Halni vagy lenni
Kígyó a halál kaszása

2001
Konok ember

Te bortól mámoros gondolat
Félelmet keltő arculat
Magánytól csendes fájdalom
Halállal megvető szánalom
 
Te erdőtől duzzadó szívverés
Vértől pirosló szenvedés
Arannyal megrakott gazdagság
Ármánnyal összefonódott konokság
 
Te csellel gáncsoló győzelem
Lépj már túl a szennyeden
Te nem barátságos ember
Itt állsz egy elvetélt béketervvel.

2001
Korlátozott szabadság

Menne a lelkem az égbe
Menne, de nem engedem.
Táncolna fenn a fénybe
A távoli végeken.
 
Szűk neki a testi börtön,
Szűk neki a világ.
Nem szeret itt a földön
Keresi a jó irányt.
 
Gondtalanul csak szállna,
Bolygók közötti űrben.
Mindent bőröstül felfalna,
Ez ám az örök éden.
 
Furcsa lény, ami bennem él,
Követeli tőlem a jót.
Furcsa, de mégis sokat ér,
Megadom a neki valót.

2001
Megfáradtan

Oltalmad legyen rajtam,
Szólni már nem bír ajkam.
Fohászkodtam már eleget,
Nem is tettem egyebet.
Fáradt fejem lehajtom,
Pihen tajtékos arcomon.
Kérges tenyerem erőtlen,
Megfáradt az erdőben.
Az erdő, mely munkát ad,
A test, ami elfáradt,
De hosszú alvás után újra,
A fáradt gyenge kéz durva.

2001
Múlt hagyó

Napfény, ami meleget szállít
Meleg, ami földet szárít
Föld, ami növénynek őre
Fű, fa, bokor, virág vagy tőke
 
Tőke, ami jó bort adjon
Jó bor, ami vigasztaljon
Vigasz, ami reményt adjon
Remény, ami el ne múljon
 
Nemzet, ami megmaradjon
Ország, ami gyarapodjon
Határ, ami visszaálljon
Népemért csak ezt kívánom
 
Tömeg, ami egyet akarjon
Lélek, ami erőt adjon
Erő, ami bátorságból
Elég már a gyalázásból
 
Rendszer, ami elmúlt vége
Törvény, ami őket védte
Nyakkendőben tolvaj horda
Szegény vállát a súly nyomta.

2001
Néma sikoly (Belső vívódás I.)

De mostoha ez az este
Fájdalmas minden perce
Mely óránként mutatkozik
Örökké jár, de unatkozik
 
Gondolatok ostromolnak
Fájdalmakat megtorolnak
Olyan, mint szellem a palackban
Mint képmutatás a szavakban.
 
Rabszolga a testem lelke
Szenved az istenverte
Kerékbe törne erővel
Eltiporna a kerek földdel.
 
Akkor lennék csak mélyen
Félelmem nincs e téren
S halva lenni e világon
De azt a száz évet kivárom!

2001
Pszichedélikus állapot

Tiszta tudatállapotból induló megtisztulás
Az érzékszerveink által jóváhagyott megmozdulás.
Agybizsergető szerekben megbújó idegen lények
Szerves együttéléshez segítséget tőlem kérnek.
 
 
Nem látod, mégis a bolygón közöttünk léteznek
Egy másik dimenzióban szebb világot képeznek.
Mindenkinek megvan a méltó helye, amit betölt
S van elég szolgája, akit előző életében megölt.
 
Emberi mércével vett szellemek birodalmában,
Foghatatlan lények a láthatatlanság oltalmában.
Ezer szempár figyel, s vár egy alkalmas pillanatra,
Hogy tudassa veled, gondolj néha irgalomra.
 
Ne bolygasd feleslegesen a ködbe burkolózó várat
Hidd el, a halál nem késik soha nem várat.
Zsibongóvá vált a lelkem, melyben áramlik az erő
Hiába vénülök, de nekem dolgozik a vén idő.

2001
Remény

Csordultig tele a pohár,
Nem tudom már hol a határ.
Örömtől és fájdalomtól kába,
Ez a már a szenvedés vára.
 
Elértem egy bizonyos pontot,
És torkon ragadtam a torkot.
Iszonyúan vetem bele magam
Az életbe. Halk a szavam.
 
Sehol egy sziget, ami az enyém.
Pihenni naphosszat, ez kemény.
Hiszem, egyszer a jobb jövőt!
A lendületes cserkészt, úttörőt.
 
Visszaeső lett bennem a bűn
Őrülten tűrtem, de nem remekül.
Sírni minek? Hisz nem segít!
Inni kell? Az elszenderít!
 
Hiszem azt, még lesz jobb élet!
Nem kapom vissza a rossz évet.
Nincs erő, amitől megijedek,
De van fájdalom, ettől meggebedek!

2001
Reménytelen elevenség

Harcolni kell! Az élet is ezt diktálja.
Ez a kényszer visz bele a pusztulásba.
Ilyen az élet, könyörtelen és mostoha!
A tét a léted, térj hát a sorsodra.
Kell ez a harc, tested-lelked éhezik rá
Ez a hadisarc, a fájdalomtól lettél jobbá.
Ő a fájdalom, ellenben a szenvedéssel
Mind rád hagyom, vértől mentes testi ékszert.
Világra jöttem, elevenen a napvilágra
Harcolnom kell egy életen át, de mindhiába!

2001
Romlandó

Minden jóság elbújik bennem.
Beteges kórság lett a testem.
Fekete és büdös, mint a kátrány,
Koszos, de őszinte ez nem hátrány.

2001
Szégyen nélkül

Hát nem teszem tönkre a fejem!
Hóhér azt le ne vágja!
Hiába van itt a helyem?
Sorsomat senki ne bánja.
 
Elbujdosok inkább a hegyekbe
S barlanglakó leszek
Én istenem ki az egekbe
Hozzád szólva imát teszek!
 
Imába foglalom nemzetem
Határon innen s túl
S fényét magasba emelem
Hol most elnyomás az úr
 
El kell tűrni minden gyalázatot?
Népemnek nincs irgalom?
Érezzük még a halálszagot?
S légy átkozott Trianon!
 
Hát ezért nem teszem tönkre
Fejem helye a nyakamon
Ha kell, megyek ellened ölre,
De légy átkozott Trianon!

2001
Tenni kell!

A felkelő nap sugara
Ébredezik már az új haza!
Jó reggelt! Magyarország!
Virradj! Itt az új világ!
Elmúl t a hideg éjszaka,
Elvonult a sötétség hada!
Ifjúság nyisd ki szemed!
A bátorság legyen veled!
Újra éled a remény,
Indulj! Ne légy szerény!
Itt az idő, cselekedni kell!
Alvó oroszlán ébredj fel!
Mert kell a hit és egy cél,
Így a nép még ezer évig él!

2001
Vihar

Mennyből jövő dörgő hangok
Villámtól fénylő égi arcok.
Esőtől ázik a réti nép,
Széltől fázik, s vadul tép!
 
Szürüben a nyárfák meghajolnak
A szélistenek mindent letarolnak.
Cikázó villám sújt a földre
Pusztít mindent, így csal tőrbe.
 
Az öreg tölgyfát derékba töri
Egy csapással végez vele, megöli.
Dermesztő látvány a vihar
A halott fa lelke mindent takar.
 
Ég a fa, ég már a világ
Megfullad minden élő virág
A föld az égtől verést kap
De végül úgyis kisüt a nap!

2001
Az áldozati bárány

Mikor a varázs kést emel az áldozatra
Akkor megjelennek a szellemek a halálszagra
A tanítványok földre borulnak félelmükben
Nem láttak még ehhez foghatót életükben.
 
A félhomályból előlép az erősjellem
Táncra inti a társait a vezérszellem
Kezdetét veszi a rituális szertartás
Látni rajtuk, hogy művészi ez a mozgás
 
Lesújt a kés és elmerül az áldozatban
A művészetet a bűnözés így váltogatja?
Oly meleg a test, oly friss a vér, de mozdulatlan
Senki nem fog tovább élni a bűntudatban?
 
Brutálisan hidegvérű ez a szekta
Megdöbbentő! Mint szép szemben a cerka
Lehajtott fővel s véres késsel áll a főpap
S egy újabb szűz áldozatra vár a holnap.

2002
Betyár Ima

Betyár világ ez a mai!
Csak a lopót becsüli?
Vagy csak én vagyok maradi?
Ki a zsiványt nem tűri!
 
Jobb kéz ad, bal meg elveszi
Így a szegény szegényebb.
S őt koldusnak nevezi?
Pedig lehet, hogy legényebb!
 
Hát beállok én betyárnak!
Ostor, s jó bor a vigaszom!
Hátat fordítok a világnak!
Mit rablok, szegényeknek adom.
 
Nagyobb rablók vannak nálam.
Legálisan szívja véred!
Törvényt írva lopja házad.
Így fojtja meg a lényed.
 
Szegénynek a becsülete!
Életénél is többet ér.
De mennyit ér az élete?
Csak egy szelet friss kenyér.
 
Akkor nem jobb a betyárnak?
Nem parancsol neki senki.
Hátat fordít a világnak.
De van neki mit enni.
 
Istennek tartozom számadással!
Senki más ember fiának.
Szívből jövő odaadással.
Istenem hallgasd meg imámat!

2002
Fájdalmas igazság

Hozzátok szólok! Magyar vértársaim!
Hogy halljátok bősz szavaim!
Mert minket orrunknál fogva vezetnek!
Gyűlölettől nyálzó szájjal nevetnek!
 
Minden cselt, s fortélyt felhasználnak!
Hogy e földet a porig alázzanak!
Közben úgy, hogy felhasználnak téged,
Alattomos szavakkal, de te nem érzed!
 
Neki nem szent a  nép és dicső múltja
Csak a hatalom, mely pénze kútja!
A pénz azt is tőled s tőlem lopta
De oly csavarva, hogy a törvény óvja!
 
Nem csoda, a fattyú hisz azt is ő írta
Privatizált mindent, amíg csak a bőre bírta.
Mosolyogva bámul rád, s azt kéri tőled,
Légy béketűrő, és áruld ki hazád, földed.
 
Mert nem az a rabló, ki pisztolyt lenget!
Hanem az, ki ősi földet szennyez
Lassan nekünk már nincs hova mennünk
Így több mocskolódást már nem tűrhetünk!
 
Ne is tűrj semmi gyalázatot magyar!
Mert szent hazád oda! Liberálist nem zavar!
Előbb csonkítanak, majd beolvasztanak
Az uniós gazdasággal elsorvasztanak!

2002
Hanyatló XX. század

Nem az a fontos kinek imádkozol,
Nem az a kérdés hogy hogyan áldozol,
A romlott új világban egy a lényeg,
Az ifjúságnak ragadjon a bélyeg,
Szer a tűben véredben árad szét,
Megjelennek a lebegő fekete lepkék,
Szintetikus anyag van benned,
Pénzedet erre költöd de nincs mit enned,
Ne engedd hogy befolyásoljanak irányítsanak,
Megvezessenek, befogjanak, beolvasszanak.
legyél istennek szelíd nyája báránya?
Buddha követője s elérkezik a Nirvana?
Allah szolgája a végtelen keleti uralkodó?
Jézus tanítvány az sem baj ha zsidó.
Milyen erő irányítja lepusztult életed?
Hamarosan utolér a szenvedő végzeted.
Meghalsz és elhantolnak végleg eltemetnek,
Nem marad semmi belőled az embereknek.

2002
Jó kívánság

Nem kell senkinek az üres lélek
A benne ébredő furcsa lények
S marják, tépik darabokra szét
Nekem a halálom, és neki a lét
 
A lét a tét az életben fontos
Működik az óramű pontos
Percről-percre rothadó hússá
Változik az élet halállá.

2002
Ne ítélj el!

Nem kell a megbocsájtás
Nem kell a bocsánat!
Nagy baj, amit teszek?
Ha szeretem a hazámat!
 
Nem kell!
 
Az is bűn, ha küzdök érte,
Akkor hát bűnös vagyok!
Kik milliárdot loptak tőle
Szemükbe nézni nem tudok!
 
Nem kell!
 
Fáj az igazság, ha eltalál,
Hisz letagadni már nem lehet
Gyógyszer erre csak a halál
Ki meglopja a nemzetet!
 
Nem kell!
 
Kemény szóval elítélem
És kimondom a neveket
Kiket egész életemben
Gyalázok és megvetek!
 
Nem kell!
 
Trianoni diktátumról!
Ez ám a békeszerződés
Határon innen, határon túl
Európai vérfertőzés!

2002
Rohanó vadság

Hittem én is szűz lélekkel
Minden embert a jó szándék vezérel.
De a tapasztalat mást mutatott
A sok öröm helyett bánatot adott
Szeretet mérge a vadösztön vezérel?
Ököllel üss, ne tenyérrel!
Ez a világ már csak ilyen
Ettől sorvad savanyú szívem
A rohanó világban mindenki vádol!
Minden ember csak zsákmányol?

2002
Sirató

Siratom el siratom,
Hazám büszkeségét,
Magyarországom beteg,
Érzi a végét.
 
Siratom el siratom,
A népem pusztulását,
De ne oszlassuk el,
Árpád vezér álmát.
 
Siratom el siratom,
pusztul romlik az élet,
ember maradok én,
ameddig csak élek.
 
Siratom el siratom,
Ősi nemzedékünk,
Fogjunk össze magyarok,
Különben végünk.
 
Siratom el siratom,
Hogyan romlik az ember,
Már az áldott nap sem,
Keleten kel fel?
 
Siratom el siratom,
Lovas múltunk vége,
Nem húzunk fel áldozatot,
Lóbőrt az égbe.
 
Segíts hát segíts nekem,
Magyarok nagy vezére,
No folyjon el,
Nemzetem vére!

2002
Veremben vérem

Veremben a becsület
Ver is engem eleget.
Egy veremben ülünk ketten
Bár a jövőt látnám szebben
 
Nincs se kéz, se kötél
Fejem felett se födél
Nincs hát társam, se barátom
Csak ellenségem! Ki nem állom.
 
Nem él nálam nagyobb árva
Szabadságnak rabszolgája
Földönfutóvá tettek
Kigúnyoltak, megvetettek.
 
Véremben a becsület
Véd is engem eleget
A mocskos kéz, ki bekoszol
Sároz újra mindenhol.
 
A lelkiismeretemben
A tisztaságot szeretem
Becsület a véremben
Tisztaság a lelkemben.

2002
A lét a tét

Most mit tegyek?
Reggeltől estig robotolok
Nehezen létezek!
Rabszolga nemzethez tartozok?
 
Kicsi a bér!
Kiszolgáltatva, láncra verve!
S nem sokat ér!
Megalázottan semmi kedve!
 
Hazug a világ!
A jólét folyik a médiából!
Húzod az igát!
Egy feudális égi mámor!
 
Most mit tegyek?
Megtörjek, vagy meghaljak?
Leszűkült terek.
Megmaradjak Magyarnak!

2003
Jövő, ami fullad

A Huszonegyedik századba lépek,
A jövő helyett a múltba érek.
Nem hallani az ember szavát
Csak a gépzaj hallatja magát.
 
Földből kinőtt Plaza várak
Árnyékkal takart régi kis házak.
Látszólagos ez a teremtett béke
Színfalak mögött harcolnak érte.
 
Érvelnek, de hamis beszéddel.
Le a harccal! Ide a pénzzel.
Burkoltan mind ezt hajtja
S még jobban a véredet szívja.
 
Gyönyörű kirakatok az utcán
Termék áradat áraszt el durván,
Nincs hol dolgozni, nincs mit enni,
Hát ki fog ez ellen tenni?
 
Megválasztottunk téged! Érzed?
Hol van ilyenkor a felelősséged?
Az álláspontunkat képviselni.
Az életünket jobbá tenni!
 
Elveszett benned a reményünk,
Napról-napra rosszabbul élünk!
Elemészt bennünket a kétség.
Örökös, mint a szegénység.
 
Hajléktalannak nincs már kedve
Vajon? Ki a védőszentje?
Hideg huzatos éjszakákon
Milyen lehet a földön az álom?
 
XXI. századba lépek
Jó helyett csak romlást érzek.
A legtöbb ember a társán átlép.
Csak harácsolni, nincs más szándék!

2003
Kellene

Kellene egy élet,
Ahol kapni szépet,
ahol a szeretet
Naponta megetet.
 
Kellene az érzés,
A Jóságtól békés,
Hol nincs árva ember,
Csak jóság tenger.
 
Kellene megbékélni,
Nyugodni és nem félni.
Isten szemébe nézni,
S tőle sohasem kérni! 

2003
Kérdezem

Kérdezem én! Miért szép az élet?
Ha bármit megteszel az életedet is félted!
Akkor is kérdezem én! Miből jön az álom?
A megfejthetetlen az irányadó  éjjel látó.

2003
Szemrehányás

Azok a Parlamentben döntenek sorsokról,
Mi csak megélünk, nem látunk a gondoktól.
Ők meg szabad életért küzdenek két lopás között
Mi megcsonkítva szenvedünk az isten háta mögött
 
Azok szájalnak bár már nem értik szavuk
Fennhangon bőgnek mint a marhák maguk
Ki ezt, ki azt vallja jónak szépnek helyesnek,
Hazudnak, lopnak, csalnak, nem fillért keresnek
 
Nemzetet kormányoznak! Tiszta kézzel?
De a szó már ragad, mint kenyér a mézzel
Hogy ki a példakép, ki az, aki ellenség
Eldönti minden jött-ment ki a nemzetség
 
Független Magyarország! Eldöntik sorsod,
Még függetlenebb légy! Nincs jobb dolgod?
Nem függni senkitől! Ez a hitemhez méltó
De kebledhez szorít, Unió te fojtó háló
 
Hát Antiszemita vagy fasiszta szavak ezek?
Nem! Nem úgy érzem! Inkább kutya legyek!
De nem ám más kutyája a láncon
Kik az Egyesült Nemzetek Európáját nyalják! Látod?
 
Inkább űzzetek, kergessetek, rúgjatok belém!
Vagy ha kell megveszek s úgy leszek kemény!
Én az igazságért üldözött ... úttörő
Kérdezem tőletek! Ki a fajgyűlölő?

2003
A megtisztulás utolér

Egyszer eljön az én napom én is, attól félek,
Elvisz, elragad magával a lélek.
A csillagvárába fogva tart engem,
A földfelszínéről eltörli a testem
 
Eltörli a testem, eltörli a testem,
 
A feledés homályába elmerülök,
Nem lesz létem, teljesen megszűnök.
Csak egy kopjafa marad utánam
Csak egy koporsó lesz a házam
 
Lesz a házam, lesz a házam
 
Testi börtönbe nem leszek zárva
De milliárd csillag között még is árva
Magányomban szívem néha örül
Mert nem mar már semmi belül.
 
Üres lettem, üres lettem.
 
Ha csillagokra nézel, gondolj reám
Ott lakom már én is, ez az új hazám
És ha hiányzom neked, ejts egypár könnyet
A fájdalmat elviselni így már könnyebb
 
Így már könnyebb, így már könnyebb

2004
Az én cionista gyűlöletem

Lesz baj a földön, ha nem láttok!
Betelepítenek közénk idegen sokaságot!
Elnyomnak, de szép csendben
Így folytatnak meg, arcuk sem rebben.
 
Idegenek sokasága lazítja fel
Nemzetünk szilárdságát, törik el.
Ébredni kell! A lágy szó nem elég,
Küzdeni! Harcolni kell, mert jön a vég!
 
Patkányforradalommal kezdődött el
Utána az országot, darabolták fel!
Majd vörös köd a Kárpátok felett
A világhódító mindent bekebelezett!
 
Közöttük lappanganak a Kun Bélák!
Szabad kőművesek és cionista szférák,
Kampós nagy orra alatt mosoly az arcán
Hóna alatt a korona, a markát tartván
 
Elvesz mindent a törvény nevében
Kárpótlást kér a holocaust hevében
Mert szegény sokat szenvedett nálunk!
Mi csak uszító szöveggel traktálunk?
 
Nekem nincs jogom nevén nevezni
Szégyelli a fajtáját? Vagy nem szereti?
Mert rám, ha azt mondják magyar
Büszkeség tölt el, s nem kapar.
 
Származásom nem szégyellem!
Én nyíltan a népemet éltetem!
Nem bújok holmi háború mögé!
Nem menekülök vágómarhák közé.
 
Ezeket a hősöket nem gyászoljátok?
Csak az idegent pátyolgatjátok!
Saját fajtánkat kell éltetni!
Méltó emléknappal hirdetni!
 
Hirdetni az igazságot és követelni!
Mindent vissza kell szerezni!
Aki nem így látja, az téved!
Kell a Magyar Igazság és Élet!

2004
Kapd föl a fejed!

Fejlődik a világ, a boltokban Kánaán
Számítógép, internet, minden lakásban talán
De nincs kenyerünk, nincs mit ennünk, nincs munkahelyünk,
Helyette van mobiltelefon, azzal majd integetünk.
 
A gond nem nyomja vállunkat, boldogok vagyunk,
Csatlakoztunk az EU-hoz, nem lehet rossz szavunk!
Beadtunk mindent a közösbe, semmit sem adnak,
Gazdag a mi hazánk, pénz nem kell a parasztnak.
 
Hát eladó ez a a föld, s a marha mi rajta van!
Vigyétek el szinte ingyen, odaadjam magam?
Igen! Mert hős kormányom ezt kívánja!
Kiszolgáló, rabszolga nemzet a vágya.
 
Bevallom őszintén, nincs olyan rossz sorunk!
A miliárdos multi cégnek, szinte ingyen dolgozunk!
Magyarnak lenni! Gondolkozni! Nem szabad!
Ne tüntess! Ne lázadj! Nehogy megüsd magad!
 
Jó neked a járom, amibe raktad a fejed!
Csak az igát húzod, hová tetted az eszed?
Naponta agymosáson esel át!
Nem tudsz élni, nincs már föld sem,
Oda a hazád!!!

2004
Élek, létezek

Az ember lent a lélek fent lebeg,
Baj van, ha a lélek beteg
Beteg, ha nincs irányító erő
Ez olyan, mint csonthoz a velő
Naptól a meleg fény, amit kapunk
Ettől élünk, virulunk és vagyunk!
Létezünk, mint más élőlény
Vagy nem ismert vad képződmény.

2005
Eredetem gyökere

Ősanyától kaptam életet,
Ő, aki adta, és mindent elvehet.
Bő vizű forrásból fakadó lét
Víz csobogásával áramlik szét.
Nimrud királyunk is ebből ered
Így született meg a nemzeted.
A tűz, ami összeköt az ősökkel minket,
Így éred el te is az igaz istent
Innannar, s Nannar atya köszönjük szépen
Hogy imámat hallgatod, legyen a vérem
 
Legyen a vérem, legyen a vérem a tiéd.

2005
Erős vár a testem

Erős vár a testem.
Benne lakik a lelkem.
A lelkem a templom,
s a hit a harangom.
 
Megkongatom néha,
hitem ne legyen néma
S így erősíti lelkem.
Amit magamba temettem.
 
Mert a várfalak között,
a magány beköltözött.
Nincs senki, kihez szólna,
Sem király, sem szolga.
 
Erős vár a testem.
Benne lakik a lelkem.
A lelkem a templom,
s a hit a harangom.

2005
Gyahúr

Az emberek sietve menetelnek
Gonoszak, mindent átlépnek, szemetelnek
Hanyatló világuk rothad és bűzlik
Aki nem tart velük, azt kiátkozzák és elűzik
Rossz ez a lét a földön életük megy kárba
Hiába imádkoztok a lélekerőtök gyáva.

2005
Isten nem bottal ver

Koncon marakodó kutyák vagytok
Emberi elveket eltapostok
Nem számít semmi, csak a saját érdek
Ha ellenük fordulsz, hát neked véged.
Nem baj ha szenvedsz, nem baj ha fáj
Ez így neked jó, ez így a muszáj
Milyen lehet lélek nélkül élni
Nincsenek barátok, s mindentől félni
Neked a pénz, ami éppen minden
Nekem az isten, ami neked nincsen
Hiába pénz, hiába hatalom
Ez jár neked, ez lesz a jutalom
Lelkedben magas jéghegyek állnak
A sivár hidegben napfényre várnak
Üvölt a lelked, a hidegtől kába
Üvölt bele a jeges világba
Fáj az üvöltés, senki sem hallja
Szenved a lelked, a hideg marja
Remélem én, fáj neked minden
Bízok benne, megbüntet az isten.

2005
Marcangoló fájdalom

Magányos órák,
Mélybe döntenek.
Sikító ódák,
Néha gyötörnek.
 
Zajtalan térben,
Elgondolkozom,
Szürkülő fényben,
Nem jó ez tudom.
 
Mi nyomja lelkem?
Mélyen ott mi ül?
Gyászoló testem,
A fagyban kihül.
 
De élni fáj most,
Nincs bajomra gyógy,
Szenvedni látod,
Lelkem vándorol.
 
Elmegyek messze,
Világom hagyom.
Boldogság merre?
Hol a holnapom?

2005
Megszállottság

Csillagos ég volt, bárányt áldoztam
Cikázó fény folt száll hát belém
Görcsös fájdalom taposott engem
Éreztem baj van, megszállt a fény.
 
Kilehelt testem erőre kapott
Istenek erejét éreztem, hej!
Vagy megszállt az ördög hatalmat adott
Vérszomjas lettem a harc az most kell.

2005
Méltóságteljesen

Lélekfacsart emberek
Szűkítik le a teret.
Fájdalmakból táplálkozva
Gonoszságot felhalmozva.
Arc nélküli fejek!
Simák, jellemtelenek
Az egyhangúság szinte fáj
De elviselni muszáj.
S így gyötör a lét
Vadul marcangol s tép
Torzult arccal görcsösen
Könnyezve de gőgösen
A gőg ami tart engem
Nem hajlik meg a gerincem
Mert már kell viselnem
Ezt a terhet cipelnem!

2005
Itt kell élni Várpalotán

Szél jár az utcákon
Rozsdás lakat a bányákon,
A drótpályán a csille már nem jár.
Kemény munka a föld alatt
Húsz éve, hogy megszakadt,
Emlékét szobrok őrzik már. 
 
Ez a múltad, ez a jövőd, ez a hely ahol élned kell,
A történelem poros asztalán.
Néha mostohán néha szigorúan elbánt veled,
De neked itt kell élned neked Várpalotán!
 
Csak arra kérlek istenem,
Hogy legyen meg a kenyerem,
Minden nap mit az asztalra tehetek.
Kemény munka a föld alatt
Húsz éve, hogy megszakadt,
Emlékét szobrok őrzik már. 

Ez a múltad, ez a jövőd, ez a hely ahol élned kell,
A történelem poros asztalán.
Néha mostohán néha szigorúan elbánt veled,
De neked itt kell élned neked Várpalotán!

Ez a múltad, ez a jövőd, ez a hely ahol élned kell,
A történelem poros asztalán.
Néha mostohán néha szigorúan elbánt veled,
De neked itt kell élned neked Várpalotán!

2006
Áldom

Áldom a napot mikor fénye ért engem!
Áldom az Istent hogy szívet adott nékem!
Áldom a sorsot, hogy szenvedést mért rám,
Vágyom a nem járt ösvényt, a boldog halált.
 
De addig is áldom életem vágyát,
Áldom hogy nekem adta az érzés lázát.
Áldom a könnyet mely szememből ered.
De a kútja a lelkem, s belűről nevet!
 
Mert ki kívül sír bentről tisztul igazán.
A lélek fájdalma a szenvedés talán.
Őrjítő hurok meg akar fojtani.
Feszülő kötelek kordában tartani.
 
Verjen az élet korbácsa, sújtson reám,
Ne hagyjon nyugodni életanyám,
Ha már a sírás és a marcangoló fájdalom,
Mint öröm de életem nem adom!
 
Nem adom magam könnyen, sokat ér a lelkem!
Amennyi a csillag az égen annyit ér a kertem.
Mert a test kertje a lélek, minden öröm egy virág!
Minden gaz egy fájdalom, de így kedves igazán!

2007
Asszony nyelvek

Asszony nyelvek körülöttem rosszat duruzsolnak,
Egye meg a fene őket békén, nem nyugodnak,
Acsarkodnak, kaparkodnak minden szíre-szóra,
Ha rossz nyelvük megállna végre béke, volna.
 
Nyugalmat és a békét az isten teremtette,
Ezt megtörő pletykájával körbe kerítette.
Hisz ez is hozzánk tartozik, mint földhöz a virág,
Asszonyok, ha nem lennének üres, lenne a világ!

2007
Hantolás

Ahogy a koporsón kopog a föld,
Dübörög a sír lassan testet ölt.
Megint kitéptek egy darabot belőlem,
Idő kell, hogy szívemet megtöltsem.
Hogy szeretet gyertyája fényt adjon,
A kaparó fájdalom eltakarodjon.
Ahogy telik a sírgödör földel,
Feszültség úgy oldódik, s nem tördel.

2007
A fénynek a fája

Májusi napsugár bennem vetett magot,
Az ereje csírázik, s onnan hajt nagyot.
Énemből is ered a fénynek a fája,
Aranyszínű tisztasága, ragyog a világra.
 
Melegségéből fakadó jó érzésem ontja,
Tisztaságból duzzadó szeretetet hozza.
Adni, adni szívemből csak úgy ajándékba.
Nektek nyitni, mutatni, lelkem martaléka.

2008
A nap én vagyok

Ha világ fényét látod én, vagyok
Minden este újra meghalok,
Testem őrzik éjjel csillagok.
 
Bennem a fény ragyog,
Az ura én vagyok.
 
Jön a sötétség engemet, eltemet
Fekete fátyol nyomja a testemet,
Ilyenkor sírok, néha szenvedek.
 
Keresem a lelkemet,
Izzó szerelmemet.
 
Jön a hajnal, és újra virradok
Fényemmel születésről hírt adok,
Melegében delelőben izzadok.
 
Égető fény vagyok,
Sötéttel harcolok.

2008
A szó mágusai

A szó mágusai szabadon hevernek,
Szavakat fúrnak, faragnak, tekernek.
Csűrik-csavarják értelmet, hazudnak
A régi jelentése néha megmaradnak.
 
Hova te tovatűnő ferde szerelem?
Túl akarsz járni csekély eszemen?
Eltévedtél a jogok útvesztőjében.
Újra éledsz a zsarnok teremtőjében!
 
De szónak mágusai oly arctalan léte,
Bele sodor a végtelen mindenségbe.
 Bizalmat, türelmet, jó szándékot kérnek,
Ma ezt, holnap azt ígérnek, de félnek!

2008
A világ kútja

Ha meg akarsz tisztulni,
A világ kútjában.
Nehéz oda lejutni
Leges leg aljára.
 
Jaj de magas a kútnak,
A kerek kávája,
Előbb lelked hajítsd be,
Úgy ugorj utána.
 
Hét mélységbe zuhanni,
Tisztulásnak útja,
Hétmélységbe boruló,
Feneketlen kútja.
 
Első víznél irigységet,
Lefejti rólad,
Másodiknál ármányságot,
Régen hortad.
 
Víznek harmadik mélyében,
Sírástól búcsúzol,
Negyedik mélyben hazugságot,
Vedlesz, s úgy úszol.
 
Ötödik vízben álnokság,
Lelkedből kiválik,
Hatodik mélységben szerelem,
Bolyong, s cikázik.
 
Kútnak alján kiválik belőled,
A maradó rossz,
Feneketlen alján tisztulsz,
Nincs benned gonosz!

2008
Deres reggel

Eljött az őszi szél falevelet hordja,
Napsugár kalapjában elballag a nyár.
Hidegnek fiait most magához hívja,
Dideregve vacogjon mindenütt e táj.
 
A langyos ölelés a földet ereszti,
Dér fagyos takaró telepedik reája.
Kökényes szemeit a hidegre mereszti,
Ziláló fagyban lehelészik szája. 

2008
Ébren álmodom

Életem ébren álmodom,
Szomjú vágyak úgy gyötörnek,
Felriadni minden hajnalon,
Érzések a fénybe löknek.
 
Száraz lelkem szívre szomjazik.
Hogy is oltanám az égő vágyát?
Tiszta életemtől elszakít,
Leromboltam énem belső gátját.
 
Vadul táncol bennem tűz lobog,
Pattogó parázs a szikra éget,
Forró füstje a torkomban forog,
Fojtogatva lopja létem!

2008
Fáklyaláng vagyok

Ebben az életben fáklyaláng vagyok,
Magamból csak füstöt hagyok,
Gomolygó fekete felhőm száll,
Kevereg-kavarog, tisztul már.
Magamban hordom tűznek fényét,
A vakító világ minden rémét,
Azt, amit megérteni nem lehet,
Elértheted de, téged nem szeret.
Szeretni? Vágyódni a láng után?
S ha az lennél elégetne tán!

2008
Fényben ébredjetek

Fényben ébredjetek,
Ébren álmodjatok!
Népünk múltjára,
Vigyázzatok!
 
Mindig összetartva,
Kéz a kézben fogva,
Őseink útjánál,
Maradjatok!
 
Vállunkat összevetve,
Haragunkat eltemetve,
Szívünkben békességgel,
Áldjatok!

2008
Gyermekévem szépségei

Gyermekkorom éveiben Öskün nevelődtem,
Amit kaptam ajándékba azzal fel is nőttem.
A meredek hegyek között sziklák odújában,
Futkároztam, csavarogtam, sokat bújócskáztam.
Árvalányhaj tengerében mindig megpihentem,
Bakonyi szél lágy szellője simogatott engem,
Hosszú völgynek derekánál vadkörtefa állott,
Meleg őszi napsütésben árnyéka meg áldott.
Játszottam én törököset a kerek templom hegyén,
S úgy éreztem, fent vagyok a világ tetején.
Jaj de sokat fociztunk mi a Balinkai* réten,
Sátort építettünk fából, minden nyáron, s télen.
Gyerekzajtól hangos erdő csak a fák hallották,
Kívánságunkat ők lesték, egymásnak suttogták.
Kölyök hadsereg vonult nyíllal, fapuskákkal
S indián harc kezdődött csatakiáltással.
Ha az éhség felbukkant s nagyokat kiáltott,
Szomjúsággal, békével ástuk a csatabárdot.
Bánta puszta tavaiban sűrűn megmártóztunk,
Hazafelé bodzapuskát, nádsípot faragtunk.
Így teltek a gyermekévek, gondtalan játékkal,
S néha napján visszatérnek reményt keltő vágyaikkal.

*Balinka: Tót eredetű szó jelentése mocsaras, sáros rét

2008
Ha szükség hozza

Ha szükség hozza tűzben, járok
Lángnyelvekkel harcba szállok,
Vizet, a földet magamba fogadom,
Úgy kiáltom minden a rokonom.
 
Ha szükség hozza életfa, leszek
Égbe tartok földből eredek,
Gyökeremmel törzsemet etetem,
Hét ágamat onnan ki nevelem.
 
Ha szükség hozza ösvénnyé, válok
Őseim útját rajtam járjátok,
Úgy menjetek tisztán az utakon
Ahogy te is járnál csak magadon.
 
Ha szükség hozza a halálban élek,
Onnan tanítom mi is az élet,
Átvágtatok a világnak kapuján,
Két világ közt lelem meg a hazám.

2008
Hagyjatok élni!

Széllel kelek és széllel fekszem,
Végtelen pusztán élem életem,
Városok terjednek erdők, tűnnek,
Őrjítő gonosz fájdalmat szülnek.
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Itt jár közöttünk a lélekfaló,
Nem lesz többé itt jurta lakó?
Elvesznek tőled, amit szeretsz
Családod, gyereked és földedet!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Kárpát medencének az ölében,
Itt élünk bölcs Árpád örökében,
Őseim hitét meg nem tagadom,
Szabadságom soha fel nem adom!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Őrtüzek fényét el ne oltsad!
Ránk hagyott kincseket szét ne osszad!
Teremtő Istent arra kérem,
Lelkedben őseim tüze égjen!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
 Őseim földjén hagyjatok élni!

2008
Halál csókja…

Halál csókja lehel engem,
Pusztulást hoz lélekben.
Szívem levét kifacsarja,
Érzéseimet elragadja.
 
Emlékeim zsákba raktam,
Elvermeltem, jól elástam.
Ha hiányzik kikaparom,
Szívem melegével tartom.
 
Halál csókja lehel engem,
Szabadságom elfelejtem.
Lelkem nyitom a jó szóra,
Szabadságomnak ajtója!

2008
Hét életem tisztulása

Hogyha volna hét életem,
Lefejteném koldus lelkem,
Mind a hétszer megtisztulna,
Isten elé úgy indulna.
 
Megtisztulna csillagokban,
Eget verő víg habokban,
Megtisztulna földnek mélyén,
Sötét verem szűk szentéjén.
 
Megtisztulna tengervízben,
Mélyen rejtező sziklaszirtben.
Megtisztulna izzó lávában,
Vörös folyó hegy gyomrában.
 
Megtisztulna emberekben,
Mértéktartó cselekedetekben,
Megtisztulna a kék égben,
A végtelenség szerelmében.
 
Megtisztulna önmagában,
Szeretetet rejtő világban,
S megtisztult tisztaságban,
Életet kapok anyám hasában.

2008
Hétvilági utazás

Útban vagyok, a hétvilág felé,
Úgy járulok, a csillagok elé,
Szarvas vagyok, csillagúton járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!
 
Lelkem lebeg, fényszárnyam ki bontom,
Árny emberek, bennem járnak folyton,
Sólyom vagyok, lélek útján járok,
Úgy szárnyalok, hogy gondolatban szállok!
 
Agancs koronám, a világ felett hordom,
A fény asztalán, napot, holdat tartom,
Szarvas vagyok, csillagúton járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!
 
Szárnyam feszül, új útra visz engem,
A föld elterül, szerelméből lettem,
Sólyom vagyok, lélek útján járok,
Úgy vágtatok, hogy gondolatban szállok!

2008
Igazi belsőm

Él bennem egy belső táj,
Hol béke honol,
Velőig hatol.
 
Kitárom a világkapumat,
Hol jóságos fény,
Árad szerte-szét.
 
Ott nincs könny se fájdalom,
Nincsen öröm
Nincsen fájdalom.

2008
Játék a számokkal

Ha már a szám szólásra termett,
S rajta keresztül tölti be a termet.
Akkor én azt számom tartom,
Hogy számottevő tudást adjon.
Mert nehogy számkivetett legyek,
Én nem akarom, hogy száműzzetek!
Ha ember számba se vesztek!
Számomra ti is örökre elvesztek.
E nélkül is számtalan a gondom,
Rengeteg bajjal kell elszámolnom.
Számos dolgot meg kell tennem,
Hogy számomra rend legyen bennem.
Szertelen számokkal játszani vágyom,
De osztani, szorozni kell a számtan.
Türelmed nem húzom, nehogy a számlámra írjad,
A fontos hogy magaddal elszámolni tudjad!

2008
Látomás

Elszakadtam a másvilágtól, mint gyümölcs a fától,
Megrekedtem vágyaimtól, dobom hangja távol,
Segítőket ott találtam, hol még nem is jártam,
Tétlenségből felélesztő látomást ott láttam,
Bolyongtam üres terekben, mint gondolat magában,
Fehér asszony ott jelent meg nekem fekete hajában,
Két kezét égre emelte úgy állt ott végtelen áldást,
Belemászott a lelkembe égette a dobbal való gyógyítást,
Tiszta fejjel, nyitott szívvel a nap felé állok,
Jöjjön fénye a lelkembe égi áldást onnan várok!

2008
Lélek búcsuztatása

Elment, elment egy lélek,
Itt hagyott mindent mi élet,
Itt hagyott mindent e földön,
De vár minket vár!

2008
Lelkem súlya kinek a gondja?

Rómeó vérzik ezer sebből,
Szürkül a világ az őrülettől,
Júlia szerelme az ördögé lett,
Eldobta magától a mérget.
 
Szeretetből születtünk pokolba,
Amit kaptunk az ördög, hozta,
Hiába megváltás a halálba,
Életünk veszik homályba.
 
Amíg mások szektába járnak,
Mi áldozunk a másvilágnak.
Eltűnt a béke szívünk párnája,
Elveszett a vastag bibliába.
 
Eretnek vagyok? Éppen ember.
Szavakból áradó tettekkel.
Artikulált hangon azt mondja,
Lelke szépsége a saját gondja!
 
Adjon csókot, akitől várod!
Keresd a szemében, meglátod.
A bűntudattól ne fuss nyomorba,
Így lesz mégis lelkedre gondja!
 
Kinek gondja lelkem súlya?
Ha nem érted próbáld meg újra!
Magadban ne a hitet keresd.
A kitartásodat feszegesd!
 
Végtelenség ágyában fekszem,
Újra születhetnék ezerszer!
Felébredni pokolból pokolba.
Lelkem súlya kinek a gondja?

2008
Magunkkal a világ megbékélhet

Ordító vadság költözött be a világ szívébe,
Oda, ahol rég a szeretet lakott a mélységbe.
Tábort vert a durva szavak végtelen igája.
Csak az átok hallatszik ki ez az ördög imája!
 
Pusztító vágy öleli fel az emberek lelkét.
A rombolni akarás lett a belső vendég.
Segíteni? Még magán sem akar senki!
Törődés magunkkal! Enni, inni csak ennyi!
 
Követeljük másoktól magunknak a tiszteletet!
Foggal-körömmel keressük a szeretetet.
De kiben van elrejtve e nemes világ szíve?
Bensőnkben kell keresnünk, kutatnunk a lelkünkbe.

Magunkban az utat ismernünk kellene be hunyt szemmel!
Az IsTen ösvényét járnunk igaz hű hittel!
Ez után kereshetjük a másban rejlő jót és szépet!
Ha magunkban, magunkkal a világ megbékélhet!

2008
Mai vallásbetegség

Félő emberek hitbe gyülekeznek,
A halál rózsájával ölelkeznek.
Egy jobb lét reménye kacérkodik,
Egy új kreált isten előbújik.
Sok ezer éves írást emlegetnek,
A mai nyelvvel, terelgetnek.
Régi értelmű új szavak jelentése,
Megmagyarázzák mi a világ jelenése.
S mindent értem tesznek, csak hogy megtérjek!
Imádkoznak, énekelnek, és zenélnek.
De engem nem fog át az ereje a dalnak!
Lelkemben ők csak kaparnak.
de belűről csak verik lelkem kapuját!
Dörömbölnek! Ne hagyd el a hazád!
Az őseidtől el ne szakadj!
Magadtól a gyökeret meg ne tagadd!
Élem úgy világom magamba burkolva,
Ősi énekeket zengve, dalolva!
De bocsánat én nem térek meg soha!
Nem adom lelkemet neked Jehova!
Nem én járok házról-házra!
Hogy legyetek mind isten báránya!
Nem én járok sorról-sorra,
Hogy perselyembe pénzt bedobja!
Az agyonhasznált szavak kikoptak,
Lötyögnek, zörögnek, kotyognak.
A szeretet jelentése eltévedt,
Csak azokat védi kik megtértek?
Ki már befizette az eklézsiát,
Annak nyitják ki a mennyország kapuját!
Hát az én adómtól éhezik sok száj?
Az én háborúmtól jön a halál?
Ha igazán azt vallod, amit hiszel,
Akkor mindent jóságból teszel!

2008
Mely ember lehetsz?

Lehetek ember,
Melyben szeretet ver.
Kegyes lehelet,
Emelte lelkemet.
 De bennetek,
Mely teremtett
Ember kel?
Kegyes?
Rendes?
Tettes?
Szerelmetes?
Keresek nektek,
Veretes kegyelmet.
Melyben egyetlen,
Szerepet kell,
Emelned.
Nem vegyes,
Eretnekes,
Egyetemes,
Szerves embert,
Kell tenned!

2008
Menetel a katona…

Menetel a katona egy, kettő,
Kezében füstölög a puskacső,
Lépést tarts! Három, négy!
Elöljáró jobbra nézz!
 
Menetel a katona egy, kettő,
Arca rideg, rettentő.
Figyelem és vigyázban állj!
Mozdulatlanul parancsra várj!
 
Menetel a katona egy, kettő,
Honvéd feküdj! Repülő!
Harchoz a földön nincs fedezék.
Lövészárok nincs menedék!
 
Menetel a katona egy, kettő,
Rohamra fel! Irány az erdő!
Szuronyt szegezz! Indulj már!
Elszántsággal úgy kiabálj!
 
Menetel a katona egy, kettő,
Szakaszt vezeti az őrvezető.
Balra nézz! Csodálkozz!
Szép mosolyoddal adakozz!
 
Menetel a katona egy, kettő,
Fegyverszemle a következő!
Géppisztoly olajba mosva,
Nem lepi meg soha a rozsda.
 
Menetel a katona egy, kettő,
Reggeli torna! Ébresztő!
Felső ágyasok ágyazás!
Utána jöhet a tisztálkodás!
 
Ballag a katona egy, kettő,
Már nem szalad, mert leszerelő.
Haja lobog a centit, vágja,
Leszerelés napját várja.
 
Kullog a katona egy, kettő,
Ja de messze van az ebédlő.
Nem jár konyhamunkára,
Nem vágja magát haptákba.
 
Obsitos katona egy, kettő,
Nincs már többé tisztelgő,
Zsebébe lapul a zsoldkönyve,
Szolgálatát letöltötte!

2008
Mondd meg nekem...

Mond meg nekem lelkiismeretem!
Miért pont istent keresem?
Mondd meg nekem lelkiismeretem!
Miért nem a rosszat szeretem?
Mondd meg nekem lelkiismeretem!
Miért jóság a kenyerem?
Mondd meg nekem lelkiismeretem!
Miért csak a jót tehetem?
Jóságot keresem!
Jóságot szeretem!
Jóságból kenyerem!
Csak a jóságot tehetem?

2008
Munkám haszon

Tétlenség kabátja rajtam,
Pedig dolgozni akartam.
Építeni a jövőm tornyát,
Munkásként nem rabszolgán!
Építeni építhetek.
Magas házakat emelhetek.
De abból nekem nem jut.
Remény belőlem fut.
 
 Mások házát emelem,
Ettől kérges a tenyerem!
Ettől görnyedek bénára.
Így öregszem meg sétálva?
Csak azért mert munkám haszon
Juthatna nekem is nem tagadom!
Mert az én erőm van benne.
Robotommal csurig telve!

2008
Napban nap vagyok

Napban nap vagyok
Fényemmel hódítok
Tüzem öröm másnak
Örök fénysuhanásnak.
 
Tetszetős létem
Érdemem kétlem,
Képes felem ég,
Jaj! De öröm még!

2008
Ne hidd el!

Ne hidd el, hogy egyedül semmit nem tehetsz!
Ne hidd el, hogy pénzeden mindent megvehetsz!
Takarhatod magadat, jobbá úgy sem válsz.
A Jó Isten szemében, mindig nyitva állsz!
A bűntudat én vagyok ki a jót, kutatja!
Ne hidd el, hogy lelkedet csak a pénz mozgatja!

2008
Nem kell senki szánalma!

Nem kell senki szánalma!
Tétlen emberek fájdalma!
Siránkozásuk éneke,
Ez tétlenségük fegyvere!

2008
Rénszarvas szán

Végtelen hóban,
Roppan, koppan,
Láncos botnak,
Hangja, marja.
 
Ködfelhőben,
Csörren, zörren,
Rénszarvas,
Kolompja, mondja.
 
Négy pata dobban,
Toppan, gyorsan,
Hajszol a vágta,
Lába, járja.
 
Hegyről a völgybe,
Tölgyerdőbe,
Siklik a szánkó,
Szálló, Ráró.

2008
Szenvedés

Üldöz a rendszer martaléka,
Én vagyok őseink tartaléka.
Bennem vetettek reményt s hitet,
Én vagyok az adós, aki majd fizet!
 
Nap, mint nap korbácsolnak, vernek,
Üldöznek, hajtanak, kergetnek,
Szarvas léptét már nem követjük,
Már önmagunkat sem szeretjük.
 
Csókol minket, ölel a honvágy,
Égő szerelemmel bújik, oly lágy.
Elfelejtettük az élet szépségét,
Földünk tiszta ékes értékét.
 
Hiába karol belém a rút halál
Felőlem, mulathat, ehet, ihat, zabál,
Fújódjon fel, ha olyan falánk,
Ne legyen se anyánk, se apánk!
 
Irgalmatlan erő tekereg körbe,
Mézes-mázas szavakkal csal tőrbe,
Maga a pokol kapuja tárul,
De addig az élet súlya rád hull! 

2008
Tágul a lét

Bennünk tágul a lét,
A végtelen tengerkék,
Az élet örvénye vár,
Nyughatatlan már.
 
Minden hangja keres,
Zajongása heves,
Lágy simogató,
Dallama hívogató.
 
Lépj a fények útján,
A tisztaságban úszván,
Sodródj a kék égben,
Tekeredj a szépségben.
 
Engedd magad közel,
Melegsége ölel,
Magunk fénye a tét,
Bennünk tágul a lét.

2008
Tiszta szeretet

Szálljon szerelem szárnyán,
Szívem úgy repes,
Vágtat az érzés fáján,
Szomjoltó csókja keres.
 
Pirosló arcomon csókja,
Karjai fojtogató,
Belőlem életét hozza,
Kanyargó ösvényfolyó.
 
Lelkemben a fény virága,
Szirmai napfényhozó,
Szívemben szeretet lángja,
Parázsból lángot dobó.

2008
Tündér mese

Világnak a szélén,
Gondolatom mélyén,
Ott ahol a madár sem jár
Ott van a csodavilág.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Sárkányoknak földjén.
Mesevilági örvény.
Varázserejű katonák.
Kacsalábon forgó paloták.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Tündérek kertjében,
Gyémántos erdejében,
Hétmérföldes csizmában,
Égi világot bejártam.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Boszorkányok tanyáján,
Óriásoknak vállán,
Bűvös erejű vad bikák,
Parazsat evő paripák.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Egyszer volt hol nem volt  az Óperenciás tengeren is túl az üveghegyen is túl, élt egy király. Ennek a királynak volt három leánya. Mindhárom lánya oly szép volt hogy a napra lehetett nézni de reájuk nem. Ennek a királynak az egyik szeme sírt a másik nevetett.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben! 

2008
Tündérek kertjében

Tündérek kertjében, szerelemnek fája,
A szív lüktetésétől borul be virágba.
 
Minden ágán van egy aranyalma,
Aki megkívánja, az leszakajtja.
 
Méz ízű almát, ha eszed, ha falod,
Az éden ízével magadat eladod.
 
S végül kiül az igazság a szemedre,
Aranyalma vitt bele a szerelembe.

2008
Úgy járom az utam...

Úgy járom az utam mint patak a folyását,
Hegyek között hömpölyögve sebes kanyargását,
Földanyámból eredtem tőle kaptam létet,
A testéből kifakadtam onnantól úgy élek,
Útra keltem tekeredtem könnyebb utat jártam,
Míg végül a hosszú folyásból magamra találtam.

2008
Újévi köszöntő

Legyen népednek nagy jurtája,
Kívánságát lesse száz szolgája!
Hátralévő életed békében teljen!
Évről-évre több kancád elljen!
Annyi kecskéd legyen, mint fűszál a réten,
Annyi juhod, mint csillag az égen!
Tömlődből a kumisz ki ne fogyjon,
Szerencséd az újévben el ne hagyjon!
Íjad vesszeje mindig célba találjon!
Dobjaink hangja jó reményt szolgáljon!
Egészséged tartson meg erőben,
Úgy szolgáljon a boldog újesztendőben!

2008
Újvilági élet

Rendszerváltók,
Élnek, félnek.
Gyönyörködnek munkájukban.
Kételkedve,
Látjuk, várjuk,
Az új világot otthonunkban.

Érdemleges,
Szóban mondja,
A hazugsággyár tv, rádió.
Előre gyártott,
Választ, áraszt,
Csak azt ordítja: minden eladó!

Aljas munka,
Hasít, vadít,
Rabszolgának adtad a lelked.
Robot közben,
Érzed a véred,
Le van lakva már a tested!

2008
Vallomás

Egy olyan világban élek,
Ahol ölnek a gépek.
Megnyomorított lelkek,
Örvendezve menetelnek.
Masíroznak az úton,
Apró pénzért nyomorékon.
 
Nyomorékon összetörve,
Kifacsarva, örvendezve!
 
Nem hagyom el a szívem,
Amiben lakik az isten.
Hiába fészkel a bánat,
Bennem vetett ágyat.
De pár napig él csak bennem,
A jóság erejével elkergettem!
 
Ebrudalva, kiutálom
A gyökerét megtalálom!
 
Egy olyan testben élek,
Ami elmúlik, mint az élet.
Hús vér valósága,
Itt marad e világba.
Visszaadjuk a földnek,
Az elmúlásnak, az öröknek!
 
Ennyi az élet elfelednek,
Könnyek között eltemetnek!

2008
Várvölgyben hosszú séta elgondolkodtató...

Várvölgyben hosszú séta elgondolkodtató,
Sáros keskeny ösvény cikázó s kanyargó.
Ékes napfényt szűri fáknak ága-boga,
S az erdőség közepén áll a Pusztapalota.
Hirdeti régi idők dicsőséges napjait,
Az idő rágja vaskos szikár kőfalait.
A múló emlék hogy el ne vesszen a kárba,
Üzenetet hordoz egy magányos márványtábla.
Latin betűkkel rótt sorok ó időbe visznek vissza,
Úgy hogy a kőfalak mesélnek az emlék tiszta.

2008
Végtelen erő

Tárom!
Szívemet tárom!
Jöjjön már a végtelen fény!
 
Szálljon!
Belőlem, szálljon!
Lelkem mélyéből az érzés tiéd!
 
Tépjen!
Szakítson, tépjen!
Őserő, ami él bennem az marjon!
 
Várjon!
Oda fent várjon!
Ősök szelleme hozzád szálljon!
 
Égjen!
A tűz csak úgy égjen!
Benne jár a végtelen erő!

2008
Vigasztaló

Vigaszodat a jó borban megtalálod,
Bánatodat elviszi messzire, meglátod.
Fájdalmadat elmondhatod, lelked kiöntheted,
Bánatodat borral torkodra öblítheted. 

2008
XX. századi járvány

Kerge birka kórba járva,
Nyakig vagyunk a járványba.
Őrületnek létrafokán,
Hasba rúgott a nagy magány.
Eget verő éhség járkál,
Sántikál a halál vállán.
Azt keresi árgus szemmel,
Könnyű zsákmány neki nem kell!
Inkább harcol elszántsággal,
Isten teremtett világgal.
 
 Kerge marha kórban állva,
Menetelünk a halálba.
Ne is csodálkozzunk rajta,
ha zombik élnek az agyadba.
Benned laknak véres szörnyek,
Szépen halkan és megölnek.
Kirágják a lelked lényét,
Elpusztítják minden létét.
Te teremtetted meg őket,
Neked véget vetned!!

2008
Zenében élek

Muzsikából ködmönöm,
Énekszóból a csizmám,
Zenében az ördögöm,
Magamtól nem tagadnám.
 
Táncolok! Táncolok!
Csillagokat lerúgok!
Táncolok! Táncolok!
Nappal, holddal szaladok!
 
A lelkemet etetem,
Felfalja a dalokat,
Ezt az érzést szeretem,
Ha belűről úgy hasogat!
 
Táncolok! Táncolok!
Csillagokat lerúgok!
Táncolok! Táncolok!
Nappal, holddal szaladok!
 
Zenétől úgy szárnyalok,
A végtelen hívogat,
Bizseregve vágtatok,
Gyorsan, mint a gondolat.
 
Táncolok! Táncolok!
Csillagokat lerúgok!
Táncolok! Táncolok!
Nappal, holddal szaladok! 

2008
A döntés

A döntés joga az enyém,
A súlya hasít belém,
Járom innen, járom onnan,
Az eszem jár fokozottan.
 
Nehezedik rám a nyomás,
Lezúz, megbabonáz.
Ha már döntenem kell
Akkor nem adom fel!

2009
Az idő kereke

Csak forog az idő kereke,
Eljár felettünk sietve,
De az elmúlás legyen szép,
Gyönyörű tiszta emlék!
 
Ne számold a perceket,
Az elrohanó éveket,
Benned lelked fája áll,
Az idő kereke ott nem jár!

2009
Belső vívódás II.

Magamban tartott álnok kígyó,
Kinek hangja szakító szó,
Mélyről feltörő elszánt dac!
 
Lelkem másik énje siratófal,
Ott tisztul le minden baj,
Ahol jó, s rossz csak zagyva!

2009
Elmélkedés II.

Hegyek mesélnek a régmúlt időkről,
Őseink múltjáról, a nem látott jövőről.
Nekem meredek sziklák regélnek,
A végtelen tájak halkan mesélnek.
S rajtuk keresztül üzenet az ősöktől.
 
Bölcs tanítást hallgatok a folyótól,
Csobolygó bölcsessége oly ámító,
Ahogy a hullámok énekét hallgatom,
Ahogy az örvénylő táncát járhatom,
Úgy szabadulok meg a lélekszomortól.

2009
Fájdalmam

Te láttál már fényt a fényben?
Hallottál hangot a hangban?
Akkor nem éltél még igazán,
Csak beburkolózva magadban.
 
Te éreztél már fájdalmat?
Gyötrő gyűlöletet de lüktetőt,
Ami hasad de bentről tép,
Olyan durván emésztőt.
 
Ez az ami hasogat szaggat,
Ettől fáj minden mozdulat,
Benne vagyok a csapdájában,
S nem jöhet jobb fordulat.

2009
Lélekszületés

Hogyha hív ez a szél,
Akkor indulnom kell,
Felébred a remény,
Az ősök lelkével.
 
Napatyám fénye vár,
Íze oly bódító,
Megszólít az atyám,
Mennyei hívogató.
 
Teljesül a remény,
Bölcsek szava hív,
Újra él az erény,
Szép a tiszta szív.
 
Földön túl, ami vár,
Az ég tisztulás,
Ne maradj, gyere már,
Ez az élet újulás.
 
Ragyogón születünk,
Ez az érzés, ami fáj,
Gondtalan lebegünk,
Reánk az élet vár. 

2009
Lelkem élete

Földön élek,
Lelkem szárnyal,
Bennem élő
 Tündér angyal.
Elvarázsol,
Szép világa,
Életfának,
Aranyága.
 
Porból lettem,
Tűzben égek,
Megszülettem,
Visszatérek,
Eső áztat,
Bűnöm mossa,
Kérdéseim
Szél hordozza.
 
Gondolatban,
Nem itt élek,
Hús-vér testben,
Szabad lélek,
Gonoszságom,
Messze űzzön,
Szeretetben,
Mindent gyűjtsön.

2009
Ma felkelek…

Ma felkelek, munkás leszek,
Pontos időre járok,
És csak munkát látok.
 
Ma felkelek, író leszek,
Könyvet írok, alkotok,
Szellememmel harcolok.
 
Ma felkelek, költő leszek,
Versek sorait ontom,
Rímet-rímmel szorzom.
 
Ma felkelek, apa leszek,
Gyerekeimmel játszom,
S növő életét látom.
 
Ma felkelek, férj is leszek,
Drága nejemre figyelek,
Érte mindent megteszek.
 
Ma felkelek, polgár leszek,
Törvényt majd tisztelem,
Életem jobbá teszem.
 
Ma felkelek, rabló leszek,
Éjjel lopni járok,
Mindig ébren hálok.
 
Ma felkelek, pandúr leszek,
Szép ruhába feszítek,
Mindenkit megfenyítek.
 
Ma felkelek, semmit nem teszek,
Csak lógok fekve eszek,
Hogy holnap munkás legyek.

2009
Modern rabszolga

Meg tanultál IsTen nélkül élni,
Besúgni, megalázkodva kérni!
Sírni a nyomorúságodon,
Élni a penészes otthonodon.
Magad tetted azzá, ami lett,
Ez mind, mind belőled teremt.
Az ami belűről él az te vagy,
Minden csak nem szabad.
Múlti gályában raboskodsz estig,
Aztán minden nap újra. Meddig?
Akkor jössz rá ha nincs mit enned.
Amiért robotoltál azt elvesztetted.

2009
Sámánná válás

Hét repedés a föld mélyéből,
Hét üreg nyílik a sötétségből,
Hétrétű barlang a világ szája,
Kétirányú folyót az élet járja.
 
Hét földön barangolva mászok,
Hét erdőn hét tisztást látok,
Tisztáson fagyott tavak hídja,
Zúzmarás, deres lelkemet hívja.
 
Oda ahol hét jurta állva vár,
Oda ahol születik élet és halál,
A méhlepényőrző szellem vigyáz,
Ott ahol nincs öröm és gyász.
 
Hét erdőn, hét tavakon túl,
Hét tisztáson hét nap az úr.
Kétirányú folyó az útja,
Északra, és Délre tart újra.
 
Egyik irányba halál vize,
Másik irányba az élet íze,
Onnan ahol fakad a vég,
Oda tart ahol nincs menedék.
 
Hömpölygő folyam, mint a láva,
Hét csónak visz a végtelen árnyba,
Végtelen árnyék udvara kör,
Ha fél a lelked hétszer rád tör.
 
Hét kavics kopogását hallom,
Hét gyökér lenyúlását tartom,
Lassan már a fejemhez ér,
Gyökérropogás nekem zenél.
 
Eggyé váltam a világ fájával,
Testem nedvét viszi magával,
Cikázik bennem hét denevér,
Testemet tépik de már nem fél.
 
Magamból darabolt üstbe tesznek,
Megforgatnak, kevergetnek,
A félelem bennem már nem él,
Fájdalom hasogat az ösztön így kér.
 
Addig főznek, míg össze nem állok,
Kevergetnek amíg nem látok,
Darabolt magam már összeáll,
Darabolt létem nem a halál.
 
Újjászülettem a föld gyomrába,
Erősebb lelkem az utakat vájja,
Oda ahol hét jurta még áll,
Oda ahol fakad élet és halál.
 
Útra kelek a folyással szembe,
Hét hosszú hídon át kell kelnem,
Hét ágú fa alatt bújva mászok,
Osonva kaparok, úgy szikrázok.
 
Hét rétből hét erdőbe lépek,
Hét nap alatt hét éhséget érzek,
Befagyott tavak hídját járom,
Éhező lelkem szomját vágyom.
 
Kétirányú forrása vár rám,
Üregből a hétfényt látván,
Hét szikla hasad fölöttem ketté,
Hét létra foka lelkem vezetné.

2009
Születés

Hangtalan árnyak suhannak át fejemen,
Éles kaszakéssel borotválnak mereven,
Nyúznak, zsigerelnek csontomat, kaparják,
Elégedettségem elveszik csak a semmi odaát.
Kongó üresség, dübörög hangosan a semmi,
S vízhangja kiált vissza, próbálj levegőt venni!
Lélegezz! Élni akarás legyen túl rajtad!
Ne háborogj! Az életet nem csak te akartad!

2009
Testi halálom

A múlti gulágot élve járom,
Túlélem őt hét határon.
Hiába nyúzza a lelkem,
Hiába tesz tönkre engem.
Szabadság vágyát ki akarja ölni,
Az egyenességet jól megtörni.
S aztán kiszívott testem nedvét,
Magába szívja a végtelen erejét.

2009
Világvége

Amikor a nyugati világ befagyasztja a világ szívét,
Az Arab ki elszántan hisz felreppenti a Jihad hírét!
Akkor kell csak igazán hinni, vagy elfutva félni, s élni!

2009
A hetedik élet…

Regős lettem hajrá, hóha!
Megszülettem varázsszóra.
Dobbal jöttem élve keltem,
hét anyától megszülettem!
 
Első anyám tűznek lángja,
második, a víznek árja,
harmadik a földnek mélye,
negyedik az égnek széle,
ötödik, az ember arca,
hatodik a szélnek harca,
az aki a vadak ura,
a hetedik az élet maga!
 
Megérkeztem e világra,
megszülettem a halálba,
halálnak az anyjától,
hét fekete arcától!
 
Első arca a bús magány,
második a lopós vagány,
harmadik a nők csábásza,
negyedik a gyilkos álma,
ötödik a rabló karja,
hatodik meg azt akarja,
az aki a gonoszság ura,
a halál a hetedik maga!

2010
A magány

Emberek között járok,
mégis remetévé válok,
magamra vagyok hagyva,
eldobva, betakarva!
 
Tömegben az ember,
magára és magányra lel,
s így lesz a vad vadabb,
a vég eljön hamarabb!
 
S végre a végre lelek!
Akkor sötét bolygót nyelek,
de azok akadnak torkomon,
 a halált magamban hordozom!
 
Hát így lennék én remete,
ha a világ fehér és én fekete,
de a színeket már meghódította,
és én vagyok a világ hódítója!

2010
Aranyos kúton jártam...

Aranyos kúton jártam,
nyárfái ölelkeznek,
múltat én ott megláttam,
lelkek hívnak szeretkeznek.

2010
Fájdalom ébredése

Zaklatott érzések tántorognak,
Bolyonganak, néha hazudoznak.
De talán nincs irántam érzelme,
ha van csak Isten kegyelme.
Bár az érzészivatar simogató lágy,
hasogat, éget, bizsereg a bő vágy.
 
Arrogáns választ kérve, várva
lelkem testembe temetett vára,
ott szónokol a lelkiismeret,
pont ott ahol az érzés eltemet.
Az urnámra majd az lesz írva,
„ez az ember fájdalmas kínja!”
 
A kínt ha magamba eltemetem
belűről mar, kapar elevenen,
s akkor lesz csak igazi rém,
ha ráncos arca gonosz és vén,
ő kísért majd zen-zugainkban,
üldöz hajléktalan álmainkban!

2010
Fény felhő

Fény felhők az égen,
karikáznak szépen,
masíroznak sorban,
az égre festett szóban.
 
Szélnek arca bontja,
felhőcsíkot sorba,
kisze-kusza térben,
hóban, fagyban szélben.
 
Fagy felhőben játszik,
a játék mind kilátszik.
Vidámság a színe,
nincs még rossz emléke.
 
Fény felhő a földön,
ének dalát költöm,
zeneszóval játszom,
Fénytáncát el járom!

2010
Ima

Világé a szívem,
zenéé a lelkem!
Ha létezik IsTen,
az lakjon én bennem!
 
Magány hangját hallom,
csendesen megszólít.
Életem meg vallom,
a bűnöm meg hódít!
 
Megbántam már bűnöm,
magam rabja vagyok!
lelkem messze űzöm,
tőle elszaladok!
 
A Jó IsTent kérem,
hallgasson szavamra,
életem nem félem,
ne hagyjon magamra!
 
Ha egyedül vagyok,
A Jó IsTent kérem,
Imámat mormolom,
Életem nem félem!

2010
Kérdések

Te láttál már fényt a fényben?
Hallottál hangot a hangban?
Akkor nem éltél még igazán,
csak beburkolózva magadban.
 
Te éreztél már fájdalmat?
Gyötrő gyűlöletet, de lüktetőt!
Ami hasad bentről tép,
olyan durván tüntetőt!
 
Simogattak jó érzések?
Hőn pásztáznak bőrödön,
Szívfacsaró öleléssel,
csak a lelkedhez kötöm.

2010
Titkot rejtő Bakony

Bakony erdő közepén,
ősidőkre jár,
fehér sziklák tetején,
gyógyerő meg vár!
 
Bakony erdő szelleme,
végtelenből jő,
Eltűnik a semmibe,
léte teremtő.
 
Fenyves, tölgyes erdőkben,
sziklák rejteznek,
magasodó hegy-völgyekben,
Ősöket rejtenek.

2010
Vár a munka

Vár a munka,
dolgozom!
Létem húzza,
hordozom!
 
Vár az élet,
létezem!
Adjon szépet!
Kérhetem!
 
Vár a jóság!
Mosolyog.
A forróság,
gomolyog.
 
Vár a tiszta,
 szeretet.
Édes szirma,
megetet.

2010
A Bakonyi hegy

A Bakonyi hegy
egy alvó jegesmedve,
a téli tájban.

(Haiku)

2011
A harc előtt

Várom a harcot, a kegyetlen csatát,
érzem a szele most rajtam fut át.
Síri a csend, s bennem alkonyul,
elhalkul minden mi él:
Csak a csend hull.
 
Itt állok némán a harcnak mezején,
őszinte hittel imádkozom én.
A vértem súly a földbe nyom engem,
vért ontani nem akarok:
De meg kell tennem!
 
S eljön a nap mikor sereg áll elém,
véremet akarják elvenni, mi enyém.
Túlerővel rontanak, rohannak reám,
Túl fogom e élni:
Segíts anyám!
 
De hiába kiáltok, hangom harapják,
átkozott hiénák bősz haramiák.
kezemet lábamat lánc szorítja el,
harcolni nem akarok:
De nem veszhetek el!
 
Az ösztöni erőmet magamra kapom,
ütök, vágok, rúgok létem nem hagyom.
Lelkemet becsukva harcolok ha kell,
Istenem mi lesz belőlem:
Állat vagy ember!
 
Erre a harcra rá kényszerítenek,
lelketlen ördöglények megfeszítenek.
Akkor is harcolok mert életem a tét,
Istenem segíts nekem:
Ne tépjenek szét!

2011
A kígyóevő én vagyok

S lőn a kígyó ki fejét kidugta,
a vörös iszapból jött a kínja,
ő maga is sáros büdös,
kedve rontó, sármos, nyűgös.
 
Mindenkit meg mar kit csak ér,
veszett vad küzd a hatalmáért,
sem átok, sem golyó nem fog rajta,
de nála akkor is nagyobb IsTen hatalma.
 
Abból él amiért más megdolgozott,
lelke vörös szakadt, foltozott!
Tekereg, csúszik, a lábatlan átok,
mindenhol rontást hoz rátok.
 
S lőn én itt vagyok a kígyóevő,
mérget ivó IsTen-i erő,
Igaz testem lázas a méregtől,
de megszabadítom a kígyót az édentől!

2011
Áldozat

Ha te gyógyítasz,
a lelked erejéből,
magad áldozod.

(Haiku)

2011
Az a kilenc...

Az a kilenc anyám, ki engem világra hozott,
az a kilenc apám ki értem megdolgozott,
az a kilenc hónap, amíg ember lettem,
az a kilenc fogam, amivel sokat ettem,
az a kilenc évem, mikor gyermek voltam,
az a kilenc mese, amibe benne voltam,
az a kilenc álom, ami kísért engem,
az a kilenc vén, akitől életet vettem.
az a kilenc ujjam mely miatt egy árva,
az a kilenc dalom szálljon szájról-szájra,
az a kilenc fiam, az a kilenc lányom,
mind az IsTen útján, éljen és, járjon,
Kilenc hónapig tartanék szeretőt,
kivel kilenc órán át szeretkezőt,
de kilencvenkilenc évem végén,
csak azaz egy, azaz egy maradjon békén!

2011
Az élet bölcsője...

Az élet bölcsője ringat,
halk éneke altat,
mély álomba zuhanok,
örvényében kutatok.
 
Az élet bölcsője nevel,
igaz, tiszta útra terel,
hosszú utam ajándék,
néha járva szállnék.
 
Az élet bölcsője fáraszt,
öregséggel eláraszt,
ráncokat ültet arcomra,
az éveket csak hozza, hozza.
 
Az élet bölcsője sirat,
könnyekkel könnyet itat,
magába temet, s véd,
ő a kezdet, s ő a vég.

2011
Az életem...

Az életem egy rongy halom,
emberek sírását hallgatom.
Hallgatom, hallgatom, szenvedésüket láthatom.
 
Az életem egy rongy halom,
pártok uszítását láthatom.
Láthatom, láthatom, hazugságukat kikapcsolom.
 
Az életem egy papírhalom,
hamis törvényüket olvasom.
Olvasom, olvasom, rideg sorokat a papíron.
 
Az életem ha megkapom,
úgy érzem, egy rongy halom.
Rongy halom, papírhalom, sorsomat el nem dobhatom!

2011
Az újraszületés öröksége

A születést nem választottuk,
mint ajándékot megkaptuk.
Csak tudjunk vele élni.
Örülni, lélegezni, remélni!

Az örök körforgásban járni.
Meghalni! Ébredni! Szállni,
s újra visszatérni.
E kényszerrel élni!

Folyton születni, és meghalni,
lelket ültetni, nevelni, aratni.
Az élet vizével itatni,
keserű könnyekkel siratni.

Örvénylő örök körforgásban,
létezni életben, halálban.
kényszerből világra jönni!
Félve sírva bömbölni.

A születést nem választottuk,
csak hogy, emberek maradjunk.
habár e forgás örök,
én kényszerből szökök.

2011
Bennem van

Bennem vagyon a világ,
a lét, az aranyág,
bennem múlik az élet,
s hozza magával a szépet.
 
Bennem múlik az idő,
a folyton megújuló erő,
s bennem éled az új,
a tiszta magánytól fúj.
 
Bennem ébred a vég,
a teremtő kezdeti ég,
s bennem múlik a halál,
a küszöb, mely újat talál.
 
Bennem kél a nap,
s a fénye, fényben arat,
s bennem éled az éjjel,
titkos, sejtelmes kéjjel.

2011
Eső

Esőcseppeket,
számolom, a lelkemben,
a végtelenség!

(Haiku)

2011
Igazán mélyen

Mindenki csak szívemből, s lelkemből visz el egy darabot,
De a bajban szépen sunyin magamra hagyatott,
Hiába is ontom szavam az igazságra nem hallja senki,
Vagy nem akarja meghallani, csak futni gyorsan elmenni.
Mire körültekintek magamból, azt vettem észre,
Lelkem sáros s elástak engem jó mélyre.
 
Ott lenn a hideg gödör alján, magamra hagyva,
Nincs segítségem, egyedül ülök ott magamba.
Nincs senki e kerek világon, ki megkérdezné tőlem:
Mi a baj kedves barátom? Adjak valamit belőlem?
Nem! Nincs ilyen ember, ki más segítségére kel fel,
Sem olyan ki magához szorítna, s úgy emel engem fel.
 
Hiába is várom, hogy, lélek emberek körül vegyenek,
Engem az örömtől szeressenek, öleljenek, teperjenek.
Addig csókoljanak, míg csak levegőt kapok,
De helyette megvető nézésükkel azt súgják: Büdös vagyok!
Ez az igazi csalódás, ami csontig-ízig hatol,
Szívembe markol, hosszú körme, vaskos keze a lator.

2011
Ima vízhez

Földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő,
jéghideg testével utat ha vág,
nem álja útját, sem szikla, sem gát.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet, frissítő íz,
kanyargós medreknek útját járod,
s végül a tenger lesz szép halálod.
 
Csobogó hangodat hallani jó,
simogatásod oly megnyugtató,
minden cseppednek ölelése lágy,
soha nem nyugszik meg benned a vágy.
 
Öröklét forrása ó tiszta víz,
újraszületésnek a hangja hív,
föld mélyéből a felhőbe száll,
víznek minden cseppje szabad madár.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet frissítő íz,
földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő!

2011
Lelkem fodrai

Álomból, ha felébredek,
 rögtön itt vagyok.
Gyógyítani lelkemet,
jöhetnek orvosok.
Kipakolhatják belőlem,
belső dolgaim.
Lapíthatják hegyeimet,
s lelkem fodrait.
 
Szívem hangja azt sugallja,
már nem itt lakom.
Érzésem-testem uralja,
látom holnapom.
Elhurcolták érzéseim,
 minden dallamát.
Könnyek között féltéseim,
örök zöld szavát.
 
Lehetnék hát türelemmel,
mint a jégvirág.
Pillanatnyi szeretettel,
napsütésen át.
Olvadok, és lankadnak,
a szívem dolgai.
Felszakadnak rojtozódnak,
lelkem fodrai.

2011
Lelkem ha sírna...

Lelkek ha sírna,
könnyek tocsogna,
fájdalom húzza,
szívemet szúrja,hegyes tű.
Hegyes tű, izzó tű.
 
Karmok megfognak,
szét marcangolnak,
húsomat tépik,
fájdalmam nézik, hidegvérrel.
Hidegvérrel, kevélységgel.
 
Testem a földbe,
a mély gödörbe,
hantokat szórva,
porból, a porba, temetnek.
Temetnek, elvermelnek.
 
Ott lenn a mélyben,
magányba élve,
sötétben járva,
lelkembe zárva, létezhetek.
Létezhetek, kereshettek.
 
Lelkem ha sírna,
elvinne sírba,
Üldözne téged,
Rettegve kéred, hagyj békén.
Hagyj békén, lelkemnek mélyén.

2011
Lennék

Lennék hideg ki futkosna a hátadon,
őrjítő érzés titkos vágyadon,
lennék gondolat, kit magadba tartasz,
vagy bűntudat, kit csak takargatsz.
 
Lennék vágyad, éhes lelkedben,
ki elönt és árad, zúgó testedben,
lennék jóság, az öröm testvére,
soha nem nyugvó, lázas szerelme.
 
Lennék álmatlan álom, ki csak zaklat,
lennék útjelzője, hangtalan  szavaknak,
lennék én a lélek, aki végtelen szabad,
lennék, én a gondtalan az akarat.
 
Lennék vágy, s sóhajomat adnám,
lennék üldöző, bömbölő oroszlán.
Én lennék a szavannák királya,
s ha tehetném lennék a világ vágya.
 
Lennék szerelem, ki tüzesen éget,
lelket, embert, fát, rétet,
s lennék szeretet, mely szívből árad,
ontanám magamból nektek a vágyat.
 
De lennék gyűlölet, igazi csontig ható,
bosszúálló, mindent felforgató.
Hogy utána lehessek, bűnbánat,
lennék ember ki magába marad.
 
Lennék én az élet forrása,
az örök élet folyton nyíló virága.
lennék születés, a teremtés fénye,
 így lennék az emberiség reménye.
 
De lehetnék a halál maga,
a megváltás enyhe fintora,
küszöb a kettő világ között,
mérleg lennék jó és rossz fölött.
 
Lennék a megváltás, háza,
a szeretni tudó lelkek vára,
S lennék a béke, kint, és bent,
lennék a nyugodt szent csend.

2011
Magam vagyok

Magam vagyok, szociális,
a szegényekkel szolidáris,
vörös sarlóval az utat vágom,
a csillagból szegfű lett barátom.
 
Magam vagyok, liberális,
tiszta szívvel kapitális,
az elvtársakat gyűlölöm, utálom,
de szociális lehet még barátom.
 
Magam vagyok, demokrata,
a nép keze és a hangja,
a kezemben a kalapáccsal ütök,
a hangomtól rögtön elszédülök.
 
Magam vagyok, ki jobbra állok,
munka helyett jelszavakat KIÁLTOK,
csak a múltba nézek s azt mondom: Haza!
Előre lépek mint az úttörőknek szava!
 
Magam vagyok, a vörös homály,
a szellememmel kísértek ugyan úgy tovább,
és ha rajtam kifogást találtok,
mindenkit feljelentek, és odébb állok.
 
Magam vagyok, proletáris,
a sarló kalapáccsal kapitális,
bár a csillagomnak fénye halványodik,
az itt maradt rendszerem nem hazudik.
 
Magam vagyok, én a munkás,
fegyverem a munka és a tudás,
szabad vagyok! Szavazhatok rátok!
Vetélt volna el inkább anyátok!

2011
Magamra hagyva

S magamra hagytak, csak szép szavakkal azt mondják, hát melletted vagyunk,
de érzem a hanglejtésből, mondhatod hinni neked nem, tudunk.
Így lettem e világ hontalan árvája, kit csak üldöz a balszerencse,
így adom oda szívem üres szelencéjét, néktek a kezetekbe.
Mert sírni nem való, férfiember arcán könny ne csorogjon végig,
Ki ezt látná, de nem érezné, csak szánalma hatolna vérig.
Most bezárom egy időre lelkem kapuit, de az is meglehet örökre,
a fájdalmammal együtt kell élni, szeretni, szenvedni, búsulni egy időre.
Nincs bennem szánalom, vagy bánat, csak félelem csak félsz,
senki nem tudja nem érti, ha lelked szomjazik, éhezik de te nem kérsz.
Őszinte e világgal, nem lehetsz soha, de soha, mert hamar át döfnek,
jellemtelen, arctalan lények, szívnak, húznak,taposnak, lökdösnek.
Pedig akár hiszed, akár nem, én is emberből vagyok,
Néha azért körülöttem is táncolnak ördögök, s angyalok.
Most éppen ördögök, járnak haláltusát felettem,
Önfeledt táncot járnak csontos, húsos testemen.
De ki zárnak magamból, saját csapdám fogja, vagyok, egy csontbörtönben,
Így élhetek magamban, halkan élve eltemetetten.
De egyszer ha, valaha is az élet rám talál, akkor feltámadok,
újra fogok születni! Halljátok? Ördögök! Halljátok angyalok!
Mert bőrömet nem adom olcsón, se drágán, csak az életem árán,
Mert a jó Isten csak ezért az árért vigyázhat én reám!
S ha majd egyszer sírba engedtek engemet, énekszó kíséretében,
Ott nektek megvallom bűnöm, úgy hogy lelkemből a ti lelketekbe érjen.
Akkor fogjátok, érezni igazán e fájdalmat, e szánalmat, ami most bennem él,
S ott fogjátok megérteni mi is az eredendő bűn, s mi a remény.
Mit jelenthet az ha valakit a porig aláznak, s hazudoznak róla,
Ez a hely a pokol, az ördög kénköves vára, s ők a földi helytartója.
De míg koporsómat elnyeli a földanya s saját méhébe zárja,
az idő alatt mesélem el nektek mi is valóban az élet vágya.
Miért is születhettünk ebbe a világba, hogy életünk véget érjen a búsuló halálba.
De nem, nem a halál búsul, csak a lelketek, csak a szeretet tört bennetek meg mára.
Igazából ha ismertek, akkor értitek meg újjá fogok születni, és te is ebbe a világba.
Új életet kezdhetünk, új világot láthatunk, de a lélek ugyanolyan árva marad.

2011
Magány a magányban

De ha az ember magára marad,
nincs más csak az akarat.
Nem kérdezik meg tőle,
vajon él e még a lelke őre.
 
Magányba szorulva, egyedül élni,
titokban szenvedni, és félni.
titokban sírni, halkan remélni,
csendesen meghalni, s tovább lépni.
 
De barát nélkül maradni,
olyan mint meder nélkül a folyó.
Fény nélkül a nap,
ékesen mosolygó, de nem ragyogó!

2011
Magányban

Hagyjatok engem magamra,
had éljek beburkolózva,
tüskék a  lelkembe szúrtak,
sziklái apróra zúztak.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Néha a világra nézek,
magamtól semmit sem kérek,
tőletek semmit nem várok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Magány a létemet fúrja,
lehet ez a lelkem útja,
zuhanok a végtelenből,
mint eső csepp a felhőből.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
hagyjatok engem magamra,
had éljek magamba,
láncolt lelkemmel szállok,
a fényességbe látok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.

2011
Magányos ébredés

Jéghideg szél veri az ágat,
téli hűvös hajnalon.
Éhség kaparja bennem a vágyat,
mégis magamba hajszolom.
 
Teremtő erőmet eldobva,
életért harcoló szavam.
Világ elöl magamba elbújva.
magányba temetem magam.
 
IsTentől, s magamtól távol,
a lelkem szigetén elhervadok,
verőfényes napsütésben fázom,
így köszöntenek engem a hajnalok.

2011
Megszülettem...

Földből született a testem,
levegőégből a lelkem,
tűzből jött a szerelmem,
vízből a fájdalmam a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből gyúrták a testem,
végtelen ég a lelkem,
égető tűz a szerelmem,
Forrásvíz a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
 életre keltem.
 
Ó a semmiből lettem,
a végtelen árnyékba mentem,
magamat félve kerestem,
érdes világba leltem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, emberré vágyok,
porból, porrá válok,
lelkem földnek fája,
a múlandóság magas háza,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Égből megszülettem,
szárnyas embere lettem,
végtelen a testem,
griffmadár a lelkem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Tűzben testem táncol,
a lángokkal harcol,
parázs lesz belőlem,
s elhamvad a testem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Vízből tiszta énem,
csobogó a létem,
hegyet, sziklát vájok,
lelkedre vigyázok,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, égből, tűzből,
vízből, jó IsTenből,
testből, és lélekből,
születni mindenből,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.

2011
Nagyhatalmak

Nagyhatalmak, kishatalmak,
sakkoznak, malmoznak,
dróton rángatott bábukkal,
rongybabákkal játszanak.
 
Életekről döntenek,
szórakoznak sorsokkal,
tollvonással gyilkolnak,
demokratikus szavakkal.

2011
Nem vagyok én e világnak más

Nem vagyok én e világnak más,
csak csörgedező patakfolyás,
abban a patakban is egy kő,
egy folyton mozgó, görgő.
Nem vagyok én e világnak más,
csak csörgedező patakfolyás,
az aki a sziklák között oson,
tűzön, vízen, jégen , és havon.
 
Kinek a fagy nem ellenség,
a folyton alakuló elevenség.
A nyárban a hűsítő álom,
a télben a rekedt csendet zárom,
az őszben a hulló falevél,
a tavaszban a nyíló remény.
Ficánkoló vize az áradásnak,
nem vagyok én más e világnak.

2011
Örök Kőbe vésve

Örök kőbe vésve,
a rég törvénye.
Tengri szavának,
emléke.
 
A szarvasnak népe,
örök kőbe vésve,
dicső harcosoknak,
emléke.
 
Örök fára írva,
kopjafába róva,
a régi magyarnak,
a neve.
 
Turul Nemzetsége,
Arany Atyánk fénye,
íjában, lovában,
az ereje.
 
Örök kőbe vésve,
a rég törvénye.
Tengri szavának,
emléke.

2011
Őszi levél

Sárguló levél,
a nap fényével ébred,
és azzal nyugszik.

(Haiku)

2011
Őszi napsugár

Őszi napsugár,
mint tű a lágy selyemben,
könnyen utat tör.

(Haiku)

2011
Politikus

Narancsból szegfűbe,
szegfűből narancsba,
az élet mindig változik,
őszből, télbe, tavaszba.
 
Jobbra állok, balra állok,
nem tudom hogy hol vagyok,
a középutat nem találom,
szélső úton haladok.
 
Szavazok, választok,
polgármester maradok,
tisztelet díjamért teszem,
imádjatok magyarok.
 
Innen is, onnan is,
egy picit a zsebembe,
az éhség ellen harcolok,
jóllakottan nevetve.
 
Kampányolok négyévente,
megígérem az eget,
elhozom a csillagokat,
és a vörös felleget.
 
Itt vagyok, ott vagyok,
frakcióba felbukok,
a mentelmi jogommal,
élhetek, és szavazok.
 
Pártkatona lett belőlem,
országos képviselő,
nem bírtam a szegfű szagát,
lettem narancskereskedő.
 
Utazok, felszólalok,
változtatni akarok,
érdekeket képviselek,
zsebemhez hű maradok.
 
Táncolok, boldog vagyok,
hogy értetek dolgozom,
válasszatok ismét engem,
lelkem pénzel, foltozom!

2011
Rossz nap

Haragban s gyűlöletben,
elmúló fagyos fergetegben,
s rögtönzött érzések vágyában,
így élek a sodrásban.
Eltaposva!
 
Nincs apály, és nincs dagály,
csak a szívemben váró muszáj,
de hamar születik újra,
a bennem élő kurva.
És élvez!
 
Az aki fillérért eladná,
a lelkem bemocskolná,
sárzuhatagba döngöl,
rajtam élvez, s körmöl.
Sikoltva!
 
Megerőszakolja érzéseim,
kitudakolja, féltéseim,
szajhának nézett engem,
egy sebet tépett bennem!
És vérzek!
 
S érzem hosszú nyelvét,
éles fogát, hideg körmét,
meleg szája ízét,
melle közt a szívét.
Dobogva!
 
Néha még hagyom magam,
húzza vágyam, húzza agyam.
Rátarti undor csépel,
szorító fojtó kézzel.
Görcsösen!
 
De nem baj ha néha fáj,
betegesen vágyom már,
a fájdalmat élvezem,
ez a lelki kényszerem.
Betegesen!
 
Mikor elég volt belőle,
a pusztítás belőlem kitörne,
s hatalmas energiák robbannak,
fekete lyukak tátongnak!
Bennem!
 
Elnyelnek mindent, elszívnak!
Tért, időt, dimenziót nyitnak,
fényt, sötétséget törnek,
lelkeket meggyötörnek.
Kínoznak!
 
Gyötört lelkek haragban,
tettekben, s szavakban,
a rögtönzött érzések vágyában,
születő élet sodrásában.
Haladunk!
 
Szívemben élő muszáj,
a szépség születik, mutál,
látványa nagyon durva,
s kibújik belőle a kurva!
Aki elad!

2011
Szél

A szél járása,
apró fuvallatokból,
viharrá ébred.

(Haiku)

2011
Testbeszéd

Testem beszél neked,
te észreveheted,
te kapod a jelet,
várja hogy magadévá tegyed.
 
Testem beszél veled,
tiszta érzelmeket,
jelet jellel észlel,
nem csak szóval érintő kézzel.
 
Testem beszél, üzen,
gesztussal szól szűzen,
gondolatokat rezget,
jeleket keresget.
 
Testem beszél, szólít,
ősi jelekkel bódít,
kiált, üzen, beszél,
jellel ad és jellel kér.
 
Testem beszél neked,
érzéssel küld jelet,
üzen, szólít, felkér,
jelet ad, de nem vár, csak kér.

2011
Újraszületés

Beleolvadni,
a nyári napsugárba,
lélekemelő!

(Haiku)

2011
Üldözött

Szemében ott van a hiéna,
ravasz tekintete üldöz néha.
Arca sunnyogó, mindig figyel,
keresi, várja mit vehet el!
 
Ugrásra készen prédára vár,
de ami hajtja nem a halál,
nem a zsákmány, ami neki kell,
csak a dicsőség, emeli fel.
 
Ó én üldözött zsákmány vagyok,
menekülök, vagy elfutok.
a nyúl lelkem reszketeg,
nem kellene félnem, de reszketek.
 
Gyere te hiéna farkas vagyok,
szemedbe nézek, és harcolok.
Karmomat, fogamat húsodba vájom,
reszketést a szemedbe látom.

2011
Álmomban nálad jártam...

Álmomban nálad jártam,
érzésed megtaláltam,
léted halkan hallgatom.

Láttalak éjsötétbe,
csillantál a holdfénybe,
lelkemmel el kell mondanom.

És akkor, melléd vágytam,
lényedre úgy kívántam,
Ölelésed íze elragad.

Lelkem a lelked rabja,
érzéssel elragadja,
az éjszaka mindent eltakar.

álmomban nálad jártam,
ölelésed úgy kívántam,
én a csókodra szomjazom.

Szemednek pillantása,
elvisz a világba,
ahol lelked tarthatod.

Álmomban nálad jártam,
álmomban megtaláltam,
forró csókodra vágyom.

Elvihetsz a végtelenbe,
repülni a kék egekbe,
álmomban nálad járom.

2012
Nyomokat hagytam...

Nyomokat hagytam a hóban,
nyomokat hagytam. Hol van?
Elmúlt mint az élet,
s lelkünk issza a létet.

Nyomokat hagytam a hóban.
Elfújta a szél. Hol van?
Nyomtalanul eltűntek,
létezésben megszűnnek.

Nyomokat hagytam a földön.
Eltűnnek ők is rögtön.
Az idő rágja, eszi,
mindet magához veszi.

Nyomokat hagytam a létben,
szellemben lélekben,
nyomaim hangok az űrben,
rendet tesznek a zűrben.

Nyomokat hagytam a vízben,
a felszínen és a mélyben,
de csak a hullámokat látod,
s csak az örömöket vágyod.

2012
Ha szíved adod...

Ha szíved adod másnak,
erősödj meg belűről,
az érzések csak szállnak,
jönnek, jönnek felűről.

Elvisznek szárnyas lények,
a világ tetejére,
megmutatnak minden szépet,
ahol a szerelem léte.

Ekkor adod a szíved másnak,
szívébe, és tenyerébe,
de ha ő nem vigyázhat,
a szíved dobja mélybe.

2013
Itt és most...

Zajok kívül, zajok belül,
a világ teljesen kergül.
Csak én állok, mint a fa,
úgy létezek, mint a ma.
Mert ma, ma van,
a holnap bizonytalan,
mert ma itt, és a most,
megélni csak ezt tudod.
Hiába a zajok, a repedt idő,
minden múlandó, s libegő.
De csak az itt van, a létezés,
az éber jelenlét, ez a megélés.
Hát lélegezz mélyeket tüdődből,
lépj ki a rohanó idődből,
menj át időn és téren,
mert a jelened a lelkeddel éled!

2013
Juhász

Jól van dolga a juhásznak,
feküdni, aludni, barangolni,
pásztora lenni egy halk nyájnak,
a természet lágy ölén kapaszkodni.

Reggel kihajtani a legelőre,
a dimbes-dombos az otthonos,
szeretettel menni a mezőre,
mindentől távol, de magasztos.

A juhásznak nem parancsol senki,
ő igazán a maga ura,
örömét a nyájban leli,
s neki fejet hajt az idő ura.

Csak a kolomp hangja kalapál,
meg a távolból a harang,
a juhok bégetése kiabál,
s a lelkükben a béke pang.

A juhász ki nyáját őrzi,
tekintete mindig rajtuk,
békés napjait így tölti,
az érzést a dombok között hagyjuk.

2013
Mint kidőlt fa...

Mint kidőlt fa, eldőlt a lelkem,
bár az élet lelődzik bennem,
megpihenni, a földön nyugodni,
csak a halk neszekben elbújni.
Az eget látom a tovatűnő felhőket,
a csicsergő madarak énekében tűnőket.
Az avar illata mely körbefog mindent,
egyszerre elmesél teremtést, és istent.
Ugye hallottad már az élet hangját?
A bennünk élő zakatoló moraját.
De mint kidőlt fa csendesülve fekszem,
mozdulatlan, kissé száraz a lelkem.
Most én is egy vagyok a teremtéssel,
halk finom zúzmarás lélegzéssel.

2013
Rád várva...

Mond hol jársz?
Mit csinálsz?
Alföldi,
szerelmem.

Hegyekben,
süt a nap.
Szerelmem,
hol alhat?

Hegyi ember,
csak rád vár,
szívemben,
szíved jár.

Szerelmem,
itt vagyok,
kedvesem,
magam vagyok.

Hajnali szél,
elviszi,
kedvesemnek,
üzeni.

Itt vagyok,
a hegyekben,
ragyogok,
szerelmesen.

Kezedet,
kezem fogja,
szívedet,
eloldozza.

Istenem,
imádkozom,
kedvesemet,
szólítom.

Hallja meg,
a szívével,
fogjon meg,
a kezével, s lelkével.

Lelkemnek,
virága,
szívemnek,
hajtása.

Lelkemnek,
virága,
virágozzál,
a világba.

Édesem,
ölellek,
szívemmel,
szeretlek.

Szívemmel,
szeretlek,
lelkemmel,
kereslek.

Kereslek,
mert elrévülsz,
a fájdalomtól,
elszédülsz.

2013
Szeretet

A szeretet mire való?
Csupán gonoszság faló?
Nem! Nem az a dolga.
Az áldást osztja, s szórja.
Kegyelemből! Kedvességből!
A világ minden érzéséből.
Ha kéred kapod,
ha kapod adod.
Mert adni jó csak úgy magadból,
látásból, ölelésből, szavakból.
A szeretet egy áldás,
végtelen meleg, s hálás.
A szeretet a szeretetből fakad,
hát add meg neki magad!

2013
A világ virágos bölcsőjében…

A világ virágos bölcsőjében,
ringatózik csendesen, szerényen.
Halk szuszogásban megmártózik,
a végtelen semmi ringatózik.

Ide, s oda mint hulló falevél,
hintázik, s lepereg, míg a földre ér.
A világ virágos bölcsőjében,
álomra szenderül az élet.

Tovatűnő délibábok jelennek,
rajzolódnak, felbukkannak, s eltűnnek.
A semmiből, a semmibe száll,
és a bölcsőtől, a temetőig jár.

Vajon ennyit ér csak az élet?
A színek, s az ének hozza a szépet?
El van rejtve mindenben vég,
de a vég a kezdet, és a lét.

A két szusszanás között élünk,
az első, és az utolsó lehelet a létünk.
A világ virágos bölcsőjében,
létezhetünk az IsTen-i teremtésben.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014
Kezem tollat ragad…

Kezem tollat ragad,
elmém verstől dagad,
tele gondolattal,
örömmel, bánattal.

Kezem tollat ragad,
a papíron szalad,
nyomokat hagyva,
szép szavakba.

Kezem tollat ragad,
a gondolat nem apad,
csak árad szerte-szét,
terül, mint virágos rét.

Kezem tollat ragad,
szellemem csak arat,
levágja létem gyümölcsét,
kifacsarja a levét.

Kezem tollat ragad,
árad a gondolat,
ha már bennem él,
ez az új költemény.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014
Küszöb

Túl az élet vizén,
halált rejtő ösvény,
megszülettél ember,
napfényével kelj fel.

Lelket kaptál és testet,
örömöt, s szerelmet.
Bánatot és sírást,
múlandó elmúlást.

Élet vize árad,
az hozza a vágyat,
öröklétre szólít,
a javaktól el bódít.

Őrizd emberséged,
a lelkedet védd meg,
lelkiismeretedben,
az őszinteségben.

Túl a halál vizén,
életet rejtő ösvény.
meghaltál már ember,
az élő lelkeddel.

2014. Fergeteg Hava. 30.
(január)

2014
Csak egy álom volt…

Csak egy álom volt az a béke,
csak egy álom volt,és már vége,
tiszta színek, illatok,
elillanhatok.

Csak egy álom volt ez a séta,
csak egy álom volt az is léha,
cipőnyomok,por,és homok,
elszaladhatok.

csak egy álom volt a repülés,
csak egy álom volt,és tévedés,
szárnyaimmal csapkodok,
le is zuhanhatok.

Csak egy álom volt ez az élet,
csak egy álom volt ez az ének,
hangomból elszáll a szó,
némán kimondható.

2015-04-21

2015
Ébredés

Mintha szívem énekelt volna,
bennem zajong a moraja.
egy álmot láttam az éjjel,
de a fény azt mondta : Kelj fel!
s ébredtem, szemem nyílik,
ebben az érdes világban izzik,
mint vörösen olvadó vas,
de hát ez a világ makacs.
Makacsul töri a lelkem,
recsegve ropogtatva bennem,
de vágyódik a szeretetre,
de a terhes ég engem enne.
Engem enne!

Elemészt rágja a húsom, létem,
pedig Te világ szépen kértem.
Szépen kértem tőled kímélj meg!
Te világ szeress engem meg!
Remélem látod bennem a virágot,
mezőkkel terített világot.
A világot melyben a boldogság,
lepkeszárnyon suhan át.
De csak rágja érzésim fátyolát,
csak rágja, s várnak odaát.
Várnak odaát!

Odaát hol tündérrózsák nyílnak,
a távolból a lelkek hívnak,
hallom gyermeteg éneklő hangjukat,
látom életteli öröm táncukat.
A zene hangja mint harmatos vízcsepp,
szitázik át a könnyekben, ez megérett.
Áldással teli könnyek hullnak,
hullnak a földre itatják a virágot újra,
s ettől születik a világ, a szűk világ,
és engem várnak odaát.
Várnak odaát!

2015.04.20.

2015
Megadtam magam…

Megadtam magam a mának,
nincs több hívó szó.
Megadtam hiába várnak,
lelkem nem eladó.
Megadtam magam az égnek,
húzzatok vigyetek el.
Megadtam és nem félek!
Könyörgöm akasszatok fel!
Megadtam magam az erőnek,
a világ már csak ilyen.
Megadtam magam a tőrnek,
szúrjon, vágjon! Igen!
Megadtam magam a halálnak,
odaát semmi sem fáj!
Megadtam hiába várnak!
Élet is csak halál!

2015-04-21

2015
Neked lettem…

Neked lettem,
Ahogy teremtem,
Gyakran járok,
Olykor szállok,
Néha félek,
Szépen élek,
Eme világban,
Ragyogóságban,
Emberségben,
Tiszta érzésben,
Lelked etetem,
Ez a szerelem,
Kiömlő érzés,
Kiáramló légzés,
Olyan bizsergő,
Zizegő lágy szellő
Mely bennem él,
A boldogság a cél,
A szívem neked rezeg,
Nagyon, nagyon szeret,
De nem elég a szó,
Isteni világhozó
!

2015
Olyan…

Olyan ritka a pillanat,
olyan de megmarad,
az a belső békekép,
az a nyughatatlan emberség,
mely úszik, s lebeg,
mely repül, s remeg,
és halkan susog,
néha némán szuszog.

olyan végtelen a bátorság,
olyan közel a távolság,
az a körkörös örvénylés,
a levegő nélküli lélegzés,
mely torkon ragad,
mely meglop, s szalad,
az árnyék utolér,
a fényben elér.

Olyan eszelős a háborgás,
olyan merengős a borzongás,
ami a lelket néha megrázza,
és önmagát elpusztítja,
mely béke lehet,
mely magadba temet,
és nem látszik a fény,
az alagút végén.

Olyan meghitt ez a pillanat,
olyan tiszta minden gondolat,
mert könnyű a lélegzet,
sima mint a képzelet,
mely tó mi nyugodt,
mely lélek mit, hozott,
az a könnyű tiszta szó,
ami léleknek mondható.

2015-04-21

2015
Mások zenéi

Hirdetések - programok

Itt olvashatja híreimet.

youtube

youtube

egyéni. egyedi. wahavidrupal