A világfa hét ága.
Világfa tövében,
a szarvasom hátán.
Parázsnak erejével,
menek a világfán.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Hét réteg rajtam az ing,
lábamon hét pár csizma,
sűrű tüskés ágai,
rólam leszakítja.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Első nagy ágánál,
óriások várnak,
második ágánál,
tündérek tanyáznak.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Harmadik világban,
szellemeknek vára.
negyedik ágánál,
Hősőknek jurtája.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
ötödik ágánál,
pásztor tüzek égnek,
javasok ülnek ott,
hősökről regélnek.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
hatodik világban,
nap a holdat váltja,
csillagok erejével,
ügyel a világra.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Világnak tetejében,
világnak világa,
a bölcs Arany Atyácska,
népünknek áldása.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
