Magasodó tölgy élete
Fa vagyok én megnőve,
A mély tölgyerdőbe,
Gyökerem mélyre teszem
Onnan szívom életem.
Földből erőmet kapom,
Gyökeremmel markolom,
Onnan növök ég felé,
Ahogy isten teremtvé.
Erős törzsemből ádok,
Ágakat így formálok,
Gallyakat így nevelek,
Ágak végén levelek.
Ágamon sokat tartok,
Levelet, gallyat, s makkot,
Egész évben nevelem,
Mert teremtés a kenyerem.
Kineveltem termésem,
Útra engedem szépen,
Halkan földre vetem,
Örvénylésbe beteszem.
Egyik vadkant eteti,
Másik földből születik,
Harmadik, lent elvérzik,
Földanyánkhoz megtérni.
Aki földből születik,
Földanyánk ki neveli,
Akit vadkan megevett,
Malacnak ad életet.
Örök körforgásban,
Szerelmet megláttam
Ki szívemet markolja,
A lelkemet megfogja,
A lelkemet megfogja,
Világomat megkapja,
A lelkemet meglátja,
Szeretettel megáldja.
