Essen eső száraz földre
Hulljon könnycsepp a gödörbe.
Bátor harcos sírban fekszik,
Fegyverével harcolt eddig.
Nincs már lélek a testében,
Csillagok közt fent az égen,
Vándorol a szabad lélek,
Bolyong a nagy csillagréten.
Halál, halál, csúfos halál,
Lelket nem csatában talál,
Találod hát mély álmában,
Erős vitézt a sátrában.
Orvul ragadtad el innen,
Lecsaptál rá a sötétben,
Bosszút rajtad nem állhatunk,
Senki fiát nem bánthatunk.
Hát vigadjunk a sírod felett,
Nem feledjük el a neved,
Melléd helyezzük a kardod,
Fába rójuk be az arcod.
Másvilágon szükség lesz rá,
Lélek, lélek vigyázz reá.
Lehajtottad már a fejed,
Az egész világ téged temet.
Áldozatot mutatunk be,
Lelkét küldjük az egekbe.
A lovad bőrét melléd tesszük,
A húsát, pedig mind megesszük.
Emlékezünk tetteidre,
Vigyázunk a gyermekedre.
Dalok
Egy harcos siratása
Fény
Pusztákon áll az otthonunk,
nincs kápolnánk , nincs templomunk.
Ősi hitünk lelkünkben ég,
Táltosok hozzák el a fényt!
A fényt! A fényt! A fényt!
Nomád
Lovak dobogása,
Ostor csattogása
Juhok bégetése
Kecskék tejelése
Nomád élet,hej,hej
Pogány élet, hej,hej
Dolgozzatok, vígadjatok,
Ez kell!
Íjak felajzása,
Szablyák suhogása,
Hangos kurjantások,
Verik a világot,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Harcoljatok, csatázzatok,
Ez kell!
Arany ragyogása,
Kincsek csillogása,
Ládák gazdagsága,
A vitéz harcossága,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Csillogjatok, ragyogjatok,
Ez kell!
Lányok csacsogása,
Jurták tisztasága,
Szépséges nádszálak,
Pusztákon rád várnak,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Ölelgetlek, megforgatlak,
Ez kell!
Jurták városában,
A nagy őshazában,
A széles pusztaságban,
Őseink nyomában,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Tiszteljétek, tiszteljétek,
Ez kell!
Lovak áldozása,
Táltos táncolása,
Vezér vígadása,
Kumisznak varázsa,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Áldozzatok, áldozzatok,
Ez kell!
Táltos dobok hangja,
Nádsípoknak dalja,
Tűznek pattogása,
Ősök varázslása,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Forogjatok, táncoljatok,
Ez kell!
Kopjafának arca,
Halottaknak hangja,
Hősök temetése,
Sírok befedése,
Nomád élet, hej, hej,
Pogány élet, hej, hej,
Halgassatok, sirassatok,
Hej, hej,
Rege
Hej !Hej ! Égi vándor
Messze jár az óhazától!
Hej! Hej! Szíve dobban
Hangját hallja ősi dobban.
Regős, táltos mindent tudó
Nemzettséget összefogó,
Láthatatlan hatalmas erő,
rónát erdőt átjáró szellő,
Bátor hite legyen vele,
Szóljon hozzá hát a rege,
Bátor szíve mindent takar,
Lehetsz Szkíta, Hun, vagy Magyar!!!!!
Világtörés
Át a világ tüzén,
hej, hej, hej!
Menni úgy, mint a fény,
hej, hej, hej!
Napba nézni ne félj,
hej, hej, hej!
Bátor légy és kemény
hej, hej, hej!
Szél szárnyán csak szállj,
hej, hej, hej!
Minél előbb ne várj,
hej, hej, hej!
Igaz lelkeket tárj,
hej, hej, hej!
Ében őstáncot járj.
hej, hej, hej!
Tiszta kiáltásom,
hej, hej, hej!
Őszinte varázsdalom,
hej, hej, hej!
Szárnyalj a te utadon,
hej, hej, hej!
Vágtass a csillagbolton.
hej, hej, hej!
Hallják hát az istenek,
hej, hej, hej!
Örömmel segítenek,
hej, hej, hej!
Igaznak tekintenek,
hej, hej, hej!
Vágyadhoz repítenek.
hej, hej, hej!
A világfa hét ága.
Világfa tövében,
a szarvasom hátán.
Parázsnak erejével,
menek a világfán.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Hét réteg rajtam az ing,
lábamon hét pár csizma,
sűrű tüskés ágai,
rólam leszakítja.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Első nagy ágánál,
óriások várnak,
második ágánál,
tündérek tanyáznak.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Harmadik világban,
szellemeknek vára.
negyedik ágánál,
Hősőknek jurtája.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
ötödik ágánál,
pásztor tüzek égnek,
javasok ülnek ott,
hősökről regélnek.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
hatodik világban,
nap a holdat váltja,
csillagok erejével,
ügyel a világra.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Világnak tetejében,
világnak világa,
a bölcs Arany Atyácska,
népünknek áldása.
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Csak felfelé, csak felfelé, míg az eget megleléd!
Út az új haza felé
Égen a sólyom büszkén száll,
Rohanó szarvas meg ne állj!
Új utat mutass új hazát,
Vezesd el Nimrud két fiát!
Szkítia földje hatalmas,
Széles csapást ver a szarvas,
Riadtan rohan menekül,
Míg új hazában elrévül!
Ahol az én hazám
Hatalmas mezőkön szarvasok legelnek,
Égnek kék fényében sólymok hada száll,
Ott dúsak a legelők, s a fák az égig érnek,
Ott él az én népem s mindig haza vár.
Haza vár, haza vár, s mindig haza vár,
Haza vár, haza vár, a felhőkön át!
Végtelen pusztákon pásztortüzek égnek,
S ott élnek világnak közepében már,
Hol táltos dobok hangja gyógyító ének,
S ott él az én népem s mindi haza vár.
Haza vár, haza vár, s mindig haza vár,
Haza vár, haza vár, a felhőkön át!
Búság űzője
Hej! Lefialt a jókedvem,
Búság, s kórság, távozzon!
Rossz tapasztalat elmenjen!
Jó kedvem el ne hagyjon!
Megköszönöm istenemnek,
Vidámságom s jókedvem,
Megköszönöm teremtőnek,
Az örömöt a szívemben.
Dobom révítő ereje (révülés)
Szívvel, dobbal, lélekkel,
Eggyé válok a dallal!
Szellememmel, véremmel,
Rezdülök a hanggal!
Dobbanását, dallamát,
Hangommal vigyázom!
Erejét és ritmusát,
A táncommal járom!
Dobom hangja ereje,
Felrepít az égbe,
A földbőre remegve,
Táncot jár a szélbe,
Szarvas patadobbanás,
Eggyé lesz a dobbal,
Fénye a szellemvarázs,
Ragyogok világgal.
Éjszakai tűzmámor
Napisten havában
Sötét éjszakában.
Hej regő hej! Hej regő hej!
A tűz mellett ültem,
Halkan énekültem.
Hej regő hej! Hej regő hej!
Lángoknak varázsa,
Lelked hívja táncba.
Hej regő hej! Hej regő hej!
Izzó parázs fénye,
Lelked megy az égbe.
Hej regő hej! Hej regő hej!
Múltat megidéző,
Világot nem félő.
Hej regő hej! Hej regő hej!
A jövőnek útja,
Múltat összefonja.
Hej regő hej! Hej regő hej!
Eredet
Életfa ágáról fakad az én lelkem,
Szkítáknak családja, amibe születtem.
Én hazám ,én népem büszke sólyom útja,
Az én hitemnek a szeretet a kútja.
Nannar-nak áldása, népünket vigyázza,
nap kardal-hold pajzsal ügyel a világra.
Én hazám ,én népem büszke sólyom útja,
Az én hitemnek a szeretet a kútja.
Harcba induló harcosok éneke!
Véremet adom a földemért!
Véremet adom szerelmemért!
Véremet adom a hazámért!
Véremet adom az ősökért!
Véremet adom gyermekemért!
Véremet adom nemzetemért!
Véremet adom a hazámért!
Véremet adom a világért!
Hunok útja
Égig érő fának, legfentebb ágának,
Világnak tetejében.
Táltosdobok hangja ősi hitet valja,
Hunoknak örökében.
Népemnek áldása az egész világra
Ereje szét áradjon!
Gyere hátparipám itt van az én hazám,
Hogy ha együtt harcolunk!
Regölünk áldásról világ megváltásról,
Ősöknek nagy múltjáról.
Pusztáknak nagy hada rettegett harcosa,
Nyílzáport világra szórj!
Ember! Hol jársz!
Hamis utat látsz!
Gyere ha mersz!
Hunok útján! Hunok útján!
Így legyen!!!
Szívd magadba, szarvas fürgeségét,
Szívd magadba, sólyom büszkeségét,
Szívd magadba, medve harcosságát,
Szívd magadba, farkas kitartását.
Így legyen, így legyen, jó harcos belőled!
Szívd magadba, forrásvíz tisztaságát,
Szívd magadba, ősi tűznek fényvarázsát,
Szívd magadba, földanyának őrző testét,
Szívd magadba, levegőnek végtelenjét,
Így legyen, így legyen, erős a hited!
Szívd magadba, a hegyeknek szikárságát,
Szívd magadba, a völgyeknek kanyargását,
Szívd magadba, magas fenyők minden zöldjét,
Szívd magadba, kárpátoknak minden tölgyét,
Így legyen, így legyen, nagy országod!
Szívd magadba, Erdélyország erdősségét,
Szívd magadba, Délvidéknek mezőségét,
Szívd magadba, bányáját a Felvidéknek,
Egyesüljön így a néped!!
Lélekerő útja
Magas reptű sólyom az égen,
Magas reptű sólyom az égen,
Utat mutass, utat mutass!
Fürge léptű szarvas az égen,
Fürge léptű szarvas az égen,
Hazát keress, hazát keress!
Tiszta szívű pusztai harcos,
Tiszta szívű pusztai harcos,
Családod védd, családod védd!
Szittya vérű ősfejedelmem,
Szittya vérű ősfejedelmem,
Néped vezesd, néped vezesd!
Vérszerződést kötött népek,
Vérszerződést kötött népek,
Összefogtad a törzseket!
Új hazában, új törvény,
Új hazában, új törvény,
Hitedet féltsd, földedet féltsd!
Magas reptű sólyom az égen,
Magas reptű sólyom az égen,
Szálljon áldásod mi reánk!
Ősi áldás szálljon hát reánk,
Ősi áldás szálljon hát reánk,
Táltosoknak dobja dobban,
Ősi hitnek lelke ott van!!
Lélektisztulás I.
Napba lőtt nyílvessző,
Oly egyenes az utam,
Megtévelyedett ember,
Jer utánam, ez az utam.
Ártó rossz szellemek,
Jó embert kerüljetek,
Föld alá süllyedjetek,
Ne ártsatok a lekünknek4
Levedlette lelkem a bűnt,
Rossz tapasztalat eltávozott,
Megszólalt égből a kürt,
Földi világból elhívott!
Menek már az égbe fel,
Szakadnak belőlem világok,
Lélektépők hagyjatok el!
Beteljesülni vágyok!
Lelkem tisztulása
Tiszta fény,
utat nyit az egekbe,
tiszta fény,
hét ég kapun gyere be,
hét ég kapum kitárul,
jöttem földi világbul,
tiszta fény, tiszta fény.
Dob erő,
hosszú útra elkísér,
dob erő,
úgy vágtatunk, mint a szél,
dobom hangján mélyülök,
révüléssel, révülök,
dob erő, dob erő.
Ég szőttes,
csillag pora hull reám,
ég szőttes,
vágtass tátos paripám,
tátos erőm-szekerem,
húzza világot velem,
ég szőttes, ég szőttes.
Lelkembül,
a szeretet kitágul,
lelkembül,
fátylat bont és kitárul,
jó Ös ten segedelme,
a világ szeretete,
lelkembül, lelekembül.
Tiszta fény,
szemedben az ragyogjon,
tiszta fény,
őszinteség maradjon,
a világot megtartod,
*Ös ten erejét kapod,
tiszta fény, tiszta fény.
*teremtő Tengri (MÁ a magyarok Ös tene)
Ős erő (dobok vajúdása)
Tűzben az ősöknek szelleme vár!
A tűznek a lángja táncot jár!
Tűzből az őserő jöjj hát elő!
Égiek táncával légy teremtő!
Hallom a hangot ami táncba hív!
Érzem az ereje elrévít!
Tűzből az őserő jöjj hát elő!
Égiek táncával légy teremtő!
Ősi ének (tiszteletadás)
Életfa ágáról fakad az én lelkem,
Szkítáknak családja, amibe születtem.
Én hazám, én népem büszke sólyom útja!
Az én hitemnek szeretet a kútja!
NANNAR-nak áldása népünket vigyázza,
Nap-kardal, hold-pajzzsal ügyel a világra.
Én hazám, én népem büszke sólyom útja!
Az én hitemnek szeretet a kútja!
Ősidéző
Jöjj el!
Hívlak téged!
Várunk!
Jöjjön fényed!
Hallod a hangom,
Az égből.
Érzem! Hozzád szól!
Érzem! Hozzád szól!
Érzem! Hozzád szól!
Jöjj el!
Hívlak téged!
Jöjj el!
Áldozunk néked!
Kérlek!
Segítsd meg őket!
Kérlek!
Áldd meg őket!
Adj erőt!
A vadászatra!
Adj erőt!
A holnapra!
Erősítsd!
Meg a hitemet!
Gyengítsd!
Ellenségemet!
Kérlek!
Hallgass meg engem!
Kérlek!
Hallgass meg engem!
Őszi naphívogató
Őszi idő.
Köd teremtő.
Hűvös a táj.
Pirkad már.
Fárad az ősz.
Nap tör elő.
Fény sugarát.
Ködbe vág.
Tiszta az ég.
Fény legyen még.
Szürkül a táj.
Éjszaka vár.
Alkonyat jó.
Köd teremtő.
Rege a múltról
Csillagos az égbolt,
Tábortüzek égnek,
Tábortűz fényénél
őseink regélnek.
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Regölik a múltat,
Annak dicső tettét,
Hirdeti a népünk,
A múltnak vitézét.
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Nimrud büszke népe,
Emelt fővel jártak,
A sólyom szemével,
Igazságot láttak.
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Igazság látását,
Mi is megtaláltuk,
Szittya népünk útját,
Emelt fővel járjuk.
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Utunk véget ért már,
Táltosok völgyében,
Megpihenünk végleg,
Az életfa tövében.
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Hej regő rejetem! Regő regő rejetem!
Regős ének, regős lélek, regős álma, regős vágya
Ha én tölgy lehetnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Felhők fölé felnőnék,
Hej regő regélök, Hej regő regélök,
Elbujtatnám a napot,
Holdat meg a csillagot
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ha fénylő nap lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Csak meleget ontanék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Árnyéknak véget vetnék,
Napvilágot vezetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ha holdfivér lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Árnyákban fényt vezetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Holdvilágom sugara,
Fényutat meg mutatja,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Csillagmező lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Lelkeket elbújtatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
A világnak jurtája,
Szűrődő fényt mutatja,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Termékeny föld lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Erdőket fel nevelnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Fa kinőne testemből,
Víz fakadna lelkemből,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Éltető víz lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Szomjazókat itatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Bő forrásban, bő termés,
Bő termés az szerencsés,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Tűznek fénye lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ősöket én rejtenék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
A tűznek az ereje,
Ős lélekkel van tele,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ha én szarvas lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Vadásznak utat mutatnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ott hagynám az őshazát,
Hívnám Nimrud két fiát,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Ha Turul madár lehetnék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Álomba meg jelennék,
Hej regő regélök, hej regő regélök,
Fejedelmet jósolnék,
Legyen nagy a Nemzettség,
Hej regő regélök, hej regő regélök.
Regős kívánság
Elgyüttünk, elgyüttünk,
Hunoknak maradvája.
Látást hoztunk
Szemetek világára.
Régi szokás szerint
Elgyüttünk regölni.
Sólyom népének
Jó áldást kívánni.
Révülés
Szállj az égen, szállj!
A dobok hangján,
A parazsat evő
Táltosok varázsdalán.
Mondom szállj! Mondom szállj!
Mondom szállj! Mondom szállj!
Menj! Neki a kék égnek!
Az égi tiszta fénynek!
Ott ember megidéznek!
Hol tűzzel, vérrel élnek!
Mondom szállj! Mondom szállj!
Mondom szállj! Mondom szállj!
Saját imánk
Adjon Tengri áldást s békét,
Tartsa meg fényében Nimrud népét,
Munkánkból bő termés fakadjon,
Áldott Magyar föld megmaradjon!
Teremtő hívogató
Szállj le az égből,
Az égi kékségből.
Jöjj elő, jöjj elő,
Égi teremtő!
Adj nekem jelet,
Adj, hogy értselek!
Jöjj elő, jöjj elő,
Égi teremtő!
Küld el áldásod,
Jó kívánságod!
Elér már, elér már,
A lelkünk az égnek száll!
Tűznek varázsa
Gyertek ide magyarjaim,
A tűz köré üljetek le,
Révüljünk el méltósággal,
Emlékezzünk őseinkre!
Hald a tűznek pattogását,
Elvisz minket dicső múltba,
Lángnyelveknek ragyogása,
A régi fényét hozza vissza!
Útra kelünk éjszakában,
Holdvilágnak fénye ragyog,
Hosszú csillagúton járva,
Népem nélkül semmi vagyok!
Csillagút porából látom,
Pásztortűznek erős fényét,
Hosszú utat én nem bánom,
Őseink várnak az út végén!
Pásztortűznél üldögélnek,
Bölcs öregek tanácskoznak,
Világnak-világán élnek,
Én népemről tanakodnak.
Idősebbet megszólítom.
Mi hír járja bátyám- uram?
Szól az öreg szelíd hangon.
Isten hozott édes fiam!
Az hír járja édes fiam,
Fogyóban van már a magyar,
Nehéz kő nyomja szívem,
Haza viszem a hírt hamar.
Csillagúton hazafelé,
Ránézek én a világra,
Holdvilágnak fénye mellett,
Csillagporral világítva.
Fényes az ég országútja,
Hazafele viszi lelkem,
Csillagösvényem mutatja,
Merre menyek meneteljek.
Haza ért a testem foglya,
Tűznek hallom pattogását,
Magyarokat összefogja,
Tiszteld tűznek a varázsát!
Üldözni lehet, de megtörni soha! (Koppány emlékére)
Koppány vezért én szolgálom,
egy életem, egy halálom,
négyeljetek fel nem bánom,
ősi hitetet így szolgálom!
Hitvány keresztet hoztátok,
idegennel vigyáztátok,
építettek templomokat,
üldöztetek tátosokat!
Nem törtök meg engem soha,
hiába húztok karóba,
feszítsetek fel keresztre,
hitet öntök lelketekbe!
Nem bűn tátos dobot verni,
sólyommadarat reptetni,
szarvas hátán lovagolni,
világfáján feljebb mászni!
Koppány vezért én szolgálom,
egy életem, egy halálom,
négyeljetek fel nem bánom,
ősi hitetet így szolgálom!
Út az új hazába
Égen a sólyom büszkén száll.
Rohanó szarvas meg ne állj!
Új utat mutass új hazát,
vezesd Nimrud két fiát!
Szkítia földje hatalmas,
széles csapást ver a szarvas.
Riadtan rohan menekül,
míg új hazában elrévül!
Utazás az éjben
A holdfény színében,
A hetedik világban,
Csillagom jelenj meg,
Fényáradatban! Jöjj! Jöjj!
Mutasd az utad,
Belső tájak felé,
Nyisd ki kapudat,
Hogy áradjon a fény! A fény! A fény!
Szállni könnyedén,
Felhők varázsán,
A világ peremén,
Az álom szárnyán! Még! Még!
Jöjj elő őserő,
Hazafelé vezess,
Fogd a kezem,
El ne ereszd! Hej! Hej!
Világnak rendje
Ahogy a nap araszol az égen,
Ahogy a folyó folyik a medrében,
Ahogy az őszt felváltja a tél,
Ahogy az esőt szárítja a szél!
Mindennek megvan a helyes útja!
Csak az igaz Tengri, aki ezt tudja!
Ahogy a tavasz az új reményt hozza,
Ahogy a nyár a bőséget nyújtja,
Ahogy a méhből az új élet fakad,
Ahogy a halál mindent elragad!
Mindennek megvan a helyes útja!
Csak az igaz Tengri, aki ezt tudja!
AGA
AGA UD, AGA NABU
AGA ZALAG, AGA ASU
DAGAL MUAN, DAGAL MUAN
ALDU ESA, ALDU SURA
ALDU DE, ALDU TALT
DAGAL MUAN, DAGAL MUAN
Sumér nyelvű dalom
Ezer év nyoma
Hej! Ezer év után,
Tátos dob előkerül,
Hallgasd meg az imám,
Lelkem tűznek örül.
Igaz istennek éneklem,
Dalomat az éjszakában,
Tiszta szívvel én megteszem,
Révülök a tűzoltárban.
Szabadíts meg engem papok börtönéből,
Szabadíts meg engem kereszt üldözéstől,
Világnak oltárán áldozat én lettem,
Tiszta szívvel állom, amit cselekedtem,
Szabadíts meg engem világ haragjától,
Vállalom mit tettem ezen a világon!
Dobom hangja száll a tűzzel,
Dobom hangja messze űzz el!
Világfa tetején élek.
Ősi dallam, ősi ének,
Újra pendül ősi lanton,
Regős ének hangját hallom,
Tűzzel-vassal űzött népek,
Ég világban tisztán élnek.
Szabadíts meg engem papok börtönéből,
Szabadíts meg engem kereszt üldözéstől,
Világnak oltárán áldozat én lettem,
Tiszta szívvel állom, amit cselekedtem,
Szabadíts meg engem világ haragjától,
Vállalom mit tettem ezen a világon!
Felkelő nap köszöntése (naphívogató)
Eljött végre, itt a fénye,
Éjszakából, jöjj fényzápor,
Égnek éke, világ fénye,
Jöjj, jelenj meg, KÖSZÖNTELEK!
Fénylő tested, vér meleged,
Ég korongja, fényed ontja,
Árny világból, fényben táncolj,
Járjad újra, világ útja.
Fohász (1)
Sólyommadár fenn az ágon, fenn az ágon, fenn az ágon.
Éles szeme a világon, a világon, a világon.
A szigorú tekintete vigyázzon a nemzetemre!
Heja, heja, heja hó
Világfának minden ága, minden ága, minden ága.
Tetejében Arany Atyácska, Arany Atyácska, Arany Atyácska.
Népünknek legfőbb áldása, jó fényt vetít a világra!
Heja, heja, heja hó
Lenn a földi rónaságon, rónaságon, rónaságon.
Jurták közepében látom, ott bent látom, ott bent látom.
Közepében tűznek helye, hol az ősöknek van lelke.
Heja, heja, heja hó
Égieket arra kérem, arra kérem, arra kérem.
Tartsa életben a népem, az én népem, az én népem.
Rójjuk ezer évig fába, mi a népünk boldogsága!
Heja, heja, heja hó
Én istenem jóság veled, jóság veled, jóság veled.
Áldott legyen a te neved, a te neved, a te neved.
Neked adom tiszta lelkem, áldozatot meg kell tennem!
Hadak útjára lépek
Csillagút porában
Fürösztöttem lelkem,
Holdnak tiszta fénye
Szárított meg engem.
Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.
Levedlettem bűnöm
Belső tisztulást érzek,
Szellemek áldásával,
Égi útra lépek.
Elszakadok a földtől,
Itt hagyom világot,
Szabadulok emléktől,
Hadak útján járok.
Mindig csak feljebb-feljebb,
Egyre sűrűbbek az ágak,
Harmatos csillag réten,
Menek a világfának.
Mindig csak feljebb-feljebb,
Egyre sűrűbbek az ágak,
Harmatos csillag réten,
Menek a világfának.
Szélnek ahol hazája,
Elértem azt a világot,
Utam végét járva,
Fényességet látok.
Szólítanak hangok,
Érintenek fények,
Tisztuljon meg minden,
Istenem erre kérlek!
Szólítanak hangok,
Érintenek fények,
Tisztuljon meg minden,
Istenem erre kérlek!
Hívogató
A kürt hangja hívott e már hunok seregébe?
Regős ének hívott e már a tűz közelébe?
Ha nem hívott gyere hát itt a helyed köztünk,
Legyél te is bátor magyar, hogy mi együtt küzdjünk!
Gyere közénk te is bátran, álljál csatasorba,
Hogy mi együtt meneteljünk úgy, ahogy dob szólna!
Magyar íjász
Szkítiának messze földjén ott élnek a harcosok,
Tátos dobok, regös ének erejével eljutok,
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Elindulunk hívó szóra, ha kell, adom életem,
Tűzzel-vassal minden áron meg kell, védjem népemet.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Ha elveszed életemet hétszer jövök világra,
Megbánod, hogy megszülettél, mert elviszlek a halálba.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Magam fajta szittya harcos íjában az élete,
Ellenségemnek mutatom ki a magyarok istene.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
Hetedik életem végén tűzben fogok elégni,
Ennél nagyobb dicsőség engem nem fog elérni.
Magyar íjásza vagyok én ennek a nagyvilágnak,
Nem adom el a hazámat senki ördög fiának!
