Back to top

Írásaim

A zene, mint léleknyitó

A zene olyan kapukat nyit meg a lélek világában, amiket emberi mércékkel nem tudunk mérni. Az érzelem terén ezt úgy tudjuk elérni, ha a zene teljességével át tudjuk magunkat adni a semminek és közben a mindennek. A világegyetemet rezegtető erőkben megbújik a zene is, sőt egy alap alkotó ereje, egy olyan teljességet ad, egy olyan erőt, amivel eggyé tudunk válni a világgal. A világgal való eggyé válás szinte megegyezik a teremtőhöz való visszafordulással, visszatéréssel. Miért is kell visszatérni a teremtőhöz? Visszafordulás egy alap életvitelhez, hisz mikor teremtődtünk az emberi élet is sokkal egyszerűbb volt. Nem vesztünk a jogszabályok, felesleges törvények útvesztőjében. Ma már ezt nem mondhatjuk el. Visszatérni a teremtőhöz egy olyan ősi életet keresni, ahol még a közösség ereje és hite egyet ért. Ha visszanézünk csak tíz évet a falusi életben ez még jelen volt. Pl. építkezés, disznóvágás, gyermekszületés, temetés, ballagás, májusfaállítás, húsvét, karácsony, szüret, aratások, esküvő, tollfosztás, és még sorolhatnám. Egyfajta építőmunkát végeztek akkor öregjeink, lehet hogy tudatosan, de az is lehet hogy tudtukon kívül, ugyanis ezek az összejövetelek kiválóan szolgáltak arra, hogy átadják szellemi tudásukat az ifjú nemzedék számára, történetekben, mesékben, énekekben. Ilyenkor az ember szárnyalt, együtt gyermek, felnőtt egyaránt. Ezek voltak a közös tevékenységek; mai mondásunkban is benne maradt: „kellemeset a hasznossal”.
Az ember mikor a gondolat világában vágtat, elétárulnak olyan dolgok, amit a mai életünkben csak néha emlegetünk. Legfőképpen akkor, ha bajban vagyunk, vagy ha kérni szeretnénk. Létét kevesen ismerik el nyíltan, vagy valamilyen nevet adnak neki, amit különböző írásokból vesznek. Pedig igazából azt kell megérteni, hogy nem a neve, a formája, a nyelvezete a fontos, mert hát az egész világot teremtette, gyakorlatilag az egész világmindenség a része. Ami reánk vonatkozik az az, hogy tiszta szívből cselekedjen az ember. Ha bármit is tesz, őszinteségből, tiszta szívből tegye azt. Ezért kaptuk egyéniségünk mellé a lelkiismeretet, a dühöt, haragot, a vágyat, a szerelmet, a bánatot, a kíváncsiságot stb. Folyton keressük, kutatjuk a dolgok miértségét. Mi kis saját világunkban képzelgésekből is tápláljuk elménk minden idegrezdülését. Próbálunk mindennek arcot, szint, alakot, formát adni. Az elsődleges és legfőbb dolog a rendeltetése, miért is alakult ki? Másodlagos, hogyan tudjuk magunk szolgálatába állítani? Hát egyelőre így működik az emberi elme. A teremtődés tényét el kell hogy fogadjuk, sőt mindenek felett tiszteletben kell tartanunk mások életét, és lehetőség szerint segíteni úgy hogy a világ, és a segített kárára ne legyünk vele. Ezen felül a hálaadás is ide tartozik szorosan, mert mindent a természetből veszünk el, ami azt jelenti, a teremtő testéből vagy kertjéből. Nem csak kérni de adni is szükséges, mert a világot mozgató erők ebből tevődnek össze. Gondoljunk bele mennyi energia szükséges, ahhoz, hogy így működjön a világ. Ebből a működő világból hangok szivárognak ki, s ezekből a hangokból lészen majdan a zene, mely lelkünk mélyébe hatol, anélkül, hogy észrevennénk. Hopp! Már bennem is van a dallama, rezgése, élete. Zenével a legkönnyebb átadni egy másik embernek azt az érzést, ami éppen bennem van. Szavakban ez úgy nem talál el, ha azt mondom, hogy: őszinte cselekedettel élj, mert ha nem teszed, akkor az egész életed sivár lesz.
Ez vers formájában így néz ki:

„Van úgy, hogy a szívekben nem áll meg a fény.
Van úgy, hogy íz lélekben harcolni kemény.
Van úgy, hogy az emberben gyengül a remény.
Van úgy, hogy önmagunkban a fájdalom él!”

Ha ehhez még zene is párosul, akkor igazán át tudjuk ezt adni teljes valójában. A zene a világból tevődik össze, és oda jut vissza. Lélek kapujának kulcsa, s kitárul elénk egy teljesen határtalan világ, ahol a fizikai és szellemi határok megszűnnek, és tart mindaddig, amíg a zene. Ha már el tudjuk érni azt a szellemi szintet, hogy nem kell zene ehhez a különleges állapothoz, az azt jelentheti, hogy megértünk a következő szint lépésére. Mert hogy tudnánk megérteni a világot, ha nem fejlődünk hozzá? A fejlődést segíti a zene, mely egy tudatott lelkiállapotból eljuttat bennünket egy tudaton kívüli állapotba (révületbe), ahol lefejtődnek rólunk gátjaink, s megszűnnek a szellemi határok. Ha jobban megfigyeljük az ember viselkedését a zene átélése közben, teljesen ki tud fordulni magából, ez hozhat agresszív, de hozhat nyugodtabb, megfontoltabb viselkedést is magával. Ha persze örömöt vagy bánatot, akkor sírást, vagy a világot a mellemhez való ölelést válthat ki. Eleink pontosan tudták hogy kell ezeket az érzéseket átadni, és hogy kell megszólítani a hallgató közönséget. Nincs is annál nagyobb öröm mikor az ember fia zenél és a szemben ülő úgymond hallgatóság, de inkább nevezzük zeneutazónak, teljesen át tudja élni az előadóból kiáramló érzéseket. Már találkoztam ilyen jelenséggel, s először szorongás fogott el, miért is sír a velem szembeülő embertestvérem, de majdan látom azt az érzést a szemében, ami az én lelkemben vagyon, így már értettem mi is az.
Ezt tudja művelni a zene a lélekkel. Ha hagyjuk magunkat sodródni a pillanatnyi érzéssel, akkor elérhetjük a lélek azon kapuját mely az új világot, rejti maga mögött. Légy bátor merj érezni, hogy barangolhass az érzelmek világában. Légy érzelmes s fogd a másokból jövő, örömet, bánatot, s fájdalmat. Csak így maradhatunk, az érdemes névre, mint ember.

„Regös” Sziránszki József

Várpalota, 2008. Napisten Hava 15.

Gondolat I.

Amikor megszületünk még a tudatunkon kívül is tele, vagyunk szép reményekkel. Ahogy érik tudatunk, s növekszünk, akkor szép lassan kibontakozik elménk is. Elénk tárul a nagyvilág. Ez a világ egy és ugyan az csak mi vagyunk más helyen, csak mi látjuk ezt más szemszögből. De a világ attól még ugyanolyan. Lehet, hogy a világ nem változik ugyanolyan, marad? Ha mi érünk meg szellemileg, vagy finomodunk, ki akkor már láthatjuk más oldaláról is ezt a világot. Lehet hogy az élet egy rejtett célja a létünk, lelkünk jobbulás, javulása? Ha a lét céljai közé ez is hozzá tartozik, akkor nagyon sok munkánk van. De javítani, jobbítani nem oly egyszerű feladat, sokszor sok mindennel szemben kell állni olykor még a világgal is.
De ha a világgal szembe állunk, akkor nem mi vagyunk a változás? Akkor most ki változik a világ vagy mi?

2009. Napisten hava 1.

Hagyományőrzés

Hagyományőrzés a híd jelen és a múlt között. Nézzük meg miért is kell a hagyományt őrizni? Hisz ez egy olyan dolog, amit nem lehet csak úgy ellopni. De viszont elhagyhatjuk, elfelejthetjük az állandó változó és rohanó vad világunkban, ahol a pénzhajhászás a legfontosabb, hogyha hagyjuk magunkat a megélhetés hálójába belekergetni s részese lenni egy kitalált fogyasztói társadalomnak. De maradjunk a hagyományoknál. Elsősorban azt a tévhitet szeretném megdönteni, ami a köztudatban él. Hagyományőrzőnek lenni nem politikai hovatartozást jelent. Ősi múltunk hőseit és hőstetteit tartjuk melegen ebben a langyos jelenben. Miért fontos számunkra a régmúlt dolgokból meríteni? Mert őseinktől kaptunk nyelvet, írást, életmódot, élettapasztalatot, egyszóval életet, melyet kötelességünk ápolni, óvni és megtartani. Elődeink reánk hagyott szellemi és fizikai örökségét kívánjuk megtartani. Ha kisebb időtávlatban gondolkodunk, akkor szüleink, nagyszüleink, dédszüleink, vagy esetleg ükszüleink örökségéről van szó. Kezünkben tartva reánk hagyott tárgyak, fénykép, levél stb. gyönyörű emlékeket idéznek fel bennünk (ez is egyfajta hagyományőrzés). De ha eleink szokásait vesszük fel, vagy hagyományait mi is átvesszük, ez is hagyományőrzés. Ezek a szokások természetesek, mert oly kicsiny az időtávolság, és szoros a kötelék, mert emlékük bennünk él hogy szinte kötelezőnek érezzük ezeket, a tetteket. Most képzeljük el ezt nagyobb távlatokban, nem egy-két emberöltőről van szó, hanem több száz esztendőről. Az bizonyosan úgy van, hogy csak részben ragadja meg az emberek lelkületét mert egyrészt nincs oly szoros kapcsolat, másrészt a történelem ködös asztalán sok emlék igen homályos vagy foltos vagy azzá tették. Egy bizonyos, ha nyitott szemmel járunk, felfedezzük a napjainkban megbúvó régi dolgokat. Ezzel csak azt szeretném bizonyítani, hogy mi magyarok igenis legyünk büszkék magyarságunkra, általunk vagy inkább tudósaink, feltalálóink, orvosaink, íróink, költőink, hőseink által létrehozott művekre, mondákra. Hisz ki-ki saját területén komoly sikereket ért el, amit a mai világban alapdologként használunk: számítógép, golyóstoll, C-vitamin, mi magyarok hoztuk be Európába a fehérneműt, amíg itt tógában jártak, nevünkhöz fűződik a kaftán (kabátszerű öltözék), vagy akár míg itt saruban jártak, mi már lapos sarkú háromnegyedes csizmában. De népdalainkban, irodalmi műveinkben is jelen van ez a jelenség. Mi az, amire gondolok? Tények! Pl. nézzük meg a magyar népdalokat, nyelvezetet, szokásokat, ebben a sorrendben. Népdalok: ebben a szép hazánkban 200 000 népdalt tartanak számon ebből 80 000 már megjelent nyomtatásban. Evvel szemben Németországban, ahol a népesség 80 millió fő, mindössze 6000 népdalt tudtak összegyűjteni. Menjünk tovább. Nyelvezet: az Ómagyar Mária-siralom szövegét a mai napig értjük, olvassuk és értelmezzük, hiszen a szókincsét és szerkezetét mind a mai napig használjuk. Mert a mi nyelvünk megtartotta szerkezetét, azaz nyelvtanát. Sőt hajlandó idegen szavakat is befogadni, de nem hajlandó más nyelvekbe besimulni és beolvadni. Ezzel szemben Shakespeare műveit már csak fordító szótár segítségével tudjuk elolvasni. 440 év során ennyit változott az angol nyelv. Szokások - karácsony: míg az emberek karácsonyt Jézus születéséhez kötik addig mi őskövületű magyarok a Téli napfordulóhoz, vagyis a karacsonyhoz, vagy kerecsenyhez. De itt van pl. húsvét: termékenység ünnepe. Miért is tartom annak? Aki kicsinykét jártas a magyar nép hiedelemvilágában az könnyen reá jön. A tojás, locsolás, vagy a nyúl a népi felfogásban mind a termékenységnek a jele. A fiúk meglocsolják a lányokat, hogy termékenyek legyenek, ezért a lyányok hímes tojást adnak a gondoskodásuk jeléül, s ezzel viszonozzák termékenységi jókívánságaikat. Május elseje ez bizony nem a munka ünnepe. Miért is kellene a munkát ünnepelni? A természet ébredésének ünnepe. Egyre jobban megyünk vissza az időben a hagyományok révén, s a végén eljutunk ahhoz a korhoz, amit mi igazán képviselünk a barátaimmal (Zúgó Nyilak Történelmi Íjász Egyesület melynek elnöke: Farkas Gábor, s még meg kell említenem nagyszerű narrátorunkat Lozsi Géjzát. Égikapunyitó dobkör): a honfoglalásnak nevezett és az azt megelőző korhoz. Bizonyára feltűnt, hogy honfoglalásnak nevezett kort említek. Igen, mert a mai kutatások alapján egyre több lelet, bizonyíték kerül elő. Egyes tudósok szerint már Árpád Vezér bejövetele előtt éltek ezen a földön magyarhoz hasonló, vagy magyar népek. Meg kell említenem László Gyula professzor urat, aki először kezdett ezzel az elmélettel foglalkozni, az ő elnevezése a „kettős honfoglalás elmélete”, ami azóta is megosztja a tudósok, kutatók, régészek táborát. Egy biztos, ha ily neves és ebben a témában jártas emberek foglalkoznak egy ilyen elmélettel, akkor ezt nekünk is komolyan kell venni. Ezeket, az okfejtéseket hagyjuk meg a tudósoknak, kutatóknak. Mi csak maradjunk meg a történelmi tények mellett! Támaszkodjunk a leletekre és a reánk hagyott krónikákra, írásos emlékekre. Ezek a történelmi bizonyítékok számunkra fontosak, mert ebből tudunk hiteles képet tárni a bemutatók során. Célunk a honfoglalásnak nevezett, és az azt megelőző kor (népvándorlás kora) minél hitelesebb felelevenítése. Még ami szorosan idekapcsolódik, ebben a történelmi korban maradva, a helyi leletekre támaszkodva az itteni ó életet szeretnénk rekonstruálni. Várpalota és környéke, beleértve a környező településeket Veszprémig bezárólag (Öskü, Ősi, Pét, Tés, Inota, Berhida, Sóly) már az ó kortól mozgalmas életet élt. Ezt bizonyítják a ránk hagyott épületek: (8-as úton még a mai napi álló úgynevezett római Gát, Inotán álló Árpád-kori körtemplom, ami állítólag előtte egy Római kori szent hely lehetett, Inota Halomsírok. Öskün a kerek Templom, ez a falu már az ősidők óta lakott terület, ezt bizonyítják a Római kori kövek vagy akár az 1082. évi oklevélben említettek. Péten is hasonló templom alapjaira bukkantak, vagy akár a Berhidai templom, melynek boltozata a XIII. században épült. Sóly mezeje, ahol a német lovagok rajtaütöttek Koppány seregén. S ezek csak a honfoglalásnak nevezett korhoz állnak közel. Mert akár ha betévedünk a Bányászati Múzeumba, ott még mamutcsontokat is látunk. Vagy akár Bánta Puszta felett van egy külszíni kőbánya, ahol megkövült kagylókat, és csigákat találhatunk. Csupán csak ennyire érdekes Várpalota és környéke. Egy cseppnyi odafigyelés, és ha nyitott szemmel és füllel járunk, az öregjeinktől elcsenhetjük a régi idők életét, szokásait. Szerintem öregjeink boldogan adják át azt a felhalmozott tudást, amit ők is az öregjeiktől kaptak. Valahogy ez az élet rendje. Mi csak levelek vagyunk az élet fáján, ami ősszel bevégeztetett, elvégezzük dolgunkat és lehullunk vissza a gyökérhez, s onnan újból kezdjük az élet körforgását. Remélem ezzel a kis történelmi túrával sikerült elkalauzolnom a tisztelt olvasókat. Bár rengeteg más dologra nem tértem ki, többek között, amit itt Várpalotán találtak, a Hun kori áldozati üstre sem, mely kb. V. századi lehet. Ez azért érdekes, mert ilyesfajta üstből nem sokat találtak a mai Magyarország területén, előfordulási helye többnyire Ázsia. Vagy akár a város határában terülő temető. Mi így tisztelgünk őseink emlékei előtt. S mikor kürtök hangja felharsan, és dobok dobbanása melengeti szívünk-lelkünk rezdülését, harci vezényszavakra emelődnek az íjjak és zúgnak a vesszők, akkor a mi lelkünk és őseink lelkei összeérnek a végtelen égi pusztán.

Huj! Huj! Hajrá!
Áldassék! Békesség! Nemzetség!
Őseink tiszteletére!

Várpalota 2008. Fergeteg hava

„Regös” Sziránszki József

Hajnali gondolat

Valahol mélyen magunkban hordjuk a jóság szelencéjét, keressétek hát meg testetek zeg-zúgaiba, s nyissátok ki és használjátok! Nincs az az ember, aki ne vágyna a jóra, a szeretetre. Rossz úgy élni ha tudod hogy nem vagy kiteljesedve, s teljesen aláveted magad egy idegen törvényű világnak. Az idegen törvény nem más népek törvényéről szól, hanem magadtól idegen. Nézz magadba s megérted. A törvényt nem elég betartani, de érteni is kell azt. Ezek azon törvények mely a szeretetről, s megértésről és békéről szólnak. Ezeket nem mi emberek írtuk, belénk „kódolták”, tették. Így teremtődtünk. Ezért tartozunk jósággal s alázattal Jó Tengrinek. Igaz út nincs kijelölve senki számára csak mankók, támaszok vannak az élet göröngyös útján. Hát tárd ki az lelkedet, hogy a jóság áramoljon belé s azt is adja tovább az ember.

Áldás!

Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség: Bor Tengri Szer

A Bor itt nem az italt jelenti, hanem a színesedést, a megújulást, újjászületést. A Tengri a végtelenséget, a mindent átható átfogó megfoghatatlan jóság őrzőjét, az Ős teni létet megtestesítő súlyos szó. A Szer, mint szertartás. SZER-TARTÁS: egy bizonyos előírások (Hagyományok) szerinti cselekedetek egymás utánja, és összegzése. Mai szóval ünnep.
Megmagyaráztuk a cím jelentését, ami egyértelművé teszi, miről szól eme nemes ünnep.
A megújulás, az újjászületés ünnepe, ami szorosan kapcsolódik Gyümölcsoltó Boldogasszonyunkhoz.
A természetet vegyük, mint kiinduló pontot. A természet ébredése, színesedése. Kirügyezik (reinkarnáció), virágba borul (születés), termést hoz és neveli (élet), beérik és magot dob (halál). Az örök körforgás része.
Természet ébredése, ami befolyással van emberre és állatra egyaránt. A tavasz első napja, Földanyánk újjászületése. Gondoskodnunk kell az éltető Földanyánk jövőjéről, tiszteletéről, mert a mai rohanó vad világban teljesen megfeledkeztünk alapvető dolgokról. Létünk bölcsője, s később sírja, gyermekeink jövője, amit nem szabad szem elöl téveszteni. Az ünnep középpontja Földanyánk, s UKKÓ Boldogasszonyunk Ékes Holddal Homlokán. De kitől is kaptuk ezeket, a régmúlt ünnepeket? Őseinktől! Tehát minden alkalommal tiszteletünket rójuk le elődeinknek, kiktől nyelvet, írást, földet, büszkeséget, szokásokat, regéket, egyszóval létet kaptunk a történelem ködös homályából. Tiszteld és éltesd a múltat, hogy legyen jövőd!
Legyünk Őseinkhez méltóak, s ha az utunk végére érünk az égi tűznél már várnak ránk, ott együtt leszünk. Együtt. De míg földi életünket éljük, tegyük a dolgunkat, ki-ki érdeme szerint.
A világ egy erősen hömpölygő folyó, de te maradj ebben a folyóban egy sziget, EGY MAGYAR SZIGET, mely dacol a folyó hullámaival!

"Regös" Sziránszki József

Téli Napforduló: Karácsony

Álom Hava (december)

„Adjon Isten rövid telet, hosszú békét, kevés szelet!” Téli időszakban ilyen és ehhez hasonló köszöntéssel és jó kívánsággal tértek be a vendégül látójuk jurtájába a pusztában élő népek. A tél, amikor a természet álomba szenderül. Erdőség és a mezőség minden élőlénye a szűkölködés mindennapjait éli. Az esztendő „emberes” hónapjai köszöntöttek be: szeptember, október, november, december. Persze ezek mind latin elnevezésű hónapnevek. Szeptember: régi római naptári neve September mensis Jelentése hetedik hónap. Eleink Földanya havának nevezték. Október latin neve Octóber nyolcadik hónapnévből ered Őseink nyelvén Magvető hava. November Enyészet hava. December, Álom hava, latin jelentésből fordított tizedik hónap. A hónapszámozások nem elírva vannak, ezen elterjedt hónapneveink latin eredetűek. Római hagyomány szerint márciustól-decemberig a városalapító Romulus Király adott első ízben nevet s mi a kereszténység elterjedésével vettük használatba. Álom hava (december) ez a név szinte mindent elárul a hónapról. Természet álomba szenderül téli álmot alszik. A puszta népe, földművelők, állattartók egész nyáron azért dolgoztak, hogy télire legyen meg a betevő. Ez a hónap a pihenés, a megbékélés, az elmélkedés (meditáció) és a jó hangulat jegyében telt el. A nyári munkában megfáradt emberek a jurták tűzhelyei köré gyűltek, és élvezték munkájuk gyümölcsét. A Családi tűzhely. Még a mai rohanó világban is szívesen gondolunk, arra hogy milyen jó egy kandalló vagy cserépkályha közelében ülni miközben hallgatjuk a kint tomboló vad szelet. Ezek a gyertyafényes esték varázslatosak. No de ne kalandozzunk el a romantikus téli estékben. Álom hava hatodika: Miklós (Mikulás, Télapó) napja. Szent Miklós Myra püspöke volt; ez Kis-Ázsiában található, i.sz. 350-ben járunk. Több legenda forog körülötte, ebből kiragadok egyet: Myra elöljárói három ifjat ártatlanul halálra ítéltek, már sújtani készült a pallos mikor a püspök megérkezett és megmentette az ifjakat. Szent Miklós nagy tiszteletnek örvendett. Ez jobbára a cselekedeteinek köszönhető. A mai közép-európai Mikulás-esti szokás az ablakba kitett cipőkbe csempészett ajándék viszonylag új keletű, hazánkban alig másfélszáz esztendős. „Rontom, bontom, csontom, csörgő, börgő, lánccal jöttem". Luca napi népszokások: Álom hava 13. „Lassan készül, mint a lucaszék” - mondja a mondás. Ezen a napon készített széket, ha elviszi az ember magával a karácsonyi éjféli misére s feláll reá, meglátja a boszorkányt. Így tartja a magyar néphiedelem. Luca napi hiedelmek, és szokások igen sokszínűek és gazdagok. Az esztendő e napján eleink jósoltak, jövendöltek, szerelemről, halálról, időjárásról, termésről, egészségről. Szóval mindenről, ami a jobb létet megmutatja. Időben egy kicsit előre jöttünk, kanyarodjunk vissza a kereszténnyé válás előtti időkre. Már az őseink is ünnepelték a karácsonyt csak kicsit másképpen, mint most, igaz akkor más is volt a jelentése. Álom hava 21. napja Téli Napforduló vagy közismert nevén: Karácsony (karacsony). Az év ebben a szakában a tűz fontos szerepet játszott, legfőképpen a Téli Napfordulón. Nézzük mit is jelent ez a szó, hogy megértsük szét kell bontanunk. Kara = fekete, vagy sötét. Csony, vagy cseny: megváltozik, fordul. Fekete Napforduló. Ily jeles napokra összegyűltek tátosok, bácsák, igricek, regüsök, javasok, garaboncok. Egyszóval a tudók, bölcsek. Előkerültek a hangszerek: sípok, dobok, nádihegedűk, kobzák, kavalok, tilinkók, és még sorolhatnám. Az üstben fortyogott az áldozati étel. A földoltáron vagy kőoltáron a négy lételem szimbóluma: tűz, víz, föld, levegő és az áldozati bor. Komoly előkészületeket igényelt egy-egy ilyen ünnepség. Miközben mindenki tette a dolgát kora délután megkezdődött a Szer. Elterjedt szokás volt a sólyomröptetés. Miért is a Sólyom? Eleink Iduk (szent) állatként tisztelték s úgy hitték, hogy a nap gyermeke. Ezért is küldték az atyjuk segítségére. Az esztendő e napján a leghosszabb az éjszaka. Innentől rövidül az éjszaka napról-napra. De nézzük mi is a tűz szerepe ezen a napon. Hatalmas máglyákat gyújtottak a fény megsegítésére. A tűz újjászületésének, a fény megújulásának kezdetét, sötét uralmának végét ünnepelték. A máglyákkal a napot is segítették e fontos harcban. A nap leszállta után nem ettek semmit ez a korabeli böjtnek nevezendő. Még fontos megemlítenem, hogy ezt a napot tartották az év utolsó napjának ekkor tette meg mindenki az újévi fogadalmait. Az éjszaka múltával, a hajnali órákban izzasztókunyhó szert is tartottak, ez az akkori kor szaunája. Hogy is zajlott ez, miért is volt ez fontos? Kezdjük az elején, mi is az az izzasztó kunyhó. Írott emlék, amit Hérodotosz hagyott reánk miközben a Szkíták széles pusztaságait rótta (ie. 425). Faágakból kunyhót építettek, az ágakat egymáshoz bőrrel kötözték össze. S ezt vastag gyapjú (nemez) takarókkal fedték be. A kunyhó közepében kis gödröt mélyítettek. E közben kint a kunyhón kívül már égett a tűz, s benne vulkanikus köveket hevítettek addig, míg vörösen nem izzott. Véleményem szerint azért vulkanikus köveket, mert igen nagy a hőálló képessége s nem robban szét a nagy hőtől. Miután már izzottak a kövek, berakták a kunyhóba. Az emberek bementek „minimális ruházatban, ágyékkötő stb.” s körbeülték a köveket. Finoman locsolni kezdték s gyógyfüveket, és szárított gyümölcsöket szórtak reája. Ezeknek tisztító hatás megtisztítja az ember szervezetét. S eközben jöhet a szellemi tisztulás. Iszonyúan égető melegben az ember meg akar gyulladni, de a belső késztetés azt diktálja maradnom kell még. Hát ilyen egy izzasztó kunyhó. Egy ilyen végigvirrasztott éjszaka után közös reggelivel köszöntötték a megújult Napatyát. Ha jól megfigyeli a kedves olvasó szinte minden fontos eseményt közösen ültek meg őseink, ez nem csak a „honfoglaló” magyarokra volt jellemző, hanem még évszázadokkal utána a falu népére is. Együtt vetettek, arattak, még vannak talán, akik emlékeznek a tollfosztásokra, kukoricamorzsolásokra, szüretekre. Ezek kovácsolták össze az embereket egy kisebb közösséggé. A fáradalmas munka mellett még volt idejük és erejük egy-egy varázslatos mesét elmondani gyermeküknek, unokájuknak, hogy vigyék tovább ezt a csodálatos nyelvünket, szokásainkat, és életérzésünket, amivel a JóIsten megáldott bennünket. Ezért kell nekünk is helyt állnunk ebben a vad, rohanó világban. Hisz nem sokban tart esténként egy gyertyát meggyújtanunk s leheverednünk gyermekünk, vagy unokánk ágya mellé s felcsapni egy mesekönyvet. Nekünk annyival könnyebb, hogy ezek a mesék már le vannak írva, de Nagyapáink, dédapáink még fejből meséltek, hát nem csodálatos emberek voltak? Nekünk még sokat kell bizonyítanunk, hogy érdemesek vagyunk szellemi hagyatékukra. Hát álljunk meg a mindennapok rohanásaiból s szenteljünk egy kis időt a körülöttünk élő emberekre és a saját lelkünk szépítgetésére.

Béke költözzön be hajlékotokba!

Szeretettel teli Áldott karácsonyt kívánunk mindenkinek: Áldás!
„Regős” Sziránszki József
Zúgó Nyilak Történelmi Íjász Egyesület
Égikapunyitó Dobkör

Őseink hite

Táltos köszöntéssel szólítom az olvasókat: Áldás!
Először is kezdjük egy ősi teremtésmondával:

"Egy csak ős-örök egünk,
Ős-szellem ős-testben,
Ős-test ős-szellemben.
Osztatlanul örök nyugalom,
Osztódottan töméntelen erő.

Sohasem nyugvó, folyvást változó,
ISTENEK bölcsője,
Szellemek vasöntő kohója,
Tenger szellem,
Tenger anyag,
Tengernyi teremtés,
Mindent magában rejtő ŐS-IGE,
Idők kezdetét megelőzően,
Vajúdását váró terhes asszony, -
Homlokán holddal ékes
UKKÓ FÖLD-ISTEN anyánkban,
Tüzek őrében, BOLDOGASSZONYUNK-ban,
Naporcájú GÖNÜZ, ÉG-ISTEN atyánkban,
Szellem-nősténnyé, szellem-hímmé, testesült.
Legeslegelső hajnal hasadása volt az,
A NAGY KERÉK meglódítása,
Minden idők kezdete,
A legelső moccanás.

Ős-Ég hasadásból eszmélődött
YOTENGRIT egy örök ősünk
Hím részét nőstény ősrostjából alakítván,
Széltét, hosszat, mélységet, magasságot,
Létet, nem-létet, sötétséget, világosságot,
Nyugalmat, nyughatatlanságot, különválasztván,
Nőstény teremtő ISTENNÉ,
Hím teremtő ISTENNÉ szellemtestesült.
Naporcájú GÖNÜZ ÉG-ISTEN atyánk,
Homlokán ékes holddal ékes,
UKKÓ FÖLDISTEN anyánk,
Együtt YOTENGRIT, ős-örök EGÜNK,
Mozdulatlan nyugalomban.
Külön-külön együtt teremtő ISTENEK,
Soha nem csituló mozgásban, mint örvénybe csavarodó
Két nagy VÍZÁRADAT,
MINT FORGÓ SZÉLBE FORGÓ,
Két zabolátlan szélvihar."

(részlet Máté Imre: Yotengrit - Jámbor Jánostól való teremtés monda Barbacsi változata)

8-9 ezer évvel ezelőtt az Eurázsiai pusztában élő népeket egy gyökérről eredő hitrendszer kötötte össze. Az ember elképzeléseit, vágyait, amit az életben magának szeretett volna (halhatatlanság, legyőzhetetlenség, egészség, örökélet, siker, természetfeletti erő birtoklása). Ezt mind az Istenek jelképezték. Ez a hit, mely élesen megkülönbözteti az égi világot az emberek földi világától. Ebben a világban az ember szorosan rá volt utalva embertársára, így kialakult egy szoros közösségi élet. Itt mindenki mindenkitől függött, s mindenkinek meg volt a helye és dolga a társadalmi rendszerezésen belül. A törzsfők, fejedelmek vezettek, az asszonyok gyereket neveltek, háztáji munkát végeztek, és ami a legfontosabb, a család nyugalmát és irányítását felügyelték, persze ezt mind úgy, hogy a férj azt higgye, ő viseli a süveget. A puszta népei híresek voltak bátorságukról, harci teljesítményükről. De mi is tette az embert ilyen elszánttá és kitartóvá? A hit. Rögtön az elején elemezzük a szót. A hit: amit leg belül mélyen hiszek. Vallás: amit kifele mutatok, megvallom a világnak, az embereknek, amit mélyen magamban hiszek. De ki, vagy mi volt a híd Isten és ember között? A táltos (régiesen: tátos) gyógyító, jós, tanácsadó, hagyományt őrző, tanító, egyfajta iduk (szent) ember. Aki erre a hivatásra született, valamilyen rendellenességgel jött e világra, az biz a tátos volt.
Lovas kultúrájú népek három részre tagolt világnézete:

  • égi világ
  • földi világ
  • földalatti világ

A három világ szoros kapcsolatban van egymással melyet egy hatalmas képzeletbeli fa kötött (köt) össze (világfa, életfa, tetejetlen fa).

  • égi világ: ahol a teremtő Ten él. Ten, vagy Tengri ez hun nyelven annyit jelent, mint végtelen ég, a mindenség (mai szóval Isten). Tengri szavunkat Kr.e. a második században jegyezték fel kínai krónikások.
  • földi világ: emberek, állatok, növények lakhelye. Eleink úgy tartották, mindennek van szelleme (lelke), növénynek, állatnak, embernek, köveknek, víznek, tűznek stb. Fontosnak tartották fenntartani a harmóniát a természetben pl.: ha kivágsz egy fát, ültess helyette. Ma is ezt kellene szem előtt tartani!
  • földalatti világ (alvilág): Ez nem a szó rossz érelmében van, csak az alattunk lévő világot jelképezi, melyben kígyók, békák, bogarak, csúszó-mászók, sárkányok éltek. Az ősvallásban a kígyóknak, sárkányoknak nem volt negatív jelentésük, mint a keresztény felfogásban. Kígyó a föld tavaszi újjászületését, és magát az újjászületés lehetőségét jelképezte. Sárkány a földalatti világ tátos képességét és hatalmas erejét jelképezte.

Térjünk vissza a világfára.
Ennek a képzeletbeli fának „hét, vagy kilenc ága” van. Ezt a fát csak tátos, javas, regüs, garabonciás látta. De kik is voltak ezek az emberek? Ők nem szokványos módon születtek, különös ismertető jelekkel áldotta meg az ŐsTen. Különleges tulajdonságok, erők birtokában voltak.
A világfa kilenc ága: jobb és bal fele a világosság és a sötétség örök körforgása. A világ állandó körforgásban van, folytonosan örvénylik váltakozik, mint: éjszaka-nappal, világosság-sötétség, élet-halál, esős idő-száraz idő, évszakok, stb.
Az ősi hit jelképes értelmezése szerint a világfa kilenc ágán égi birodalmak helyezkednek el.

A világfa jelképes felépítése a magyar ősvallásban:
Jobb oldal legfelső ága:

  • 9 - A nap, a fény birodalma.
  • 8 - Napot jelképező mitikus tátos állat-ősök: sólyom, sas, farkas, szarvas, ló, oroszlán, párduc, bika.
  • 7 - Napot jelképező mitikus férfi: Ős-atya.
  • 6 - Dicső fejedelmeink vezéreink szellemei, „lélekmadarai”.
  • 5 - Megszületendő fejedelmek, vezérek, fő tátosok szellemei.
  • 4 - Dicső vitézeink szellemei.
  • 3 - Megszületendő vitézek szellemei.
  • 2 - Nép férfi őseinek szellemei „lélekmadarai”.
  • 1 - Megszületendő férfiak szellemei.

Baloldal legfelső ága:

  • 9 - Hold birodalma.
  • 8 - Holdat jelképező mitikus tátos állatok.
  • 7 - Holdat jelképező mitikus nő: Ős-anya.
  • 6 - Fejedelemasszonyaink, női fő tátosaink szellemei, „lélekmadarai”.
  • 5 - Megszületendő fejedelemasszonyaink, női fő tátosaink szellemei.
  • 4 - Hírneves asszonyaink szellemei, lélekmadarai.
  • 3 - Megszületendő hírneves asszonyaink szellemei.
  • 2 - Nép női őseinek szellemei, lélekmadarai.
  • 1 - Megszületendő nők szellemei.

A világfa negyedik szintjétől az élet-halál-újjászületés állandó körforgásának szintjei helyezkednek el.
Ezt az úgy nevezett világfát mássza meg a tátos, mikor útra kél az égiekhez, hogy esetleges kérdéseire választ kapjon tőlük. Egy képzeletbeli irányított égi utazás, más szóval: révülés. Érdemes a szót elemezni mielőtt nekilátnánk megmagyarázni az értelmét. Révülés. Szótő rév, gondoljunk csak a révészekre, ők voltak, akik a folyó, vagy tó egyik partjáról átviszik a másik partjára az embert. Egy átkelő, átsegítő állapot. Révület is ezt jelenti átkelni, átmenni egy másik világba. Ezt a révületet önmagában egyedül nehéz előidézni, kellenek segítők. Tátos segítői elsősorban a dob, doromb (földalatti utazás), tilinkó (égi utazás), különböző csörgő-zörgő hangszerek, de a pszihedélikus állapotot előidéző szerek is segítik ebben az utazásban.
A dob. A tátos egyik legalapvetőbb segítője. Már az elkészítése érdekes, mert nem elég az állatot elejteni és feldolgozni a bőrét, de különböző szakrális lépcsőket is be kell tartani. A dobkeret elkészítéséhez is ez szükséges, fa kiválasztása tulajdonság alapján, feldolgozása stb.
A dobot felruházzák különleges tulajdonságokkal, s gyakran hasonlítják valamiféle állathoz, ami a tátos segítő állata, ez lehet ló, szarvas, bika. A dob folytonosan ismétlődő rezgése és hangja, ami a tátosnál a révülést segíti. Itt kell még megemlítenem a dob életre keltését, ugyanis a nedves, párás időben a dob bőre megereszkedik s a hő hatására feszül. Parázs fölé tartva feszül meg a dob bőre. Az úgynevezett tátos dobot megetetik parázzsal, ez a párhuzam fellelhető a magyar népmesékben is. Maga a révült állapot eléréséhez nem elég csak a dob, a tátos személye, kifinomult érzékeny világa is szükséges. A szertartások, avatások során énekelt dalokat a tátos nem csak énekli, de meg is éli. Tehát gyakran azt énekli, amit éppen tapasztal.
Az idő múltával, és a keresztény világ terjeszkedésével az ősi hitvilágunk háttérbe szorult, de soha nem szűnt meg. Bizonyos részei beleépültek a kereszténységbe, de nagyon nagy része a népi hagyományokba. Ezeket ma is őrizzük (karacsány, kerecseny-karácsony, húsvét-termékenység ünnepe, májusfaállítás, Gyertya Szentelő Boldogasszony-Tűz szentelő Boldogasszony).
Őrizzük meg ünnepeinket és az ezzel átitatott varázsát. Őrizzük meg nemzeti öntudatunkat, hogy az ünnepeknek és a népünknek adjunk még a jövőben esélyt a hosszú és tartalmas életre!

Forrás:

  • Máté Imre: Yotengrit I-II
  • Cey-Bert Róbert Gyula: Hun-Magyar Ősvallás

„Regös” Sziránszki József

Őseink ünnepe: Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség

Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség (Kikelet hava 21., azaz március hó. Csillagászati számítások szerint 00:08-kor) a tavasz azon napja mikor a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú.

Az égitestek ismerete: A népi felfogás szerint a világegyetem középpontjában az ember áll. A látható, és érzékelhető világot magához méri. Hogy is mutatkozik meg? A talpa alatt a föld, alatta mélyen a földalatti világ (alvilág, alsó világ). Fölötte az ég, a felső világ (mennybolt, égbolt). A mennybolt, ami az égitestek, égi jelenségek helye. Kettő között a földi világ, az ember és más lények világa. Az ember már az idők kezdete óta kémleli az égen zajló eseményeket, az égitestek mozgását, légköri változásokat, és jellegét. Saját életét reá vetíti a két világra (égi, földi) Így teremtvén rendet az elméleti bizonytalanságban, káoszban. Túl ezeken, a magyarázatokon kialakított rendben a természet mozgásáról, történéséről pontos megfigyeléseket tett s ezeket évszázadokon (évezredeken) át nemzedékről nemzedékre megőrizte, átadta, hagyományozta.
Ezen égitestek meghatározott pályán járják be az égboltot. Bizonyos égitestek állandó társulásban jelennek meg az esztendő különböző szakaszaiban. A nap télen alacsonyan, nyáron magasan száll, ezáltal télen rövidebb, nyáron hosszabb utat tesz meg. Nem tudjuk pontosan, hogy a Napfordulókat és a Nap-Éj egyenlőségeket mióta őrzi népünk hagyománya. De egy bizonyos, hogy ezek mind népi megfigyelésekből, melyek folytonosan ismétlődő folyamatokból állnak. A múlt embere teljesen bele illesztette magát a körülvevő világba, sőt ezen felül ez a világ mutatott neki példát mindenben. A természetből merített sok dolgot, amit a saját, illetve a közössége szolgálatába állított. Ezzel a kis rövid írással csak arra próbálok utalni, hogy a rég múlt embere mennyire együtt tudott működni a természettel, amitől a mai világ igen elkanyarodott. Lépjünk át a misztikum világába.

A kör négy küllője:

  • Téli Napforduló
  • Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség
  • Nyári Napforduló
  • Őszi Nap-Éj Egyenlőség

Tél, tavasz, nyár, ősz az élet körforgást is jelzi. Reinkarnáció (tél), születés (tavasz), élet (nyár), halál (ősz); a nap fázisai: éjjel, reggel, nappal, este; az elemek: Levegő, tűz, víz, föld; a hold arcai: holdfogyatkozás, növekvő hold, telihold, fogyó hold; a fő égtájak: Észak, Kelet, Dél, Nyugat. Az óra járásával megegyező irányba forog a nap kereke, az örök körforgás jelképe, az élet útja: Formálódás, születés, élet, halál. Cél az örök körforgás, a teljes megvilágosodás, a folyamatos fejlődés, eggyé válni isteni létével, hogy visszatérhessünk az örvénylő kör közepébe, az elfelejtett világba az égig érő fa csúcsához, mely a kör közepén áll időtlen idők óta.

Vajon ki változik mi, vagy a világ?

Amikor megszületünk még a tudatunkon kívül is tele, vagyunk szép reményekkel. Ahogy érik tudatunk, s növekszünk, akkor szép lassan kibontakozik elménk is. Elénk tárul a nagyvilág. Ez a világ egy és ugyan az csak mi vagyunk más helyen, csak mi látjuk ezt más szemszögből. De a világ attól még ugyanolyan. Lehet, hogy a világ nem változik ugyanolyan, marad? Ha mi érünk meg szellemileg, vagy finomodunk, ki akkor már láthatjuk más oldaláról is ezt a világot. Lehet, hogy az élet egy rejtett célja a létünk, lelkünk jobbulás, javulása? Ha a lét céljai közé ez is hozzá tartozik, akkor nagyon sok munkánk van. De javítani, jobbítani nem oly egyszerű feladat, sokszor sok mindennel szemben kell állni olykor még a világgal is.
De ha a világgal szembe állunk, akkor nem mi vagyunk a változás? Akkor most ki változik a világ vagy mi?

2009. Napisten hava. 01.
(Szeptember)

Hajnali Gondolat

Valahol mélyen magunkban hordjuk a jóság szelencéjét, keressétek hát meg testetek zeg-zúgaiba, s nyissátok ki és használjátok! Nincs azaz ember, aki ne vágyna a jóra, a szeretetre. Rossz úgy élni, ha tudod, hogy nem vagy kiteljesedve, s teljesen aláveted magad egy idegen törvényű világnak. Az idegen törvény nem más népek törvényéről szól, hanem magadtól idegen. Nézz magadba s megérted. A törvényt nem elég betartani, de érteni is kell azt. Ezek azon törvények mely a szeretetről, s megértésről és békéről szólnak. Ezeket nem mi emberek írtuk belénk "kódolták" tették. Így teremtődtünk. Ezért tartozunk jósággal, s alázattal Jó Tengri-nek. Igaz út nincs kijelölve senki számára csak mankók támaszok, vannak az élet göröngyös útján. Hát tárd ki az lelkedet, hogy a jóság áramoljon belé s azt is adja tovább az ember.

2007. hajnalban mikor a napsugarai előbukkannak a fák mögül, ez akkor született. (2007. Zalaszántó)

A lélek tisztaságának imája...

Hiába veszitek el tőlem az örömöt, a nyugalmat, és a békét. Hiába rondítatok bele az én kis világomba. Az, mint minden pillanat elmúlik, de a bűn mit cselekedtek az megmarad s beleég a lelkedbe, s súly ott marad örökre, még ha nem érzed, akkor is. Ha pedig eljő az idő, mert egyszer mindenki számára eljő, akkor a végelszámolás pillanatában az ítélet is megszületik. Az ítélet, melyet nem ember hoz ember felett, hanem önmagunk hozunk ítéletet saját cselekedeteinkkel, önmagunknak. Ez legyen a lélek tisztaságának imája, vagy mantrája.

Áldással!

2011. Magvető Hava. 13.
(Október).

Az önös érdek...

Néhány ember azt gondolja magáról, hogy ő maga a világ közepe, vagy ott van, a világnak közepe ahol éppen most van. Ez részben igaz is lehet, ha a saját kis világunkról beszélünk. Ezek az emberek folyton arról beszélnek kik ők, és milyenek is valójában, de ez csak a saját látószögükből igaz. Abban a tévhitbe pedig ne essünk, hogy csak az önös érdekeink képviseljenek bennünket, mert akkor könnyen azt hihetjük, hogy a világ ellenünk van, s nem mi vagyunk a világ részesei. Ne higgyük el hogy csak az én központúság létezhet számunkra, nem csak az önös érdek számít. Hiszen mi magunk is megsérthetünk másokat a tudtunkon kívül.

2011. Enyészet Hava. 21.
(november)

Tengri (IsTen)

IsTen Léte:

A mai tudományos világban, már egyre kevesebbet gondolunk azokra a természetfeletti erőkre, jelenésekre melyek körülvesznek bennünket. Sokszor úgy elmegyünk e rendkívüli dolgok mellet, hogy észre sem vesszük, hogy történt valami figyelemre méltó. Ez jellemző a mai kor emberére, ez persze nem csak emberi probléma, hanem egy társadalomra is kivetíthető. Csak rohanunk, a véget nem érő időkerékben, s észre sem vesszük, hogy egyszerűen eltelt az élet. Ha véletlenül szembesülünk ilyesfajta jelenésekkel, akkor megpróbáljuk tudományos módon megmagyarázni azt. Eszünkben sincs elfogadni, hogy ez egy jel, lehet, egy útmutatás számunkra. Persze nem azt mondom, hogy most vadászni kell, hogy elém gurult egy kő, kialudt a lámpa, stb. hanem észrevenni bizonyos szituációkban az adott helyzetet. Általában magunkat nyugtatjuk, ha megpróbálunk elfogadható magyarázatokat adni mindenre. Ha IsTen-t említjük ilyen esetben, akkor könnyen megkaphatjuk nagyon vallásosak vagyunk, és ez ma már nem divat. De divat ide, divat oda először az egész körülvevő szemléletet kell szemügyre venni, a jelentést, s helyre tenni fejben, lélekben. Ha IsTen-ről kezdünk beszélni, akkor sok embernek a történelmi egyházak, jutnak eszébe, vagy a mai világban rohamosan terjedő szekták, vallási csoportok. De még mindig maradok IsTen-nél, mindjárt a kereszt, mint jelkép tárul elénk vizuálisan. De mi lenne, ha teljesen új képet kapna, vagy tágabb értelemben értelmeznénk, úgy ahogy régen. De mielőtt ebbe belemennénk, először maga, IsTen létének feltétlen elfogadása szükséges ahhoz, hogy innen tovább tudjunk lépni, a következő létrafokra. A feltétel nélküli elfogadás hogy van, hogy létezik, még ha nem is úgy gondoljuk, vagy hisszük, ahogy a nagy többség teszi. No de hogy teheti ezt a nagy többség? Azt sem tudjuk. Egy régi közmondás azt mondja: „ahány ember, annyi IsTen”. Azt hiszem ez így igaz, mert mindenki számára mást jelent. Ezt nem is kellene másképp értelmezni, hiszen a gondolat szabadsága, a lélek szabadsága, mindenkinek legyen adott! Így IsTen-t sem tudom másképp értelmezni, csak a saját nyelvemen, mert ez a nyelv, ad egy saját gondolkodási menetet, egy sajátos mentalitást, világlátást. Gondoljunk bele ahány nép, vagy nemzet él az mind-mind másképp nevezi, másképp képzeli el, máshogy látja a megjelenését, és a körülvevő misztikuma is más.
Az IsTen elnevezésből felsorolok egy párat:
- Isten, a mai keresztény világ leggyakoribb használója
- Jehova a bibliai „JHVH” vett így kiejtett formája
- Jahle
- Allah az egy, és igaz a muszlimok számára.
- Tien jelentése a végtelen ég, Kínában így nevezik a teremtőt.
- Zeusz a Görög főIsTen.
- Tengri
- Ezus Kelta IsTen-ek egyike, melynek fára akasztott emberrel áldoztak.
- Nezavalkojotl a láthatatlan, teremtő Azték főIsTen-ek egyike.
- Atum a teremtés szellem, Egyiptom egyik főIsTen-e.
- Ré szintén Egyiptomi fő IsTen.
- Thor Germán főIsTen.
- Enlil Mezopotámiai főIsTen.
- Thot Akkád főIsTen.
- Arany Atyácska Hun mondákból ismert világteremtő.
- Manitou a Nagy szellem
- Odin a skandináv népek főIsTen-e.
Most már érthető a mondás: „ahány ember annyi IsTen”.
Azt hiszem, sorolhatnám még a végtelenségig, de mindig ugyan oda lyukadnánk ki: keressük a mindenek feletti hatalmat, kihez imádkozunk, kitől a megváltást, és az igaz bírálatot várjuk. Azt hiszem ezt mindenki így látja, várja, vagy érzi (aki hisz IsTen létében).

Tengri keresése a világban...

IsTen keresése a világban:

Vajon hol keressem? Hol lehet? Ne csak a szemeddel láss, hanem a lelkeddel, a szíveddel, s akkor megleled, amit keresel. Régi öregek azt mondják: „IsTen fűben, fában, földben, vízben, tűzben, levegőben, élettelenben és élőben”. Egyszóval: Mindenben. Ha IsTen-t járva keressük, rájövünk, nem biztos, hogy megtaláljuk. IsTen jelenése, vagy léte a világban mindenütt ott van. Miért is gondolom? Nézzük az élettelen világot (ami nem is annyira élettelen), mely szerves része életünknek.
Földanyánk: az élet maga melyre, azt mondjuk, hogy nem élőlény, pedig testében hordozza az életet.
- Belőle fakadnak a források, édes, és sós vizek.
- A méhében felgyülemlett, gőzök-gázok melyekkel gyógyítani is lehet.
- Rengeteg követ, gyémántokat, értékes kőzeteket, kövületeket rejt.
- Teste élőlényeknek ad otthont (fűnek, fának, bokornak) s életben is tartja őket.
- Mérhető sugárzást áraszt magából.
Azt hiszem Földanyánkról ennyi elég.
Víz: a megtisztulás jelképe, mely nélkül nem lenne élet. Igaz, egy megfogható, de nem fogva tartható. A víznek is van egyfajta sugárzása, ezt lehet érzékelni, mérőpálcával, ingával, s kifinomult érzékekkel.
Kövek: szilárdsággal, szívóssággal, és ridegséggel jellemezhető, minden dolognak az életben így a köveknek is megvan a saját rezgésük, s gyógyító hatásuk. Ebből egy párat felsorolok:
Jade, hegyikristály, achát, ametiszt, citrin, halit, jaspis, macskaszem, só…
Levegő: a megfoghatatlanságot, a szabadságot, a végtelenséget hordozza magában
Tűz: a melegség, de egyben a megtisztulás, látjuk benne. A nap földi szelídebb megjelenése.

Ugye hogy az élettelen dolgok nem is annyira élettelenek? Van bennük valami megfoghatatlan varázs, ami nem engedi azt elhitetni velünk, hogy nem a létből, a létért vannak. IsTen rejtett formái lakoznak bennük.
Nézzük az élővilágot:
Növények: füvek, fák, bokrok, gombák, termések, gyökerek, gyümölcsök, zöldségek. Rengetegen használják IsTen patikáját, s ezeknek a növényeknek a gyógyító hatását.
Állatok: halak, emlősök, bogarak, lárvák, rovarok, mely szintén szerves része az életünknek.
Végezetül, de nem utolsó sorban, maga az ember. Kiben szintén fellelhető IsTen léte, de ez már következő gondolatmenetünk létrafoka lesz.

Tengri keresése önmagunkban...

Azt hiszem, nyugodtan mondhatjuk azt, ha sikerült magunkban tisztázni IsTen létének feltétel nélküli elfogadását, akkor nekiláthatunk e létforma keresésének. Először az ember mindent magán kívül keres, mert elég nehéz magunkba illeszteni a világot. Miután sikerül, könnyen reájövünk, hogy IsTen léte nem csak a körülöttünk lévő világban van, hanem bennünk is, mert mi is szerves része vagyunk a teremtett világnak. „Minden a rokonom!” Bennünk is teremtő erő munkálkodik, hiszen mi magunk is tudunk teremteni. Gondoljunk bele, tudunk házakat építeni, sok ház egymás mellett egy kisebb közösség, sok közösség felér egy megyével, sok megye felér egy országgal, sok szomszédos ország már szinte egy földrész. A földrészek teszik ki a bolygót, sok bolygó a naprendszert, a naprendszerek, az űrt töltik ki, s a végén elérünk oda, hogy az egész világegyetemben, munkálkodik a teremtő erő, mert nem csak mi emberek tudunk teremteni, hanem születnek új csillagok, naprendszerek, ez által teremtődhetnek új életek, létek is. Azért mert mi nem tudunk, róla az attól még lehet. De mielőtt meg szeretnénk fejteni a világegyetem titkát, térjünk vissza IsTen kereséséhez önmagunkban témához. Szóval mi is része vagyunk a teremtésnek, mert számunkra is megadatott a teremtés. Mind fizikai síkon (kézzel fogható alkotások), mind szellemi síkon (gondolati téren), mind az élet síkján (egy új élet teremtése). Tehát a teremtés háromsága bennünk is létezik csak meg kell találni magunkban. S ha sikerült megtalálnunk, akkor elmondhatjuk, hogy hiszünk (Hit) benne, s akkor már megvallhatjuk (vallás) a világnak a hitünket is. Fontos hogy a kettő nem egy és ugyanaz.
Hit: egy olyan belső folyamat, érzés, amit meggyőződésből teszünk. Nagyon sok dolog van ebben, ami például nem logikus, nem minden esetben épül a logikára. Ebből eredően ne keressünk benne logikát. Fontos hogy meggyőződésből higgyünk ne, pedig olyan hátsó szándék legyen, hogy csak IsTen kegyelmébe szeretnék férkőzni. Ez előbb utóbb úgyis kiderül. De mondok egy még borzasztóbbat abban a percben mikor ez az emberben elhatározódik, „azért mert nehogy „a pokolra kerüljek” stb.. abban a pillanatban ez már jelen van a teremtő előtt. Ezek a dolgok mind a rovásunkra lesznek majd később is. Tehát hinni csak a mi belsőnk teljességével, és odaadásával lehet.
Vallás: a nevében is benne van vallani, megvallani a világnak mit is hiszek valójában. Egy ellenőrző a lélek tisztaságára. Amit gondolok, azt ki is merem mondani, és fel is merem vállalni. A táltos dobolás mellé hogy párosul a hit? Ha valamit cselekszem, akkor azt hittel, tejes odaadással teszem. Főleg egy ilyen rendkívüli dolgot, mint a táltos dobolás. Ezt így szépen meg is vallom, ahogy leírom. A világon öt vallást jegyeznek, vagy helyesebben az öt világvallás: Buddhizmus, Kereszténység, Hinduizmus, Iszlám, és Judaizmus. Hogy mi köze ennek a táltos doboláshoz? Szinte mindegyik vallásban, vagy hitben találhatunk sámánisztikus elemeket (úgynevezett őselemeket), sőt valamelyikben még a mai napig elfogadják, és szerves részévé teszik ezt az ősi tudást. Ez attól függ melyik vallás mennyire befogadó képes, mennyire dogmatikus, zárt, vagy kötött. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok ember számára elengedhetetlen, hogy valamihez tartozzon, valamilyen vallási közösséghez, vagy eszméhez. Ezért javaslom, hogy szakirodalmakban járjunk utána, mert így könnyebb beleilleszteni a mai világunkba, s tisztábban látunk sokmindent. Az irányadó témától egy kicsit elkanyarodtunk, de említésre méltó téma a hit és vallás kapcsolata, és nem utolsó sorban a beillesztés fogalma is tisztázódni látszik.
Térjünk vissza a fejezetünk fő témájára: a Teremtő létére, a bennünk rejtező teremtő erőre, azaz az IsTen bennünk van. Az a valós tény hogy elfogadjuk létét, azzal elfogadjuk az általa teremtett világot is. Tehát! Minden ami létezik, minden ami teremtésből terem és teremt az IsTen teremtménye. Ezáltal megvan a helye, és célja a világban. Nincs káros és hasznos, mert egyik a másikat kiegészíti. Ez a modern nyugati szemszögből kissé furcsa. De ha valami olyan káros, akkor miért tartja életben a természet? Talán, azért mert a rossz élteti? Nem hiszem. Talán része a teremtésnek! Mert célja van, mert ő is a teremtés piramisának része, és ha nem lenne, vagy kipusztulna, vele együtt elindulna az élet pusztulása is! Ez ismételten bebizonyítja, hogy nem ellentétekről van szó, hanem egymást kiegészítésekről, ez egyik ráépül a másikra. Ha ezeket az íratlan törvényeket semmibe, vesszük maga a teremtő létét kérdőjelezzük meg, és IsTsten-nel fordulunk szembe. Ezáltal mi sem lennénk, s meghazudtolnánk magunkat és az eszmét, amit képviselünk. Tehát elismertük IsTen létét, hogy milyen formában azt még elképzelni sem tudjuk. De miért kellene formát adni mellé? Az ember szeret mindent színhez, formához, alakhoz kötni. Ezt teszi mindennel. Ez által mindennek nevet ad. Ezt teszi a teremtővel is. De mindaddig, míg ezt a magunk belső világában tesszük, persze békével, jó akarattal, s szeretettel, addig ezek mind megtelnek jósággal, békével, jó akarással, szeretettel, áldással.
Hát tegyünk így!

Létünk helye, és célja ebben a létben:

Érdekes hogy egy ilyen fejezetben először saját létünk helyével, és céljával foglalkozunk, de úgy gondolom, hogy ezt kell először meghatároznunk ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni a következő létrafokra. Ha előzőleg nagyon sok dolgot tisztáztunk már magunkban, akkor most ez következhet: vajon hova születtem? Nem csak helyileg hova, hanem a világszerkezetileg is, milyen emberek vesznek körül, milyen a környezetem. Így könnyebben meg tudom határozni a célt is. Fel kell derítenem születésem helyét. Miért pont erre a földre? Miért emberi testbe? Miért ehhez a néphez? Miért ebbe a közösségbe? Így egészen lebontani az úgynevezett „én” tudatig. Nagyon fontos magunkkal tisztában lenni, mert ezen nyugszik minden. Ha ezt sikerült megtalálnunk, akkor léphetünk egy apró lépést előre, hogy meglássuk a célunkat is. De ezzel együtt már fel kell ismernünk önmagunk belső létének gátjait, határait, és erősségeit is. Fel kell ismernünk mi az, amin változtatnunk, kell, változtatni tudunk, és mi az amit elfogadunk. Mert az eleven léthez tartozik az elfogadás, s ezzel együtt a megbékélés, a jobbra való törekvés, de ez mind úgy, hogy a külvilággal, és saját magunkkal megkeressük és megteremtsük az egyensúlyt. De még mielőtt áttérnék az egyensúlyra, azaz a harmónia megteremtésére, maradjunk még a létünknél, teremtődésünknél, s céljainknál. Megismerhetjük önmagunkat, önmagunk helyzetét a nagyvilágban, s ha már ezt tudjuk hova tenni, akkor keressük meg céljainkat, eléréseinket, kívánalmainkat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezekben a szellemi elmélyülésekben mindenkinek saját magában kell keresni a választ, ez csak magunktól függ, mennyire vagyunk elhatározottak, s szilárdak eme eszmékben. Továbbá a harmónia vagy magyarul az egyensúly megteremtése a világgal és önmagunkkal, ez is szintén a belső elhatározódásoktól függ. Ebből lehet tanulni, okulni, de az út mindenkire vár, azt senki nem teheti meg más helyett.

Egyensúly a külvilággal:

Mint már sikerült megtalálnunk, létünkre a választ, s a célt is tudjuk már, tehát el tudunk indulni valamilyen irányban. Most érdemes megtalálnunk a külvilággal azt a közös nevezőt, amivel működni tudunk zavartalanul. Itt is nagyon fontos az elfogadás, elfogadni és megérteni a külső világ működését. Mire is gondolok: sok embertől hallom, régen nem volt ez meg az, pl. mobiltelefon. Ez igaz, nem volt. De ha most van, s ezt tudjuk jóra is használni akkor használjuk. Régen nem volt mosógép sem, most van, de jó mert nem kell órákat mosni a patakban (persze annak is megvolt a maga varázsa). Vannak negatív példák is: pl. televízió. Igen, elveszi a társasági élet különleges élményét. Ez is igaz, de csak akkor, ha ezt mi hagyjuk, mert ne engedjük magunkat befolyásolni ilyen dolgokkal, úgy is manipulálják a tudatunkat, nap mint nap akarnak bennünket irányítani, terelni. Ne engedjük, hogy elvegyék a kommunikáció varázsát! Ha nem beszélgetünk egymással, s nem nézünk egymás szemébe, akkor nem érezzük azt a kontaktust sem, nem tudunk olvasni a testbeszédből, a mimikából, egyszerűen elegyszerűsödik, de inkább elsivárosodik az életünk. Ezt nem szeretnénk ugye? Érdemes nyitott szemmel járni, erre van egy mondás is: „Lassan járj, tovább élsz!” Igazi népi bölcselet. Igyekezzünk betartani, s meglátjuk a mindennapok szépségét. De térjünk vissza az egyensúlyra a külvilággal, illetve a mai világgal, azaz a jelennel. Minden mindennel kapcsolatban van. Minden függ mindentől, ezáltal mi is szerves részei vagyunk a világnak. Van bizonyos rezgésünk, kisugárzásunk, energiáink, így mi is tudjuk befolyásolni a világot, és a világ is befolyásol bennünket. Folyamatos kölcsönhatásban vagyunk egymással. Csúnya szóval szimbiózisban élünk. Talán most érkezünk el ahhoz a ponthoz, hogy megértsük az IsTen bennünk is ott van s munkálkodik a tudatunkon, és a tudatalattinkon keresztül, hát leljük meg a közös nevezőt a külvilággal, hogy ismét továbbléphessünk a következő létrafokra.

Belső egyensúly, tiszta harmónia:

Egy igen kényes feladat következik a belső kérdések tisztázása. Vigyázat, ha hazudunk, akkor csak magunknak s a jó IsTen-nek tesszük. Tegyük fel magunknak a kérdéseket! Miért döntöttem úgy hogy erre az útra lépek? Hagyományt akarok e őrizni vagy csak a magam javára cselekedni? Ezeknek a kérdéseknek a válaszát magunkban kell tisztáznunk. Az őszinteség ilyenkor nagyon fontos, inkább járjuk körbe több oldalról. Legyünk óvatosak. Ha tisztáztuk a kérdések válaszát, még mindig maradjunk magunkban, s próbáljunk egy belső egyensúlyt kialakítani. Nem is az a fontos, hogy valamilyen formára építsünk reá, hanem a magunkban zajló erők belső egyensúlya maradjon fenn. Letisztázott kérdésekre egyöntetű határozott válaszok. Tudjunk különbséget tenni, ami hasznára van az emberiségnek vagy a rovására. Ha nehéz a döntés inkább beszéljünk róla másokkal. Hallgassuk meg mások véleményét, s úgy döntsünk. A döntés joga mindig a tied!!! Független attól ki mit tanácsol. A tanács csak útmutató, nem döntéshozó! Amiből aztán a felelősség fakad, amit persze vállalnunk kell.
Nagyon sokszor nem is vesszük észre és hoppá már elragadott bennünket a természeti világ varázsa, na én is így voltam a dobolással. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy már benne is vagyok. Azért írom, mert sokszor nehéz eldönteni miért is csinálom. A lényeg, hogy bármilyen körülmények között is van az ember minden esetben a jó szándék, vezérelje a jó akarat, a segíteni akarás. Nem haszonért vagy profitért. Tudom, hogy nehéz időket élünk és mindenki csak ebben az életében szeretne jól élni. De szerintem ez nem az a műfaj. Egyébként meg ezt a részét hagyjuk az üzletemberekre meg a politikusokra. Ők majd megteszik, amihez nekünk nem fűlik fogunk. Hát sajnos igen ez a világ nagy vonalakban már csak a pénzről szól, pedig van még azon kívül rengeteg fontos dolog. De maradjunk a belső egyensúlynál. Elsősorban nem úgy értem, mint ahogy a Nagy Keleti Bölcsek mondják, ez is része lesz, de ez majd egy másik könyvecske témája. Egyensúly a mai világgal, egyeztetnem kell mindennel magam mind materiálisan, mind szellemileg. Tehát hogyan tudom ezt beleilleszteni a hétköznapjaimba? Vagy esetleg már annyira előrehaladott állapotban vagyok, hogy erről szólnak a mindennapjaim, vagy e köré vannak felépítve teendőim. Egy-két ki nem mondott úgynevezett íratlan szabály:
• A táltos dobolás elsősorban nem zenei tevékenység, hanem szellemi munkálkodás a körülöttünk lévő világ javára. Ez lehet, hogy sok emberben nem tudatos, de olyan erők mozdulnak meg, hogy sokszor azt nem is gondolnánk. Ugyanis a dobnak az az ismétlődő (monoton) hangja és rezgése mintha kapukat nyitna meg emberben, és környezetében. Ha csak zenélgetésre használjuk, akkor a „hangszer” gazdája nincs is tisztában az általa mozgatott energiákkal, és cselekedetekkel. Tehát maga a dob egy *iduk az az szent segítő.
Így is kezeljük. Ez mind hozzá tartozik az egyensúly fenntartásához. Kérem szépen tisztelettel, lelke van a dobnak! Ezt tudomásul kell vennünk. Lelketlen dob nincs csak nem jól kezelő gazdája. Ekképpen kell hogy viselkedjen a gazda is, mert ahogy viszonyulunk a dobunkhoz ő úgy viszonyul hozzánk. Sajnos már volt alkalmam látni enyhén alkohol túltengésbe lebegő mámorban úszó embereket dobolni. Hát meg kell, mondjam elég bizarr látvány. Ami a legfontosabb elveszti a hitelességét a világ előtt. Amiben a mai világ amúgy sem bővelkedik. Minden körülmények között tartsuk meg hitelességünket, s ne engedjük, hogy ez az igen komoly szellemi tevékenység lesüllyedjen az anyagi világ szintjére!
Akkor nézzük a belső mérleget. Valamilyen szinten érezzük azt, hogy a világ él és mozog. De mi mozgatja? Mindennek megvan a megfelelő párja.
Nap-hold, éjszaka-nappal, férfi-nő, tűz-víz, tél-nyár, ég-föld, élet-halál, szeretet-gyűlölet, fekete-fehér, sós-édes, élő-élettelen, öröm-bánat, és még sorolhatnám a végtelenségig. Ezek nem ellentétek, hanem párok, így tudnak működni. Így van értelme mindegyiknek, ha az egyik nem lenne, akkor nem lenne értelme a másiknak sem, és ami érdekes, kettejük alkotásából van egy egész. Az ember belső énje is így működik. Van egy napos oldala és van egy árnyékos léte is. Sokan azt tartják, hogy le kell egyiknek győzni a másikat, de gondoljunk bele. Mi történik, ha az egyik győz? Felborul az Egyensúly! Próbáljuk megtartani egyenlő mértékben. Ha az egyik le akarja győzni a másikat, akkor folyton harc dúlna bennünk. Ez nekünk jó? A megbékélés a fontos. Az elfogadás harca oly mértékben, hogy a kitűzött dolgok elérésében mindig javuljunk. Idomuljunk hozzá. A belső élet ne arról szóljon, hogy egyik érzésem uralkodni akarjon a másikon! Hanem arról hogy tudjam magamban felmérni, és az elérendő célomhoz igazítani minden ízemet. Azt hiszem, erről szólhat egy belső egyensúly, nagy vonalakban. Ha erről többet szeretnének megtudni, azt keressék Kínai, Japán, Tibeti, Indiai filozófusok műveiben. Ők ezt már kidolgozták évezredekkel ezelőtt. Ami még idetartozik, a teljes meggyőződés. Magunkban óvatosan tapogassunk, keressünk. Mindig kérdőjelezzük meg magunkban vajon jó e-, ahogy ezt tettem, csináltam. Ez így helyes e-? Ezt körültekintéssel járjuk körbe!
Valahol mélyen tudjuk, hogy mit akarunk, mi a célunk, de azt sohasem, hogy helyesen mutattuk e- ki? Ez az, amit megkérdőjelezhetünk magunkban, hogy az általunk hitelesnek vett forrásokból, ugyan olyan hitelesen adtuk e vissza. Az elmélyülés folyamata nincs e fejezetben. Az nem célja a könyvemnek csak támasz, hogy miképpen induljunk erre a rögökkel teli varázslatos útra.

A lélek tisztaságának imája

Hiába veszitek el tőlem az örömöt, a nyugalmat, és a békét. Hiába rondítatok bele az én kis világomba. Az, mint minden pillanat elmúlik, de a bűn mit cselekedtek az megmarad s beleég a lelkedbe, s súly ott marad örökre, még ha nem érzed, akkor is. Ha pedig eljő az idő, mert egyszer mindenki számára eljő, akkor a végelszámolás pillanatában az ítélet is megszületik. Az ítélet, melyet nem ember hoz ember felett, hanem önmagunk hozunk ítéletet saját cselekedeteinkkel, önmagunknak. Ez legyen a lélek tisztaságának imája, vagy mantrája.

Áldással!

2011. Magvető Hava. 13.

Az önös érdek

Néhány ember azt gondolja magáról, hogy ő maga a világ közepe, vagy ott van, a világnak közepe ahol éppen most van. Ez részben igaz is lehet, ha a saját kis világunkról beszélünk. Ezek az emberek folyton arról beszélnek, hogy kik ők, és milyenek is valójában, de ez csak a saját látószögükből igaz. Abba a tévhitbe pedig ne essünk, hogy csak az önös érdekeink képviseljenek bennünket, mert akkor könnyen azt hihetjük, hogy a világ ellenünk van, s nem mi vagyunk a világ részesei. Ne higgyük el hogy csak az én központúság létezhet számunkra, nem csak az önös érdek számít. Hiszen mi magunk is megsérthetünk másokat a tudtunkon kívül.

2011. Enyészet Hava. 21.
(november)

Gondolatmenetem a magányról

A lélek teljes szabadságához tartozik a magánytalanság…

Ha ezt boncolgatjuk, hogy magány mindig az egyedüllét képe tárul elénk. Pedig sokszor ez nem azt takarja. A magány furcsa állapot, sokszor vágyik rá az ember, de ha teljesen magányos, akkor keresi a társát. Nem csak a fizikai társát, hanem a lélektársát is. Aki reá talált fizikai társára, és meglelte benne lélektársát is az igazán boldog ember lehet, persze ez szerintem ritka. Folyton azt mondják, hogy ennek a felgyorsult világnak, az a betegsége hogy az emberek is felgyorsulnak, és nem tudják tartani az iramot. Szerintem ez csak részben igaz. Ugyanis a felgyorsult világ nem csak tőlünk független, hanem mi okozzuk ezt a gyorsulást. Igen a mi életfelfogásunk is hozzájárul mindehhez. Elérdektelenedünk, teljesen elidegenkedünk egymástól, és a világtól is. Valószínűnek tartom, hogy ez a folyamat vezethetett ide, ebbe a világba. Mindennél könnyebb reáfogni a világra hogy felgyorsult. Sajnos nem magunkba keressük elsősorban a hiba okát. Pedig minden kiindulási pont önmagunk kell, hogy legyen. Miért is van ez így? Az a fontos hogy az ember keressen egy biztos pontot, jelen esetben a biztos pont csak is önmagunk lehet. Csak is önmagunkból tudunk kiindulni. A magányság nem csak az egyedüllétet jelenti, hanem még a meg nem értettséget is takarhatja. Amikor nem értik meg az embert, s a puszta megjelenése már idegenkedést vált ki az emberekből. A meg nem értettség, magánya is ugyan olyan rossz, mint az egyedüllét. Sőt ez sokszor nem is látszik kívülről. Láthatatlan s csak az érzi, aki ebben benne van. Csak az tudja, ez mit is jelenthet, aki átélte, vagy folyamatosan megéli. Igen. Mert ez nem egyszeri ez tarthat akár évekig is. Sőt az a legrosszabb, ha valaki az élete végéig viseli ezt a terhet. De mindenre van gyógyír így a magányságra is. Mint már említettem mindent önmagunkból vizsgáljunk, s indítsunk ki. Így a gondolatainkkal sugározhatjuk ki azt, hogy még sem vagyunk ebben a teremtett világban egyedül, s ha nem vagyunk, egyedül akkor nem vagyunk magányosak sem, hisz „Teremtő Tengri” mindig velünk van.

2011.Enyészet Hava.
(november)

Rege az első énekmondóról...

Altaji sór legenda, rege…

„Egyszer régen Abakánból az Altaj felé két bika jött elő, ezek nagy szarvú, nagy testű bikák voltak. Azok a sűrű tajgában mocsaras nagy akadályon mentek keresztül, és akkr és akkor saját vidékükre emlékezve így bőgtek: „… a minket megszült Kegyes Altajunkat, a mi arany hegyünket, az arany hegyet, fehér földet vajon mikor látjuk újra? ” Ahogyan a két nagy szarvú bika ment, daluk a tajgában vadászó férfi szívébe hatolt. Miután azt a dalt hosszasan hallgatta, végül egy faedényből komiszt csinált, lova farkát levágta, és az így készített hangszeren játszva a bika hangját utánozva énekelt, és a vadász híres énekmondó lett.”

Amikor egy táltosdob, vagy sámándob megszületik.

Amikor erre az útra léptem, még nagyon keveset tudtam a táltosdob születéséről. De valljuk be töredelmesen hogy ma sem egy megszokott dologgal állunk szemben, hisz ebben az európai, felfogásban, és világban, mi szükség van egy ilyen dobra… Hiszen egy teljesen más hitrendszer, s világfelfogás uralkodik az emberek fejében és lelkében. Én magam őseim hitét követem, s igyekszem az ősi hagyományainkat (kereszténység előtti időkből) élni, és élhetővé, érthetővé tenni a mai kor emberének. Ebbe beletartozik a samanizmus egyik fontos segítője a táltosdob is. Én magam a hagyományőrzés, hagyományélés megismerésével kerültem kapcsolatba a táltosdobbal. Elég meghatározó volt számomra. Egy nyári este a tábortűznél, a dob rezgése, és hangja átjárta lelkem zeg-zugait, teljesen elvarázsolt. Azaz érzés egy olyan élményt hozott nekem, mintha a hosszú útról hazaérkeztem volna. Egy otthonos, meleg, puha érzetet. Persze ennek az útnak még voltak előzménye, hiszen az egész gyermekkoromat a természetben volt szerencsém tölteni. Künn az erdőben. De szeretnék visszatérni a dobunkhoz, mert a közelmúltban egy olyan érzést hozott nekem, amit szeretnék megosztani mindenkivel. Táltosdobot készítettem már magamnak, mert azt hiszem és vallom, hogy mindenkinek saját magának kell elkészíteni a hátasát. Igen ám, de mi van azokkal az emberekkel, akik még annyit sem tudnak a dobról, mint a gyakorlott dobosok. Sokáig elzárkóztam a dobkészítéstől, de a közelmúltban egy belső hang sugallatára egy kedves barátomnak, vagy barátommal, elvállaltam egy dobkészítést melyre megkért. Magam sem tudom, hogy miért, de egy belső érzet, egy hang sugallta. Nem vagyok híve a tömeges „dob gyártásnak” , és talán ez az oka, hogy olyan mereven ragaszkodom ezekhez az érzeteimhez, aztán ez a kedves barátom olyan kitartóan, és elszántan kért meg engem, hogy igent mondtam néki. Elsősorban kérdéseket tettem fel hogy vajon, minek néki a dob, mit is szeretne vele tenni, miért éppen ezt az utat választotta, és a többi, és a többi… Aztán a beszélgetésünkből éreztem, hogy komolyan gondolja, és meg van hozzá a kellő alázat, amely viseltetik. Őszintén meg kell, mondjam. Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy volt fülem meghallani azt a bizonyos belső hangot. Aztán elérkezett az a nap, amikor közösen elkészítettük a dobját (társát). Nagyon szépen telt a nap, minden a helyén volt, s amikor elkészült és a két kezemmel felé nyújtottam, remegés járta át minden porcikámat, és egy hatalmas örömérzet szállt meg. Leírhatatlan élmény volt számomra. Hálás vagyok az Égieknek hogy ilyen nagyszerű dologban volt részem. Azt hiszem ezek az élet tiszta örömei. Én boldog vagyok hogy ezt megélhettem.

Áldassék!

Békesség!

Nemzetség!

Regös Sziránszki József
regös énekmondó
2014.02.
regosjoco.hu

Az egónk harca

Az egónk harca, lehet látható és rejtett. De vigyáznunk kell mert ha ezt szabadjára engedjük akkor felbecsülhetetlen károkat tud tenni a lelkünkben. Életre kelti a haragot, a túlzott büszkeséget,
a gyűlöletet, a magányt, depressziót, és még sorolhatnánk a végtelenségig. A legtöbb ilyenkor amit tehetünk lecsendesítjük az elménket, s egy sima tó felszínét varázsoljuk magunk elé, de a legjobb ha mi magunk vagyunk a sima tó felszíne. Így mi magunk is könnyedén vízzé tudunk válni. Nyugodt, sima vízzé.

2012.Napisten Hava.19.
(július)