Back to top

Dalok

Szarvas tánc

Tűznek a lángja,
Ide-oda vágja,
Benne morajló,
Szarvas tánc.
 
Tekereg a fényben,
A parazsas térben
Duzzadó erejét,
Ha meg kaphatnám.

2008

Szarvas üldöző Hunor s Magor

Vadász vagyok,
Nimród fia.
Íjfeszítők
Legjobbika.
 
Magor öcsém,
jer te velem,
vadat űzni,
völgyön s hegyen.
 
Hunor vagyok
Nimród sarja,
Minden vadásznak,
Az atyja.
 
Csapát járok,
Vad nyomában,
Úgy vágtatok,
Ló halálban.
 
Szűk ösvényen,
Magányomban,
Szarvas ünőt,
Pillantottam.
 
Büszke fejét,
Fel vetette,
Ágreccsenés,
Elkergette.
 
Erdő-mező,
Nádas, berek,
Szarvas ünő,
Merre lehet?
 
Nyomát lelem,
Föld porában,
Üldözöm őt,
Hét határban.
 
Bokor tövén,
Lapul csendben,
Összegörnyed,
Félelemben.
 
Íjam feszül,
Duzzad erem,
Űzött vadnak,
Szíve remeg.
 
Nyilam suhan,
Szélnek szárnyán,
Megütközik,
Fának, ágán.
 
Rohan tovább,
Megriadva,
Maga után,
Nyomot hagyva.
 
Nem nyugszik meg,
Vadász lelkem,
Míg az ünőt,
El nem ejtem!
 
Engem ŐsTen,
El ne hagyjon,
Fohászomra,
Választ adjon!
 
Hét éjjelen,
Hét nappalon,
Szarvas ünőt,
Nem hagyhatom!
 
Erdő szélen,
Fényt találtam,
Üldözöttem,
Benne láttam.
 
Reám szegezte,
Tekintetét,
Benne láttam,
ŐsTen kegyét.
 
Vérig hatott,
Ékes fénye,
Így lettünk,
A szarvas népe.
 
Ó ŐsTenem,
Megértettem,
Új hazába,
Hívott engem.
 
Új hazát itt,
Teremtettem,
Öcsémmel,
Meg telepedtem.
 
E tájéknak
 ékes földje,
Kárpátoknak,
ez bölcsője.
 
Itt lesz hunok,
Földje, vára.
S leszen Magyarok,
Szép Hazája.
 
Adja ŐsTen,
Meg békével!
Sokasodjanak,
Több ezrével.

2008

Szeretet dal

Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Hó borít mindent, fehér dunyhája,
Ezüstös fényben, télnek ruhája.
Nézd békében, a szunnyadó fákat,
Énekük elszáll, hallgasd a tájat!
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Ez az az érzés, lelkedben járjon,
Melegítsen fel, soha ne fázzon!
Kéz a kézben összefonódva,
Szíva szívhez összetartozva.
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!
 
Szívedben égjen szeretet lángja,
Őszintén jöjjön lelked imája!

2008

Tízezer év

Itt élek én rejtőzve már,
Belém csak hálni jár a halál.
Elbújva rég itt élek én,
Lelkemben bolyong tízezer év.
 
Ami elmúlt az történelem,
A jövőnket még nem ismerem,
Életet rég úgy hívják, hogy lét,
Agyamban bolyong tízezer év.
 
Városok épülnek s romba, dőlnek,
Emberek születnek teremtődnek,
Mindenben kezdet van, s eljön a vég,
A világban ott bolyong tízezer év.
 
Ős fajok léteztek, s uralkodtak,
Földben az emlékek megmaradtak,
Nekünk a megmaradás most itt a tét,
Múltunkban ott bolyong tízezer év.

2008

Toportyánok a nyomomban…

Toportyánok a nyomomban járnak, járnak.
Falkába verődve vadásznak, járnak.
 
Havas erdő ösvényét én járom, járom.
Nehogy reám sötétedjen az álom, járom.
 
Napatyám eltűnt már az égről, égről.
Szürke köd született a fényből, égről.
 
Fagyos fából tüzemet raktam, raktam.
De jó lenne mellé egy sült kappan, raktam.
 
Hideg északi szél csontom vágja, vágja.
Jeges leheletével, rázza, vágja.
 
Felélesztem a tüzemet jobban, jobban.
Bennem a remény így fel lobban, jobban.
 
Toportyánok vonyítását hallom, hallom.
Somfa nyelű fokosomat tartom, hallom.
 
Jeges fámat a tűzre dobtam, dobtam.
Az ordasok menekülnek onnan, dobtam.
 
Napnak halvány foltja ködből rám néz, rám néz.
Pirkadó táj ébresztője árnyék, rám néz.
 
Toportyánok híre-hamva eltűnt, eltűnt.
Halált hozó zsivaja megszűnt, eltűnt.

2008

Tündér mese

Világnak a szélén,
Gondolatom mélyén,
Ott ahol a madár sem jár
Ott van a csodavilág.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Sárkányoknak földjén.
Mesevilági örvény.
Varázserejű katonák.
Kacsalábon forgó paloták.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Tündérek kertjében,
Gyémántos erdejében,
Hétmérföldes csizmában,
Égi világot bejártam.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Boszorkányok tanyáján,
Óriásoknak vállán,
Bűvös erejű vad bikák,
Parazsat evő paripák.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
 
Egyszer volt hol nem volt  az Óperenciás tengeren is túl az üveghegyen is túl, élt egy király. Ennek a királynak volt három leánya. Mindhárom lánya oly szép volt hogy a napra lehetett nézni de reájuk nem. Ennek a királynak az egyik szeme sírt a másik nevetett.
 
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben!
Higgy a tündérmesékben! Higgy a tündérmesékben! 

2008

Vágta

Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Hogyha újjá születek csak hátas, lehetek,
A végtelen sztyeppe földjén vágtatni veletek,
Határtalan szabadságom szárnyakat kaphatok,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Utamat a szél mutatja, sörényemet fésüli,
Patámat a földbe vájom földanyám ezt eltűri,
Így élem az életemet gondtalanul szabadon,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Hogyha újjá születek csak vadló, lehetek,
Határtalan szabadságom vágtatni veletek,
Pusztának minden fája, folyója barátom,
Kifeszít az erő engem vágtatni, akarok!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!
 
Útban vagyok a szabadság felé,
Úgy szárnyalok bennem lónak lelke él!

2008

Végtelen erő

Tárom!
Szívemet tárom!
Jöjjön már a végtelen fény!
 
Szálljon!
Belőlem, szálljon!
Lelkem mélyéből az érzés tiéd!
 
Tépjen!
Szakítson, tépjen!
Őserő, ami él bennem az marjon!
 
Várjon!
Oda fent várjon!
Ősök szelleme hozzád szálljon!
 
Égjen!
A tűz csak úgy égjen!
Benne jár a végtelen erő!

2008

Zene a lélek társa

Keresem a zenét,
A lélek melegét,
Hallani jó
Oly ragyogó.
 
Bennem az él,
Ha a lélek zenél,
Fénytemető,
Új utat kereső.
 
Lágy dallama fény.
Az eredő erény.
Nyers ősi erő,
Szeretetet kereső.
 
Öröm ég s csodás,
A belső tisztulás,
Érzést nyitó,
A lágy zeneszó
 
Gyere szánts belém!
Gyere húzz zeném!
Világot ölelő,
Örömöt vezető!
 
Etetem a lelkem,
Had éljen bennem,
Eleven a lét,
Mennydörgő zenét!
 
Dübörög a dalom,
Hallani akarom,
Ég feszítő,
Hangot emelő!
 
Hangot emelő!
Végtelen erő!
Életet adó!
Bánatot faló!
Belső szerető!
Érzést kereső!
Nyugton mozgó!
Halkan ordító!
Dalból eredő!
Lélek etető!

2008

Én az vagyok…

Magas hegyet látsz, akkor én az vagyok,
fehér szikláimmal az égbe nyúlok,
én vagyok én a hely szelleme,
én vagyok én az őrszelleme!
 
Égig érő fát látsz, én az vagyok,
jó táltosoknak utat adok,
én vagyok, az ki útját járja,
én vagyok, a világnak fája!
 
Sebes folyót látsz, akkor én az vagyok,
kanyargós medrekben partot mosok,
én vagyok, én ki a követ fejti,
én vagyok, én ki Attilát rejti!
 
Napnak fényét látod, én az vagyok,
tömény sötétségben csak fényt hozok,
én vagyok, az ki fényét adja,
én vagyok, a jóságnak arca!
 
Csillagerdőt látsz, akkor én az vagyok,
elhintett lelkeken pásztorkodok,
én vagyok, én az égi vándor,
én vagyok, én a lélek pásztor!

2009

Napból születni

Napból született sólyommadár,
Végtelen égben szabadon száll,
Lelke a fény a gyógyító erő,
Elküldte hozzánk a jó teremtő.
 
Teremtő fénnyel a népem áldotta,
Tiszta énekkel a jóságát hozta,
Bűnétől váltani ezt a világot,
Életre születni mindenki áldott.
 
Gyere a lelkembe sólyommadár,
Szeretetre éhes érzésem vár,
Újra születek szárnyakat bontok,
Magamból én csak jóságot ontok.
 
Napból született teremtő vágy,
Világot szerető érzésem lágy,
Szárnyamat feszítem tollamat, rázom,
Elrugaszkodom az égbe, vágyom.
 
Szabad testemben szabad a lélek,
Teremtő fényben olvadva érek,
Nincs több gát és nincs több határ,
Lelkem a fényben szabadon száll.

2009

Sárkány lelkem…

Sárkány lelkem,
Égbe szállna,
Lángol bennem,
Szabadság vágya.
 
Elrepülne,
A világból,
Innen messze,
Magamtól távol.
 
Édenkertbe,
Haza járna,
Minden este,
Nyugodt az álma.
 
Elmerülne,
A magányba,
Csendes űrbe,
Csak magába.
 
Néha-néha,
Táncra perdül,
Lőn a léha,
Az élet pezsdül.
 
Édenkertbe,
Barangolva,
Elmerengve,
A nyugalomba.
 
Sárkány lelkem,
Szárnyra kapna,
Tőlem messze,
Vándorolna.
 
Édenkertből,
Édenkertbe,
Emberekből,
Emberekbe.
 
Visszatérne,
Hozzám járna,
Bennem élne,
Csak néha szállna.

2009

Szarvas anya

Napból jött el élni közénk,
hazát mutatott ami miénk,
Tengri gyermeke vala,
Ő az a szarvas anya!
 
Hét völgyön és hét hegyen,
ott élt büszkén délcegen,
s ő léte az új haza,
ő az: a szarvas anya!
 
Napból kélt, és napba holt,
ahol járt ott tiszta folt,
világnak kiáltó szava!
Ő az: a szarvas anya!
 
S újból gyere le közénk,
hozd el a napból a tiszta fényt!
S az élet új lesz maga,
Jöjj el szarvas anya!

2009

Vándor dal

Elindulok, kelő nap fényével,
Elvágtatok, őseim reményével.
Hajnal hasad, kapujában állok,
Elbúcsúzom, földemtől és hazámtól.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Magam vagyok, lovammal eggyé válok,
Lelkem adom, lehetek én bárhol,
Hold fénye jár, álmaimat vigyázza,
Gondolat száll, otthoniakat látja.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Áztat eső, égi könnyeit szórja,
Vándor szellő, dolmányomat markolja,
Megmutatom, őseim kitartását,
Elmondhatom, magyarnak bátorságát.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.
 
Vándorúton, lehetsz éppen te bárhol,
Bármely földön, vállald fel magyarságod,
Jóság vezet, szeretettel fogadnak,
Segítenek abban, amiben tudnak.
 
Addig élek is visszatérek,
E szent földre hisz itt születtem,
Visszajárok én, mint a lélek,
Magyar vagyok, hisz itt születtem.

2009

Vasvár (Földvár)

Áll egy vár,
a homályban már,
Ősidőktől áll,
a vén Rába partján.
 
Lápvidék őrzője még,
fakapuja emlék,
őrzött gyepűt, megyét,
őseink igaz hitét.
 
Áll egy vár
a Rába partján,
földsánca mesél már,
szelleme haza talál!
 
Őrzött gyepűt, megyét,
eleink igaz hitét,
vitéznek harcos kedvét,
tátosnak szeretetét!
 
Áll egy vár,
a homályban már,
Ősidőktől áll,
a vén Rába partján.

2009

Virti Napköszöntő

Itt ért engem a kelő nap fénye,
Reám köszönt és a Felvidékre,
Éjszaka kapuját a pirkadat zárja,
Belemerül a széles Dunába.
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Ide érzem sodró folyását,
Ide hallom víz morajlását,
Felvidéknek kicsiny falujába,
Ott ahol népem most is még árva!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Kerek a világ nincs annak vége,
Ha végét járod, érsz az elejére,
Folyó a kés, ami elvág szeletel,
Hiába határ a lelked nem megy el!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!
 
Utolért engem a hajnal kapuja,
Pihenten ébred a Felvidék faluja,
Jó reggelt! Napatyámnak köszönök,
Így születnek a lelki örömök!
 
Hej! Duna, Duna!
Ha beszélni tudna!
Hej! Duna, Duna!
Titkot elmondana!

2009

A Besenyőkirály élve eltemetése...

Csizmámat nem veszem le,
varkocsom nem vágom le!
Hitemet el nem hagyom!
Véremet nem tagadom!
Véremet nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Földanyának méhébe,
a feledés mélyébe.
Hitemet el nem hagyom!
Őseim nem tagadom!
Őseim nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Életem elvettétek,
testemet temettétek.
Hitemet el nem hagyom!
Lelkem élhet szabadon!
Lelkem élhet szabadon!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!
 
Megöltetek hiába,
idegen urak szavára.
Hitemet el nem hagyom!
Múltamat nem tagadom!
Múltamat nem tagadom!
 
Temessetek el elevenen!
Öljetek meg szeretetben!
Kopjafámra rójátok már:
Itt nyugszik Tonuzaba,
a Besenyő király!

2010

A lelkem születése

Naparany madár,
felhők felett száll,
vigye el a lelkemet, megújulni már!
 
Lelkem születik,
napba költözik,
megújuló fényéből, újra születik!
 
Nincs már több határ,
lelkem szabad már,
ősi erő lényéből ő a napmadár!

2010

Rókadombi ének…

Rókadombra jő,
a Világ Teremtő.
Lápkumájában,
égig feltörő.
 
Halld a rege szót,
hangot dallamot.
Éneknek szavát,
szívig behatót!
 
Lápnak szelleme,
Őseink hite,
Jöjj hát elő,
Lelkem hív ide!

2010

A Tűz én vagyok

Fényben élek,
fényben látszok,
örök tűz éget,
hozza a lángot.
 
Tűz az anyám,
fény a lelke.
Parázs az apám,
lángol teste.
 
Gyermeke vagyok,
a tűz rózsának,
lángban hajlok,
 ez nem varázslat.
 
Rejtve őrzőm,
ősök lelkét,
én vigyázom,
dicső emlékét.
 
Tűz a testem,
tűz a lelkem,
perzselő világ,
fénylik bennem.

2011

Alázatos ima

Eljön a széllel, az égi eső,
arcomat mossa a fény szerető.
Földre lehajtom a vén fejemet,
kezedbe adom az életemet.
 
Bennem az élet, élni akar,
bűnöm a testem, de mindent takar,
Lelkemből imám, ha felszabadul,
Lantom hangján zendül a húr.
 
Égen és földön elénekelem,
élet forrásában merítkezem.
Néha a szellemek kísértenek,
jóságos lények segítenek.
 
Fának a bokornak imádkozom,
tűzzel és vízzel eltáncolom.
Kővel és földdel énekelem,
teremtett léttel teremthetem.
 
Végtelen úton magam vagyok,
tündérek kísérnek és angyalok.
Embernek lelkén, ha segíthetek,
lényével, testével egy lehetek.
 
Hét az a világ hol ébren vagyok,
nem tudom, melyikbe maradhatok.
Lelkem a testemből néha szakad,
dobom hangjától egybe marad.
 
Világnak fájából én létezem,
mind a hét ágából merítkezem.
Életnek vízéből virágozom,
tiszta alázattal imádkozom.

2011

Álomkép

Álomkép, elvisz engem,
repíts még, távoli tájra.
Álomkép, ez él bennem.
Végtelen….
 
Repülnék, mint a madár,
szárnyalnék, a kék égen,
Repülnék, tisztán, szabadon.
Az égen…
 
Szárnyamat szétfeszítem,
magamat, dobom a szélnek.
Szárnyamat ki tárom.
S Repülök…
 
Tollaim, a szelet fogják,
szárnyaim kitárom.
Tollaim, emelnek égbe.
Felfelé…
 
Elérem, a világ tetejét,
érintem az emberek szívét.
Elérem holdat, a napot.
Ott vagyok…
 
Én vagyok, a világ teteje,
álmodok, hívlak gyere be!
Én vagyok, az égi kaputok.
Tárulok…
 
Kitárul, lelkem, a szívem,
porba hullt, testem feledem.
Kitárul, a kapu én vagyok.
Gyere be…

2011

Altató ének

Csijja, csijja, babája,
alszik már a napocska,
csijja, csijja, babája,
felébredt a holdacska.
 
Csijja, csijja, babája,
a csillagok ragyognak,
csijja, csijja babája,
az álmodra vigyáznak.
 
Csijja, csijja babája,
öreg Tengri vigyázza,
Csijja, csijja babája,
a jó áldás rád hozza.
 
Csijja, csijja babája,
holdnak fénye téged vár,
Csijja, csijja, babája,
Csenge baba aludj már.

2011

Bakony őrzője

Völgyek mélyén járok,
erdők mélyén hálok,
hegyekkel én magasodok,
a Bakony őrzője én vagyok!
 
egy a lelkem szelleme,
egy a létem végzete,
végtelenben barangolok,
magamban én magam vagyok.
 
Minden áldott fában,
minden egyes fűszálban,
én a fényben ragyogok,
magamba végre magam vagyok.
 
Fáknak lelke megszólít,
szélnek hangja táncba hív,
Világnak fáján araszolok,
a Bakony őrzője én vagyok.

2011

Dal a Bakonyhoz

Szikláknak szelleméhez,
erdőknek a lelkéhez.
Szólok…
Tölgyerdők sokasága,
fenyveseknek zöld hazája.
Szólok…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Égbenyúló hegyek hívnak,
révítenek messze húznak.
Érzem…
Hosszú völgye elvarázsol,
a szellővel lelkem táncol.
Érzem…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Sötét-Horog kő-pajtája,
Üldözöttek bújtatója,
Védi…
Aszó-Völgye titkot rejti,
rossz szellemét elkergeti.
Védi…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!
 
Horny Mihálynak erdejében,
Balinkának mezejében.
Révít…
Molnár-rétről tovatűnő,
Hívogató szarvas űnő.
Révít…
 
Bakonynak rezgése, lelkemben ég,
hegyeknek titkát megőrzöm még!

2011

Ég hét kapuja

Égnek vágtatok én hét kapuján át,
Napatyámnak paripájának hátán,
fénylik az ég alja napkapu tárul,
indul a vágta a világfájáról.
 
Első kapunál szívekbe látok,
második kapunál lelkeket tárok,
harmadiknál a szeretet vár már,
kapujában a fénylő kék oltár.
 
Negyedik kaput a hangommal tárom,
ötödik ajtóban magamat látom,
hatodik ég kapujában állok,
ártó gondolatoktól meg válok.
 
Égnek hetedik kapujához érve,
beléphetek a teremtésbe,
ragyogjon be mindet Istennek fénye,
belemerülök az örvénylésbe.
 
Körbe-körbe az örvény le húzzon,
szét daraboljon össze zúzzon,
porrá törött csontjaim látom,
lelkem a testemből ki szálljon.
 
Lobogó tűzbe üstbe ha raknak,
kezemhez, lábamhoz, szívemhez szólnak,
kevernek-kavarnak füsté válok,
füstnek a mélyén magamra találok.
 
kezemet, lábamat, fejemet érzem,
testembe lelkem visszatérjen,
életem, tudatom eggyé váljon,
magamba magamat megtalálom.
 
Égnek hetedik kapujában állok,
igéző létembe visszatalálok,
hat kapu, öt kapu, négy kapu tárul,
távozok ebből a szellemvilágból.
 
Második kapuban lelkemet zárom,
szeretet kincsét ott megtalálom,
szívekbe látok első kapujában,
szeretet fátylával mind betakartam.
 
Lassul a vágta a világnak fáján,
lassul a lépés az egeknek táján,
napatyámnak paripájáról szállok,
lelkemmel, testemmel földre találok.
 
Ébresztő, ébresztő jó reggelt lélek!
Jóságban, szépségben, éledj, és ébredj.
Magamból kifele világba nézek.
Égi utamról én haza térek.

2011

Farkas lélek

Lelkeknek a farkasa,
végtelen az otthona,
kísért éjjeleken át,
nem találja hazáját.
 
Lelkeknek a farkasa,
szelleműzők harcosa,
küzdelem az élete,
halál lesz a végzete.
 
Lelkeknek a farkasa,
jelenése éjszaka,
sötétségben kóborol,
gyáva lelket elrabol.
 
Lelkeknek a farkasa,
teli hold hívogatja,
farkas hangja imája,
haragjával vigyázza.
 
Lelkeknek a farkasa,
ősösztönnek harcosa,
gyáva lelkek félelme,
abból van az ereje.
 
Lelkeknek a farkasa,
az én lelkem az vala,
harc az egész életem,
bensőmmel békéltetem.

2011

Fény madár

Fénymadár, gyere be,
hozd a napot a lelkembe,
fényedben én ragyogok,
mint éjjel a csillagok.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Lelkemnek hozz bölcsességet,
elmémnek szerénységet,
tisztaságból szavadat,
ez kísérje utamat, utamat.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Fény madár, sólyom madár,
fényed, lelkemben jár,
Elhoztad hát a napot,
holdat meg a csillagot.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.
 
Belső lényem már szabad,
úgy száll mint a gondolat,
lelkem szárnya kitárul,
ékes fénye úgy kigyúl.
 
Ragyogok, ragyogok.
lelketekben ragyogok.

2011

Föld

Föld az élet,
élő teste,
tőle kérünk,
élünk benne.
 
Földanyánk,
belőled élünk,
óvó hazánk,
hozzád visszatérünk.
 
Föld szelleme,
én hű maradok,
élő testel,
én földanya vagyok.

2011

Ha sólyomszárnyakat kaphatnék

Ha egyszer sólyomszárnyakat kaphatnék,
repülnék fent az égben.
A mennyei égen mindig táncolnék,
fehér felhők ölében.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.
 
Fészket raknék a Kárpát- hazában,
Onnan ügyelnék rátok.
Büszkén szárnyalnék a világban,
A világ fáját megtaláljátok.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.
 
Sólyom atyámhoz a naphoz mennék,
újjászületnék a fényben.
éjsötétjében holdanya lennék,
fény harcosa sólyom képében.
 
Repülnék Keletnek, repülnék Nyugatnak,
Hírnöke volnék a fényes napnak.
Repülnék Északnak, repülnék Délnek,
Őrzője volnék a csillagos égnek.

2011

Hej regölöm

Én is vagyok IsTen gyermeke!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Ősidőknek dicső hírnöke!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Nagy Hunoknak leszármazottja!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Szkíta népek meg maradottja!
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!
 
Csodafiú szarvas az utam,
Hej regölöm! Elrejtöm!
 Népem múltját megörzöm,
Hej, hej regölöm, és éneklöm!

2011

Ima vízhez

Földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő,
jéghideg testével utat ha vág,
nem álja útját, sem szikla, sem gát.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet, frissítő íz,
kanyargós medreknek útját járod,
s végül a tenger lesz szép halálod.
 
Csobogó hangodat hallani jó,
simogatásod oly megnyugtató,
minden cseppednek ölelése lágy,
soha nem nyugszik meg benned a vágy.
 
Öröklét forrása ó tiszta víz,
újraszületésnek a hangja hív,
föld mélyéből a felhőbe száll,
víznek minden cseppje szabad madár.
 
Ó te édes, te színtiszta víz,
testemet, lelkemet frissítő íz,
földnek a méhéből törjön elő,
a tiszta forrás a lét teremtő!

2011

IsTen Ostora! (Attila)

Volt vala világnak, hatalmas hazája,
íjfeszítő népek dicső nagy királya,
Hadúr kardot küldött Attila Királynak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Királya volt ő minden Szkíta népnek,
napnyugótiaknak, napkeletieknek,
Hunok nagy királya üzent a világnak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Fejet hajtott Róma, a nagy hadvezérnek,
Arany adót küldött, a hatalmas hun népnek,
égnek kardja ennek a világnak
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Attila, Attila, Hunok nagy királya,
Mundzuk sarjadéka, híres maradvája
Gepidák, és Gótok, katonának álltak,
nevezték őt félve: IsTen Ostorának.
 
Napatyánknak fénye, holdanyánknak éke,
földi életének, halál vetett véget.
dicsőséget hozott ennek a világnak,
nevezték őt sírva: IsTen Ostorának.

2011

Karaván

A sivatagban halad a karaván,
a végtelen homoktengeren át.
Hegyről a völgybe, völgyről a hegyre,
sivár dombokon át előre.
 
A tevéknek útján én magam is járom,
a sivatagi szél a legjobb barátom,
egyedül vagyok, s néha magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!
 
Magamra hagyott a fényes napkorong,
Sötétben csak a holdfényében bízom.
Tüzet rakok és fénybe fényt látok,
IsTenem-hez így fohászkodok.:
 
Ó, ó Tengri!
 
Hegyről a völgybe, völgybe a hegyre,
A karavánunk így halad előre.
Homokdűnék között magamba szállok,
Istenemhez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!

2011

Karaván

A sivatagban halad a karaván,
a végtelen homoktengeren át.
Hegyről a völgybe, völgyről a hegyre,
sivár dombokon át előre.
 
Ó, ó Tengri!
 
A tevéknek útján én magam is járom,
a sivatagi szél a legjobb barátom,
egyedül vagyok, s néha magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.
 
Ó, ó Tengri!
 
Magamra hagyott a fényes napkorong,
Sötétben csak a holdfényében bízom.
Tüzet rakok és fénybe fényt látok,
IsTenem-hez így fohászkodok.:
 
Ó, ó Tengri!
 
Hegyről a völgybe, völgybe a hegyre,
A karavánunk így halad előre.
homok dűnék között magamba szállok,
IsTenem-hez így fohászkodom.

2011

Levegő

Égből szálltam,
lelkem születik,
levegő a szárnyam,
szél bennem rejlik.
 
Végtelen ég,
őrzője földnek,
véget nem látó,
világtörőknek.
 
Égből jöttem,
égbe tartok,
szárnyal lelkem,
 végtelen ég vagyok.

2011

Magam vagyok

Színtelen virágok, vesznek körül,
lelketlen zsiványok marnak belül,
pereg az életem a szemem előtt,
bennem a félelem szobrokat dönt,
egy ősi IsTenhez, fohászkodom,
szakadt lelkemben kapaszkodom.
 
Nekem ez maradt, ezt nem veszik el,
a lépésem egy arasz, ne tévedjek el,
gödrös út a pokolba, s oda vezet,
a mennyországomban nem mehetek,
hazaérek,  végre ott magam vagyok,
drága angyalok, én itt maradok!

2011

Magányban

Hagyjatok engem magamra,
had éljek beburkolózva,
tüskék a  lelkembe szúrtak,
sziklái apróra zúztak.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Néha a világra nézek,
magamtól semmit sem kérek,
tőletek semmit nem várok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
Magány a létemet fúrja,
lehet ez a lelkem útja,
zuhanok a végtelenből,
mint eső csepp a felhőből.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.
 
hagyjatok engem magamra,
had éljek magamba,
láncolt lelkemmel szállok,
a fényességbe látok.
 
És csak magamban élek,
így múlnak az évek,
és csak magamban járok,
láncolt lelkemmel szállok.

2011

Megszülettem...

Földből született a testem,
levegőégből a lelkem,
tűzből jött a szerelmem,
vízből a fájdalmam a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből gyúrták a testem,
végtelen ég a lelkem,
égető tűz a szerelmem,
Forrásvíz a könnyem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
 életre keltem.
 
Ó a semmiből lettem,
a végtelen árnyékba mentem,
magamat félve kerestem,
érdes világba leltem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, emberré vágyok,
porból, porrá válok,
lelkem földnek fája,
múlandóság háza,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Égből megszülettem,
szárnyas embere lettem,
végtelen a testem,
griffmadár a lelkem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Tűzben testem táncol,
a lángokkal harcol,
parázs lesz belőlem,
s elhamvad a testem,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Vízből tiszta énem,
csobogó a létem,
hegyet, sziklát vájok,
lelkedre vigyázok,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.
 
Földből, égből, tűzből,
vízből, jó IsTenből,
testből, és lélekből,
születni mindenből,
 
és megszülettem, világra jöttem,
életre keltem.

2011

Ősöknek fája

Ősöknek fája,
világot látja,
lelkek őrzője,
régi törvénye.
 
Ősöknek fája,
lelked vigyázza,
parancsa ébreszt,
mondja hogy létezz!
 
Ősöknek fája,
mesél magába,
holdról, a napról,
regél a múltról.
 
Ősöknek fája,
él a világba,
múltat megőrzi,
lelkedet tölti.
 
Ősöknek fája,
hősök tanyája,
parancsa annyi,
csak megmaradni!

2011

Oldalak