Dalok

Egy harcos siratása

Essen eső száraz földre
Hulljon könnycsepp a gödörbe.
Bátor harcos sírban fekszik,
Fegyverével harcolt eddig.
Nincs már lélek a testében,
Csillagok közt fent az égen,
Vándorol a szabad lélek,
Bolyong a nagy csillagréten.
Halál, halál, csúfos halál,
Lelket nem csatában talál,
Találod hát mély álmában,
Erős vitézt a sátrában.
Orvul ragadtad el innen,
Lecsaptál rá a sötétben,
Bosszút rajtad nem állhatunk,
Senki fiát nem bánthatunk.
Hát vigadjunk a sírod felett,
Nem feledjük el a neved,
Melléd helyezzük a kardod,
Fába rójuk be az arcod.
Másvilágon szükség lesz rá,
Lélek, lélek vigyázz reá.
Lehajtottad már a fejed,
Az egész világ téged temet.
Áldozatot mutatunk be,
Lelkét küldjük az egekbe.
A lovad bőrét melléd tesszük,
A húsát, pedig mind megesszük.
Emlékezünk tetteidre,
Vigyázunk a gyermekedre.

2000
Fény

Pusztákon áll az otthonunk,
nincs kápolnánk , nincs templomunk.
Ősi hitünk lelkünkben ég,
Táltosok hozzák el a fényt!
A fényt! A fényt! A fényt!

2000
Nomád

Lovak dobogása,
Ostor csattogása
 Juhok bégetése
Kecskék tejelése
Nomád élet,hej,hej
Pogány élet, hej,hej
Dolgozzatok, vígadjatok,
Ez kell!
 
Íjak felajzása,
Szablyák suhogása,
Hangos kurjantások,
Verik a világot,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Harcoljatok, csatázzatok,
Ez kell!
 
Arany ragyogása,
Kincsek csillogása,
Ládák gazdagsága,
A vitéz harcossága,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Csillogjatok, ragyogjatok,
Ez kell!
 
Lányok csacsogása,
Jurták tisztasága,
Szépséges nádszálak,
Pusztákon rád várnak,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Ölelgetlek, megforgatlak,
Ez kell!
 
Jurták városában,
A nagy őshazában,
A széles pusztaságban,
Őseink nyomában,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Tiszteljétek, tiszteljétek,
Ez kell!

Lovak áldozása,
Táltos táncolása,
Vezér vígadása,
Kumisznak varázsa,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Áldozzatok, áldozzatok,
Ez kell!
 
Táltos dobok hangja,
Nádsípoknak dalja,
Tűznek pattogása,
Ősök varázslása,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Forogjatok, táncoljatok,
Ez kell!
 
Kopjafának arca,
Halottaknak hangja,
Hősök temetése,
Sírok befedése,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Halgassatok, sirassatok,
Hej, hej,

2000
Rege

Hej !Hej ! Égi vándor
Messze jár az óhazától!
Hej! Hej! Szíve dobban
Hangját hallja ősi dobban.
Regős, táltos mindent tudó
Nemzettséget összefogó,
Láthatatlan hatalmas erő,
rónát erdőt átjáró szellő,
Bátor hite legyen vele,
Szóljon hozzá hát a rege,
Bátor szíve mindent takar,
Lehetsz Szkíta, Hun, vagy Magyar!!!!!

2000
Világtörés

Át a világ tüzén,
hej, hej, hej!
Menni úgy, mint a fény,
hej, hej, hej!
Napba nézni ne félj,
hej, hej, hej!
Bátor légy és kemény
hej, hej, hej!
 
Szél szárnyán csak szállj,
 hej, hej, hej!
Minél előbb ne várj,
 hej, hej, hej!
Igaz lelkeket tárj,
 hej, hej, hej!
Ében őstáncot járj.
 hej, hej, hej!
 
Tiszta kiáltásom,
 hej, hej, hej!
Őszinte varázsdalom,
 hej, hej, hej!
Szárnyalj a te utadon,
 hej, hej, hej!
Vágtass a csillagbolton.
 hej, hej, hej!
 
Hallják hát az istenek,
 hej, hej, hej!
Örömmel segítenek,
hej, hej, hej!
Igaznak tekintenek,
hej, hej, hej!
Vágyadhoz repítenek.
 hej, hej, hej!

2002
A világfa hét ága.

Világfa tövében,
a szarvasom hátán.
Parázsnak erejével,
menek a világfán.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Hét réteg rajtam az ing,
lábamon hét pár csizma,
sűrű tüskés ágai,
rólam leszakítja.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Első nagy ágánál,
óriások várnak,
második ágánál,
tündérek tanyáznak.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Harmadik világban,
szellemeknek vára.
negyedik ágánál,
Hősőknek jurtája.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
ötödik ágánál,
pásztor tüzek égnek,
javasok ülnek ott,
hősökről regélnek.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
hatodik világban,
nap a holdat váltja,
csillagok erejével,
ügyel a világra.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Világnak tetejében,
világnak világa,
a bölcs Arany Atyácska,
népünknek áldása.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!

2004
Út az új haza felé

Égen a sólyom büszkén száll,
Rohanó szarvas meg ne állj!
Új utat mutass új hazát,
Vezesd el Nimrud két fiát!
 
Szkítia földje hatalmas,
Széles csapást ver a szarvas,
Riadtan rohan menekül,
Míg új hazában elrévül!

2004
Ahol az én hazám

Hatalmas mezőkön szarvasok legelnek,
Égnek kék fényében sólymok hada száll,
Ott dúsak a legelők, s a fák az égig érnek,
Ott él az én népem s mindig haza vár.
 
Haza vár, haza vár, s mindig haza vár,
Haza vár, haza vár, a felhőkön át!
 
Végtelen pusztákon pásztortüzek égnek,
S ott élnek világnak közepében már,
Hol táltos dobok hangja gyógyító ének,
S ott él az én népem s mindi haza vár.
 
Haza vár, haza vár, s mindig haza vár,
Haza vár, haza vár, a felhőkön át!

2005
Búság űzője

Hej! Lefialt a jókedvem,
Búság, s kórság, távozzon!
Rossz tapasztalat elmenjen!
Jó kedvem el ne hagyjon!
Megköszönöm istenemnek,
Vidámságom s jókedvem,
Megköszönöm teremtőnek,
Az örömöt a szívemben.

2005
Dobom révítő ereje (révülés)

Szívvel, dobbal, lélekkel,
Eggyé válok a dallal!
Szellememmel, véremmel,
Rezdülök a hanggal!
Dobbanását, dallamát,
Hangommal vigyázom!
Erejét és ritmusát,
A táncommal járom!
 
Dobom hangja ereje,
Felrepít az égbe,
A földbőre remegve,
Táncot jár a szélbe,
Szarvas patadobbanás,
Eggyé lesz a dobbal,
Fénye a szellemvarázs,
Ragyogok világgal.

2005
Éjszakai tűzmámor

Napisten havában
Sötét éjszakában.

Hej regő hej! Hej regő hej!

A tűz mellett ültem,
Halkan énekültem.
 
Hej regő hej! Hej regő hej!
 
Lángoknak varázsa,
Lelked hívja táncba.
 
Hej regő hej! Hej regő hej!
 
Izzó parázs fénye,
Lelked megy az égbe.
 
Hej regő hej! Hej regő hej!
 
Múltat megidéző,
Világot nem félő.
 
Hej regő hej! Hej regő hej!
 
A jövőnek útja,
Múltat összefonja.
 
Hej regő hej! Hej regő hej!

2005
Eredet

Életfa ágáról fakad az én lelkem,
Szkítáknak családja, amibe születtem.
Én hazám ,én népem büszke sólyom útja,
Az én hitemnek a szeretet a kútja.
 
Nannar-nak áldása, népünket vigyázza,
nap kardal-hold pajzsal ügyel a világra.
Én hazám ,én népem büszke sólyom útja,
Az én hitemnek a szeretet a kútja.

2005
Harcba induló harcosok éneke!

Véremet adom a földemért!
Véremet adom szerelmemért!
Véremet adom a hazámért!
Véremet adom az ősökért!

Véremet adom gyermekemért!
Véremet adom nemzetemért!
Véremet adom a hazámért!
Véremet adom a világért!

2005
Hunok útja

Égig érő fának, legfentebb ágának,
Világnak tetejében.
Táltosdobok hangja ősi hitet valja,
Hunoknak örökében.
 
Népemnek áldása az egész világra
Ereje szét áradjon!
 
Gyere hátparipám itt van az én hazám,
Hogy ha együtt harcolunk!
Regölünk áldásról világ megváltásról,
Ősöknek nagy múltjáról.
 
Pusztáknak nagy hada rettegett harcosa,
Nyílzáport világra szórj!
 
Ember! Hol jársz!
Hamis utat látsz!
Gyere ha mersz!
Hunok útján! Hunok útján!

2005
Így legyen!!!

Szívd magadba, szarvas fürgeségét,
Szívd magadba, sólyom büszkeségét,
Szívd magadba, medve harcosságát,
Szívd magadba, farkas kitartását.
 
Így legyen, így legyen, jó harcos belőled!
 
Szívd magadba, forrásvíz tisztaságát,
Szívd magadba, ősi tűznek fényvarázsát,
Szívd magadba, földanyának őrző testét,
Szívd magadba, levegőnek végtelenjét,
 
Így legyen, így legyen, erős a hited!
 
Szívd magadba, a hegyeknek szikárságát,
Szívd magadba, a völgyeknek kanyargását,
Szívd magadba, magas fenyők minden zöldjét,
Szívd magadba, kárpátoknak minden tölgyét,
 
Így legyen, így legyen, nagy országod!

Szívd magadba, Erdélyország erdősségét,
Szívd magadba, Délvidéknek mezőségét,
Szívd magadba, bányáját a Felvidéknek,
Egyesüljön így a néped!!

2005
Lélekerő útja

Magas reptű sólyom az égen,
Magas reptű sólyom az égen,
 
Utat mutass, utat mutass!
 
Fürge léptű szarvas az égen,
Fürge léptű szarvas az égen,
 
Hazát keress, hazát keress!
 
Tiszta szívű pusztai harcos,
Tiszta szívű pusztai harcos,
 
Családod védd, családod védd!
 
Szittya vérű ősfejedelmem,
Szittya vérű ősfejedelmem,
 
Néped vezesd, néped vezesd!
 
Vérszerződést kötött népek,
Vérszerződést kötött népek,
 
Összefogtad a törzseket!
 
Új hazában, új törvény,
Új hazában, új törvény,
 
Hitedet féltsd, földedet féltsd!
 
Magas reptű sólyom az égen,
Magas reptű sólyom az égen,
 
Szálljon áldásod mi reánk!
 
Ősi áldás szálljon hát reánk,
Ősi áldás szálljon hát reánk,
 
Táltosoknak dobja dobban,
Ősi hitnek lelke ott van!!

2005
Lélektisztulás I.

Napba lőtt nyílvessző,
Oly egyenes az utam,
Megtévelyedett ember,
Jer utánam, ez az utam.
 
Ártó rossz szellemek,
Jó embert kerüljetek,
Föld alá süllyedjetek,
Ne ártsatok a lekünknek4
 
Levedlette lelkem a bűnt,
Rossz tapasztalat eltávozott,
Megszólalt égből a kürt,
Földi világból elhívott!
 
Menek már az égbe fel,
Szakadnak belőlem világok,
Lélektépők hagyjatok el!
Beteljesülni vágyok!

2005
Lelkem tisztulása

Tiszta fény,
utat nyit az egekbe,
tiszta fény,
hét ég kapun gyere be,
hét ég kapum kitárul,
jöttem földi világbul,
tiszta fény, tiszta fény.

Dob erő,
hosszú útra elkísér,
dob erő,
úgy vágtatunk, mint a szél,
dobom hangján mélyülök,
révüléssel, révülök,
dob erő, dob erő.

Ég szőttes,
csillag pora hull reám,
ég szőttes,
vágtass tátos paripám,
tátos erőm-szekerem,
húzza világot velem,
ég szőttes, ég szőttes.

Lelkembül,
a szeretet kitágul,
lelkembül,
fátylat bont és kitárul,
jó Ös ten segedelme,
a világ szeretete,
lelkembül, lelekembül.
 
Tiszta fény,
szemedben az ragyogjon,
tiszta fény,
őszinteség maradjon,
a világot megtartod,
*Ös ten erejét kapod,
tiszta fény, tiszta fény.

*teremtő Tengri (MÁ a magyarok Ös tene)

2005
Ős erő (dobok vajúdása)

Tűzben az ősöknek szelleme vár!
A tűznek a lángja táncot jár!
Tűzből az őserő jöjj hát elő!
Égiek táncával légy teremtő!
 
Hallom a hangot ami táncba hív!
Érzem az ereje elrévít!
Tűzből az őserő jöjj hát elő!
Égiek táncával légy teremtő!

2005
Ősi ének (tiszteletadás)

Életfa ágáról fakad az én lelkem,
Szkítáknak családja, amibe születtem.
 
Én hazám, én népem büszke sólyom útja!
Az én hitemnek szeretet a kútja!
 
NANNAR-nak áldása népünket vigyázza,
Nap-kardal, hold-pajzzsal ügyel a világra.
 
Én hazám, én népem büszke sólyom útja!
Az én hitemnek szeretet a kútja!

2005
Ősidéző

Jöjj el!
Hívlak téged!
Várunk!
Jöjjön fényed!
Hallod a hangom,
Az égből.
 
Érzem! Hozzád szól!
Érzem! Hozzád szól!
Érzem! Hozzád szól!
 
Jöjj el!
Hívlak téged!
Jöjj el!
Áldozunk néked!
Kérlek!
Segítsd meg őket!
Kérlek!
Áldd meg őket!
Adj erőt!
A vadászatra!
Adj erőt!
A holnapra!
Erősítsd!
Meg a hitemet!
Gyengítsd!
Ellenségemet!
 
Kérlek!
Hallgass meg engem!
Kérlek!
Hallgass meg engem!

2005
Őszi naphívogató

Őszi idő.
Köd teremtő.
Hűvös a táj.
Pirkad már.
Fárad az ősz.
Nap tör elő.
Fény sugarát.
Ködbe vág.
Tiszta az ég.
Fény legyen még.
Szürkül a táj.
Éjszaka vár.
Alkonyat jó.
Köd teremtő.

2005
Rege a múltról

Csillagos az égbolt,
Tábortüzek égnek,
Tábortűz fényénél
őseink regélnek.
 
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
 
Regölik a múltat,
Annak dicső tettét,
Hirdeti a népünk,
A múltnak vitézét.
 
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
 
Nimrud büszke népe,
Emelt fővel jártak,
A sólyom szemével,
Igazságot láttak.
 
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
 
Igazság látását,
Mi is megtaláltuk,
Szittya népünk útját,
Emelt fővel járjuk.
 
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
 
Utunk véget ért már,
Táltosok völgyében,
Megpihenünk végleg,
Az életfa tövében.
 
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!

2005
Regős ének, regős lélek, regős álma, regős vágya

Ha én tölgy lehetnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Felhők fölé felnőnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Elbujtatnám a napot,
Holdat meg a csillagot
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Ha fénylő nap lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Csak meleget ontanék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Árnyéknak véget vetnék,
Napvilágot vezetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Ha holdfivér lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Árnyákban fényt vezetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Holdvilágom sugara,
Fényutat meg mutatja,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Csillagmező lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Lelkeket elbújtatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
A világnak jurtája,
Szűrődő fényt mutatja,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Termékeny föld lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Erdőket fel nevelnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Fa kinőne testemből,
Víz fakadna lelkemből,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Éltető víz lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Szomjazókat itatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Bő forrásban, bő termés,
Bő termés az szerencsés,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Tűznek fénye lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ősöket én rejtenék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
A tűznek az ereje,
Ős lélekkel van tele,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Ha én szarvas lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Vadásznak utat mutatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ott hagynám az őshazát,
Hívnám Nimrud két fiát,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
 
Ha Turul madár lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Álomba meg jelennék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Fejedelmet jósolnék,
Legyen nagy a Nemzettség,
Hej regő regélök, hej regő regélök.

2005
Regős kívánság

Elgyüttünk, elgyüttünk,
Hunoknak maradvája.
Látást hoztunk
Szemetek világára.
 
Régi szokás szerint
Elgyüttünk regölni.
Sólyom népének
Jó áldást kívánni.

2005
Révülés

Szállj az égen, szállj!
A dobok hangján,
A parazsat evő
Táltosok varázsdalán.
 
Mondom szállj! Mondom szállj!
Mondom szállj! Mondom szállj!
 
Menj! Neki a kék égnek!
Az égi tiszta fénynek!
Ott ember megidéznek!
Hol tűzzel, vérrel élnek!
 
Mondom szállj! Mondom szállj!
Mondom szállj! Mondom szállj!

2005
Saját imánk

Adjon Tengri áldást s békét,
Tartsa meg fényében Nimrud népét,
Munkánkból bő termés fakadjon,
Áldott Magyar föld megmaradjon!

2005
Teremtő hívogató

Szállj le az égből,
Az égi kékségből.
 
Jöjj elő, jöjj elő,
Égi teremtő!
 
Adj nekem jelet,
Adj, hogy értselek!
 
Jöjj elő, jöjj elő,
Égi teremtő!
 
Küld el áldásod,
Jó kívánságod!
 
Elér már, elér már,
A lelkünk az égnek száll!

2005
Tűznek varázsa

Gyertek ide magyarjaim,
A tűz köré üljetek le,
Révüljünk el méltósággal,
Emlékezzünk őseinkre!
 
Hald a tűznek pattogását,
Elvisz minket dicső múltba,
Lángnyelveknek ragyogása,
A régi fényét hozza vissza!
 
Útra kelünk éjszakában,
Holdvilágnak fénye ragyog,
Hosszú csillagúton járva,
Népem nélkül semmi vagyok!
 
Csillagút porából látom,
Pásztortűznek erős fényét,
Hosszú utat én nem bánom,
Őseink várnak az út végén!
 
Pásztortűznél üldögélnek,
Bölcs öregek tanácskoznak,
Világnak-világán élnek,
Én népemről tanakodnak.
 
Idősebbet megszólítom.
Mi hír járja bátyám- uram?
Szól az öreg szelíd hangon.
Isten hozott édes fiam!
 
Az hír járja édes fiam,
Fogyóban van már a magyar,
Nehéz kő nyomja szívem,
Haza viszem a hírt hamar.
 
Csillagúton hazafelé,
Ránézek én a világra,
Holdvilágnak fénye mellett,
Csillagporral világítva.
 
Fényes az ég országútja,
Hazafele viszi lelkem,
Csillagösvényem mutatja,
Merre menyek meneteljek.
 
Haza ért a testem foglya,
Tűznek hallom pattogását,
Magyarokat összefogja,
Tiszteld tűznek a varázsát! 

2005
Üldözni lehet, de megtörni soha! (Koppány emlékére)

Koppány vezért én szolgálom,
egy életem, egy halálom,
négyeljetek fel nem bánom,
ősi hitetet így szolgálom!

Hitvány keresztet hoztátok,
idegennel vigyáztátok,
építettek templomokat,
üldöztetek tátosokat!

Nem törtök meg engem soha,
hiába húztok karóba,
feszítsetek fel keresztre,
hitet öntök lelketekbe!

Nem bűn tátos dobot verni,
sólyommadarat reptetni,
szarvas hátán lovagolni,
világfáján feljebb mászni!

Koppány vezért én szolgálom,
egy életem, egy halálom,
négyeljetek fel nem bánom,
ősi hitetet így szolgálom!

2005
Út az új hazába

Égen a sólyom büszkén száll.
Rohanó szarvas meg ne állj!
Új utat mutass új hazát,
vezesd Nimrud két fiát!
 
Szkítia földje hatalmas,
széles csapást ver a szarvas.
Riadtan rohan menekül,
míg új hazában elrévül!

2005
Utazás az éjben

A holdfény színében,
A hetedik világban,
Csillagom jelenj meg,
Fényáradatban!    Jöjj! Jöjj!
 
Mutasd az utad,
Belső tájak felé,
Nyisd ki kapudat,
Hogy áradjon a fény! A fény! A fény!
 
Szállni könnyedén,
Felhők varázsán,
A világ peremén,
Az álom szárnyán! Még! Még!
 
Jöjj elő őserő,
Hazafelé vezess,
Fogd a kezem,
El ne ereszd! Hej! Hej!

2005
Világnak rendje

Ahogy a nap araszol az égen,
Ahogy a folyó folyik a medrében,
Ahogy az őszt felváltja a tél,
Ahogy az esőt szárítja a szél!
 
Mindennek megvan a helyes útja!
Csak az igaz Tengri, aki ezt tudja!
 
Ahogy a tavasz az új reményt hozza,
Ahogy a nyár a bőséget nyújtja,
Ahogy a méhből az új élet fakad,
Ahogy a halál mindent elragad!
 
Mindennek megvan a helyes útja!
Csak az igaz Tengri, aki ezt tudja!

2005
AGA

AGA UD, AGA NABU
AGA ZALAG, AGA ASU
 
DAGAL MUAN, DAGAL MUAN
 
ALDU ESA, ALDU SURA
ALDU DE, ALDU TALT
 
DAGAL MUAN, DAGAL MUAN

Sumér nyelvű dalom

2006
Ezer év nyoma

Hej! Ezer év után,
Tátos dob előkerül,
Hallgasd meg az imám,
Lelkem tűznek örül.
Igaz istennek éneklem,
Dalomat az éjszakában,
Tiszta szívvel én megteszem,
Révülök a tűzoltárban.
 
Szabadíts meg engem papok börtönéből,
Szabadíts meg engem kereszt üldözéstől,
Világnak oltárán áldozat én lettem,
Tiszta szívvel állom, amit cselekedtem,
Szabadíts meg engem világ haragjától,
Vállalom mit tettem ezen a világon!
 
Dobom hangja száll a tűzzel,
Dobom hangja messze űzz el!
Világfa tetején élek.
Ősi dallam, ősi ének,
Újra pendül ősi lanton,
Regős ének hangját hallom,
Tűzzel-vassal űzött népek,
Ég világban tisztán élnek.
 
Szabadíts meg engem papok börtönéből,
Szabadíts meg engem kereszt üldözéstől,
Világnak oltárán áldozat én lettem,
Tiszta szívvel állom, amit cselekedtem,
Szabadíts meg engem világ haragjától,
Vállalom mit tettem ezen a világon!

2006
Felkelő nap köszöntése (naphívogató)

Eljött végre, itt a fénye,
Éjszakából, jöjj fényzápor,
Égnek éke, világ fénye,
Jöjj, jelenj meg, KÖSZÖNTELEK!
 
Fénylő tested, vér meleged,
Ég korongja, fényed ontja,
Árny világból, fényben táncolj,
Járjad újra, világ útja.

2006
Fohász (1)

Sólyommadár fenn az ágon, fenn az ágon, fenn az ágon.
Éles szeme a világon, a világon, a világon.
A szigorú tekintete vigyázzon a nemzetemre!
 
Heja, heja, heja hó
 
Világfának minden ága, minden ága, minden ága.
Tetejében Arany Atyácska, Arany Atyácska, Arany Atyácska.
Népünknek legfőbb áldása, jó fényt vetít a világra!
 
Heja, heja, heja hó

Lenn a földi rónaságon, rónaságon, rónaságon.
Jurták közepében látom, ott bent látom, ott bent látom.
Közepében tűznek helye, hol az ősöknek van lelke.
 
Heja, heja, heja hó

Égieket arra kérem, arra kérem, arra kérem.
Tartsa életben a népem, az én népem, az én népem.
Rójjuk ezer évig fába, mi a népünk boldogsága!
 
Heja, heja, heja hó
 
Én istenem jóság veled, jóság veled, jóság veled.
Áldott legyen a te neved, a te neved, a te neved.
Neked adom tiszta lelkem, áldozatot meg kell tennem! 

2006
Hadak útjára lépek

Csillagút porában
Fürösztöttem lelkem,
Holdnak tiszta fénye
Szárított meg engem.
 
Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.
Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.
 
Elszakadok a földtől,
Itt hagyom világot,
Szabadulok emléktől,
Hadak útján járok.
 
Mindig csak feljebb-feljebb,
Egyre sűrűbbek az ágak,
Harmatos csillag réten,
Menek a világfának.
Mindig csak feljebb-feljebb,
Egyre sűrűbbek az ágak,
Harmatos csillag réten,
Menek a világfának.
 
Szélnek ahol hazája,
Elértem azt a világot,
Utam végét járva,
Fényességet látok.
 
Szólítanak hangok,
Érintenek fények,
Tisztuljon meg minden,
Istenem erre kérlek!
Szólítanak hangok,
Érintenek fények,
Tisztuljon meg minden,
Istenem erre kérlek!

2006
Hívogató

A kürt hangja hívott e már hunok seregébe?
Regős ének hívott e már a tűz közelébe?
Ha nem hívott gyere hát itt a helyed köztünk,
Legyél te is bátor magyar, hogy mi együtt küzdjünk!
Gyere közénk te is bátran, álljál csatasorba,
Hogy mi együtt meneteljünk úgy, ahogy dob szólna!

2006
Magyar íjász

Szkítiának messze földjén ott élnek a harcosok,
Tátos dobok, regös ének erejével eljutok,
 
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
 
Elindulunk hívó szóra, ha kell, adom életem,
Tűzzel-vassal minden áron meg kell, védjem népemet.
 
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
 
Ha elveszed életemet hétszer jövök világra,
Megbánod, hogy megszülettél, mert elviszlek a halálba.
 
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
 
Magam fajta szittya harcos íjában az élete,
Ellenségemnek mutatom ki a magyarok istene.
 
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
 
Hetedik életem végén tűzben fogok elégni,
Ennél nagyobb dicsőség engem nem fog elérni.
 
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!

2006
Ősbő vezér szelleme

Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.
 
Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.
 
Benne van a fenyőben,
A nyárfában, a tölgyben,
Ágas-bogas sűrűben,
Füvet adó mezőben,
 
Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.
 
Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.
 
Bakony ország hegyibe,
Átölelő völgyibe,
Ott fakadó forrásba,
Vad taposta csapásba.
 
Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.
 
Ősbő vezér szelleme,
Benne lakik mindenbe,
Fűben-fában, bokorban,
Benne van a Bakonyban.

2006
Szél viszi

Szél viszi, az ének hangját,
messzire, hogy mások is hallják,
hűsíti a napnak melegét,
szárítja az égiek könnyét.
 
Nap viszi a világnak fényét,
meg őrzi a tűznek melegét.
Égboltnak a fényes fáklyája,
árnyékban az utat mutatja.
 
Urunk istenünk ki adtad nekünk a tüzet, vizet, földet, s levegőt,
Világod fénye ragyogjon mindöröktől fogva mindörökké!
 
Víz viszi földanyának vérét,
Segíti az ember gyermekét,
Forrásvíz mely földből tör elő,
Tisztaság a lelkedet őrző.
 
Szél viszi az  égiek hangját,
Messzire, hogy mások is hallják
A szó elér így kerek a világ
Lelkedben az égi utat járd.

2006
Szellemhívó

Szellemsereg közeledik,
Azt hallom, azt hallom,
Szarvas hátán lovagolnak,
Azt hallom, azt hallom,
A föld hátán dübörögnek,
Úgy hallom, úgy hallom,
Egyre jobban közeledik,
Úgy hallom, úgy hallom,
Remeg a föld pata alatt,
Azt érzem, azt érzem,
Ősi tüzünk köré érnek,
Azt látom, azt látom,
A tűz körül szarvasének,
Azt hallom, azt hallom.
 
Hét ég szelleme megjelent,
Hét ég szelleme közétek járt,
Hét ég szelleme igaz szavakat hozott!
Szólottak!
Amíg te hiszed az sólyom röptét,
Amíg te járod az ősök ösvényét,
Amíg te vagy az tiszta lélek,
Az igaz ember útját járod!
Legyen örök mint az folyó folyása,
Mint az nap fénye,
Mint az világ!!

A tűz körül szarvasének,
Azt hallom, azt hallom.
Remeg a föld pata alatt,
Azt érzem, azt érzem,
Egyre jobban távolodik
Úgy hallom, úgy hallom,
Szarvas hátán lovagolnak,
Azt hallom, azt hallom,
Szellemsereg távolodik,
Azt hallom, azt hallom,

2006
Teremtő Tengrithez

Szakadatlan, szakadásban,
Nyughatatlan megnyugvásban,
Örökkön forgószélben,
Örvénylő örvénylésben.
 
Világnak világában,
Fénynek árnyékában,
Szerelem szerelmében,
Összeillő ellentétben.
 
Világ minden erdejében,
Világ minden mezejében,
Világ minden tengerében,
Benne a világmindenségben.

2006
Teremtő tűz, víz, föld, levegő

Ó fényes tűz, ó fényes tűz,
Ősöknek vára, lélekjurtája.
Áldás, áldás, végtelen áldás!
 
Ó tiszta víz, ó tiszta víz,
Ontod a szomjat, tisztára moshat.
Áldás, áldás, végtelen áldás!
 
Ó földanya, ó földanya,
Fának bölcsője, szarvas őrzője.
Áldás, áldás, végtelen áldás!
 
Végtelen ég, végtelen ég,
Turulmadár, hol büszkén száll.
Áldás, áldás, végtelen áldás!
 
Ó teremtő, ó teremtő,
Mindennek őre, megteremtője.
Áldás, áldás, végtelen áldás!

2006
Tiszta élet utáni vágy

Solymász solymoljon,
Harcos harcoljon,
Tátos gyógyítson,
Jó lelket találjon.
 
Regős regöljön,
Asszony jól főzzön,
Vadász íjazzon,
Öreg vigadjon.
 
Gyermek tanuljon,
Leányból jó asszony,
Asszonyból jó anya,
Gyermek tanítója.
 
Fiúból katona,
Vitéz marcona,
Életét adja,
Hazáját megtartsa.
 
Harcos tiszteljen,
Erősen higgyen,
Tátos látása,
Lelket táplálja.
 
Szeretet legyen,
Mélyen szívekben,
Jó szándék vezet,
Tiszta az életed.
 
Tiszta az életed,
Istent meg kísérted,
Lelkednek jósága,
Fényt vetít világra.

2006
Tisztelet a tiszteletért

Áldassék Nimrud király sarjadéka,
nemzettsége Hunor s Magor maradvája.
Ősapáink, ősanyáink szívóssága,
Ívódjon be lelketekbe kitartása!
 
Adassék kelő napnak tiszta fénye,
erősödjék nemzettségnek szívverése,
ügyeljétek az szarvasnak fürge léptét,
fürkésszétek kéklő égen sólyom röptét!
 
Amit kérek ég szelleme, megadjátok,
tűzzel-vassal űzött népem vigyázzátok,
áldozatot mutatunk be ősi módra,
hallgassatok tisztaszívű magyar szóra!
 
Adjon Tengri! Békét és, hosszú életet,
bő termést, nagycsaládot és gyermeket,
Fogadd Tengri! Tiszta szívemnek hűségét,
életem végéig tartó tiszteletét!

2006
Tűz révülete

Érezd szél fúvását,
Érezd nap melegét,
Halljad kürtnek hangját,
Érezd dob erejét.
 
Lelkedben a parázs,
Érezd révületét,
Szemedben a parázs,
Érezd szédületét.
 
Mélyen lelkedbe vág,
Kifordít magadból,
Bűvölj el tűzvarázs,
Tátos dobbal dalolj.

2006
Utolsó pillanat

Száll reám az álomkór vágya,
Varázsport hintek a szunnyadó világra,
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!
 
Ki emlékezik az elhunyt hősökre?
Jó tündérekre, és csodatevőkre.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!
 
Meghal a test és elmegy a lélek,
Kilehel magából mindent, mi élet.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!
 
Ürességet érzek ebbe a világba,
Árnyékban élünk, burokba zárva.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!
 
Eljár az idő a ráncok, csak híznak,
A túlvilágon a szellemek hívnak.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!
 
Vén a lelkem, húz a másvilágra,
Varázsport hintek a szunnyadó világra.
Mert sír a halomra, halomra sír,
Kivénhedt lelkem már semmit sem bír!

2006
Adjon Isten

Bízva bíztam tiszta szívvel,
Adjon isten erőt kinek, kell!
Értelmet adjon teremtéssel,
Szerelmet adjon megértéssel,
Megértést adjon szeretettel,
Jó világot adjon emberekkel,
Tudást adjon szívérzéssel,
Magányt adjon fényleléssel
Társat adjon bizalommal,
Hitet adjon vigalommal.
Vigalommal,
Irgalommal,
Irgalommal.

2007
Ahogy Isten teremtett

Úgy teremtett meg az isten bennünket,
Hogy jól tudjuk viselni a terhünket,
A terhünknek a súlyát ő ránk rótta,
Ki-ki, ahogy a lelkével elbírja.
 
Lelket kapott mindenki hogy érezzen,
Érzés mellé tudást hogy ne félhessen,
Szívet is rendelt hogy érzés dobogjon,
Világszeretete nehogy elmúljon.
 
A szívekben helyet nyitott másnak
A hazádat hogy szeresd, és bezárjad,
Beléd ültette az égő szerelmet,
Amit belűről kívánsz, azt meg tegyed.
 
Kétséget és a vizslatást rád hagyta,
Folyton keresést, kutatást magadba,
De utat is hagyott ő a szívedben,
Hogy megtaláld önmagad az istenben.

2007
Áldott legyen!

Áldott legyen ez a föld ahová én, születtem,
Áldott legyen Jó Tengri ki Magyarnak, teremtett.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen ez a föld ahová fát, ültettem,
Áldott legyen a teste, hogy felnevelte nekem.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen ez a föld, mert testéből víz fakad,
Áldott legyen a nedve, oltja világ szomjadat.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen ez az ég, tiszta éjen fényt mutat,
Áldott legyen kéksége végtelenbe, int utat.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen ékes nap, mely világra fényt fakaszt,
Áldott legyen melege, tél után hoz szép tavaszt.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen sötét éj, s minden fényes csillaga,
Áldott legyen éjszakák, árnyékos hold sugara.
 
Áldott légy!   Áldott légy!
 
Áldott legyen ez a föld, ahová én születtem,
Áldott legyen ki velem tart, áldott legyen Nemzetem!
 
Áldott légy!   Áldott légy!

2007
Béke legyen veletek!

Béke legyen veletek!
Abból egyen lelketek,
Szeretetnek ízével,
Őseinknek hitével!
 
Éljetek! Éljetek!
 
Béke legyen veletek!
Jó emberek legyetek,
Hol a baj ott szükség van,
Segítséget megadjad!
 
Szívedből! Szívedből!
 
Béke legyen veletek!
Úgy ragyogjon szemetek,
Őseinknek tudása,
Léteteket táplálja!
 
Jóságból! Jóságból!
 
Béke legyen veletek!
Kívül-belül szeretet,
Belőletek, áradjon,
Tengri szava hallatsszon!
 
Megtartsad!  Megtartsad!

2007
Bor Tengri Szer dal

Megújulás fényét hozza el tavaszra,
Világ születése Bor Tengrinek napja.
Ilyenkor a fák is virágba borulnak,
Áldás szálljon rád is reményt, hoz a holnap.
 
Boldogasszony anyánk gyümölcsöket oltja,
Jó termést vigyázza a bőséget hozza.
Ilyenkor a fák is virágba borulnak,
Áldás szálljon rád is reményt, hoz a holnap.

2007
Csillagúton (Farkas Boglárka emlékére. Élt 11 esztendőt)

Elment egy lélek a világfájára,
Csillagösvényen ősöknek útjára,
Jó istenem arra kérlek téged!
Égi úton világítson fényed!
 
Jó istenem arra kérlek téged!
Égi úton világítson fényed!
 
Hét világban pásztortüzek gyúlnak,
Csillagfények soha nem fakulnak!
Könnyes szemmel felnézek az égre,
Csillagfényben Boglárka emléke.
 
Könnyes szemmel felnézek az égre,
Csillagfényben Boglárka emléke.
 
Hét világban pásztortüzek gyúlnak,
Csillagfények soha nem fakulnak!
Könnyes szemmel felnézek az égre,
Csillagfényben Boglárka emléke.
 
Könnyes szemmel felnézek az égre,
Csillagfényben Boglárka emléke.

2007
Égikapunyitó

Égi pásztorok vagyunk gazdátlan lelkeknek,
Segíteni akarunk reményt vesztetteknek,
Gyógyító erőmmel égi kapum-tárom,
Szeretet jöjjön bőven, szálljon sólyomszárnyon.
 
Hét világból kötelem a földre eresztem,
Nyisd ki szíved, jöjj velem, engedd, hogy vezessem,
Lelked szárnya csapkodjon, egyre feljebb szálljon,
Földi léted elhagyjon égi kapum-tárom.
 
Szíved minden zugából szeretet lüktessen,
Benned élő világból a jóság kövessen,
Csillagréten rá lelhetsz a végtelen fény útra,
Eltűnnek a határok az égi kapum nyitva.
 
Két kapura kitárom, gyere hát be vélem,
Ott van az én világom, ott van az én népem,
Nyitva van a lelkemben át, járhattok rajta,
Égi kapu én vagyok a világ ajtaja.
 
Égi kapu én vagyok a világ ajtaja!

2007
Égre nézek álmomban

Égre nézek álmomban
 
Égre nézek álmomban,
hallani hangodat hajnalban.
Hajnali hangodban merülök,
fényes szemedben eltűnök.
 
Ölelni csillagos házában,
szeretni égő vágyában,
lelkem a lelkedben összezár,
olvadó fénybe gyere már.
 
Ezüstös holdnak fényében,
örvénylő világnak méhében,
végtelen határok aljában,
szomjazó szívem sarkában.
 
Boldogság kötele kezemben,
Napkoronája fejemen,
lábamban fürge lépések,
bennem bolyongó érzések.
 
Vasrácsokkal kerítve,
Olvasztó hővel hevítve.
Folytonos láva sodrásban,
vasolvasztó markában.
 
Erős az érzés. Feszülök!
Szemem világából eltűntök!
Elmerülök a mocsárban,
süllyedek érző világban.
 
Égre nézek álmomban,
hallani hangodat hajnalban,
hajnali hangodra ébredek,
hajnali álmok ég veletek!

2007
Egyedül vagyok

Egyedül vagyok!
Mint a nap! Mint a nap!
Magányos szívem,
Megszakad! Megszakad!
Fényemmel mégis,
Ragyogok! Ragyogok!
Egész világra
Mosolygok! Mosolygok!
 
Egyedül vagyok!
Mint a hold! Mint a hold!
Éjnek hallgatása,
Átkarolt! Átkarolt!
Éjjeli égen,
Vándorlok! Vándorlok!
Csillagok között,
Megbúvok! Megbúvok!
 
Egyedül vagyok!
Mint az ég! Mint az ég!
Napnak fénye,
Bennem ég! Bennem ég!
Kéklő testem,
Végtelen! Végtelen!
Kerek világot,
Ölelem! Ölelem!
 
Egyedül vagyok!
Mint a föld! Mint a föld!
Fájdalomtól,
Meg gyötört! Meg gyötört!
Testemben életet,
Nevelek! Nevelek!
Abból lesznek,
Emberek! Emberek!
 
Egyedül vagyok!
Mint a fény! Mint a fény!
Éltető sugarat,
Szeretném! Szeretném!
Tündöklök a világ,
Szájában! Szájában!
Én vagyok a lélek,
Bálványa! Bálványa!
 
Egyedül vagyok!
Minta szív, szeretet!
Eggyé váljunk,
Veletek, veletek!
Hogyha lelkünk,
Összeér! Összeér!
Egymás szívét,
Ölelnénk! Ölelnénk!

2007
Én megszülettem

Én megszülettem Napatyám fényébe!
Én megszülettem holdanyám fényébe!
Én megszülettem tűznek a lángjába!
Én megszülettem víznek folyásába!
Én megszülettem földnek a méhébe!
Én megszülettem a levegőégbe!
Mi megszülettünk kettős örvénylésbe!
Mi megszülettünk Yotengrit ölébe!
 
Én megszülettem hegyek szikláiban!
Én megszülettem völgyek zugaiban!
Én megszülettem örök zöld fenyőben!
Én megszülettem eget érő tölgyben!
Én megszülettem életfa tövében!
Én megszülettem életfa tövében!
Mi megszülettünk kettős örvénylésbe!
Mi megszülettünk Yotengrit ölébe!

2007
Érzelemtől függő

Lelkemből kifakadt,
Minden mi gondolat,
Éj sötét leplében,
Hajló gyertyafényben,
 
s rajtam ül, és lelkem világán,
S rajtam ül, és lelkem világán!
 
Táncolni akarok,
Erővel nem bírok,
Éj sötét leplében,
Hajló gyertyafényben,
 
S rajtam ül, és lelkem világán,
S rajtam ül, és lelkem világán!
 
Táncolnak helyettem,
létem elvesztettem,
Éj sötét leplében,
Hajló gyertyafényben,
 
S rajtam ül, és lelkem világán,
S rajtam ül, és lelkem világán!
 
Körülöttem tündérek,
Lélek hangon zenélnek,
Éj sötét leplében,
Hajló gyertyafényben,
 
S rajtam ül, és lelkem világán,
S rajtam ül, és lelkem világán!

2007
Fényes napban eltűnök

Fényes napban eltűnök,
De éjjel újra eljövök,
Testvéreimmel vagyok,
Lelkeket elbújtatok!
 
Hazám a végtelenség,
Határtalan tiszta ég,
Éjben utat mutatok,
Fényes létben ragyogok!
 
Felhő, hogy ha eltakar,
Világtalan éj akar
És ha ködbe öltözök,
Szürke fénybe költözök!
 
Fényes napban eltűnök,
De éjjel megint eljövök,
Este a fény én vagyok,
Világra áldást hozok!

2007
Ha vándorbot lehetnék...

Ha vándorbot lehetnék,
Garaboncnak segítnék,
Én lennék a barátja,
Hétmérföldes csizmája.
 
Ha pásztorbot lehetnék,
Nagy gulyákat őriznék,
Pásztorsíp nekem fújna,
Lelkem zenéből volna.
 
Regüs bot, ha lehetnék,
Régi törvényt regünék,
Láncból lenne a subám,
Agancsból meg a kucsmám.
 
Ha tátos bot, lehetnék,
Nagy titkokat rejtenék,
Fel lenne az rám róva,
Úgy volna az titkolva.

2007
Hajnali fényben születek

Hajnali fényben születek
Nap sugaraira tekintek,
Bíboros színe átjárja,
Lelkem érzését felrázza.
 
Hajnali fénybe születek,
Vörösben izzó napszekerek
Égbolton cikázva, vágtatva,
Rohannak bele a napba.
 
Hajnali fényben születek,
Bennem és világban béke lebeg,
Ez, ami szívemet feltárja,
Lelkem a béke oltára.
 
Hajnali fényben születek,
Tiszta életet keresek,
Úszok a végtelen tengerbe,
Mint jóérzés az emberbe.
 
Hajnali fényben születek,
Hajnali fénytől ébredek,
Éjszaka jő én, elmegyek,
Csillagok fényében rejtezek.

2007
Hazámat nem adom!

Ez a föld az életem,
Mert én ide születtem,
Ide jöttem világra,
Itt találtam hazára!
 
Nem adom! Hazámat nem adom!
 
Nekem zöldell itt a fű,
A magas tűlevelű,
Napnak fénye simogat,
Szélnek keze cirógat.
 
Nem adom! Hazámat nem adom!
 
Nekem bugyog a forrás,
Tiszta íze oly csodás,
Ez hazámnak a könnye,
Verejtéke öröme!
 
Nem adom! Hazámat nem adom!
 
Nekem állnak a hegyek,
Égbe sziklák merednek,
Hogyha én azt Megmászom,
A világot belátom!
 
Nem adom! Hazámat nem adom!
 
Nekem ragyog holdanyám,
Csillagfényű a hazám,
Szívemből én imádom,
Csak egy van a világon!

2007
Hol ősök hangja szól

Tárd ki lelked, engedj be,
Velem énekelj, dalolj,
Gyere! Táncolj az egekbe!
Hol ősök hangja szól!
 
Csillagok fényében eltűnök,
Rőtt világgal dacolj,
Fényösvényen zendülök,
Hol ősök hangja szól!

2007
Ima Ős Anyánkhoz

Vész időkben éneklek,
Ég segítségét kérek.
Átok rajtunk megtörjön,
Ármány sárkány eltűnjön.
 
Hét világba felmegyek,
Jobban hallják az istenek,
Énekemet, dobomat,
Jó segítséget hozhat.
 
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
 
Hét világot bejártam,
Ismert arcokat láttam.
Megszólítottam őket,
Rakjunk égi őrtüzet.
 
Őrtűz köré leültünk,
Messzire szólt énekünk,
Dobok hangja világba
Segítséget kiáltja!
 
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
 
Erős fénye égi tűznek,
Javasok és látók gyűltek,
Regüsök, tátosok, tudók,
Gyógy varázsigét mondók.
 
Magyar népnek oltalmára,
Ők ügyelnek a világra!
Ott teremnek hol a baj van!
Versben mondják el vagy dalban!
 
Jöjjön elő a világ szeretete!
Jöjjön elő nemzetünknek védőszentje!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!
Boldog Asszony! Boldog Asszony!

2007
Indulok a másvilágra...

Belőlem versek születnek,
Más nem lesz, mit itt hagyok,
Szürke faládába tesznek,
Magányosan útra indulok.
 
Indulok a másvilágra,
Megtisztítom lelkemet,
Emléket hagyok magamból,
Szülőföldem eltemet.
 
Kopjafára fel lesz róva,
A dolgot, mit végeztem.
Halál hajnal virradóra,
Küszöbre meg érkezem.
 
Indulok a másvilágra,
Megtisztítom lelkemet,
Emléket hagyok magamból,
Szülőföldem eltemet.
 
Életfa ágára megyek,
Ott lelem a nyugalmam.
Szájról-szájra elterjedjen,
Azt, amit már itt hagytam.
 
Indulok a másvilágra,
Megtisztítom lelkemet,
Emléket hagyok magamból,
Szülőföldem eltemet.
 
Elköszönni mindenkitől,
Új utamat megjárom,
Megbánás jön a szívemből,
Rosszat nekem bocsásson!
 
Indulok a másvilágra,
Megtisztítom lelkemet,
Emléket hagyok magamból,
Szülőföldem eltemet.

2007
Itt maradok e földön

Szabadnak születtem, mint a madár,
Nem élhetek be zárva!
Égre nézve a hét határ,
Lelkemben életfája.
 
Hiába akarják, nem megyek el,
Itt maradok e földön!
Szép Magyarországért élni itt kell!
Inkább a halál mint a börtön!
 
Előttem szélvihar utánam özönvíz,
Itt maradok e földön!
Amíg ver a szívem maradt bennem íz
Őseim kincsét megőrzöm!
 
Kárpát országnak a bölcsőjében,
Láttam meg a napvilágot.
Oltalmazó anyai ölelésben,
Óvott engem és vigyázott.
 
Életem most már kezedbe adom,
Védelek és szolgállak.
Anyaföldemet én el nem hagyom,
Mélyen a szívembe zárlak!
 
Előttem szélvihar utánam özönvíz,
Itt maradok e földön!
Amíg ver a szívem maradt bennem íz
Őseim kincsét megőrzöm!
 
Csak arra kérlek egy istenem,
Hogy családomat meg óvjad!
Ha esküt tettem hát én meg teszem!
Ott leszek az első sorban!
 
Édes családom most hozzád szólok!
Benned van a bizodalmam!
Ne nehezteljetek, ha indulok!
Hisz segítek, hogy ha nagy baj van!
 
Előttem szélvihar utánam özönvíz,
Itt maradok e földön!
Amíg ver a szívem maradt bennem íz
Őseim kincsét megőrzöm!

Íz: Mai szóval lélek

2007
Kellene!

Kellene egy élet,
Ahol kapni szépet,
Hol a szeretet
Naponta megetet.
 
Kellene az érzés,
Jóságtól békés,
Hol nincs árva ember,
Csak jóság tenger.
 
Kellene megbékélni,
Nyugodni nem félni.
Isten szemébe nézni,
S tőle sosem kérni!

2007
Keresd lelkedben a jót!

Végtelenség tengerében,
A tudásnak erdejében.
Elvesztettük réges-régen.
Eltűnt az idők mélyében.
 
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
 
Tátos útra kerekedünk,
Világfáján tekeredünk.
Csillagösvényen vágtatunk,
Arra visz a szarvas utunk.
 
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
 
Dobom dobban, hangom rezdül,
Lelkem varázs dalra perdül.
Sürög-forog az énekben,
Zenét élek én lélekben.
 
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
 
Váljon valóra az álmod,
Lelkedben jót megtalálod.
Tárd ki őszintén a szíved,
Jóság melengeti lelked.
 
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!
Hej! Hej! Hej hahó keresd lelkedben a jót!

2007
Keresem csillagom

Hajnali égen,
Csillagot néztem,
Lelkemet járja,
Fénye varázsa.
 
Úttalan-utakon,
Keresem a csillagom,
 el van rejtőzve,
a tündök erdőbe,
a tündök erdőbe.
 
Göncöl szekéren
Eget járom éppen,
Fényemet nem látom,
Sehol nem találom.
 
Úttalan-utakon,
Keresem a csillagom,
 el van rejtőzve,
a tündök erdőbe,
a tündök erdőbe.
 
Villan egy csillám,
Magamhoz fognám,
Ölelem, szorítom,
Meg van a csillagom!
 
Úttalan-utakon,
Keresem a csillagom,
el van rejtőzve,
a tündök erdőbe,
a tündök erdőbe.
 
Hajnali égen,
Göncöl szekéren,
Fényemet látom,
Égi útját járom.
 
Úttalan-utakon,
Keresem a csillagom,
 el van rejtőzve,
a tündök erdőbe,
a tündök erdőbe.

2007
Lélek tisztító

Meghívott az erdő bolyongni,
Meghívott a lelkemet gyógyítani,
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Köves ösvényen hozott ide,
Hívott húzott ide, ide
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Magas hegy tetején ülök,
Szikla mélyén révülök.
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Köveknek rezgése,
Fáknak rezgése,
Fűnek rezgése,
Földnek rezgése,
Napnak fénye
Világ szépe
 
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Hej hejnanna hej hej hó
Hej hejnanna hej hej hó
 
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!
Hej! Hej! Tisztist meg lelkem! hej!

2007
Lelkemet örömmel etetem

Jó lelkeket etetek, dallamos zenével,
bút, bánatot felednek, közös énekléssel,
a szívemet kitárom csak az öröm jöjjön,
a bánatot elhagyom jó szándék jót szüljön.
 
Gyere be, gyere be, lelkembe, lelkembe,
Gyere be, gyere be, lelkembe, lelkembe,
 
Öröm dalok, énekek, jó kedvemet hozza,
eggyé válljunk véletek, hangal össze mossa,
test és lélek egybekelt, öröm égen, földön,
a bánatunk elszelelt, jó kedvem megörzöm.
 
Gyere be, gyere be, lelkembe, lelkembe,
Gyere be, gyere be ,lelkembe , lelkembe,

2007
Magasodó tölgy élete

Fa vagyok én megnőve,
A mély tölgyerdőbe,
Gyökerem mélyre teszem
Onnan szívom életem.
 
Földből erőmet kapom,
Gyökeremmel markolom,
Onnan növök ég felé,
Ahogy isten teremtvé.
 
Erős törzsemből ádok,
Ágakat így formálok,
Gallyakat így nevelek,
Ágak végén levelek.
 
Ágamon sokat tartok,
Levelet, gallyat, s makkot,
Egész évben nevelem,
Mert teremtés a kenyerem.
 
Kineveltem termésem,
Útra engedem szépen,
Halkan földre vetem,
Örvénylésbe beteszem.
 
Egyik vadkant eteti,
Másik földből születik,
Harmadik, lent elvérzik,
Földanyánkhoz megtérni.
 
Aki földből születik,
Földanyánk ki neveli,
Akit vadkan megevett,
Malacnak ad életet.
 
Örök körforgásban,
Szerelmet megláttam
Ki szívemet markolja,
A lelkemet megfogja,
 
A lelkemet megfogja,
Világomat megkapja,
A lelkemet meglátja,
Szeretettel megáldja.

2007
Meríts erőt!

Ha fogytán van már az erőd,
Eredj ki a rétre!
Szívj magadba friss levegőt,
Nézz fel az égre!
 
Szúrós erős tekinteted,
Vesd bele a napba!
Onnan meríts friss hitet,
Ahogy Ősten adta!

2007
Mindenből születni, mindenben meghalni

Gyere velem meghalni, fényben újra születni,
Régi testem elhagyom, a lelkem megtisztítom.
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Napból újra születek, tiszta fényből eredek,
Meleg fényű erőmet, irányítja szeretet!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Holdból újra születek, éjszakába jelenek,
Csillagokkal vigyázva, az árnyékos világra!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Vízből újra születek, folyókat meg teremtek,
Földanyánkat itatom, jó világát megtartom!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Tűzből újra születek, lángnyelveken zenélek,
Az énekem bejárja, ez a tűznek varázsa!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Földből újra születek, erdőket ki nevelek,
Égig érő világfa, onnan nő a világba!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Égből újra születek, rokonaim a szelek,
Hűsítő szélfúvásom, világ fáját bejárom!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!
 
Ha meghalok veletek, abból újra születek,
Öregségem elhagyom, lelkemet meg újítom!

2007
Nem akarom azt hallani!

Nem akarom azt hallani, bűn, amiért megszülettem.
Nem akarom azt hallani, bűn, mert az almát megettem.
Nem akarom azt hallani, hogy mi istent megtagadtuk.
Csak azt akarom hallani, népünkből sokat áldoztunk!
 
Ez az én gyökerem, innen szól az ősök hangja,
Ez a lélek kötelem, jelent s múltat összefogja.
Hej! Hannah hej! Nemzettség meg erősödjön!
Hej! Hannah hej! Életfa világot nőjön!
Hej! Hannah hej! Dobom hangja erőt hozzon!
Hej! Hannah hej! A magyar mind összefogjon!
 
Nem akarom azt hallani, hogy régmúltam pogány élet.
Nem akarom azt hallani, hogy magyarnak lenni vétek.
Nem akarom azt hallani, hogy tátosok gonosz lelkek.
Csak azt akarom hallani, gyógyítottak és neveltek!
 
Ez az én gyökerem, innen szól az ősök hangja,
Ez a lélek kötelem, jelent s múltat összefogja.
Hej! Hannah hej! Nemzettség meg erősödjön!
Hej! Hannah hej! Életfa világot nőjön!
Hej! Hannah hej! Dobom hangja erőt hozzon!
Hej! Hannah hej! A magyar mind összefogjon!
 
Nem akarom azt hallani, nyereg alatt húst puhítok.
Nem akarom azt hallani, népek között tüzet szítok.
Nem akarom azt hallani, a világot kiraboltam.
Csak azt akarom hallani, az erőmet megmutattam!
 
Ez az én gyökerem, innen szól az ősök hangja,
Ez a lélek kötelem, jelent s múltat összefogja.
Hej! Hannah hej! Nemzettség meg erősödjön!
Hej! Hannah hej! Életfa világot nőjön!
Hej! Hannah hej! Dobom hangja erőt hozzon!
Hej! Hannah hej! A magyar mind összefogjon!
 
Nem akarom azt hallani, tűzimádó vadak voltunk.
Nem akarom azt hallani, hogy ember vérrel áldoztunk.
Nem akarom azt hallani, templomokat felgyújtottunk.
Csak azt akarom hallani, hiteteket nem bántottuk!
 
Ez az én gyökerem, innen szól az ősök hangja,
Ez a lélek kötelem, jelent s múltat összefogja.
Hej! Hannah hej! Nemzettség meg erősödjön!
Hej! Hannah hej! Életfa világot nőjön!
Hej! Hannah hej! Dobom hangja erőt hozzon!
Hej! Hannah hej! A magyar mind összefogjon!
 
Nem akarom azt hallani, hogy bálványokat imádtunk.
Nem akarom azt hallani, állat módján lakmároztunk.
Nem akarom azt hallani, a hazám a világ széle.
Csak azt akarom hallani, népemben Attila vére!
 
Ez az én gyökerem, innen szól az ősök hangja,
Ez a lélek kötelem, jelent s múltat összefogja.
Hej! Hannah hej! Nemzettség meg erősödjön!
Hej! Hannah hej! Életfa világot nőjön!
Hej! Hannah hej! Dobom hangja erőt hozzon!
Hej! Hannah hej! A magyar mind összefogjon!

2007
Nincs fénye a csillagoknak

Sötét erdőn járunk,
ármány árnyak hívogatnak.
Utat nem találunk,
mert nincs fénye a csillagoknak.
 
Napszarvas jelenj meg,
fénylő égi oltalomban.
A csapást mutasd meg,
mert nincs fénye a csillagoknak.
 
Árva űzött népem,
ne bízz az irgalomban.
Éj sötétbe nézel,
mert nincs fénye a csillagoknak.
 
Összegyűltek szóra,
világ lelkek gyógyítója,
elindultak útra,
mert nincs fénye a csillagoknak.
 
Dobom húzz az égbe,
Jó testvére viharoknak.
Szükség jő a segítségre,
mert nincs fénye a csillagoknak.
 
 
IsTen elé állva,
lesz fénye a csillagoknak,
A bölcs választ várva.
Ha Magyarok összefognak!

2007
Nyugtató dobom

Dobom hangja rezdül, mélyen a lelkembül,
Dobom hangja rezdül, mélyen a lelkembül,
 
Táncolnak a fák, ahogy a ritmust hallják,
Táncolnak a fák, ahogy a ritmust hallják,
 
Hnana énekem dala száll, hegyen-völgyön jár,
Hnana énekem dala száll, hegyen-völgyön jár,
 
Bejárja az erdőt, tölgyet és fenyőt,
Bejárja az erdőt, tölgyet és fenyőt,
 
Dalom, ahogy csavarodik, lelkem úgy megnyugszik,
Dalom, ahogy csavarodik, lelkem úgy megnyugszik,

2007
Őselemek ébresztése

Első dobunk hangjára
Földnek bőre kettényílik,
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
Második dob hangjára,
Szél feltámad örvénylik.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
Harmadik dob hangjára,
Föld mélyéből víz fakad.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
Negyedik dob hangjára,
Tűznek lángja megharap.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
A négy dobnak hangjára,
Ősi erő mind feléled.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
A négy dobnak hangjára,
A bölcs istent megkísérted.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
Megkísérted, megkísérted,
Így a világot megérted.
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
 
A világot másképp érted,
Lelked mélyét így elérted!
 
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó,
Hejja, hejja, hejja hó, hejja, hejja, hó, hó.

2007
Ősök megidézése

Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó vitézek hol vagytok?
 
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
 
 
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó tátosok hol vagytok?
 
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
 
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó regösök hol vagytok?
 
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
 
Sokan vagytok mellettem,
Mégis egyedül vagyok,
Őseimet keresem.
Jó magyarok hol vagytok?
 
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Mert magamra hagytatok!
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
 
Nem hallok! Nem látok! Jó vitézek hol vagytok?
Ragyogok, ragyogok! Mint az áldott napotok!
Nem hallok! Nem látok! Gyertek ide magyarok!
Magyarok! Magyarok! Gyertek ide megvagytok!

2007
Révült látomás

Révült álom jelent meg előttem,
Révült álom jelent meg előttem,
Régidőkbe elrepített engem,
Régidőkbe elrepített engem.
 
Hős Attila seregében jártam,
Hős Attila seregében jártam,
Bejártam én a világot láttam,
Bejártam én a világot láttam.
 
Bejártuk a fél világot bátran,
Bejártuk a fél világot bátran,
Hős Attila seregét szolgáltam,
Hős Attila seregét szolgáltam.
 
Legyőztük az ellenséget sorba,
Legyőztük az ellenséget sorba,
Ott sírtak és ríttak lenn a porba,
Ott sírtak és ríttak lenn a porba.
 
Büszke vitézek a Hunok mindvég,
Büszke vitézek a Hunok mindvég,
Büszkén ültek a lóháton végig,
Büszkén ültek a lóháton végig.
 
Jártam én a jurták városában,
Jártam én a jurták városában,
Révült álom jelent meg előttem,
Révült álom jelent meg előttem,

2007
Rezdülés

Hallom az égből
Hallom a földből.
Hallom a világnak hangját.
 
Látom az árnyból,
Látom a fényből,
Látom a világ négy táját.
 
Érzem a szívből,
Érzem lélekből.
Érzem a szeretet erejét.
 
Fogom kezemmel,
Fogom erőmmel,
Fogom az égnek mezejét.

2007
Szép vagy...

Szép vagy Kárpát-medence
Ez a világ közepe,
Ha jégeső ver, nem számít,
Északi szél megszárít
 
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!
 
Tiszta forrás itt fakad!
Ez ontja a szomjadat!
Ha el akarják ezt venni!
Meg köll érte küzdeni!
 
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!
 
Sej! Haj! Nem bánom!
Magyar vagyok vállalom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Őseim útját járom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hazámat így szolgálom!
Sej! Haj! Nem bánom!
Hunoknak útját járom!

2007
Szólni az éghez

Halni volna jó! Halljátok?
Halni volna jó!
Látni volna jó!  Halljátok?
Látni volna jó!
Tudni volna jó! Halljátok?
Tudni volna jó!
Élni volna jó! Halljátok?
Élni volna jó!
Szeretni volna jó! Halljátok?
Szeretni volna jó!
Szállni volna jó! Halljátok?
Szállni volna jó!
Kérni volna jó! Halljátok?
Kérni volna jó!
Élni volna jó! Halljátok!
Élni volna jó!

2007
Tátos bizonyság (véráldozat)

Nagy Tengri uram,
Súlyos a szavam,
Bizonyságot kérek,
Hogy jó útra térek.
 
Hogy jó úton járok,
Igaz szavat állok,
Tanúságot teszek,
Vérrel pecsételek.
 
Bőrömön vér serken,
Fájdalmat nem érzem,
Erős hittel élek,
Ármánytól nem félek.
 
Ki véreztem magam,
Ilyen igaz szavam.
Vérrel siratom meg,
Vérrel itatom meg.
 
Szomjazó világot,
Áldozatból szállok,
Áldozatból teszem,
Duzzadó vér erem.
 
Így hulljon a vérem,
Hű leszek, ígérem,
Ha hazugságot adom,
Fájdalom szétmarjon!

2007
Téli dal

Téli szél a végtelenbe jár,
Hó borít mindent elmúlt a nyár,
Dalos madár elköltözött,
Szunnyad a táj, alszik a föld.
Tűzhely köré gyűlik a nép,
Förgeteg odakint tombol a szél,
Jurtánkban van a világ közepe,
Onnan hallik ki az ősök éneke.
Dalom, ha él pusztában száll,
Fáról-fára, mint a madár.
Élni zenét lélekből kell,
Ilyenkor alszom, ne ébressz fel,
Gondolatom a végtelenbe jár,
Szabad vagyok nincs már határ.
Találkozunk ott ahol a fény,
Ég és a föld ölelkezik, összeér.
Hétrétű ég ahol a mi hazánk,
Egyensúlyban az egész világ.

2007
Tisztelet övezze harcosok lelkit

Hallgat a tábor táltos éneke, szól,
Hallgat a jó nép, hallgat a telihold,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.
 
Harcos hullajtja vérét a népért,
Harcos az adta életét életért,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.
 
Égbe költözött hősöknek lelke,
Elszállt innen a vadászmezőkre,
Halottak fekszenek innen-onnan,
Harcosok pihennek szép nyugodtan.

2007
Tüzet hoztam néktek

Tüzet hoztam egekből,
Lelketekben égjen.
Égő láng szeretetből,
Szeretetbe érjen.
 
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!

Soha ne lankadjon,
Tűzmámornak fénye,
Belőletek, fakadjon,
Az ősök emléke.
 
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!

Szemetekben ragyogjon,
Fénye büszkeségnek.
Karotokban dagadjon,
Ereje az égnek,
 
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!

Tetejetlen fának,
Ága mindig hajtson,
Népemnek hazája,
Örökre maradjon!
 
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!

Legyen a magyarnak,
Örök békessége.
Széjjelszakadt hazánknak,
Világ fényessége!
 
Lelketekben táncoljon,A tűznek a lángja!
Szívetekben vágyaljon,Életfa hajtása!

2007
Újjászületés

Lélekfelejtő világban,
Ne búslakodj a halálban,
Mert újjá születhetsz,
Újjá teremtődhetsz.
 
Földanyánknak méhébe,
Földanyánknak méhéből,
Születni a napfénytől,
Teremtődni istentől.
 
Örök körforgásában,
A világnak járása,
Tekeredő örvényben,
Az örök végtelenségben.
 
Lélekhozó világban,
Ne búslakodj a halálban,
Mert újjá születtél,
Újjá teremtődhettél.

2007
Üldözött őseink imája

Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások.
 
Bölcs öregek tanítottak tisztességre, jóra,
Tátosaink okítottak igaz magyar szóra,
A békével csitítottak az idegen ellen,
Tűzzel-vassal kiirtottak hogy magyar ne legyen.
 
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások
 
Téríteni jöttek ide kardal és keresztel,
Szenvedést hoztak népekre, hogy törjön meg az ember,
Idegen nyelvet beszéltek, idegen a törvény,
Idegen istennel vernek, nem kell ide tömjén.
 
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások
 
Vasba öltözött zsoldosok hazámat rabolják,
Isten nevében a papok népemet hurcolják,
Hoztak ide kereszteket, bálványokat sorra,
Tátosainknak üldözés kínhalál a sorsa.
 
Sólyom népe, büszkeséged el akarják venni,
Verje meg az isten őket, mert nem tudnak szeretni,
Körbe nézek kőfalakat, templomokat látok,
A lelkükért imádkoznak az körösztény csuhások

2007
Van úgy hogy...

Van úgy, hogy a szívekben nem áll meg a fény.
Van úgy, hogy íz lélekben harcolni kemény.
Van úgy hogy az emberben, gyengül a remény.
Van úgy hogy ön magunkban a fájdalom él!
 
Van úgy, hogy magányodban bú-bánat fog el.
Van úgy, hogy világodban semmi nem hagy el.
Van úgy, hogy szerelmedben minden fáj mi szép.
Van úgy, hogy jó tettedben az öröm széttép!
 
Van úgy, hogy országodban magadra maradsz.
Van úgy, hogy szép hazádban bántalmazást kapsz.
Van úgy, hogy bujdosnod kell erdőknek mélyén.
Van úgy, hogy nem adod fel a világ szélén!
 
Van úgy mikor szívedben öröm, költözik.
Van úgy mikor lelkedben jóság örvénylik.
Van úgy mikor Tengrinek szavát hallani.
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
 
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
Bizony ez így maradjon. Meg kell tartani!
 
Meg kell bizony tartani! Nemzetnek múltját!
Meg kell bizony tartani! Tudásnak kútját!
Meg kell bizony tartani! Lelkünk világát!
Meg kell bizony hallani  JóTengri szavát!
 
Meg kell bizony hallani  JóTengri szavát!
Meg kell bizony hallani  JóTengri szavát!
 
Jó Tengri szavát!
Lelkünk világát!
Tudásnak kútját!
Népünknek múltját!

2007
Világfám

Vadalmafát ültettem
Földanyánk méhébe,
Erdő mélyén megleltem
a sűrű cserjésbe.
 
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!
 
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!
 
Egyik ágát lehajtottam,
Másik ágát beolytottam,
Törzse mellé karót vertem,
A gyökerét megöntöztem,
Nőjön-nőjön jó magasra,
Napot, holdat eltakarja,
Minden ága hétté váljon,
Égi utat megtaláljon,
Minden ága termést adjon,
A koldusnak hogy jól lakjon,
Ízes legyen az almája,
Éltessen a világ fája!

2007
Viselem én…

Viselem én a terheket,
Amit az élet rám tehet,
Viselem én a bánatot,
Amit nekem itt hagyott.
 
Viselem én! Viselem én!
 
Viselem én a fájdalmat,
Ha szívem bele is szakad,
Viselem én a perceket,
Órákat, s heteket
 
Viselem én! Viselem én!
 
Viselem az emlékeket,
Ami bennem sír és nevet,
Viselem a jóságodat,
Mosolygó arcodat.
 
Viselem én! Viselem én!

2007
Vívódás I.

Szikla tetején ülök,
Naptól én is szédülök,
 
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
 
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
 
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
 
Szívjon erőt belőlem,
Ami rossz azt megöljem.
 
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!
 
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!
 
Adjon erőt én nékem,
Adjon hitet keményen!

2007
A világot úgy kell látni

A világot úgy kell látni,
Mindig a jóságát találni,
Nyitott szemmel, szívvel élni,
Elszánt jósággal remélni.
 
A barátot úgy kell fogni,
A lelkeddel megmarkolni,
Együtt búban és bánatban,
Kitartani, jóban, rosszban.
 
Az életet úgy kell élni,
Szeretetben megbékélni,
Aki ártott elfeledni!
Bocsánattal elkergetni!
 
Feleséggel úgy kell bánni,
Csak bő szeretetet ádni.
Ki gyermekednek az anyja,
Ki megszülte s neked adta.
 
Feleséggel úgy kell élni,
Minden este hazatérni.
Jó vacsorával megvárjon,
Tiszta szívvel velem háljon!

2008
Alsó világ tánca

Fény borul a világra,
Lelkek hívnak a táncba,
Hasadjon meg alulra,
Alvilágnak kapuja!
 
Tágulj, tágulj világom,
Földalatti határom,
Alvilágnak urával,
Erőt őrző sárkánnyal.
 
Hétvilágba merülni,
Rossznak ellen szegülni,
Tűznek-víznek bölcsője,
Élet megteremtője.
 
Kígyók-békák országa,
Sárkányoknak hazája,
Erőt onnan kell kérni,
Magunkkal megbékélni!

2008
Bujdosó ima

Nyugatiak rabigája,
kereszténység álruhája.
Pallos alá nem fekhetünk! Jaj!
Őseinktől nem térhetünk! Jaj!
 
Vészidők fejünkre törnek,
Vagy harcolunk vagy megölnek.
Inkább megyünk a halálba! Jaj!
Minthogy ezek rabszolgája! Jaj!
 
Öreg IsTen arra kérlek!
Bocsáss meg az én népemnek!
Új hitet nyakukba vettek! Jaj!
Ellened ők nem vétkeztek! Jaj!

2008
Csaba Királyfi hívó dala.

Csillagösvényen járó királyok vigyáznak,
Tiszta fényű szemükkel népünkre reá látnak.
 
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
 
Fényes a hadak útja napköpenybe varrva,
Hősök feljutnak oda ki érdemes arra.
 
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
 
Országod mit itt hagytál, úgy fogy, mint a holdvilág,
Végtelen Erdélyország minden hegye visszavár!
 
 Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!
 
Székelyeket kergetnek a saját hazájukban,
Csak azért kell gyötörni, mert bennük is hun vér van!
 
Hős Csaba királyfi gyere le az égből,
Halld meg hívó dalomat a KárpátMedencéből
Világnak szívéből!

2008
Csak hirdessétek

Mi rólunk csak hirdessétek, hogy ördöggel járunk,
Hazugságba temessétek, hogy rosszal cimborálunk.
Gyűlölködő szavatokkal békét hirdetnétek?
Szépre festett bálványokkal szegénységnek éltek?
Szegénységről beszéljetek szép ruhába, jártok.
Kikopott már erényetek s bálványokat imádtok!

2008
Csillagok

Csillagok bújtassatok engem
Csillagok temessétek lelkem,
Csillagok erdejében járok,
Csillagok folyójában fázok.
 
Csillagok testvérekké válunk,
Csillagok, teljesülhet álmunk,
Csillagok világnak jurtája,
Csillagok lelkeknek hazája.
 
Csillagok örömtáncot járunk,
Csillagok szeretetből szállunk,
Csillagok bújtató irányok,
Csillagok belőletek látok.
 
Csillagok istennek a lelke,
Csillagok fényáradat teste,
Csillagok a világnak tündök,
Csillagok szépségében tűntök.
 
Csillagok égnek hét világa,
Csillagok sötétségnek szája,
Csillagok mezeje ragyogó,
Csillagok fényében élni jó!

2008
Erőmet én úgy érzem

Erőmet én úgy érzem, beállok vitéznek,
Bátorságból kiáltom, senkitől nem félek.
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
 
Erőmet én úgy érzem kősziklák csapása,
Péppé összelapítom, ha alám, beállna.
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
 
Erőmet én úgy érzem ostor csattogása,
Jószágot elterelem, széles pusztaságba.
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
 
Erőmet én úgy érzem téli jeges szélbe,
Mindent csonttá fagyasztok a földön és égen!
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
 
Erőmet én úgy érzem bivalynak szarvába,
Öklelem a világot a sötét éjszakába.
 
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!
 
Nem félek ördögtől! Nem kérek istentől!
Nem félek ármánytól! Nem félek sárkánytól!
Gyere ide ízibe a hunok seregibe! Gyere ide ízibe a hunok seregibe!

2008
Fekete holló

Károg a holló fekete ruhába,
Gyászfeketében a világot látja.
 
Hófehérben, hej! De jó is volna,
Fény tengerébe nem kormolna tolla.
 
Fekete holló, ha fehér is volnál,
Szép toll ruhádban ugyan nem kárognál?
 
Hallod e te holló éneked károg,
A mezei táncod gyászruhában járod?
 
Hej de jó lenne hófehérruhába,
Úgy járnám a táncot a mezei bálba.
 
Fekete holló, ha ropnád fehérbe,
Úgy koszolódna a ruhád feketére.

2008
Garabonciás

Járom az országút porát,
világot úgy látom.
Egymagamban énekelek,
Tátos erőt várok.
 
Szállást kérek házatokba,
Jó szívvel adjátok,
De ha engem ebrudaltok,
Haragommal háltok.
 
Hármat ütök föld porára,
Kettényílik rögvest,
Kígyók, békák kirajzanak,
Ellepik a földed.
 
Ha a kedvem úgy akarja,
Szelet támasztom fel,
Megforgatom, megpörgetem,
Téged repítsen el.
 
Egy szavamra folyó árad,
Kiönt a medréből,
Más szavamra tó kiszárad,
Szaladj a berekből!
 
Kérésemre befogadtok,
S jó szívvel adjátok,
Meglátjátok hálás, leszek,
Áldást hozok rátok!

2008
Hagyjatok élni!

Széllel kelek és széllel fekszem,
Végtelen pusztán élem életem,
Városok terjednek erdők, tűnnek,
Őrjítő gonosz fájdalmat szülnek.
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Itt jár közöttünk a lélekfaló,
Nem lesz többé itt jurta lakó?
Elvesznek tőled, amit szeretsz
Családod, gyereked és földedet!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Kárpát medencének az ölében,
Itt élünk bölcs Árpád örökében,
Őseim hitét meg nem tagadom,
Szabadságom soha fel nem adom!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Őrtüzek fényét el ne oltsad!
Ránk hagyott kincseket szét ne osszad!
Teremtő Istent arra kérem,
Lelkedben őseim tüze égjen!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!
 
Hagyjatok élni ezen a földön!
Őseim földjén hagyjatok élni!

2008
Hajnali szó

Kerget a fényben az álom,
Pirkadat új hírhozó,
Kelő nap sugarát látom,
Fénye a hajnali szó.
 
Álom a szenderült álom,
Melege hívogató,
Fénytöréséből el vágyom,
Fénye a hajnali szó.
 
Eltűnt az éjszaka leple,
Bársonyos kék takaró,
Csillagokkal volt hímezve,
Fénye a hajnali szó.
 
Holdnak a fényei fáznak,
Könnyezik oly megható,
Mindennap után más nap,
Fénye a hajnali szó!

2008
Hanggyógyítás

Hol máglyát gyújtanak,
Dobok ott megszólalnak,
Őseinkben úgy hisznek,
Hagyományt még őriznek.
 
Segíteni betegen,
Rosszat űzni lelkeken,
Szeretettel ápolni,
A jóságot megadni.
 
Egyszerre dobolni,
Egy hangon dalolni,
Lelkünkből ének száll,
Égi útra indulj már.
 
Világot úgy látod,
Szellemed így tárod,
Énekben gyógyítás,
Tanulni oly csodás!

2008
Hazatérés

Kárpátok lábánál,
Hét vezér eggyé vált.
 
Egyességet úgy kötöttek,
A vérükre megesküdtek,
Nemzettségek eggyé váltak,
Őseik földjére vágytak,
Attilának örökségét,
Hunoknak rég dicsőségét,
Jöttek ide megkeresni,
Rég-új hazát teremteni.
 
Felhőkben Sólyom száll,
Vándor nép haza talál.
 
Megjött messzi Ázsiából,
A végtelen Szkítáiból,
Attilának országába,
Hunoknak rég hazájába,
A fajtánkat Isten éltet,
Büszke íjfeszítő népet,
Nevünket e földbe rótták,
Úgy hívják, hogy Magyarország.
 
Felhőkben Sólyom száll,
Vándor nép haza talál.
 
Megjött messzi Ázsiából,
A végtelen Szkítáiból,
Attilának országába,
Hunoknak rég hazájába,
A fajtánkat Isten éltet,
Büszke íjfeszítő népet,
Nevünket e földbe rótták,
Úgy hívják, hogy Magyarország.
 
Úgy hívják, hogy Magyarország.
 
Úgy hívják, hogy Magyarország.

2008
Hol van?

Hol van az a kis kecske?
Ki kertemet lelegelte.
Mek, mek, mek.
Mek, mek, mek,
Ki kertemet lelegelte.
 
Merre jár a kis csikó?
Aki eget ugrató.
Nyi-ha-hó,
Nyi-ha-hó.
Aki eget ugrató.
 
Ihol jön a kis kakas,
Délceg piros tarajas.
Kukuri,
Kukurí.
Délceg piros tarajas.
 
Malac dagonyába dőlt.
Langyos sárba könyökölt.
Röf, röf, röf.
Röf, röf, röf
Langyos sárba könyökölt.

2008
Így születni Áldás

Ne szülessél hat újjal,
Mert üldöznek téged.
Világot látni hajjal,
Tátos jelenésed!
 
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
 
A végtelen őstudás,
Ami nyomja lelked,
Hét éven, anyatejen,
Kéne nevelkedned!
 
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
 
Régi törvény benned él,
Csak ki kell, hogy mondjad,
Gyógy útra, ha kell, menjél,
Jóságot meghozzad!
 
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!
 
Az emberek keresnek,
Ha baj éri őket,
Üldözőket felednek,
Ha rossz dolgok gyötörnek!
 
Így születni! Áldás!
Ennek a világnak.
Mózsiásnak rontás,
Amit benned látnak!

2008
IsTen Látja lelkemet

Isten látja lelkemet,
amit tudok megteszek.
Dobbal, hanggal, énekkel,
reményt keltő szívemmel.
 
Isten látja lelkemet,
szívemben a szeretet,
őszintén azt kívánom,
másnak javát akarom.
 
Isten látja lelkemet,
csak a jó szándék vezet,
úgy szeretem hazámat,
ahogy saját magamat.

Isten látja lelkemet,
dobogtatja szívemet,
a belsőm ezt szereti.
ha nem tetszik, hát elveszi!

2008
Keresd a csillagod

Emlékül annak ki Róma falait verte, ki világot meghódította.
Nevét is csak félve merték kimondani a népek.
Kit csak úgy emlegettek: Az Isten Ostora
 
Száll a madár agrul ágra,
Száll az ének szájról szájra,
Rég időkről én mesélek,
Hallgasd végig mit is mond az ének!

Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.
 
Közöttünk járt Isten Ostora,
Hunok fénye világot ő uralta.
Valá királya minden Szittyának,
Hódítója a Római világnak!

Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.

Nézz az égre keresd a csillagod,
Hunoknak fénye benned úgy ragyog,
Nézz az égre keresd a csillagod,
Attila fénye benned úgy ragyog.

2008
Köszöntő

Adjon Isten békességet a jó reménységben
Hosszú útról jöttünk ide ősök örökében.
Síppal, dobbal, énekhanggal lelkünket ki tárjuk,
Hosszú vándorútnak porát egy cseppet sem bánjuk!

2008
Lelkem szárnyalása

Kirepült a lelkem,
Ebből a világból,
Szabadon engedtem,
Szárnyaljon a vágytól.
 
Szárnyaljon a vágytól,
Ég és föld ölébe,
Teremtsen akárhol,
Világnak közepébe.
 
Világnak közepébe,
Kutatom, keresem,
Talált gyermekébe,
Szeretettel etetem.
 
Szeretettel etetem,
Kedvességgel itatom,
Istent benne kerestem,
Megleltem magamban!

2008
Napnak gyermeke vagyok

Napnak gyermeke vagyok,
Sugarából születtem.
Ragyogok! Ragyogok!
 
Örök fényben élek,
Életet hozó erő vagyok.
Erő vagyok!
 
Tejúton lebegek,
Napatyámhoz, holdanyámhoz,
Járulok! Járulok!
 
Testvéreim a csillagok,
Fényükkel úgy csillogok.
Egy vagyok! Egy vagyok!
 
Fénylő fényes fényemet,
Vigyétek magamból,
Ezt adom! Ezt adom!
 
Etessétek lelketekkel,
Úgy ragyogjatok,
Mint a csillagok! Csillagok!
 
Éhező lelketeket,
Etetem-itatom, etetem-itatom.
Itatom! Etetem!
 
Napnak gyermeke vagyok,
Sugarából születtem.
Ragyogok! Ragyogok!

2008
Nyárnak lelke a tűzben jár

Sűrűn hull a hó, a téli szélben,
A pacsirta dala messze már.
Szürke fátyol lebeg az égen,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
 
Fehér hó subáját magára húzza,
Éltető erejében, a hideg vár.
Szűkös létét előre tudta,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
 
Reccsenő hideg az úr a havas földön,
Mégis békés nyugodt a táj.
Oltalmazó takaró hegye s földön,
Nyárnak lelke a tűzben jár!
 
Vastag jég borítja, a vizek hátát,
Friss kalácsnak illata száll.
Fagy letépte az angyalok szárnyát,
Nyárnak lelke a tűzben jár!

2008
Őseink megnyugodjanak

Régi élet újra éled,
Így születik meg a lélek.
Táltos doboknak imája,
Ki hallatszik a világba:
 
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
 
Fiatalok íjat fognak,
Ősi regéket dalolnak.
A tűz köré összegyűlnek,
Régi népek egyesülnek:
 
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
 
Táltosoknak szava járja,
Ember lelkét nem hiába.
Hol kereszt most kopjafa áll
Igaz világra rá talál:
 
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
 
Régi hitre visszatérnek,
Jönnek fiatalok, vének.
Egymásnak jó áldást hoznak.
A Magyarok összefognak:
 
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!
 
Felébred hát Hunok népe,
Attilának öröksége.
Napatyánknak áldott fénye,
Turul, sólyom Nemzettsége:
 
Őseink meg nyugodjanak,
Sírjukba ne forogjanak!

2008
Régi hitbe

Üldözhettek, nem félek,
Ősidőkről zenélek,
Lelkemet nem tagadom,
Régi hitbe maradok!

2008
Sárkányok földjéről érkeztem

Sárkányok földjéről érkeztem, érkeztem.
Révülést, látomást kerestem, kerestem.
Hét égen, hét földön utazom, utazom.
Eredő gyökerem kutatom, kutatom.
 
Életem-halálom eldobom, eldobom.
Lelkemet, lehelem torkomon, torkomon.
Fájdalmat, gyötrelmet szakítom, szakítom.
Magamat élni meg tanítom, tanítom.
 
Teremtő ŐsTenbe olvadok, olvadok.
Gyógyító jósággal egy vagyok, egy vagyok.
Lelkemből zenélek, pengetek, pengetek.
Sárkányok földjére megtérek, megtérek.
 
Refrén:
Hívj a föld alá
Hétvilág mélységbe
Lefelé csak lefelé
Földanyánk szívébe (mélyébe)
Lefelé csak lefelé
Ott, ahol születtünk
Lefelé csak lefelé
Ott, ahol meghalni kell

2008
Sivatagi szél zenél

Sivatagi szél zenél,
Hallom a dallamát.
Éneke bódító,
Kövesd hívó szavát.
 
Homokból áradó,
Mint a forróság.
Magához láncoló,
Aszaló szabadság.
 
Végre egy zöld sziget,
Árnyékot adó fák.
Ott adja hűs vizet,
Vesszen a szomjúság.
 
Sivatagi szél zenél,
Hallom a dallamát.
Éneke bódító,
Kövesd hívó szavát.

2008
Szarvas tánc

Tűznek a lángja,
Ide-oda vágja,
Benne morajló,
Szarvas tánc.
 
Tekereg a fényben,
A parazsas térben
Duzzadó erejét,
Ha meg kaphatnám.

2008
Szarvas üldöző Hunor s Magor

Vadász vagyok,
Nimród fia.
Íjfeszítők
Legjobbika.
 
Magor öcsém,
jer te velem,
vadat űzni,
völgyön s hegyen.
 
Hunor vagyok
Nimród sarja,
Minden vadásznak,
Az atyja.
 
Csapát járok,
Vad nyomában,
Úgy vágtatok,
Ló halálban.
 
Szűk ösvényen,
Magányomban,
Szarvas ünőt,
Pillantottam.
 
Büszke fejét,
Fel vetette,
Ágreccsenés,
Elkergette.
 
Erdő-mező,
Nádas, berek,
Szarvas ünő,
Merre lehet?
 
Nyomát lelem,
Föld porában,
Üldözöm őt,
Hét határban.
 
Bokor tövén,
Lapul csendben,
Összegörnyed,
Félelemben.
 
Íjam feszül,
Duzzad erem,
Űzött vadnak,
Szíve remeg.
 
Nyilam suhan,
Szélnek szárnyán,
Megütközik,
Fának, ágán.
 
Rohan tovább,
Megriadva,
Maga után,
Nyomot hagyva.
 
Nem nyugszik meg,
Vadász lelkem,
Míg az ünőt,
El nem ejtem!
 
Engem ŐsTen,
El ne hagyjon,
Fohászomra,
Választ adjon!
 
Hét éjjelen,
Hét nappalon,
Szarvas ünőt,
Nem hagyhatom!
 
Erdő szélen,
Fényt találtam,
Üldözöttem,
Benne láttam.
 
Reám szegezte,
Tekintetét,
Benne láttam,
ŐsTen kegyét.
 
Vérig hatott,
Ékes fénye,
Így lettünk,
A szarvas népe.
 
Ó ŐsTenem,
Megértettem,
Új hazába,
Hívott engem.
 
Új hazát itt,
Teremtettem,
Öcsémmel,
Meg telepedtem.
 
E tájéknak
 ékes földje,
Kárpátoknak,
ez bölcsője.
 
Itt lesz hunok,
Földje, vára.
S leszen Magyarok,
Szép Hazája.
 
Adja ŐsTen,
Meg békével!
Sokasodjanak,
Több ezrével.

2008
Szeretet dal

Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Hó borít mindent, fehér dunyhája,
Ezüstös fényben, télnek ruhája.
Nézd békében, a szunnyadó fákat,
Énekük elszáll, hallgasd a tájat!
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Ez az az érzés, lelkedben járjon,
Melegítsen fel, soha ne fázzon!
Kéz a kézben összefonódva,
Szíva szívhez összetartozva.
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!

2008
Tízezer év

Itt élek én rejtőzve már,
Belém csak hálni jár a halál.
Elbújva rég itt élek én,
Lelkemben bolyong tízezer év.
 
Ami elmúlt az történelem,
A jövőnket még nem ismerem,
Életet rég úgy hívják, hogy lét,
Agyamban bolyong tízezer év.
 
Városok épülnek s romba, dőlnek,
Emberek születnek teremtődnek,
Mindenben kezdet van, s eljön a vég,
A világban ott bolyong tízezer év.
 
Ős fajok léteztek, s uralkodtak,
Földben az emlékek megmaradtak,
Nekünk a megmaradás most itt a tét,
Múltunkban ott bolyong tízezer év.

2008
Toportyánok a nyomomban…

Toportyánok a nyomomban járnak, járnak.
Falkába verődve vadásznak, járnak.
 
Havas erdő ösvényét én járom, járom.
Nehogy reám sötétedjen az álom, járom.
 
Napatyám eltűnt már az égről, égről.
Szürke köd született a fényből, égről.
 
Fagyos fából tüzemet raktam, raktam.
De jó lenne mellé egy sült kappan, raktam.
 
Hideg északi szél csontom vágja, vágja.
Jeges leheletével, rázza, vágja.
 
Felélesztem a tüzemet jobban, jobban.
Bennem a remény így fel lobban, jobban.
 
Toportyánok vonyítását hallom, hallom.
Somfa nyelű fokosomat tartom, hallom.
 
Jeges fámat a tűzre dobtam, dobtam.
Az ordasok menekülnek onnan, dobtam.
 
Napnak halvány foltja ködből rám néz, rám néz.
Pirkadó táj ébresztője árnyék, rám néz.
 
Toportyánok híre-hamva eltűnt, eltűnt.
Halált hozó zsivaja megszűnt, eltűnt.

2008
Tündér mese

Világnak a szélén,
Gondolatom mélyén,
Ott ahol a madár sem jár
Ott van a csodavilág.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Sárkányoknak földjén.
Mesevilági örvény.
Varázserejű katonák.
Kacsalábon forgó paloták.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Tündérek kertjében,
Gyémántos erdejében,
Hétmérföldes csizmában,
Égi világot bejártam.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Boszorkányok tanyáján,
Óriásoknak vállán,
Bűvös erejű vad bikák,
Parazsat evő paripák.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Egyszer volt hol nem volt  az Óperenciás tengeren is túl az üveghegyen is túl, élt egy király. Ennek a királynak volt három leánya. Mindhárom lánya oly szép volt hogy a napra lehetett nézni de reájuk nem. Ennek a királynak az egyik szeme sírt a másik nevetett.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben! 

2008
Vágta

Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Hogyha újjá születek csak hátas, lehetek,
A végtelen sztyeppe földjén vágtatni veletek,
Határtalan szabadságom szárnyakat kaphatok,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Utamat a szél mutatja, sörényemet fésüli,
Patámat a földbe vájom földanyám ezt eltűri,
Így élem az életemet gondtalanul szabadon,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Hogyha újjá születek csak vadló, lehetek,
Határtalan szabadságom vágtatni veletek,
Pusztának minden fája, folyója barátom,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!

2008
Végtelen erő

Tárom!
Szívemet tárom!
Jöjjön már a végtelen fény!
 
Szálljon!
Belőlem, szálljon!
Lelkem mélyéből az érzés tiéd!
 
Tépjen!
Szakítson, tépjen!
Őserő, ami él bennem az marjon!
 
Várjon!
Oda fent várjon!
Ősök szelleme hozzád szálljon!
 
Égjen!
A tűz csak úgy égjen!
Benne jár a végtelen erő!

2008
Zene a lélek társa

Keresem a zenét,
A lélek melegét,
Hallani jó
Oly ragyogó.
 
Bennem az él,
Ha a lélek zenél,
Fénytemető,
Új utat kereső.
 
Lágy dallama fény.
Az eredő erény.
Nyers ősi erő,
Szeretetet kereső.
 
Öröm ég s csodás,
A belső tisztulás,
Érzést nyitó,
A lágy zeneszó
 
Gyere szánts belém!
Gyere húzz zeném!
Világot ölelő,
Örömöt vezető!
 
Etetem a lelkem,
Had éljen bennem,
Eleven a lét,
Mennydörgő zenét!
 
Dübörög a dalom,
Hallani akarom,
Ég feszítő,
Hangot emelő!
 
Hangot emelő!
Végtelen erő!
Életet adó!
Bánatot faló!
Belső szerető!
Érzést kereső!
Nyugton mozgó!
Halkan ordító!
Dalból eredő!
Lélek etető!

2008
Én az vagyok…

Magas hegyet látsz, akkor én az vagyok,
fehér szikláimmal az égbe nyúlok,
én vagyok én a hely szelleme,
én vagyok én az őrszelleme!
 
Égig érő fát látsz, én az vagyok,
jó táltosoknak utat adok,
én vagyok, az ki útját járja,
én vagyok, a világnak fája!
 
Sebes folyót látsz, akkor én az vagyok,
kanyargós medrekben partot mosok,
én vagyok, én ki a követ fejti,
én vagyok, én ki Attilát rejti!
 
Napnak fényét látod, én az vagyok,
tömény sötétségben csak fényt hozok,
én vagyok, az ki fényét adja,
én vagyok, a jóságnak arca!
 
Csillagerdőt látsz, akkor én az vagyok,
elhintett lelkeken pásztorkodok,
én vagyok, én az égi vándor,
én vagyok, én a lélek pásztor!

2009
Napból születni

Napból született sólyommadár,
Végtelen égben szabadon száll,
Lelke a fény a gyógyító erő,
Elküldte hozzánk a jó teremtő.
 
Teremtő fénnyel a népem áldotta,
Tiszta énekkel a jóságát hozta,
Bűnétől váltani ezt a világot,
Életre születni mindenki áldott.
 
Gyere a lelkembe sólyommadár,
Szeretetre éhes érzésem vár,
Újra születek szárnyakat bontok,
Magamból én csak jóságot ontok.
 
Napból született teremtő vágy,
Világot szerető érzésem lágy,
Szárnyamat feszítem tollamat, rázom,
Elrugaszkodom az égbe, vágyom.
 
Szabad testemben szabad a lélek,
Teremtő fényben olvadva érek,
Nincs több gát és nincs több határ,
Lelkem a fényben szabadon száll.

2009
Sárkány lelkem…

Sárkány lelkem,
Égbe szállna,
Lángol bennem,
Szabadság vágya.
 
Elrepülne,
A világból,
Innen messze,
Magamtól távol.
 
Édenkertbe,
Haza járna,
Minden este,
Nyugodt az álma.
 
Elmerülne,
A magányba,
Csendes űrbe,
Csak magába.
 
Néha-néha,
Táncra perdül,
Lőn a léha,
Az élet pezsdül.
 
Édenkertbe,
Barangolva,
Elmerengve,
A nyugalomba.
 
Sárkány lelkem,
Szárnyra kapna,
Tőlem messze,
Vándorolna.
 
Édenkertből,
Édenkertbe,
Emberekből,
Emberekbe.
 
Visszatérne,
Hozzám járna,
Bennem élne,
Csak néha szállna.

2009
Szarvas anya

Napból jött el élni közénk,
hazát mutatott ami miénk,
Tengri gyermeke vala,
Ő az a szarvas anya!
 
Hét völgyön és hét hegyen,
ott élt büszkén délcegen,
s ő léte az új haza,
ő az: a szarvas anya!
 
Napból kélt, és napba holt,
ahol járt ott tiszta folt,
világnak kiáltó szava!
Ő az: a szarvas anya!
 
S újból gyere le közénk,
hozd el a napból a tiszta fényt!
S az élet új lesz maga,
Jöjj el szarvas anya!

2009
Vándor dal

Elindulok, kelő nap fényével,
Elvágtatok, őseim reményével.
Hajnal hasad, kapujában állok,
Elbúcsúzom, földemtől és hazámtól.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Magam vagyok, lovammal eggyé válok,
Lelkem adom, lehetek én bárhol,
Hold fénye jár, álmaimat vigyázza,
Gondolat száll, otthoniakat látja.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Áztat eső, égi könnyeit szórja,
Vándor szellő, dolmányomat markolja,
Megmutatom, őseim kitartását,
Elmondhatom, magyarnak bátorságát.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Vándorúton, lehetsz éppen te bárhol,
Bármely földön, vállald fel magyarságod,
Jóság vezet, szeretettel fogadnak,
Segítenek abban, amiben tudnak.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.

2009
Vasvár (Földvár)

Áll egy vár,
a homályban már,
Ősidőktől áll,
a vén Rába partján.
 
Lápvidék őrzője még,
fakapuja emlék,
őrzött gyepűt, megyét,
őseink igaz hitét.
 
Áll egy vár
a Rába partján,
földsánca mesél már,
szelleme haza talál!
 
Őrzött gyepűt, megyét,
eleink igaz hitét,
vitéznek harcos kedvét,
tátosnak szeretetét!
 
Áll egy vár,
a homályban már,
Ősidőktől áll,
a vén Rába partján.

2009
Virti Napköszöntő

Itt ért engem a kelő nap fénye,
Reám köszönt és a Felvidékre,
Éjszaka kapuját a pirkadat zárja,
Belemerül a széles Dunába.
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Ide érzem sodró folyását,
Ide hallom víz morajlását,
Felvidéknek kicsiny falujába,
Ott ahol népem most is még árva!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Kerek a világ nincs annak vége,
Ha végét járod, érsz az elejére,
Folyó a kés, ami elvág szeletel,
Hiába határ a lelked nem megy el!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Utolért engem a hajnal kapuja,
Pihenten ébred a Felvidék faluja,
Jó reggelt! Napatyámnak köszönök,
Így születnek a lelki örömök!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!

2009
A Besenyőkirály élve eltemetése...

Csizmámat nem veszem le,
varkocsom nem vágom le!
Hitemet el nem hagyom!
Véremet nem tagadom!
Véremet nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Földanyának méhébe,
a feledés mélyébe.
Hitemet el nem hagyom!
Őseim nem tagadom!
Őseim nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Életem elvettétek,
testemet temettétek.
Hitemet el nem hagyom!
Lelkem élhet szabadon!
Lelkem élhet szabadon!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Megöltetek hiába,
idegen urak szavára.
Hitemet el nem hagyom!
Múltamat nem tagadom!
Múltamat nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!

2010
A lelkem születése

Naparany madár,
felhők felett száll,
vigye el a lelkemet, megújulni már!
 
Lelkem születik,
napba költözik,
megújuló fényéből, újra születik!
 
Nincs már több határ,
lelkem szabad már,
ősi erő lényéből ő a napmadár!

2010
Rókadombi ének…

Rókadombra jő,
a Világ Teremtő.
Lápkumájában,
égig feltörő.
 
Halld a rege szót,
hangot dallamot.
Éneknek szavát,
szívig behatót!
 
Lápnak szelleme,
Őseink hite,
Jöjj hát elő,
Lelkem hív ide!

2010
A Tűz én vagyok

Fényben élek,
fényben látszok,
örök tűz éget,
hozza a lángot.
 
Tűz az anyám,
fény a lelke.
Parázs az apám,
lángol teste.
 
Gyermeke vagyok,
a tűz rózsának,
lángban hajlok,
 ez nem varázslat.
 
Rejtve őrzőm,
ősök lelkét,
én vigyázom,
dicső emlékét.
 
Tűz a testem,
tűz a lelkem,
perzselő világ,
fénylik bennem.

2011
Alázatos ima

Eljön a széllel, az égi eső,
arcomat mossa a fény szerető.
Földre lehajtom a vén fejemet,
kezedbe adom az életemet.
 
Bennem az élet, élni akar,
bűnöm a testem, de mindent takar,
Lelkemből imám, ha felszabadul,
Lantom hangján zendül a húr.
 
Égen és földön elénekelem,
élet forrásában merítkezem.
Néha a szellemek kísértenek,
jóságos lények segítenek.
 
Fának a bokornak imádkozom,
tűzzel és vízzel eltáncolom.
Kővel és földdel énekelem,
teremtett léttel teremthetem.
 
Végtelen úton magam vagyok,
tündérek kísérnek és angyalok.
Embernek lelkén, ha segíthetek,
lényével, testével egy lehetek.
 
Hét az a világ hol ébren vagyok,
nem tudom, melyikbe maradhatok.
Lelkem a testemből néha szakad,
dobom hangjától egybe marad.
 
Világnak fájából én létezem,
mind a hét ágából merítkezem.
Életnek vízéből virágozom,
tiszta alázattal imádkozom.

2011
Álomkép

Álomkép, elvisz engem,
repíts még, távoli tájra.
Álomkép, ez él bennem.
Végtelen….
 
Repülnék, mint a madár,
szárnyalnék, a kék égen,
Repülnék, tisztán, szabadon.
Az égen…
 
Szárnyamat szétfeszítem,
magamat, dobom a szélnek.
Szárnyamat ki tárom.
S Repülök…
 
Tollaim, a szelet fogják,
szárnyaim kitárom.
Tollaim, emelnek égbe.
Felfelé…
 
Elérem, a világ tetejét,
érintem az emberek szívét.
Elérem holdat, a napot.
Ott vagyok…
 
Én vagyok, a világ teteje,
álmodok, hívlak gyere be!
Én vagyok, az égi kaputok.
Tárulok…
 
Kitárul, lelkem, a szívem,
porba hullt, testem feledem.
Kitárul, a kapu én vagyok.
Gyere be…

2011
Altató ének

Csijja, csijja, babája,
alszik már a napocska,
csijja, csijja, babája,
felébredt a holdacska.
 
Csijja, csijja, babája,
a csillagok ragyognak,
csijja, csijja babája,
az álmodra vigyáznak.
 
Csijja, csijja babája,
öreg Tengri vigyázza,
Csijja, csijja babája,
a jó áldás rád hozza.
 
Csijja, csijja babája,
holdnak fénye téged vár,
Csijja, csijja, babája,
Csenge baba aludj már.

2011
Bakony őrzője

Völgyek mélyén járok,
erdők mélyén hálok,
hegyekkel én magasodok,
a Bakony őrzője én vagyok!
 
egy a lelkem szelleme,
egy a létem végzete,
végtelenben barangolok,
magamban én magam vagyok.
 
Minden áldott fában,
minden egyes fűszálban,
én a fényben ragyogok,
magamba végre magam vagyok.
 
Fáknak lelke megszólít,
szélnek hangja táncba hív,
Világnak fáján araszolok,
a Bakony őrzője én vagyok.

2011
Dal a Bakonyhoz

Szikláknak szelleméhez,
erdőknek a lelkéhez.
Szólok…
Tölgyerdők sokasága,
fenyveseknek zöld hazája.
Szólok…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Égbenyúló hegyek hívnak,
révítenek messze húznak.
Érzem…
Hosszú völgye elvarázsol,
a szellővel lelkem táncol.
Érzem…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Sötét-Horog kő-pajtája,
Üldözöttek bújtatója,
Védi…
Aszó-Völgye titkot rejti,
rossz szellemét elkergeti.
Védi…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Horny Mihálynak erdejében,
Balinkának mezejében.
Révít…
Molnár-rétről tovatűnő,
Hívogató szarvas űnő.
Révít…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!

2011
Ég hét kapuja

Égnek vágtatok én hét kapuján át,
Napatyámnak paripájának hátán,
fénylik az ég alja napkapu tárul,
indul a vágta a világfájáról.
 
Első kapunál szívekbe látok,
második kapunál lelkeket tárok,
harmadiknál a szeretet vár már,
kapujában a fénylő kék oltár.
 
Negyedik kaput a hangommal tárom,
ötödik ajtóban magamat látom,
hatodik ég kapujában állok,
ártó gondolatoktól meg válok.
 
Égnek hetedik kapujához érve,
beléphetek a teremtésbe,
ragyogjon be mindet Istennek fénye,
belemerülök az örvénylésbe.
 
Körbe-körbe az örvény le húzzon,
szét daraboljon össze zúzzon,
porrá törött csontjaim látom,
lelkem a testemből ki szálljon.
 
Lobogó tűzbe üstbe ha raknak,
kezemhez, lábamhoz, szívemhez szólnak,
kevernek-kavarnak füsté válok,
füstnek a mélyén magamra találok.
 
kezemet, lábamat, fejemet érzem,
testembe lelkem visszatérjen,
életem, tudatom eggyé váljon,
magamba magamat megtalálom.
 
Égnek hetedik kapujában állok,
igéző létembe visszatalálok,
hat kapu, öt kapu, négy kapu tárul,
távozok ebből a szellemvilágból.
 
Második kapuban lelkemet zárom,
szeretet kincsét ott megtalálom,
szívekbe látok első kapujában,
szeretet fátylával mind betakartam.
 
Lassul a vágta a világnak fáján,
lassul a lépés az egeknek táján,
napatyámnak paripájáról szállok,
lelkemmel, testemmel földre találok.
 
Ébresztő, ébresztő jó reggelt lélek!
Jóságban, szépségben, éledj, és ébredj.
Magamból kifele világba nézek.
Égi utamról én haza térek.

2011
Farkas lélek

Lelkeknek a farkasa,
végtelen az otthona,
kísért éjjeleken át,
nem találja hazáját.
 
Lelkeknek a farkasa,
szelleműzők harcosa,
küzdelem az élete,
halál lesz a végzete.
 
Lelkeknek a farkasa,
jelenése éjszaka,
sötétségben kóborol,
gyáva lelket elrabol.
 
Lelkeknek a farkasa,
teli hold hívogatja,
farkas hangja imája,
haragjával vigyázza.
 
Lelkeknek a farkasa,
ősösztönnek harcosa,
gyáva lelkek félelme,
abból van az ereje.
 
Lelkeknek a farkasa,
az én lelkem az vala,
harc az egész életem,
bensőmmel békéltetem.

2011
Fény madár

Fénymadár, gyere be,
hozd a napot a lelkembe,
fényedben én ragyogok,
mint éjjel a csillagok.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Lelkemnek hozz bölcsességet,
elmémnek szerénységet,
tisztaságból szavadat,
ez kísérje utamat, utamat.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Fény madár, sólyom madár,
fényed, lelkemben jár,
Elhoztad hát a napot,
holdat meg a csillagot.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Belső lényem már szabad,
úgy száll mint a gondolat,
lelkem szárnya kitárul,
ékes fénye úgy kigyúl.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.

2011
Föld

Föld az élet,
élő teste,
tőle kérünk,
élünk benne.
 
Földanyánk,
belőled élünk,
óvó hazánk,
hozzád visszatérünk.
 
Föld szelleme,
én hű maradok,
élő testel,
én földanya vagyok.

2011
Ha sólyomszárnyakat kaphatnék

Ha egyszer sólyomszárnyakat kaphatnék,
repülnék fent az égben.
A mennyei égen mindig táncolnék,
fehér felhők ölében.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.
 
Fészket raknék a Kárpát- hazában,
Onnan ügyelnék rátok.
Büszkén szárnyalnék a világban,
A világ fáját megtaláljátok.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.
 
Sólyom atyámhoz a naphoz mennék,
újjászületnék a fényben.
éjsötétjében holdanya lennék,
fény harcosa sólyom képében.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.

2011
Hej regölöm

Én is vagyok IsTen gyermeke!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Ősidőknek dicső hírnöke!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Nagy Hunoknak leszármazottja!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Szkíta népek meg maradottja!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Csodafiú szarvas az utam,
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!

2011
Ima vízhez

Földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő,
jéghideg testével utat ha vág,
nem álja útját, sem szikla, sem gát.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet, frissítő íz,
kanyargós medreknek útját járod,
s végül a tenger lesz szép halálod.
 
Csobogó hangodat hallani jó,
simogatásod oly megnyugtató,
minden cseppednek ölelése lágy,
soha nem nyugszik meg benned a vágy.
 
Öröklét forrása ó tiszta víz,
újraszületésnek a hangja hív,
föld mélyéből a felhőbe száll,
víznek minden cseppje szabad madár.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet frissítő íz,
földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő!

2011
IsTen Ostora! (Attila)

Volt vala világnak, hatalmas hazája,
íjfeszítő népek dicső nagy királya,
Hadúr kardot küldött Attila Királynak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Királya volt ő minden Szkíta népnek,
napnyugótiaknak, napkeletieknek,
Hunok nagy királya üzent a világnak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Fejet hajtott Róma, a nagy hadvezérnek,
Arany adót küldött, a hatalmas hun népnek,
égnek kardja ennek a világnak
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Attila, Attila, Hunok nagy királya,
Mundzuk sarjadéka, híres maradvája
Gepidák, és Gótok, katonának álltak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Napatyánknak fénye, holdanyánknak éke,
földi életének, halál vetett véget.
dicsőséget hozott ennek a világnak,
nevezték őt sírva: IsTen Ostorának.

2011
Karaván

A sivatagban halad a karaván,
a végtelen homoktengeren át.
Hegyről a völgybe, völgyről a hegyre,
sivár dombokon át előre.
 
A tevéknek útján én magam is járom,
a sivatagi szél a legjobb barátom,
egyedül vagyok, s néha magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!
 
Magamra hagyott a fényes napkorong,
Sötétben csak a holdfényében bízom.
Tüzet rakok és fénybe fényt látok,
IsTenem-hez így fohászkodok.:
 
Ó, ó Tengri!
 
Hegyről a völgybe, völgybe a hegyre,
A karavánunk így halad előre.
Homokdűnék között magamba szállok,
Istenemhez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!

2011
Karaván

A sivatagban halad a karaván,
a végtelen homoktengeren át.
Hegyről a völgybe, völgyről a hegyre,
sivár dombokon át előre.
 
Ó, ó Tengri!
 
A tevéknek útján én magam is járom,
a sivatagi szél a legjobb barátom,
egyedül vagyok, s néha magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!
 
Magamra hagyott a fényes napkorong,
Sötétben csak a holdfényében bízom.
Tüzet rakok és fénybe fényt látok,
IsTenem-hez így fohászkodok.:
 
Ó, ó Tengri!
 
Hegyről a völgybe, völgybe a hegyre,
A karavánunk így halad előre.
homok dűnék között magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.

2011
Levegő

Égből szálltam,
lelkem születik,
levegő a szárnyam,
szél bennem rejlik.
 
Végtelen ég,
őrzője földnek,
véget nem látó,
világtörőknek.
 
Égből jöttem,
égbe tartok,
szárnyal lelkem,
 végtelen ég vagyok.

2011
Magam vagyok

Színtelen virágok, vesznek körül,
lelketlen zsiványok marnak belül,
pereg az életem a szemem előtt,
bennem a félelem szobrokat dönt,
egy ősi IsTenhez, fohászkodom,
szakadt lelkemben kapaszkodom.
 
Nekem ez maradt, ezt nem veszik el,
a lépésem egy arasz, ne tévedjek el,
gödrös út a pokolba, s oda vezet,
a mennyországomban nem mehetek,
hazaérek,  végre ott magam vagyok,
drága angyalok, én itt maradok!

2011
Magányban

Hagyjatok engem magamra,
had éljek beburkolózva,
tüskék a  lelkembe szúrtak,
sziklái apróra zúztak.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Néha a világra nézek,
magamtól semmit sem kérek,
tőletek semmit nem várok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Magány a létemet fúrja,
lehet ez a lelkem útja,
zuhanok a végtelenből,
mint eső csepp a felhőből.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
hagyjatok engem magamra,
had éljek magamba,
láncolt lelkemmel szállok,
a fényességbe látok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.

2011
Megszülettem...

Földből született a testem,
levegőégből a lelkem,
tűzből jött a szerelmem,
vízből a fájdalmam a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből gyúrták a testem,
végtelen ég a lelkem,
égető tűz a szerelmem,
Forrásvíz a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
 életre keltem.
 
Ó a semmiből lettem,
a végtelen árnyékba mentem,
magamat félve kerestem,
érdes világba leltem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, emberré vágyok,
porból, porrá válok,
lelkem földnek fája,
múlandóság háza,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Égből megszülettem,
szárnyas embere lettem,
végtelen a testem,
griffmadár a lelkem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Tűzben testem táncol,
a lángokkal harcol,
parázs lesz belőlem,
s elhamvad a testem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Vízből tiszta énem,
csobogó a létem,
hegyet, sziklát vájok,
lelkedre vigyázok,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, égből, tűzből,
vízből, jó IsTenből,
testből, és lélekből,
születni mindenből,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.

2011
Ősöknek fája

Ősöknek fája,
világot látja,
lelkek őrzője,
régi törvénye.
 
Ősöknek fája,
lelked vigyázza,
parancsa ébreszt,
mondja hogy létezz!
 
Ősöknek fája,
mesél magába,
holdról, a napról,
regél a múltról.
 
Ősöknek fája,
él a világba,
múltat megőrzi,
lelkedet tölti.
 
Ősöknek fája,
hősök tanyája,
parancsa annyi,
csak megmaradni!

2011
Regösének (népdal feldolgozás)

Eljöttünk, eljöttünk! Hunok maradvája,
régi szokás szerint, fogjuk megtartani!
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Amoda át folyik, egy sebes folyó víz,
sebes folyó víznek, zöld selyem pázsitja.
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Zöld selyem pázsitján, csodatevő szarvas,
csodatevő szarvasnak, ezer ága-boga.
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Ezer ága-bogán, napot-holdat tartja,
gyulladva gyulladjék, oltatlan aludjék.
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Ha beeresztenek, be csiszegünk-csoszogunk,
Ha ki eresztenek, kicsiszegünk-csoszogunk.
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Nyírfakéreg bocskorunk, fűzfakéreg papucsunk.
Regöljük a gazdát, vele az asszonyát.
 
Haj regő rejtem! Csak neked ejtem!
Azt is megadhatja! Az a Nagy Úr IsTen!
 
Szegen lóg egy zacskó, tele van százassal,
fele a gazdáé, fele a regösöké.

2011
Szabadon

Jurtám építem,
lovam terelem,
tüzem megrakom,
élek szabadon!
 
Íjam feszítem,
sólymom reptetem,
büszkén vágtatok,
élek szabadon!
 
Magam élete
magam végzete,
ez a világom,
csak így szabadon!
 
Fák a pusztába,
folyók hazája,
mind a barátom,
csak így  szabadon!
 
Utam mutatja,
a szarvas anya,
csak így vándorlok,
élek szabadon!
 
Tengri oltalma,
segítő szava,
hitem nem adom,
élek szabadon!

2011
Szállj!

Égben járó táncot járok,
világfáját elhagyom.
Szárnyat bontok és elszállok,
lelkem mélyét megnyitom.
 
Ó szállj, ó szállj! A lelkeknek útján!
Ó szállj, ó szállj! Az életnek útján!
 
Testem-lelkem száll az égbe,
húzza bennem a napszekeret.
Csillagösvényen fény szélbe,
elvihetem az embereket.
 
Ó szállj, ó szállj! A lelkeknek útján!
Ó szállj, ó szállj! Az életnek útján!
 
Őserő ami szívem hajtja,
rejtett szárnyam kibontom.
Elrugaszkodom, repülj a napba,
ezt a világot elhagyom.
 
Ó szállj, ó szállj! A lelkeknek útján!
Ó szállj, ó szállj! Az életnek útján!
 
Vakító fénybe, ősörvénybe,
élet ritmusa bepörget.
Újraszületni régtörvénybe,
éltethet, és megölhet.
 
Ó szállj, ó szállj! A lelkeknek útján!
Ó szállj, ó szállj! Az életnek útján!

2011
Szarvas tánc

Tűznek a lángja,
ide-oda vágja,
benne morajló, szarvas tánc.

Tekereg a fényben,
a parazsas térben,
lüktető erejét meg kaphatnám.

Láng a sötétben,
Északi fényben,
tűzről pattant dobbantás.

Táncoló lángja,
azt kiabálja,
tűzben az élő szarvas tánc.

Agancs az égben,
csillogó fényben,
nappal, a holddal csillagtánc.

Táncomat járom,
ide-oda vágom,
lelkem hívja a szarvast már.

Szarvas a tűzben,
én a reményben,
bennem élő szarvas vágy.

Végtelenségben,
ősi regékben,
visszatérő szarvas tánc.

2011
Szellemekkel táncoló

Bakonynak hegyeiben,
égbe nyúló erdőkben,
szelek szárnyán látható,
szellemekkel táncoló.
 
Minden hegyek tetején,
szikláknak a peremén,
hívnak, hívnak látnokok,
szellemekkel táncolok.
 
Forrásoknak tövében,
köves, hideg medrében,
víz a vízzel átható,
szellemekkel táncoló.
 
Barlangoknak mélyében,
Földanya szerelmében,
magányodban szárnyaló,
szellemekkel táncoló.
 
Bakony ország hegyei,
Fák sziklák szellemei,
forrásokból fakadó,
szellemekkel táncoló.

2011
Szülessünk újra

A fényben a fény,
lelkem remény,
ébredni még,
s születni újra.
 
Bennem a fény,
küzdő erény,
légy hát szerény,
s születni újra.
 
Ember ne félj,
élj, ne ítélj,
nyújtva a kéz,
s születni újra.
 
Fényben vagyok,
elolvadok,
meghalhatok,
de születek újra.
 
Embert adok,
lelket kapok,
s megmaradok,
de születek újra.
 
A végtelen,
lélekhegyen,
élet legyen,
és szülessünk újra.

2011
Tűz

Tűz az élet,
tűzben járok,
lángom éget,
tűzzé válok,
 
Égő testem,
lelkem táncol,
ősöket rejtem,
távol hazától.
 
Fény a lelkem,
láng a testem,
napból születtem,
én a tűz lettem.

2011
Tűzlégzés

Beszívom a vágyamat,
kifújom a fájdalmat.
Beszívom a világot,
kifújom az imámat.
 
Révész gyere el értem,
vigyél engemet innen.
Révész gyere el értem,
látomásom remélem.
 
Beszívom az életet,
kifújom a végzetet.
Beszívom az őserőt,
kifújom a múlt időt.
 
Révész gyere el értem,
vigyél engemet innen.
Révész gyere el értem,
látomásom remélem.
 
Beszívom a teremtőt,
kifújom, az eredőt.
Beszívom az oltalmat,
kifújom az ártalmat.
 
Révész gyere el értem,
vigyél engemet innen.
Révész gyere el értem,
látomásom remélem.
 
Beszívom az igazat,
kifújom a hamisat.
Beszívom a világot,
Kifújom az imámat…

2011
Víz

Víz az élet,
folyton teremtő,
folyó éned,
benned az erő.
 
IsTennő könnye,
hol sós, hol édes,
földnek szerelme,
földnek vére.
 
Vízből jöttem,
vízbe tartok,
forrásvíz a lelkem,
én a víz vagyok.

2011
Buddha

Földi életemben,
én benned születtem,
édes testet kaptam,
ebben meg maradtam.
 
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.
 
Megvilágosodás,
lelked fénye csodás,
új utat mutattál,
új életet hoztál.
 
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.
 
Széles szekér útja,
mutass utat Buddha,
bölcsességed tárod,
lelkemet át járod.
 
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.
Ó Buddha, ó Buddha,
éljen bennem lényed.

2012
Mantra 1

Hozd el a létbe a világosságot,
a bennünk rejlő igazságot!
Om mani, om mani, padme hum!
Om mani, om mani, padme hum!
 
Tudásunkból a létnek fényét,
imáinkból a lelki békét!
Om mani, om mani, padme hum!
Om mani, om mani, padme hum!
 
Keresd magadban a belső ösvényt,
a csendes békét, a forgó örvényt!
Om mani, om mani, padme hum!
Om mani, om mani, padme hum!
 
Hald magadban a lélek hangját,
a suttogó álmok harangját!
Om mani, om mani, padme hum!
Om mani, om mani, padme hum!
 
Lásd a világban az igazságot,
keresd magadban a világosságot!
Om mani, om mani, padme hum!
Om mani, om mani, padme hum!

2012
Sámán vagyok...

Vannak emberek akik tudással születnek, és azért jönnek erre a világra hogy gyógyítsanak, segítsék a világot, hogy szebbé, jobbá váljon, segítsék az élőket, életteleneket az embereket az életben.

Sámán vagyok, égi sámán,
Elrepülök a szelek szárnyán,
Ha meg kell halnom hát, meghalok,
a lelkeket így gyógyítom.

Elrévülök a végtelenbe,
elrévülök a végtelenbe,
a szélnek hátán repülök,
a világfáján eltűnök.

Sámán vagyok, földi sámán,
az emberek lelkét gyógyítom,
elmegyek érte a túlvilágra,
a szellemekkel táncolok.

sámán vagyok, égi sámán,
elrepülök a sárkány hátán,
égi erőmet felnyitom,
a lelkedet meg gyógyítom.

Hát erre születik egy sámán, tátos, regös, igric, jokulátor, tudó, gyógyító, javas, füves. Ez az élete, mert erre született. Ennek teremtette az IsTen. Ezért álnak a szolgálatába a szellemek,az erdő szelleme, a víz szelleme, a földanya teremtő szelleme, ezért segít néki a tűz, a víz , a föld, a levegő, a kő, élők és élettelenek egyaránt. Elmegy a hét világ mélységébe oda ahonnan ered minden, oda ahonnan ered az élet forrása, oda ahol ember nem járhat. Elmegy oda ahol a világnak fája áll, s bejárja a hét világ magasságát, oda ahol ember nem jár. Hát ezek a sámánok. Tiszteld, és becsüld őket mert ők a világ tudói.

2012
Torda Tátos

Somogy völgyén,
Koppány földjén,
Torda tátos,
lelke jár most.
 
Sötét kútban,
lelke ott van,
Eltemetve,
elfeledve.
 
Hangja bódít,
engem szólít,
dobnak hangja,
hitét vallja.
 
Kút fal dőljön,
összetörjön,
be szakadjon,
soha ne álljon.
 
A lelke várja,
szabadulása,
kötést oldja,
a dob hangja.
 
Hitünk őrzője,
védelmezője,
újra éled,
tiszta léted.
 
Torda tátos,
lelke száll most,
nem fog rajta,
ármány kardja!

2012
Új útra indulok

Elmegyek, ebből a világból,
búcsúzok földi hazámtól,
Szellemek kísérnek utamon,
sárkányok ereje magamon.
 
Végtelen ösvény az utam,
lassan vonszolom magam,
vállamon a világ súlya,
csak emelem újra meg újra.
 
IsTenem adj erőt nekem,
elmenni keresni szívem,
Szégyen nélkül élni,
nem megalkudni, s nem félni.
 
Égi út, szárnyam tárom eléd,
lelkemmel hallom égi hívó zenéd,
magányban hordozott szívem,
lelkem virága bennem.
 
Elmegyek magamat keresni,
keresem szívemet születni,
Hajnalok fénye hív engem,
s ebben kell megszületnem.

2012
Új útra indulok

Elmegyek, ebből a világból,
búcsúzok földi hazámtól,
Szellemek kísérnek utamon,
sárkányok ereje magamon.

Végtelen ösvény az utam,
lassan vonszolom magam,
vállamon a világ súlya,
csak emelem újra meg újra.

IsTenem adj erőt nekem,
elmenni keresni szívem,
Szégyen nélkül élni,
nem megalkudni, s nem félni.

Égi út, szárnyam tárom eléd,
lelkemmel hallom égi hívó zenéd,
magányban hordozott szívem,
lelkem virága bennem.

Elmegyek magamat keresni,
keresem szívemet születni,
Hajnalok fénye hív engem,
s ebben kell megszületnem.

2012
Varázstánc

Lelkem táncol,
élhet bárhol,
Tűzben égek,
benned élek.
Lelkem húzza,
a mélyből újra,
fel az égbe,
fény a fényben.
 
Varázstáncod járod,
szívedben találod,
elviszi a lelkem,
amit eltemettem.
 
Dobnak hangja,
megmarkolja,
hív az égbe,
a végtelenbe.
Földhöz vágja,
a szívem hangja,
eggyé válva,
földanyámba.
 
Varázstáncod járod,
szívedben találod,
elviszi a lelkem,
amit eltemettem.
 
Egy a testem,
egy a lelkem,
pillantása,
lelkem vágja.
 
Elvisz újra,
hosszú útra,
elsodródok,
mindent oldok.
 
Varázstáncod járod,
szívedben találod,
elviszi a lelkem,
amit eltemettem.
 
Révült álom,
megtalálom,
földi porba,
átkarolva.
Érzést táncol,
fényben lángol,
össze érve,
kéz a kézben.
 
Varázstáncod járod,
szívedben találod,
elviszi a lelkem,
amit eltemettem.

2012
A fény utat mutat...

Ha elhagyott az erőd,
ha úgy érzed nincs tovább,
ha szíved már nem szerető,
csak indulj a fényen át.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Ha egyedül akarsz lenni,
a magányod eltemet,
ha nem tudsz már mit tenni,
a fény útja elvezet.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Ha nem ért meg a világ,
ha minden fáj mi szép,
te csak mond el az imád,
és megjelenik a fény.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Ha szíved fájdalom nyomja,
és az érzés eltemet,
a barátod kezedet fogja,
és a fény útján vezet.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Csak tárd ki a szíved,
szeretetből tegyed,
segít neked az érzés,
szívből jövő szeretet.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Csak szeretni, szeretni,
magunkat így lehet,
s a lelkünkhöz ölelni,
ez a tiszta szeretet.

Fordulj a nap felé,
járd az utad,
fordulj a fény felé,
Tengri utat mutat.

Kezedben a sorsod,
boldog így lehetsz,
a fényt magadban hordod,
mert benned a szeret.

2013
Csalódás...

Fújd ki szél, fújd ki, bánatot szívemből,
kímélj meg, kímélj meg, csaló szerelemtől.

Engedj szabadon! Engedj utamon!
Engedj szabadom! Szívem ne fájjon!

Tépd ki szél, tépd ki, fájdalom forrását,
gyógyítsd be sebemet, csalódás óráját.

Engedj szabadon! Engedj utamon!
Engedj szabadom! Szívem ne fájjon!

Tengri, bölcs Tengri, köszönöm életem,
engedj most szeretni, benned én létezem.

Engedj szabadon! Engedj utamon!
Engedj szabadom! Szívem ne fájjon!

Teremtő Tengri, világ teremtője,
hálás vagyok néked, lelkemnek őrzője.

Engedj szabadon! Engedj utamon!
Engedj szabadom! Szívem ne fájjon!

2013
Égi vágta...

Csillag istállóban,
égi lovak várnak,
aranyszőrű paripák,
hadak útján járnak.

Vágtass a lelkemmel!
Vágtass a testemmel!
Égi lovam, jó dobom,
vigyél engem innen el!

Hadak útján szárnyalok,
hét világba vágtatok,
Napot, holdat megkerülve,
teremtéssé válhatok.

Vágtass a lelkemmel!
Vágtass a testemmel!
Égi lovam, jó dobom,
vigyél engem innen el!

2013
Éjjel a farkasok járnak...

Éjjel a farkasok járnak,
falkában úgy vadásznak,
fenyvesek mélyén élnek,
övéikhez megtérnek.

Éjjel a farkasok járnak,
mindig szabadon vadásznak.

Sziklás hegyekből jönnek,
falkába úgy verődnek,
farkas testvér, farkas,
erőd oly hatalmas.

Éjjel a farkasok járnak,
mindig szabadon vadásznak.

Lelkem a lelkeddel táncol,
Éjszakába varázsol,
Télben sohasem fáznak,
éjjel a farkasok járnak.

Éjjel a farkasok járnak,
mindig szabadon vadásznak.

2013
Életfának a hét ága…

A világnak életfája,
belehajlik a világba,
napsugárnak minden fénye,
csodaszarvas reménysége,
ága-boga napot tartja,
fénye hív a csillagokba,
csillagokkal a holdanyámba,
holdanyám az éjszakába,
éjszaka a nappalokba,
nappalokból a világba,
belehajlik a világfa.

2013.Szelek Hava. 18.

2013
Göncöl

Réges régi időkben, tudó született,
emberi emlékezetben tátos lehetett.
Göncöl névre hallgatott a javas gyógyító,
ember lelkébe látott, a sok mindent tudó.

Csillagok járásából, jövőt olvasott,
növényekből, gombákból, embert gyógyított.
ismerte a madarak, s a fáknak beszédét,
elhozta a sötétből, az ember reményét.

Meghalni már nem látták, s az égbe költözött,
csillagok közt szekere, ott fent dübörög.
Göncöl szekéren rója, a hadak útját,
onnan őriz minket is, és a világ kapuját.

Emlékezzünk testvérek, tátosunkra még,
róla szóljon az ének, és még ezer év.
Csillagokban olvasó, égi vándorunk,
lelkeket meg gyógyító, hozzád visz dalunk.

2013
Gyógyító ének

A lelkem mélyén én szarvas vagyok,
őseim énekelnek és én táncolok.

A lelkem mélyén néha, csak magam vagyok,
ilyenkor énekelek, és ti gyógyultok.

Gyógyító énekemet ősöktől kaptam,
gyógyító énekembe szívemet raktam.

A lelkem mélyén néha, csak magam vagyok,
ilyenkor énekelek, és ti gyógyultok.

A lelkem mélyén én szarvas vagyok,
őseim énekelnek és én táncolok.

2013
Hadak útja..

Hadak útján hol a lelkek szállnak,
fényes csillagok, ragyogva járnak.
Tündérek fordulója, Ezüst út, Lelkek útja,
Szép asszonyok vászna.

Hadak útján Etelének fia,
Csaba királyfi vágtat rajta,
Hajnal szakadéka, Szalmahullajtója,
Búcsújárók útja.

Hadak útján zarándokok mennek,
Örök csillagok között teremnek.
Polyva útja, Fehér árok, Búcsújárók megtaláltok,
Tengri (IsTen) barázdája.

Hadak útján az őseink élnek,
Ősi csillagképekben regélnek,
Kerek udvar, Szalma út, fehérlik már a Tejút,
Éjjel szivárványa.

2013
Ima

Hegyek között a napsugár jár,
a lelkem Tengri veled száll.
Imám, és dalom az égbe mondom,
ragyogó napba odaadom.
Teremtő Tengri szívem vigyázd,
érjen el hozzád az imám.
Lelkemből az érzés száll,
szívemből szól az imám.
Hűségem neked fogadom,
Életem kezedbe adom.
Kéklő ég fénysugara,
Sötét éjszakák ragyogó csillaga.

2013. Jégbontó Hava (február) 28.

2013
Ima

Hegyek között a napsugár jár,
a lelkem Tengri veled száll.
Imám, és dalom az égbe mondom,
ragyogó napba odaadom.
Teremtő Tengri szívem vigyázd,
érjen el hozzád az imám.
Lelkemből az érzés száll,
szívemből szól az imám.
Hűségem neked fogadom,
Életem kezedbe adom.
Kéklő ég fénysugara,
Sötét éjszakák ragyogó csillaga.

2013
Nap orcája…

Tó tükrébe néztem,
magamtól is féltem,
lelkemet meg láttam,
magamat találtam.

Erdő ösvényében,
óvó sűrűségben,
fákat megöleltem,
lelkemet kerestem.

Ringó búza mezőben,
hullámokat szeltem,
felhők bársonyában,
hintáztam, csak hintáztam.

Hegynek neki mentem,
rejtett házat leltem,
méheknek nász tánca,
kergetett a házba.

Szaladtam, szaladtam,
rejtőzni akartam,
csűrbe, vagy pajtába,
bele a világba.

Naporcába néztem,
fényétől nem féltem,
meleg ölelésbe,
olvadtam a fénybe.

Fénnyel eggyé váltam,
lelkemmel csak szálltam,
fényben a fény vagyok,
naporcája ragyog.

2013. Napisten Hava. 07.
(június)

2013
Pozsonyi csata…

„Decretum: Ugros eliminandos esse”, azaz elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak! Ezzel a szellemiséggel jött a a Kárpát-medencébe az egyesített európai keresztény sereg 907-ben. Az akkori pápa üzenetét hozta ezzel a zászlófelirattal. 100 ezer fős sereg, a 25 ezer fős magyar sereg ellen, Árpád Nagyfejedelem vezetésével. Hát halljátok dicsőítő énekemet a Pozsonyi csatáról amit oly méltatlanul elfeledtek. Emlékezettek méltóképpen, eleinkről, hősökről, ősökről, akár az életüket is feláldozták a hazáért.

Hajnal hasad a nap verrad, Hej regölöm, mesélöm,
Árpád népe kürtszót hallat, Hej regölöm, mesélöm,
Véres kard országot járja, Hej regölöm, mesélöm,
Harcosokat hív csatába, Hej regölöm, mesélöm,

Két és fél tüminen gyűltünk, Hej regölöm, mesélöm,
Duna partján tábort vertünk, Hej regölöm, mesélöm,
Keresztes, vasas katonák, Hej regölöm, mesélöm,
Hozták ide a halált, Hej regölöm, mesélöm,

Pusztítani jöttek ide, Hej regölöm, mesélöm,
százezer fős seregivel, Hej regölöm, mesélöm,
Dunán hajókat úsztattak, Hej regölöm, mesélöm,
Bennünket hogy kiírtsanak, Hej regölöm, mesélöm,

Árpád vezér hadba hívott, Hej regölöm, mesélöm,
vitézséget ott mutatott, Hej regölöm, mesélöm,
Hajóhadat láng megette, Hej regölöm, mesélöm,
sólyom karmát mélyesztette, Hej regölöm, mesélöm,

Hajnal verrad kürtszó szólal, Hej regölöm, mesélöm,
nyílzáporral zúditottunk, Hej regölöm, mesélöm,
kit álmából a nyíl keltett, Hej regölöm, mesélöm,
kit fokos szablya ébresztett, Hej regölöm, mesélöm,

Énekemet hát halljátok, Hej regölöm, mesélöm,
Pozsonyi csatát lássátok, Hej regölöm, mesélöm,
dicső népünk győzedelme, Hej regölöm, mesélöm,
vitézeknek embersége, Hej regölöm, mesélöm,

de csatában sokan haltak, Hej regölöm, mesélöm,
népünkre szégyent nem hoztak, Hej regölöm, mesélöm,
Árpád vezér és családja, Hej regölöm, mesélöm,
elköltözött a túlvilágra, Hej regölöm, mesélöm,

Halljátok hát énekemet, Hej regölöm, mesélöm,
dicsőítő zengésemet, Hej regölöm, mesélöm,
regélök én amíg élök, Hej regölöm, mesélöm,
hazátokat szeressétök, Hej regölöm, mesélöm,

2013.

2013
Szerelem reménye...

Égi fénylő tűzből, szívemet megnyitó,
ősi eredetből, forró fénye megható.

Szerelem reménye, él a szívemben.
Szerelem reménye, ég én bennem.

Lángoló harapása, létemet szétégeti,
elvarázsol a világa, bezárt szívem elviszi.

Szerelem reménye, él a szívemben.
Szerelem reménye, ég én bennem.

IsTeni ez a szikra, tűz gyúl a szívemben,
lángokkal beborítva, táncol a lelkem.

Szerelem reménye, él a szívemben.
Szerelem reménye, ég én bennem.

Elrugaszkodtam innen, a kék égen táncolok,
enyém lehetett minden, lélekben szárnyalok.

Szerelem reménye, él a szívemben.
Szerelem reménye, ég én bennem.

2013
Szerelem…

Szerelem, szerelem,
az ül az én szívemen,
hogy az nem volna,
az én szívem meghalna.

Kedvesem, kedvesem,
Virágszálam, kedvesem,
lelkemben világfa,
hajt a lelkem virága.

Virágom, virágom,
lélekfényes virágom,
én-bennem szerelem,
két karommal ölelem.

Szerelem, szerelem,
az ül az én szívemen,
bársonyos szellő vagyok,
hozzád én suhanok.

2013. Jégbontó Hava. 12.
Öskü

2013
A csata

Kelő nappal kelek,
Kürtszóra ébredek,
lovamat nyergelem,
Tumenben a helyem.

Menetel a sereg,
porfelhő utána,
harcosok ereje,
rárontunk a világra!

Huj! Huj! Hajrá!

Huj! Huj! Hajrá!

2014. Kikelet Hava.12.
(március)

2014
A harcos él bennem…

Szabadnak születtem,
szárnyal a lelkem,
a harcos él bennem,
csendesen, békében.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

Lóháton vágtatva,
szeleken szárnyalva,
csatában üvöltve,
vassal vasnak menve.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

Vér serken testemből,
küzdök én erőmből,
csatazaj fülembe,
kelevész kezembe.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

Vicsorít az ellen,
erejét megettem,
bátorság elhagyta,
az anyja siratja.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

Ütve, vagdalkozva,
lélekből ordítva,
porfelhő áradat,
harcosnak ez marad.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

Szemtől-szemben állva,
becsületnek ára,
őszinte szavakat,
harcosnak ez marad.

Farkas a testem, a harcos él bennem,
szarvas a lelkem, bennem a végtelen.

2014.10.10.

2014
Bábamatullája…

Rossz időket élünk,
rossz csillagok járnak,
mindenkitől félünk,
nincs helye hazámnak.

Bábamatullája,
halványodik fénye,
Őseink Atyája,
megy a feledésbe.

Nehéz időt élünk,
magunkat csúfoljuk,
haza sosem térünk,
mindent kigúnyoltunk.

Bábamatullája,
halványodik fénye,
Őseink Atyája,
megy a feledésbe.

Nap-Atyánknak útját,
nem figyeljük égen,
Hold-Anyánk járását,
elfeledtük régen.

Bábamatullája,
halványodik fénye,
Őseink Atyája,
megy a feledésbe.

Csillagok, csillagok,
járást mutassatok,
megtévedt népemnek,
emléket adjatok.

Bábamatullája,
erősödik fénye,
Őseink Atyája,
odafenn az égen.

Odafent az égen,
csillagok ragyognak,
úgy ahogyan régen
utat úgy mutatnak.

Bábamatullája,
erősödik fénye,
Őseink Atyája,
odafenn az égen.

2014. Újkenyér Hava. 19.

2014
Dal Baján Kagánról…

Rég időkről én mesélek,
szóljon hát a regös ének.
Avarok dicső korszaka,
Baján Kagán hódítása.

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

Legyőzője gepidáknak,
királya Longobárdoknak.
Bizánc ellen felvonulva,
győzedelmes hadjárata.

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

Lehet ötszázhatvan táján,
Pannóniát elfoglalván.
Kagánoknak a székhelyét,
kilenc fallal körülvevék.

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

Don folyótól Al-Dunáig,
Baján Kagán uralkodik.
Kaganátus Kagánja volt,
a világon uralkodott.

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

Lehetett ötszáznyolcvanban,
a Bizánci háborúban.
Elfoglalták Sirmiumot,
aztán Singidunumot,. (Belgrád)

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

Dölyfös Bizánci követek,
sértő hangot ütöttek meg.
„Kőfalakat leomlasztom,
ami mögé oda bújtok!”

„Nem madarak, hogy levegőbe meneküljenek,
nem halak, hogy víz alá merüljenek!”

• Bizánci krónikákból, feljegyzésekből: „…nem madarak ők, hogy a levegőn át repülve megmeneküljenek a türkök kardjától, sem pedig halak, hogy víz alákerülve eltűnjenek a tenger hullámainak legmélyén…”

• Baján kagán válasza a bizánci követeknek akik sértő hangot ütöttek meg: „Akarjátok tudni mi a célom? Szétrombolni azt a hosszú kőfalat amely mögé bújtatok!” Ezután a követeket vasra verette s széttépette a követek sátrát, amely az avaroknál a halálos ítélet volt.

2014
Éjjeli fény…

Éjjeli fény,
csillagösvény,
éjjeli fény,
ezüst örvény,
éjjeli fény,
Holdanyácska,
éjjeli fény,
hadak útja.

2014. Fergeteg hava. 22.
(január)

2014
Élet és halál küszöbén…

Életnek halála,
halálnak élete,
életnek halála,
halálnak élete.

Jönnek értem égből,
égi mindenségből,
szárnyas lovak elvisznek,
Napatyánk elé tesznek.

Életnek halála,
halálnak élete,
életnek halála,
halálnak élete.

2014.Kikelet Hava. 12.
(március)

2014
Életfa virága…

Életfa virága,
ne hajtson hiába,
virágozzék, nyiladozzék,
a lélek házába.
Illata bejárjon,
a lélek világon,
színeket, és könnyű érzést,
könnyen megtaláljon.

Világfa hajtása,
hajlik a világba,
napot, holdat, csillagokat,
rejti el a másba.
Fénye ha apadna,
lelkedet szorítja,
énekeddel, és daloddal,
az érzés meghozza.

Napatyánknak fénye,
ereje az égbe,
tüzes karja lángot vetve,
mindenki szívébe.
Holdanyánknak éke,
sötétségbe érve,
sejtelmes fényáradatban,
emel fel az égbe.

Életfa virágzik,
a lélekben látszik,
színpompázik, nyiladozik,
az élethez vágyik.
Égieknek hangja,
zeng énekbe, dalba,
életet hozó virágok,
nyílnak a magasba.

2014. Jégbontó Hava. 30.
(január)

2014
Lélekösvény

Káprázat,
kívül marad,
csendesség,
lélekösvény.

Alázat,
bent marad,
békesség,
lélekösvény.

Tisztaság,
élő világ,
éberség,
lélekösvény.

Lelkemben,
keresem,
belsőfény,
lélekösvény.

2014. Kikelet Hava.12.
(március)

2014
Ló lelkem vágtat az égen…

Vágtat a lelkem az égbe,
hajnali fény sugarába,
Lobog sörényem a fénybe,
vágtat a lelkem az égbe.

Vágtat a lelkem az égbe,
csillagösvényen járva,
lobog sörényem a fénybe,
vágtat a lelkem az égbe.

2014. Kikelet Hava. 10.
(március)

2014
Meghalok

Életben meghalok,
elvisznek csillagok,
fényben repülök,
múlásban eltűnök.

Ó, ó, meghalok,
elvisznek csillagok,
átmegyek a kapun,
másvilágon.

Ó, ó, meghalok,
elvisznek, csillagok,
vágtatnak a lovak,
másvilágon.

2014. Kikelet Hava. 12.
(március)

2014
Napatyánk születésének dala

Sötétségből, teremtésből,
megszületett, hej, hej, hó.
Tengri Atyám jobb szeméből,
fényt vetett, hej, hej, hó.

Jobb szeméből, a szívéből,
melegsége, hej, hej, hó.
Ürességből, sötétségből,
szemünk fénye, hej, hej, hó.

A világunk, téged látunk,
Napatyánk, hej, hej, hó.
Melegséged, arany fényed,
ragyogásunk, hej, hej, hó.

Megszülettél, Édes Atyánk,
Égnek tüze, hej, hej, hó.
Fényességed, meleg fényed,
Tűznek tüze, hej, hej, hó.

Világunkra, ragyogásod,
ékességed, hej, hej, hó.
A szemedből, nap született,
fényességes, hej, hej hó.

2014. Fergeteg Hava. 31.
(január)

2014
Odaadom…

A mély kútba beugrok,
sötétségbe zuhanok,
életemet odaadom,
odaadom, odaadom.

Másvilágnak szaladok,
túlvilágnak suhanok,
életemet odaadom,
odaadom, odaadom.

Lelkemet dobnak adom,
szolgálatba állítom,
életemet odaadom,
odaadom, odaadom.

Jöjjetek hát szellemek,
engem innen vigyetek,
halálomat odaadom,
odaadom, odaadom.

Hétvilágnak mélysége,
hét tengernek, kéksége,
halálomat odaadom,
odaadom, odaadom.

Hét felhőbe repülök,
az érzésben eltűnök,
halálomat odaadom,
odaadom, odaadom.

Szarvas pata vágtató,
sólyom szárnya szárnyaló,
életemet, halálomat,
odaadom, odaadom.

2014-Jégbontó Hava. 30.
(január)

2014
Ragyogó…

Ragyogó lelkemben a fény megfakult,
Éledő világ tőlem messze hullt,
Ó messze hullt,
ó megfakult.

Mint tavak tükrében a vízimadarak,
fodros víztükörben a felhők szárnyalnak,
ó szárnyalnak,
ó a vízimadarak.

Tavaszi szellőben táncol a levél,
körbe-körbe jár mint az örvény,
ó mint az örvény,
ó a zöld falevél.

Csendet megtöri sok ezernyi ág,
lélekkel virul az egész világ,
ó ez a világ,
ó az aranyág.

Fakuló lelkemben fény a ragyogó,
lásd a nyugalmat a béke megható,
ó megható,
ó de ragyogó

2015-04-21

2015
Tegnap este nálad jártam…

Tegnap este nálad jártam,
abban a szűk szobában,
tegnap este nálad jártam én.

Arcodat megsimogattam,
ajkadat megcsókoltam,
arcodat megsimogattam én.

Bőröd illatában fürdök,
szemed fényében eltűnök,
bőröd illatában fürdök én.

Kezem a kezedhez fonva,
a világot átkarolva,
magamat a szemedben látom én.

Tegnap este nálad jártam,
tegnap este csendben vártam,
az ágyad mellett álltam én.

kezed kezemet fogva,
csók csókkal átkarolva,
ott jártunk a világ tetején.

2015-04-23

2015
Csodaszarvas…

Sűrű erdőn jártam. Nagyvadat találtam.
A fején korona. Ágas-bogas agancsa.

Hej! Rege. Hej! Rege. Virrasztó.
Nap járását mutató.
Hej! Rege. Hej! Rege. Virrasztó.
Szarvasünő szaladó.

Agancsos korona. Hódat-Napot megtartja.
Sötétségben, fényben. Égi szeretetben.

Hej! Rege. Hej! Rege. Virrasztó.
Nap járását mutató.
Hej! Rege. Hej! Rege. Virrasztó.
Szarvasünő szaladó.

A csillagösvényen. Égi teremtésben.

2016
Csúfoló

Nyereg alatt húst puhítok,
ezt látják a tudatlanok.

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Asszonyoknak húsát eszem,
nem is találkoztak velem!

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Gyermekeknek vérét iszom,
ezt is leírják papíron.

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Engem barbárnak neveznek,
de fürödni nem szeretnek.

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Nyelvem röfögésnek hallják,
de szavukat meg nem tartják.

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Azt hiszik , hogy a ló vagyok,
pedig csak jól lovagolok.

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

Azt mondják rám pogány vagyok,
de én kereszten nem halok!

Haj! Jaj! Nagy a baj! Hazugsággal betakar!
Haj! Jaj! Nagy a baj! NapNyugati mit akar!

2016. Napisten Hava. (06). 25.

2016
Huj! Huj Hajrá!

Nem vagyok senki kutyája,
Nyugatinak rabszolgája,
a béklyót én nem bírhatom,
magamat szabadnak tudom!

Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!
Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!

Ősi hittel egy a lelkem,
Ősi hittel egy a lelkem,
ezt hagyták rám örökségül,
ezt kell tennem vitézségből.

Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!
Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!

Gyáva népnek nincs hazája,
lehet mások rabszolgája,
az én lelkem erős marad,
szittya vérem legyél szabad!

Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!
Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!

Ha feszes az íj sebes a nyíl,
az ellenséget utolér,
a világot így bejártuk,
lovunk hátán messze szálltunk!

Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!
Huj! Huj Hajrá! Huj! Huj Hajrá!
Huj! Huj Hajrá! Ellenségre ronts rá!

2016
Lél

Halljátok hát Lél vezérnek történetét,
elmesélem dalban, az ő hős életét,
Napnyugat felé vetettük tekintetünk,
elindultunk útra, hogy rendet tegyünk.

Az ottani főurakkal megegyezvén,
Keresztény szokásokkal, ők ezt megszegvén,
Ausburgnál ért bennünket az árulás,
A Lech folyónál pedig a nagy csapás.

Vér-Búlcsút, és Lél Vezért rabláncra verték,
Dölyfös nyugati szavakkal halálra ítélték,
De Lél vezérnek utolsó kívánsága,
had fújjon kürtjébe még egyszer utoljára.

Nem féltette életét, és nem félte a halált,
egy csapásra küldte a másvilágra a császárt,
felharsan a kürtszó túl, folyón és határon,
előttem jársz, és szolgám leszel a másvilágon!

2016. Napisten Hava (06) 25.

2016
Medve erő-hívó-dal

Ébredj bennem medve erő,
a lelkemben, a véremben.
Bennem élő medve erő,
a szívemben, mozgat engem.

Bőröm alatt a vérerek,
megremegnek, felpezsdülnek.
Lábam alatt, karom alatt,
erőm dagad, erőm dagad.

Föld mélyéből jöjj elő,
bennem élő medve erő.
Karmom szakít, fogam tépi,
ellenségnek húsát éri.

2016. Napisten Hava. (06.). 25.

2016
Ring a bölcső…

A világba megszülettem, sej ruca ring a bölcső,
az erdőbe nevelkedtem, sej ruca ring a bölcső,
a vadak csapásán jártam, sej ruca ring a bölcső,
magamat ott megtaláltam, sej ruca ring a bölcső.

Őseim meg szólítottak, sej ruca ring a bölcső,
szép-szeri szóval meg hívtak, sej ruca ring a bölcső,
a sűrűbe beljebb mentem, sej ruca ring a bölcső,
a lelkemmel énekeltem, sej ruca ring a bölcső.

Az életre reá leltem, sej ruca ring a bölcső,
magamtól én megkérdeztem, sej ruca ring a bölcső,
mi az életnek értelme, sej ruca ring a bölcső,
mi a félelem félelme, sej ruca ring a bölcső.

Bele láttam a halálba, sej ruca ring a bölcső,
az életnek ez az ára, sej ruca ring a bölcső,
csont a csonthoz, bőr a bőrhöz, sej ruca ring a bölcső,
lelkem szava a lelkedhöz, sej ruca ring a bölcső.

Apám szava tanít engem, sej ruca ring a bölcső,
anyám keze ringat engem, sej ruca ring a bölcső,
de a világ meg ne álljon, sej ruca ring a bölcső,
őstől fogva körbe járjon, sej ruca ring a bölcső.

Amikor én megszülettem, sej ruca ring a bölcső,
sokan megörültek nekem, sej ruca ring a bölcső,
Amikor én majd elmegyek, sej ruca ring a bölcső,
ne sirassatok engemet, sej ruca ring a bölcső.

Odafenn a csillagréten, sej ruca ring a bölcső,
elbújok én a sok fényben, sej ruca ring a bölcső,
de ha engem nem találtok, sej ruca ring a bölcső,
a földön melletted járok, sej ruca ring a bölcső.

2016. Napisten Hava. (06.) 30.

2016
Mások zenéi

Hirdetések - programok

Itt olvashatja híreimet.

youtube

youtube

egyéni. egyedi. wahavidrupal