Toportyánok a nyomomban…
Toportyánok a nyomomban járnak, járnak.
Falkába verődve vadásznak, járnak.
Havas erdő ösvényét én járom, járom.
Nehogy reám sötétedjen az álom, járom.
Napatyám eltűnt már az égről, égről.
Szürke köd született a fényből, égről.
Fagyos fából tüzemet raktam, raktam.
De jó lenne mellé egy sült kappan, raktam.
Hideg északi szél csontom vágja, vágja.
Jeges leheletével, rázza, vágja.
Felélesztem a tüzemet jobban, jobban.
Bennem a remény így fel lobban, jobban.
Toportyánok vonyítását hallom, hallom.
Somfa nyelű fokosomat tartom, hallom.
Jeges fámat a tűzre dobtam, dobtam.
Az ordasok menekülnek onnan, dobtam.
Napnak halvány foltja ködből rám néz, rám néz.
Pirkadó táj ébresztője árnyék, rám néz.
Toportyánok híre-hamva eltűnt, eltűnt.
Halált hozó zsivaja megszűnt, eltűnt.
